Csidza Han

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Bár alapvetően a szolga hibája, hogy Oni bevadult - mert felteszem senki sem mondta neki, hogy vezesse is elő a lovam - azért azt nem szerettem volna, ha végül sérüléssel, netán emberhalállal végződne a dolog.

Viszont az első meglepetés után büszkeséggel tölt el a tudat, hogy képes voltam megfékezni egy tombolni készülő állatot; talán ezért, talán más okból, de ezúttal eltekintek a szolgák rendreutasításától. Mostanra minden bizonnyal rájöttek, hogy hol hibázták el a dolgot, s hogy ez a hiba végzetesnek is bizonyulhatott volna; nem szükséges hát a kioktatás.

Így csak ennyit mondok jól hallhatóan:
"-Köszönöm a segítséget - most már magam is boldogulok, úgyhogy távozhattok!"
Azzal Oni felé fordulok, és lassú mozdulattal nyúlok a kantárszár után, miközben halkan tovább beszélek hozzá (ecsetelem neki, hogy milyen nagyszerű, büszke harcos is ő; hogy micsoda megtiszteltetés az, hogy e nem mindennapi küldetésben éppen ő a társam; s hogy milyen modortalanok a lovászok, hogy egy igazi harcos mént illettek a mocskos mancsaikkal...) s megvárom, míg végképp megnyugszik.

Akkor nyugodt mozdulatokkal a hátára ülök, és ha hagyja, akkor irány a templom!

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa, a Bambuszligetben
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 16-ik nap, reggel
_______________________________________________________________

A szolgák a földön kuporognak tovább, teljesen sokkos állapotba kerültek, megszólalni sem tudnak. Egyedül a hátrébb lévő próbál egy bocsánat kérést elnyökögni, kevés sikerrel.
Oni még mindig ideges azért, de ahogy beszélsz hozzá, rájössz, hogy inkább fel van háborodva. Mikor a lovászok modortalanságát emlegeted, szinte úgy érzed, hogy helyeselve horkant fel. Engedi, hogy a nyergébe ülj, és bár még útközben kicsit méltatlankodik, már nem okoz nagyobb galibát.
A megadott útvonalon haladsz Asegai utcáin át, amit lassan megtölt az egyre éberebb emberek nyüzsgése. Még látsz egy-egy álmosan ásító csóint, akik dideregve húzzák össze szürke köpönyegeiket. Az egyik sarkon Rumatara követője kuporog a földön, előtte alamizsnás edénye. Valamit halkan kántál, nem érted mi az, de körülötte még a szél is csendesebb és a hideg sem csíp annyira. Furcsa szerzetek ezek a kopasz, kolduló lelkek.

Sikeresen megérkeztek Onival a templomhoz, tényleg nem telt sokkal több időbe, mint egy fél rúdnyi idő. Úgy három rís magas, vörösre mázolt fal veszi körül a nagyjából harmincszor harminc rís területet. Az őrző szellemekkel és sárkány mintákkal gazdagon díszített kapu nyitva áll, így láthatod, hogy a templom maga sokszögletű alapú, körülötte egy gondosan rendezett kert, egy kis meditációs pavilon található.
A fal sarkain, és a templom tetején is több zászló rúd emelkedik a magasba, legalább 6-10 rí hosszú imazászlókkal.
Bent egyenlőre csend honol és mozgást sem látsz, egyedül a zászlók lobogását, és a szélcsengők halk csilingelését hallod.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Hát ez lenne az.

Kicsit olyan érzésem van, mintha errefelé elhagyták volna az emberek az isteneket... De aztán elhessegetem magamtól ezt a képtelen gondolatot: hiszen itt, ahol a Muszeigan fenyegetése ennyire kézzelfogható, kiben bízhatnának, ha az Égi Nevekben már nem?

Leszállok Oniról, és a kapunál hagyom kipányvázva - lehetőleg némi kövér fű társaságában - majd a kapun keresztül belépek a templom udvarára. Remélem, hogy azért erre már megmozdul legalább egy templomszolga odabenn.

Ha mégsem így lenne, akkor - természetesen nagyon tisztelettudóan - kiáltással hívom fel magamra a figyelmet.

Ha előkerül valaki, akkor megkérem, hogy vezessen az apáthoz, vagy egy kellően magas rangú testvérhez, hogy jövetelem célját előadhassam neki.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa, a Templom
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 16-ik nap, reggel
_______________________________________________________________

Amint belépsz a templom területére, rögvest rájössz, hogy nem hanyagság miatt ilyen csöndes a hely. Ugyanis a szentély felől, ritmikus zsolozsmázás és ének hangja hallatszik, úgy tűnik épp áldozat bemutatás folyik odabent. A szentély ajtaja előtt üldögél egy templom szolga elmélyülten és hallgatja az imádságot. Egy pillanatra megrezzen mikor végre méltóztatik észrevenni Téged. Úgy tűnik hamar eljutott a tudatáig, hogy egy muszatasit nem illendő és ildomos megvárakoztatni, úgy hogy eléd siet.
Mélyen meghajol előtted, és miután elmondtad neki kívánságod, halkan szólít meg.
-Mélységesen tisztelt msuzatasi-szei, jelenleg épp közös imádságot tart Narate apát úr, kérem kövessen, és csatlakozzon a szertartáshoz!

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

<Hát, ha csak így nem... Akkor a legjobbkor érkeztem - ügyemet így magam ajánlhatom az Égi Nevek figyelmébe...>

A szolga felé fordulok:
"-Köszönöm! Vezess kérlek! S ha megtennéd, a szertartás végeztével jelezd az apát-szeinek, hogy a Haome udzsi szolgálatában álló Munemoto szeretné a segítségét kérni..."

Az imádság ideje alatt természetesen a leghátsó sorban maradok. Nem táplálok illúziókat: valószínűleg nem vagyok elég felkészült ahhoz, hogy végigkövessem a szertartás menetét - de megteszem, amit tudok...

A szertartás végeztével aztán újra a templomudvarra megyek, és ott várom meg, hogy fogadjon az apát. Egyenlőre vele szemben is ragaszkodom a "csak egy muszatasi a Haome szolgálatában"-történethez - remélhetőleg nem tud arról, hogy a városban vagyok; és még inkább: remélem, nem a kedves nagybátyám elkötelezett híve... Viszont hátha tud a kolostor szerzeteseiről valamilyen használható információval szolgálni.

Úgyhogy ha megpillantom, akkor a rangjának kijáró tisztelettel üdvözlöm és "bemutatkozom".

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa, a Templom
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 16-ik nap, reggel
_______________________________________________________________

A templom szolga meghajol és bevezet Téged a templomba. A szentély alapja hatszögletű, ahol beléptél onnantól balra indulva, mindegyik fal előtt egy-egy Égi Név szobra látható.

Sorrendben elsőnek Kurodai, a Fejek Aratójának zilált hajú, aranyfüsttel futtatott bőrű szobra áll, egy félelmetes és vérmocskos nódaisit forgat.
A második Ana-Amusi, a Könyörületes Szűz hófehér ruhában, arca tisztaságot és békét sugároz.
A harmadik Sziansor kiismerhetetlen arckifejezésű szobra. Ha úgy gondolod vidám, ha másképp nézed szomorú. Ruhája gazdag, ám rendezetlen, kezeit adakozón, ám üresen tárja szét.
A negyedik Név Mare-a Úrnő, jáde zöld bőrét ruha nem fedi, kebleit kibontott dús haja, szemérmét egy virágba boruló fa ágai takarják, mely csak épp éri derekát.
Legvégül a jobbodon az Arany Bácsika, Ógin széles mosolyú, kedves derűt sugárzó pocakos szobra.
Így már látod, hogy a helyiek egyáltalán nem hanyagolják el az Égi Hatalmasságok tiszteletét. Drága füstölők illata teszi nehézzé a levegőt, a szobrok előtt rengeteg áldozati felajánlás, étel, ital, kisebb-nagyobb tárgyak és pénz is. Maguk a szobrok is művészi munkák, jó két rí magasak és aprólékosan kidolgozottak, festésük élénk arcuk szinte élő.

Az apát sáfrányszínű ruhában a terem közepén áll, néhány kispap és templomszolga gyűrűjében. Nem vagy teljesen tisztában az Öt Égi Névhez szóló liturgia menetével, de azt azért érzed, hogy nem sokára vége. De a papról első ránézésre meg tudod mondani melyik hatalmasságnak a kegyeltje. Ebben sokat segít a szoborral való erős hasonlósága, mosolygós arca, és kissé testes alkata, valamint a köpenyének hátuljára hímzett három gömbölyödő sün.
Az utolsó szertartásos szavak elhangzása után mindenki áhítatos csendben várják, hogy az istenek vajon elfogadják-e az áldozatokat. Váratlanul egy szikrázó sercenés kíséretében az összes oltárról eltűnnek a felajánlások. Kivéve Sziansor elől, a Felhőlovas pusztán egy kosár zöldséget és egy rizspapírból hajtogatott pillangót fogadott mindössze el.
____________________________________________________

Néhány katéval később újra a templomkertben állsz. Néhány szolga a havat söpri el, és teszi a mindennapi munkát. Jó érzéssle tölt el, hogy az istenek nem hagyták el a Birodalmat, és lelkedben tudod, hogy Kaoraku sem, és a Fenséges Személy veled van.

-Bazai muszatasi-szei! Bazai! -hallod egyszer csak a templom ajtajából, az apát jókedvű kiáltásait. Odasiet hozzád, majd továbbra is széles mosollyal mondja neked.- Jöjjön csak be, itt kint elég hideg van! Vai va Narate desz', miben segíthetek mondja csak!

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Utólag belegondolva nem is értem, hogyan fordulhatott meg a fejemben a képtelen - sőt, már-már örültnek tetsző - gondolat, hogy az itteniek elhagyták az isteneket; hiszen a segítségük nélkül ugyan hogyálhatnának ellen a Muszeigan-szülte lényeknek?.. A kinti várakozás közben halkan bocsánatot kérek e gondolatért, és egy hevenyészett rövid imában kérem e templom isteneit, hogy tekintetüket ezután se fordítsák el e vidék lakóiról.

Aztán mikor meghallom Narate-szei jókedvű kiáltását, felé indulok.
Nem hagyom magam megtéveszteni a külsejétől, hiszen <Talán Tonó volt az a démonölő hős?..> a joviális külső mögött hatalom bújik meg, ha egy ilyen vidéken templomvezető pap az illető.

Három-négy lépésnyire tőle megállok, és mély tiszteletemet kifejezve hajolok meg.
"-Konna' va, Narate-szei! Moihi araniki go'masita, hogy fogadsz annak ellenére, hogy ilyen alkalmatlan időben kereslek fel; biztos vagyok benne, hogy több a dolgod annál, mintsem hogy egész nap egy muszatasi kérését hallgasd." - felegyenesedve rápillantok, és a világ legtermészetesebbnek szánt hangján közlöm vele - "-Engedd meg, hogy bemutatkozzam: a nevem Munemoto, és a Haome udzsit szolgálom. Azért kerestem fel e szent helyet, mert uram nehéz feladatot bízott rám; és nagy hasznát venném most az isteni támogatásnak... Azonban szeretném a többit egy nyugodt helyen, négyszemközt megbeszélni veled..."

Aztán, ha alkalmas körülmények közé kerülünk (lehetőleg négyszemközt), akkor megfelelő időben (tehát az elemi udvariassági formulákat követően)előadom jövetelem okát.
"Szumaien, amiért a gondommal zaklatom templomod békéjét; kérlek ne vedd tiszteletlenségnek, de rögtön a tárgyra térek: azt az utasítást kaptam uramtól, hogy keressem fel a Hajnal csend szerzetes rend kolostorát - az ott élő szerzetesekről nyugtalanító híresztelések kaptak szárnyra, és az én tisztem kivizsgálni, hogy e híreknek van e valóságalapja." - az arcát figyelve folytatom tovább - "-Három dolog miatt kerestelek fel; az egyik: te biztosan bírsz némi tudással e kolostor felől, melyet talán megosztassz velem. A másik: az ügy hátterében átkos démoni befolyást sejdítenek egyesek - én pedig szeretném, ha olyan pengéket emelhetnék ellenük, melyeket előtte az istenek figyelmébe ajánlottak... A harmadik pedig: szeretnék az istenek kegyét kérni, és a templom lakóinak életét szerény adományommal könnyebbé tenni. - meghajlás felé - "-Remélem, kéréseim nem alkalmatlanok..."

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa, a Templom
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 16-ik nap, reggel
_______________________________________________________________

Narate bólint, és betessékel a templom belsejébe vissza. Bezárja a kaput mögöttetek, majd Mare-a szobra mellé sétál és int, hogy kövesd. Ugyanis a szobor furmányos módon lett elhelyezve, egy-két ember könnyedén be tud állni mögéje, hogy használhassa a félig meddig rejtett toló ajtót, amin még a pocakos apát is kényelmesen át tud lépni.
Az ajtó mögött egy körülbelül 9 rí hosszú folyosó van, mindkét oldalán két-két ajtó. A jobb oldalon az utolsóhoz vezet téged Narate, egy kisebb szoba az, egy szekrény és egy kis asztal található mindössze. Az asztal mellett két-két vastag futon, hogy be lehessen takarózni a hidegben. Az apát hellyel kínál, majd miután leültél ő is helyet foglal Veled szemben, és figyelmesen, még mindig mosolyogva hallgatja mondandódat.

Az arca derűs marad, egészen amíg a démoni befolyásolást nem említed. Igaz nem sokáig, de elkomorodik, és gondterhelten hallgatja szavaid, az adomány említésére felcsillan a szeme azért.

-Nos kedves Munemoto-szei a Hajnal csend heisóiról hallottam természetesen. Ógint tekintik patrónusuknak, és Őneki tetsző dolgos módon élik életüket, nem háború vagy elmélkedés tölti ki napjaikat. Én magam szenteltem fel az oltárukat, bár az már nagyon régen volt, és azóta nem jártam náluk... elég nehéz ösvényeken vezet a rendházukhoz az út, főleg ilyenkor télen.
Ő is elmagyarázza az utat, ahogy felidézed Hirote is hasonló utat mondott. Egy napnyi járásra van, de addig útba esik, még egy vendégház is.
- Mire lennél még kíváncsi?

Ha van még kérdésed, akkor arra válaszol úgy tűnik legjobb tudása szerint, majd folytatja.

-Hogy démoni befolyás... nem gondoltam volna! Borzalmas... reménykedjünk, hogy csak rémhírek, de sajnos közel a határ. Természetesen megáldom fegyvereid fiam, a démonok elleni küzdelemben mindenkinek meg kell adni a segítséget.

Az apát kinyújtja tenyerét a pengéid felé, majd Ógin áldásával övezi fel őket. Ekkor tenyeréből fehér fényű izzás árad szét és körbeöleli fegyvereidet, majd beléjük ivódik, és elhalványul.

-Kész is vagyunk Munemoto-szei.-mosolyog rád az apát.- Most így végig gondolva, valóban... rég láttam már a szerzeteseket. Bár a városban ritka vendégek, azért elszoktak látogatni erre is legalább havonta. Nem jó... nem jó hír.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Az úttal kapcsolatban csak egy dologra vagyok még kíváncsi.
"-Narate-szei, kérlek áruld el, hogy a vendégház milyen távolságban van? Ha egy kettősórán belül elindulunk oda kísérőmmel, vajon odaérünk e még a sötétség beállta előtt? Tudod, nem szeretnék ilyenkor a szabad ég alatt éjszakázni..." - mosollyal kísérem a mondandóm; talán ostobaságnak tűnhet, de Ógin szolgájának társaságában egy kicsit mindent másként látok.

Mikor a pengéimet istene áldásában részesíti, ültömben szertartásosan megköszönöm - hosszú meghajlásom jelzi, hogy érzésem szerint nagy szolgálatot tett nekem az imént.

Mikor felegyenesedem, válaszolok neki.
"-Osztozom a reményben, miszerint az egész nem több pár tudatlan hjakusó terjesztette pletykánál. Azonban ha mégis igaz, a kolostort átkos jelenlét mételyezi, akkor megesküszöm a Sárkányra és az Égi Nevekre, hogy ha addig élek is, megszabadítom az Ég Alattit e förtelmeknek még az emlékezetétől is..." - nagy levegőt veszek a fogadalom után, majd folytatom - "-Nagytiszteletű Narate-szei! Bár szerény személyem nem méltó rá, mégis arra kérlek, hogy imádkozzatok azért, hogy sikerrel járjak. S végül, ahogy ígértem..." - az erszényemből egy gjó érmét veszek elő - "-...ez a szerény összeg remélem, hogy a segítségetekre lesz. S ha sikerrel járok, ígérem visszatérek amint tudok, hogy újabb adománnyal segítsem a Birodalom határait védelmezőket..."

Ezt követően hagyom, hogy Narate-szei kivezessen, majd elköszönök tőle, és indulok vissza a fogadóba, hogy aztán Jorival együtt útra kellhessünk végre.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 16-ik nap, reggel
_______________________________________________________________

Az apát gondolkodik egy szívdobbanásnyi ideig, tényleg rég hagyhatta el hosszabb utakra a templomot.
-Hm... Ha jól emlékszem Munemoto-szei, akkor nagyjából félúton helyezkedik el a vendégház, ha nem sokára elindulnak, akkor még talán épp sötétedés előtt odaérnek. A vendégház a hegyek lábánál található, addig még tán az utak is jól járhatók.
Narate kedvesen és és jó kedélyű mosolya szinte letörölhetetlen az arcáról. Az adományodat a csuhájának egy belsőzsebébe süllyeszti, és biztosít róla, hogy nem feledkeznek meg róla semmiképp. Narate egészen a templom kapujáig kísér és hangos "Bazai!" kiáltással búcsúzik tőled.

AZ út vissza a Bambuszligetbe eseménytelenül zajlik, a város immáron mindennapi életét éli, viszonylag sűrűn látsz őrjáratokat azonban. Igaz viszonyítási alap híján nehéz megállapítani, hogy ez különleges alkalom, vagy sem. Mindenesetre a helyiek nem nagyon törődnek vele.

A fogadóban a tegnap esti fogadós hölgy fogad és nem győz sűrű elnézést kérni, hogy a szolgái ilyen modortalanul és botor módon bántak a lovaddal. Láthatóan fél, hogy ha nem a szolgák, akkor az ő fejét fogod venni a történtekért.

Ha felmész a lakosztályba, akkor Jorit az ágyba dőlve találod, és az igazak álmát alussza ruhástul, mindenestül.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Narate-szei nagyon jó benyomást tett rám - valószínűleg ennek köszönhető, hogy most sokkal inkább érzem úgy, hogy képes leszek bármivel szembenézni, akármi is várjon abban a kolostorban, mint eddig bármikor. Mert hogy valami nincs rendben, abban immár biztos vagyok...

A templomtól a fogadóig sietősen teszem meg az utat, hiszen nem szeretnék még egy napot elvesztegetni, de azt sem, hogy a menedékház előtt sötétedjen ránk... És még mindig az a sejtésem, hogy szerető nagybátyám rajtam tartja legalább egy "szemét", úgyhogy az sem mindegy, hogy milyen hírek jutnak el rólam hozzá; nem akarom megadni neki azt az örömet, hogy tétovaságnak, netán a félelemnek tudja be az esetleges időveszteséget.

Úgyhogy a fogadóba érve nem vesződök sokat Onival - az udvaron hagyom felszerszámozva, a kantárszárat csak átdobom a nyakán (most egyik lovászfiú sem meri megközelíteni, ha más próbálja, annak meg úgyis hamar elveszi a kedvét... ). Mikor a fogadóshölgy elém kerül, akkor az illendőség kedvéért egy ideig hallgatom szabadkozását. Aztán biztosítom róla, hogy a kora reggeli kis incidens nem vetett árnyékot a háza falai közt eltöltött boldog órákra. Egyben közlöm vele, hogy sajnos kénytelen vagyok eltávozni, ám előtte egy teát szívesen elfogyasztanék.

Majd felmegyek a szobámba, ahol Jori az igazak álmát alussza - a Sárkánynak hála. Rövid úton felébresztem, és közlöm vele, hogy fertályóra múlva útra készen várom az ivóban. Majd a fegyvereim és a pénzem magamhoz véve visszatérek oda, és helyet foglalok: várom a teámat.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Asegai városa
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 16-ik nap, reggel
_______________________________________________________________

A fogadósnő, miután biztosítod, hogy nincs kilátsába helyezve sme lefejezés, sem egyéb csonkítás, sőt... hát nem kicsit könnyebül meg. Azonnal intézkedik a tea ügyében, alig bírja megkösznni jó indulatodat.

Jori ébresztgetésre először nyűgösen morran egyet, aztán úgy tűnik felrémlik benne hol is van, és már pattan is az ágyból. Nem sokat segített ez az órácska alvás, de azért jobban néz ki.

Az ivóban már a gőzölgő tea vár, és valami azt súgja, hogy a szebbik fajta készletet készítették msot ki neked. Zamatos, kellemes gyümölcsös a tea, jól esően melegíti át testedet.

Jori egy szívdobbanásnyi időt sme késik, ugyan még mindig el-el folyt egy-egy ásítást. Közli veled, hogy az inasok, már felmálházták a másik lovat és most már bármikor indulhattok.

Mielőtt elindulnátok, a fogadóshölgy kezét tördelve kíván jó utat, és sűrű elnézések közt, próbálja szalonképes formába önteni, hogy a kettőtk szállása, valamint az éjszakai lány szolgálatai 4 me és 60 ban lesz összesen.