(Banyek)
Grimaszolok:
- Csak a szám járt, sose lőném szét kedvtelésből vagy kínokozásból. Sőt, ki se csontoznám, az nem az én formám.
Aramil bedob egy tipikusan druidás megjegyzést. Bevillan tőle anyám...
- "Megölni pedig nem fogom egyetlen lényét sem a természetnek." Blee, anya kettő! Nem tudtam, mi hiányzik! Eljövök hazulról, de a szülőanyám velem jött. Ugye nem ajánlottad fel neki, bekötözöd és faragsz neki mankót?!
Ingerült kezdek lenni, erre még rátezs egy lapáttal a farkas...
- Hát ez... ez... csúcs! - törlöm meg a szemem. - Ha ezt a vezér látná! A helyében átvágnám a saját torkom! Hejha, tudsz róla, hogy a farkasod egy koboldot csócsál? Nem csípem a koboldokat, nem a haverjaim és Arabelben pláne nem lesznek de sose aláznám így meg soha egyiket sem, hogy feletetem az állatommal! Ez halottgyalázás! - nézek mérgesen Hejhára.
- Elég volt, kész, tele a mraszlevom, erőfitogtatásnak nem én kellek, koboldul nem tudok, így hiába is állok itt, segíteni nem tudok, és a lábam is vraszlekul fáj!
Ha már gnóm szitkokat keverek a közösbe, akkor kifejezetten goromba kedvemben vagyok. Kimászom az árokból, földhöz vágom a holmim, nekilátok lefejteni magamról a vértem, hogy aztán övemhez férve meglazítsam azt.
- Eh, niszrelek bele az egész erkölcs dologba, le a gatyával, seb van a lábamon! Hogy nyomorodna meg... - füstölgök. Zárszónak megszólal Agyaras.
- Tudod Holg, mi akar ez kobold megtud, hol Fooler, de nem történik semmi! Makacs! - morgom lebutítva, hátha ezt megérti.