1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Martos col Legium]

//Nava, Argent még mindig ott van veletek a kereszteződésben, különben nem hiszem, hogy sikerült volna megállítani a kocsit...//


(Heian)

Mikor az útkereszteződéshez visszaérek, körülnézek és próbálom összeszedni, ki mit csinál éppen. Bár Holg utánunk küldéséből gyanítom, hogy a hadnagy már igencsak türelmetlen, így elsőnek hozzá szólok.
- Sikerült megfékezni a szekeret, csak a lovak elmondták, hogy nem hajlandóak visszajönni, amíg itt van Argent. Szóval előre jöttem, hogy újra a menet elejére álljunk, mielőtt a szekér visszaér. Jól sejtem, sikerült újra megtalálni a nyomokat? - mutatok Aramilék felé.
- Ja, a galambnak egy kis ijedelmen kívül semmi baja - emelem fel a kezemben lévő ketrecet.

Ha Vonnegutnak nincs más mondanivalója, akkor odalépek Argenthez, megvakarom a füle tövét, és elindulok vele a nyomokat elemző kósza felé.

[Navaratna]

//Hozzászólásom módosítottam, bocsi //

[Garmacor]

Aramil

- Szivesen és semmi gond nem vagyunk egyformák. Én meghalnék ha annyit kéne beszélnem mint amennyit te szoktál. Mondom Banyeknak mosolyogva.
- Nem szerencsétlenkednek csak a lovak rosszul tűrik Argent jelenlétét és Holg tombolását. Idő amíg megnyugszanak. Ha jól sejtem azért jön gyalog Heian hogy elvigye innen Aregentet.
- Doraf a törpék szakállából is egész jó ruhabélést lehetne csinálni még se vágok fejbe minden törpét. Mondom félig megrovó félig heccelődő hangsúllyal Dorafnak.
- Rendben nézzük meg azt a helyet. Hátha találok valami használható nyomot bár ha jól sejtem Argent segítségére fogunk szorulni. S ezzel a törpe után indulok, de ezúttal kézben tartom az íjamat.

[Mesemondó]

/Mindenki/

Az alatt a 20 perc alatt, míg Heian ideér, Aramil megtalálja Fooler nyomait.

/Aramil/

Hogy pontosan mit állapítasz meg a nyomokból, PM-ben elmondom, hiszen ezekkel az információkat csak a te karaktered ismeri meg, a többiek csak akkor, ha tájékoztatod őket.
20 perc neked is kell mire alaposan körbejárod a területet és megállapítod hogy mi történt.

/Doraf/
A kószával vagy, aki a területen görnyedezik a talaj fölött és mászkál ide-oda vizslatva a felszínt. Semmi olyasmi nem történik amiben tudnál neki segíteni, vagy bele tudnál kapcsolódni.

/Banyek/
A holttestek átvizsgálásáról megtudott dolgokat neked szintén PM-ben küldöm el, mert csak te vizsgálod őket, a többieknek gőzük sincs róla mit találsz, hacsak el nem mondod nekik.

/Alauron/
Mivel nem értesz a kocsik és a szekerek hajtásához, a bakon ülve semmiképp nem tudod megfordítani a szekeret, mert nem tudod hogy kell.
Az elinidítása sem a hagyományos módon történik, mivel nemigen hajtottál még szekeret maximum az Állati Érzék szakértelmed felhasználva tudod rávennni a lovakat hogy mit szeretnél tőlük, ez nem is okoz gondot, de jóval több idő mint egy rutinos hajtónak, aki tudja hogy kell a gyeplővel, ostorral irányban tartani a lovakat, hiszen elég körülményes kommunikációt igényel. Éppen el tudsz döcögni egy sík földúton, de üldözésben vágtában, biztosan elbuknál.

/Holg/
A druida visszafordítja a szekeret és elkezdtek visszafelé döcögni. Azonban ilyen hajtót se láttál még: nem az ostorral csördít közéjük, hanem a fülükbe sugdos valamit, meg a pofájukkal babrál. A lovak húznak is, de inkább a lovak tartják az úton a szekeret, mint a hajtó.

/Banyek, Doraf, Aramil, Heian/

Heian visszatér és jelent.
Vonnegut elfintorodik.

-Kérem Heian, tegyen nekem egy szívességet: míg képesek vagyunk a terepen lovas szekérrel közlekedni, valahogy tűntesse el szem elől a házikedvencét. Engem nem érdekel hogy előre küldi, vagy hátra, legyen rá gondja hogy a lovak közelébe ne menjen!

-Aramil! Mit tudott meg a nyomokból? -kérdi az öreg hadnagy.

[Navaratna]

(Banyek)

A sámán az első vendégem. Alaposságomnak eredménye is van, nem is akár milyen... Egy ponton elgondolkozom, körbepillantok, és ha az alkalom kedvez, nem vagyok rest belevágni egy saját, különbejáratú furfangba... (bővebben erről pm)
Egynémely hulla erősen gyomorfogató, párszor szünetet is tartok, hogy félre fordulva mély levegőt vegyek. Edződnöm kell, bár kétségbe vonom, ezt meg lehet-e, kell-e szokni egyáltalán.
"Majd Vonneguttól megkérdezem..."
Minél többet járok végig, annál nagyobbakat nyelek. Próbálok nagyon elmélyültnek látszani, de torkomban dobog a szívem. Ennek már köze sincs a tetemek állapotához...
Végéhez közeledve feladatomhoz jót húzok kulacsomból, megcsipkedem az arcom, aztán egy erszényt rázogatva ráérősen elindulok Vonnegut felé. Kivárom a sorom, Aramillal cseveg.

[Martos col Legium]

(Heian)

Vonnegut javaslatára egyetértőn bólintok.
- Magam is pont erre gondoltam. Megyek, megnézem mire jutott Aramil.

Szavaimmal összhangban cselekszem is, bár jókora távolságban állok meg a nyomolvasónktól, nehogy valamibe belerondítsak.
- Találtál már valami érdemlegest?

[Garmacor]

Aramil

Hosszasan keresgélem a nyomokat és igyekszem minnél többet kiolvasni belőlük, amikor végeztem intek Heiannak
- Gyere és elmondok mindent.
Majd visszamegyek a hadnagyhoz és megvárom míg a többiek is befutnak.
- A nyomok szerint egy darabig vonszolták Foolert majd a vállukra vették és úgy vitték tovább észak felé Estcsillag Kisértetjárta Termei irányába.

[Martos col Legium]

//Garma, nem nyerő ötlet mindenkit megvárni, mert a lovak megint meg fognak ijedni Argenttől. Ha tehetek egy javaslatot, mond el Vonnegutnak, és induljuk el ketten, a többiek meg majd jönnek utánunk, mikor megérkezik a szekér//

[Garmacor]

// off jogos,de figyelmeztess játékban én nem tudom, hogy mire jutottatok a lovakkal max tippelni tudok viszont a karim szeretné ha mindenki hallaná a dolgokat

[Togar]

Doraf

Figyelmesen végighallgatom Aramil szavait, majd elgondolkodom. Tehát itt kaphatta el valaki a keresett személyt, és elhurcolták valami isten háta mögötti helyre. Viszont ezekről a termekről még sohasem hallottam. Mindenesetre megnézni meg lehet, bár kétséges Fooler él-e még.

- És milyen messze van az a lepukkant helyiség ahová menni kellene? Mert ha a szekér irányába van elindulhatnánk arra felé, mert mire visszaérnek vele lemegy a nap.

[Castor de Vinter]

Közbevetem mert fontos:

Az Aramiltól megtudott infókra (Estcsillag Kísértetjárta Termei) mindenkitől -Alauront és Holg-ot kivéve, mivel nincs ott- kérek egy Műveltség dobást.

+3-mal cormyr-i karakter
+2-vel törp karakter
+1-gyel nem cormyr-i karakter esetében
A módosítók összeadódhatnak ha több feltétel is teljesül. (Törp és cormyr-i)
Lehetséges Átlaggal Beérni!

[Alauron]

(Alauron)

Függetlenül Holg válaszától, amit persze meghallgat figyelemmel, a szekér döcögve halad visszafelé. Ha visszaér Alauron Vanneguthoz szól.
- Megjöttünk parancsnok. Merre tovább? Ha letérünk az útról a szekeret küldjük vissza egy utazóval a táborba. Milyen gyakoriak az utazók errefelé mostanság? A koboldok mindenkit eltüntettek aki erre járt előttünk, bár annak több nyoma is lehetne, vagy ennyire kevés az utazó? Innetől akár mehetnénk gyalog is, akkor nem kellene kétfelé szakadnunk Argent és a szekér miatt.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A nagydarab harcos félig felvont szemöldökkel ad jelet kétkedésének, értetlenségének. Nem fér a fejébe, hogy miből sikerült arra jutnia Alauronnak, hogy ő nem bírja el egy maréknyi, meg egy kicsivel kevesebb gondol Banyekra, kétnapi kajáját. Viszont mielőtt ennek hangot adna ismét teljesen váratlan dolog történik, ez a társa is megdícséri és még felelősséget is akar rábízni. Így el is felejti, hogy duzzogni akart és mosolyogva válaszol.*

-holg elbír ennyire kevés kaját. holg ígéri, hogy vigyáz mindenki kajájára.

*Ezzel ő meg is van elégedve és nem zavarja a druidát abban, amit éppen csinál bármi legyen is az. Visszaérve a többiekhez feláll a szekéren és mielőtt bármi másra terelődne a figyelme hangosan, de azért nem kiabálva szól a földön állókhoz.*

-mindenki adja ide a kaját. alauron kérte holgot, hogy vigyázzon a kajára az úton. holg megígérte, hogy vigyáz és kaja nem szalad el többet.

*A továbbiakban, aki odaadja, attól begyűjti a fejadagokat és gondosan elcsomagolja a hátizsákjába. Ezek után csak néz ki a fejéből és azt próbálja összerakni a félmondatokból, hogy most akkor mi a helyzet a futsó-emberkével és a további teendőikkel.*

[Mesemondó]

/Mindenki/

Idő:
-Nyolc órát utaztatok idáig, teahát már most naplemente van, egy órán belül besötétedik.

Még mielőtt a szekér megérkezne Holg-gal és Alauronnal:

Vonnegut arcszíne egy kicsinykét elsápad a hírre, amit a kószától megtudott, észak felé néz és úgy mondja Dorafnak:

-Az a "lepukkant helység" ahogy ön maga mondta törp uram, Cormyr egyik leghíresebb kazamatája. Féltem ettől a lehetőségtől hogy ez bekövetkezik, de Tymora elfordította tőlünk a fényesebbik arcát. Épeszű ember nem merészkedik oda, mert tele van a káosz erőinek mocskával. Valaha egy ember megbízására építették ügyes kezű törpék, aki pénzért vásárolta meg a területet a koronától. Mára csak egy hatalmas sziklába vájt romhalmaz. Eszményi búvóhely mindenféle törvényen kívűlinek, meg kóborló dögnek.

-Forrón remélem hogy a koboldok csak a felső termek valamelyikébe vitték Foolert...annyira még ők sem lehetnek ostobák, hogy a Termek mélyére mennek...

-Viszont Fooler a Lady katonája egy kísérletet kötelességünk tenni a kiszabadítására, remélem nem reménytelen az ügy.

-Az a baj én nem nagyon ismerem a terepet arra. Azt tudom hogy a Csillagvíz gödrének nyugati parti szikláiba vágták, de nem vagyok biztos benne hogy csak úgy elszekerezünk odáig...Aramil, nem tudja milyen arra a terep? -kérdi az elf kószát.

-Hajas, maga megtudott valami érdekeset a holttestek vizsgálatából?

****
-Hajasbaba, maga is menjen Aramillel, meg a farkassal! -mondja a gnóm lánynak. Ha annak amit talált bármi köze van a valós tényekhez és nem csak valami véletlen, azt hiszem jobb, ha több szem van elöl.

Vonnegut, Heian, és Doraf ott maradnak, míg a felderítők elmennek.
Miután megbeszéltétek az új uticélt, és a további teendőket Vonnegut előreküldi Aramilt a farkassal, hogy nem legyen szem előtt a lovaknak. Megkéri Heiant hogy legyen segítségére ebben.

/Miután a szekér megérkezik Alauronnal és Holg-gal/

Vonnegut ismerteti Alauronnal és Holggal az új helyzetet.

-Uraim, változott a terv. A kósza szerint Foolert Estcsillag Kísértetjárta Termeibe hurcolták. Utánamegyünk.


/Mindenki/
Alauron dobhat egy Művletség próbát a hely beazonosításához, Holg viszont nem, mert a "Műveltség"; -mint olyan- nem túl nagy erőssége egy barbárnak, és nagyon valószínű, hogy Holg akkor sem tudná a szóösszetétel hallatán beazonosítani a helyet, ha történetesen már járt volna ott.
A többiek akik eddig már dobtak a műveltségre a dobás erősségétől függően küldtem infókat PM-ben.

[Navaratna]

(Banyek)

Szép a naplemente, majdnem elmerülök benne és abban, megéheződtem, tolni kéne valamit a pofácskámba, de Aramil mond valamit, amitől nem csörög tovább kezemben az erszényke.
- Kísértetjárta termek? Csúcs! - derül fel a képem, aztán számra teszem a kezem. Oké, megelevenedik a mese, no de ha ez is olyan, mint amit a koboldokról meséltek... Vonnegut se dobódik fel a hírtől, tehát ez is olyan "mese". Alig bírok Szőrre figyelni, pörög az agyam nagyon.
"Hű, mekkora lehetőség! Az illúzió és az igazság örök harca! Egyrészről ott az illúzó: rejtély, szóbeszéd, titokzatos rémségek tárháza, másrészről a sejthető-remélhető valóság, ami vagy igazolja az illúzót, vagy részben alátámasztja, vagy teljes egészében megcáfolja és új színben tűnteti fel, ami nem biztos, hogy kevésbé rémisztő, mint az illúzióval átszőtt változat. De ott a valószínűsége annak is, az igazság végtelenül sivár és egy mondatban összefoglalható, ás általa porba tiporható egy hátborzongató, rémálommal kecsegtető történet. Igen, igen, ezek közül bármi lehetséges, még úgy is, ha odamegyünk és a saját szemükkel látjuk... Ahány szem, annyi látvány, ahány fül, annyi nesz, és a többi, és a többi! Ezért olyan izgalmas az igazság keresése! Mi van, ha...?"
Kizökkenek elmélkedésemből, hallom, Szőr engem faggat. Sűrűn pislogok, nem állojk át azonnal a belső fejtegetésről a szóbeli megnyilatkozásra
- Khm, mi...? Ja, hullák! Zé mint Zentharim - adom oda az erszénykét, úgy fordítva, ő is lássa a címert, ami rajta van. - Megtisztelne azzal, Uram-Szőr, hogy amíg mondom a magamét végig a szemembe néz, így bízom abban, tényleg figyel arra, amit mondok, nem úgy mint korábban. Tudja, így - emelem fel jobbom, középső és mutató ujjammal elébb a magam szeme felé bökök aztán az övé felé. - Csak mert apróbb vagyok magánál, igazán megérdemlem az odafigyelést. A lényeg a részletekben rejlik Ahogy most is: az erszény a sámánnál volt. Talán nem esik távol az igazságtól az, ez a jel nem csak egy szép oktalan díszítés, hanem valóban tőlük kaptak pénzt. Hozzátenném, az egész koboldcsapat igen jó felszerelésnek örvendett. Nem győzöm hangsúlyozni, a koboldoknál ennél és pénznél jóval több kell ahhoz, olyanra vállalkozzanak, mint ezek itt.
- Mért menjünk előre? Mit fogunk csinálni? - pillantok Aramilra. - Hogy most azonnal csipkedjem magam?! Korog a hasam, ez nem jó, nagyon nem jó! - sóhajtozom, de menni kell, hamarább, mintsem a szekér beérkezzen. Amit a rajunk kapott étel az ugyan nincs velem, de ami előtte volt, és amiből reggelire dézsmáltam, abból maradt még, így fanyalogva újra szárított táppal enyhítem éhemet. - Ez nem ér... Te meg ne siess annyira! - szólok az elfre. - Ha fejre állok se tudok akkorákat lépni, mint te! Bár ha a farkas vinne...
"De nem fog. Hejha mondta, vadállat, nem eb."