1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Garmacor]

Aramil

Banyek szavai hallatán elmosolyodok.
- Igen kétségtelen tény, hogy ha a nyelveddel járhatnál mindannyiunkat megelőznél pláne ha figyelembe vesszük milyen gyorsan jár. Mondom felé fordulva széles vigyorra miközben kiöltöm a nyelvemet.

Amint megtaláljuk a táborhelyet elkomorulok.
- Heian nem jó ötlet hogy ilyen messze menjetek. Ha megtámadnak titeket hamarabb vége lesz a harcnak minthogy odaérhetnénk még ha Argent időben figyelmeztet akkor is. Nem tudod ezt a dolgot valahogy máshogy megoldani?

Banyek okfejtését már nem bírom ki hangosan felnevetek.
- Nincs jelentősége hogy szólítasz ha tudom hogy nekem szólsz.

A hadnagy szavait hallva elkomorodok.
- Tényleg nem szerencsés, majd kitalálunk még valamit. Viszont Argent nem dög maximum annyira mint maga. Nem ártana ha végre felfogná, hogy egy druidának az állati társa pont annyit jelent mint magának a legjobb barátja. Ezt figyelembe vehetné.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A táborhely felé vezető lankás úton azon morfondírozik félálomban, hogy nem is olyan undokak ezek a törpnépek, mint eddig tudta. A szakállas kis alak is kényelembe helyezi magát és mivel a többiek "okosan" kutyagolnak a saját lábukon vagy a bakon töretik a hátsófelüket, így jó sok férőhely marad kettejüknek a puha szénán. Ezen el is mosolyodik Holg. Ha most valaki ránéz nehéz eldönteni, hogy már álmában találkozott egy óriás fánkkal vagy valami "evilági" dolgon derülhet. Amikor megáll a szekér lekászálódik és álmosan körülnéz. Annyira nem rettenti a kint alvás, így inkább csak próbálja a tűz leendő helyét megállapítani és a közelében lepakolni a motyoját. Még vacsora előtt nekiáll lehámozni a vértjét és kigörgetni a hálózsákot. Eközben ér vissza a hosszúfülű és kutyus-lány. Azt még a félork is megérti, hogy a farkassal van a problémájuk, pontosabba a hülye lovak undokoskodnak szegény állatkával. A nagy tanakodást hirtelen Holg dörmögő, de ártatlan közbeszólása szakítja meg.*

-ha lovak nem szeretik farkast és druida nem aludhat messze, akkor csapat kösse ki lovak messze. lovak futnak holgtól is, ha harc van. ha támadók jönnek holg harcol és lovak futnak. ha támadók nem jönnek csapat megtalálja lovakat ott, ahol hagyta.

*Meglepett kifejezés ül ki az arcára mondandója végén. Egyrészt ennyit összefüggően még talán sose beszélt és az agyát se használta. Holg megállapítja, hogy az előre gondolkozás fárasztó dolog, így inkább nem erőlteti ilyen hosszú nap után. Másrészt meg a többieket figyeli kíváncsian, hogy vajon szerintük jót mondott vagy sem? Akár így, akár úgy, de végül visszatér a saját kényelmének biztosításához és miután leszerelkezett belebújik derékig a hálózsákjába, maga mellé húzza a csatabárdját, majd a hátizsákját és előkutatja a fejadagját, hogy bevacsorázzon elalvás előtt. Nagy csámcsogások közepette élvezi a húst meg a mellé járó dolgokat (bár a körítést inkább csak kóstolgatja, majszolja), majd leöblíti egy nagy adag vízzel. Már éppen kezdene begubózni az alváshoz, amikor odatoppan kutyus-lány. A félork először visszább hőköl a hirtelen túl közel álló LÁNYtól, de utána visszahuppanva hátsójára figyelmesen végighallgatja a gnómot. Mondjuk az első reakciója az együtt alvásra egy nyelvnyújtás és fancsali arc.*

-eww. kutyus-lány egy lány, holg rájön magától ma reggel. lányok undik.

*A "nagy, erős és bátor" hízelgésre azért kicsit megenyhül a félork tartásában a feszültség és ismét odafigyel a másik szavainak jelentésére is. Igaz ez a figyelem újfent megakad a "süti" hallatán. A "Cukorfalat" nem igazán foglalkoztatja, így nem is zavarja, hogy ki hogy hívja, legalábbis, amíg el nem jut az agyáig biztosan. Holg a tőle telhető furfanggal elgondolkodik és megdörzsöli borostás állát.*

-holg ajánl alku. kutyus-lány ad holgnak süti és aludhat a bárdon túl.

*Mutat a mellette fekvő fegyver másik oldalán a földre. A cukornak már az ígérete is mozgásra serkenti azt a néhány agytekervényt, ami a "számító gondolkodásért" felelős a barbár fejében. Ezen ismét meglepődik, hogy milyen furfangos volt és elhatározza, hogy ezen túl sokkal többször fog sütit kicsikarni másokból védelem fejében.*

[Martos col Legium]

(Heian)

A táj békés hangulata már-már elfeledteti velem a koboldok rajtaütését, szegény Fooler sorsát az előttünk álló veszedelmekkel együtt, sőt, mivel Banyek is a szokottnál jóval kevesebbet szól, a mellettem talpalókat is. Amikor Aramil talál egy megfelelő helyet a csapatnak, én Argent társaságában még átfésülöm a környéket. Kicsit északabbra a tábortól megtalálom, amit kerestem. A félkörben elhelyezkedő bodzabokrok nemcsak, hogy elegendő védelmet nyújthatnak éjszakára a mindenféle kellemetlenségektől, de a szél innen maximum a virágok édes illatát viheti a lovak felé. Bár ugyanez a szag a jelekből ítélve a társamnak nem igazán jön be, egy-két prüsszögéssel eltöltött perc után már ő is hozzászokik.

- Komolyan - válaszolom Banyek hitetlenkedésére. - A lovak nem tűrik meg Argentet, én meg nem fogom magára hagyni. Persze ha bárki csatlakozni akar hozzám éjszakára, szívesen látunk titeket. A vacsorámmal meg köszönöm, de ne fáradozz, én is el tudok menni érte. Argent itt marad, ha megkérem.
Aramil aggodalmaskodása sem tántoríthat el szándékomtól.
- Szerintem sem jó ötlet, de énnekem nem jut jobb az eszembe. Majd úgy helyezkedek éjszaka, hogy a bokrok felé közeledők először Argentet lássák meg. Nem hiszem, hogy komolyabban át akarnának fésülni egy bokrot, ahol legalább egy, de esetleg több farkas is tanyázik.
- Na, menjetek, és mutassátok meg a többieknek a táborhelyet, majd mindjárt én is ott leszek, csak van egy kis dolgom.

Amikor elmennek, én a bodzabokrok között leülök, elcsendesítem az elmém, és imádkozom Silvanushoz, a Fák Atyjához, hogy megköszönjem neki a mai napot, és segítséget kérjek a holnapihoz. //Ugyanazokat a varázslatokat készítem elő, amiket ma elhasználtam. Ez kb 20 percet vesz igénybe, mert tízből hármat használtam el// Ha ezt befejeztem, szólok Argentnek, hogy maradjon itt, én meg elsétálok a többiekhez némi vacsoráért.



//off: Castor, én kiszámoltam: a szabályokat tekintve kicsivel több, mint 8 kör kell a gyorsabbaknak (akiknek 30' az alapsebességük), hogy egyik helyről a másikra érjenek//

[Alauron]

(Alauron)

A szekérút alatt megfigyeli, hogy vajon a postagalamb éhes, szomjas lehet-e, és a biztonság kedvéért gondoskodik számára valami enni-innivalóról. Ő későbbre halasztja a vacsorát, a táborban majd lesz rá alklom, Viki meg naponta egyszer szokott enni.
Holg ötlete nem is tűnik rossznak, az egyszerű józan paraszti ész is kiszoríthat néha valami bölcset magából.
Heian megérkezik, hogy vacsorázzon így itt az alklom, hogy beszéljen vele erről. A többiek nem értik meg a druida és a farka viszonyát, talán csak Aramil, legjobb ha négyszemözt tárgyal Heiannal.
- Ha úgy gondolod szólhatunk a parancsnoknak, és ha engedi kössül a lovakat valami védett helyre, szélárnyékba a táborunktól. Így te és Argent is a nagyobb táborban alhattok, őrködni is jobb lesz így. Akkor már csak arra kell figyelni, hogy ne menjen a lovak közelébe...bár... Tudom, hogy jó barátod Argent, és bízzhatsz benne, nyugodtan otthagyhatod ahol most van, reggelre megvár, ha nem akarod a lovak közelében tudni. Gondolj arra, esztendőkön át nélküled élt, elég önálló.

[Togar]

Doraf

A főnök kérdését hagyom válasz nélkül, mit meséljek neki, elvégre én sem tapasztaltam meg közelről ezeket a dolgokat, csak meséket hallottam róla, és az idősebbek sebeit láttam meg. Míg át nem éli az ember a hasonló dolgokat, úgyis csak meseként ragad meg benne és nem veszi komolyan. Ha túléltük a termeket elmesélem, akkor már nem mese lesz, hanem tapasztalat. Megvárom míg megáll a szekér a kijelölt táborhelyen és besegítek a kialakításba.

- Nem értem a farkas problémáját, a farkas egy vadállat, tud magára vigyázni, nem tudom minek kell őrizni, de nem a mi felelősségünk hanem az övé, így ezt a problémát neki kell megoldani. A lovak velünk maradnak, mert ha elszaladnak az életben nem találjuk meg őket viszont a farkas visszajön. Másrészt akkor be kellene osztani az őrséget, ha ez ilyen veszélyes környék, nem szívesen aludnék úgy, hogy nem figyel senki.

Közben leülök a földre és előveszek némi kaját magamnak, vacsorára. Megvárom az őrség kérdését és ha minden eldől, akkor aludni térek, holnap nehéz napunk lesz.

[Mesemondó]

/Mindenki kivéve Heiant/

Vonnegut is kifakad Aramil szavaira:

-Nekem az a dög egy dög marad! Mielőtt még tovább zengedezne róluk közlöm: Arabelben a földművesek nekem jelentették be, hogy a farkasok mennyi kárt okoztak a város jószágaiban, olykor emberéletben. Számszerűsíteni is tudom, mert -mint Arabel rendfenntartó tisztjeinek egyikeként - nekem kellett összesítenem a jelentést és megszerveznem az írtásukat. Évente egy kisebb helyőrség ellátmánya elegendő birkát pusztítottak el a kincstár tulajdonából, és olyan nyolc-tíz támadás történt ember ellen, ebből kettő-három halálos. A favágó-telepeinken ennek a dupláját. Úgyhogy én személy szerint a farkast egy veszélyes és kártékony féregnek tartom, ami veszélyezteti a városom rendjét, az emberek jólétét és biztonságát. EZ az, amit tudnom kell róluk, a többi nem számít, mert hivatalból engem csak ez érdekel. Nem az a dolgom, hogy mindenféle kóbor vadat csucsujgassak, hanem hogy rendet tartsak Arabelben és megvédjem az embereket és a korona tulajdonát a kártevőktől!
-...és csak hogy ön is felfogja végre: a szekér és a két ló 250 arany értékű uradalmi tulajdon, amiért anyagi felelőséggel tartozok. Én elhiszem, hogy csodálatos a fákkal meg a természettel magánykodni, -és önnek a pénz nem sokat jelent- de tudja az emberek világában van olyan hogy földesúr, meg alattvalók, meg törvények vannak és királyság, és én ennek a gépezetnek vagyok a része. A két ló és a szekér itt marad. Én a platón alszok. Tűzet természetesen nem gyújtunk, a fénye kilométerekre látszik, ha ki is takarjuk a lángját annyira nincs hideg. Takarózzanak be.
...És csak hogy tudja: a sebesültszállító szekeret hoztam el, Olaf számvevőtől, akit még a saját törp fajtársai is egy fösvény, zsugori taplóként emlegetnek, -ők meg csak tudják- próbált már kiimádkozi egy törpétől valamit, amit nem akart odaadni? Egy hordó északi törp sört ígértem neki ha ennek vége, -amit gőzöm sincs honnét szerzek be- egyedül erre volt hajlandó meggondolni a dolgot, szóval higgye el, bizton állíthatom a szekér megléte egy kisebbfajta hőstettel ér fel, mert Olaf úgy adta, mintha a szakállát húznám szálanként...ha a lovaknak vagy a szekérnek bármi baja lesz, idézem Olaf szavait "a kalapalapácsommal fogom szétvertni a redvás picsád", (Off:ezt még Holg is teljesen tisztán és számára is közérthetően veszi. ) szóval nemigen van hozzá kedvem hogy leteszteljem egy törp szavahihetőségét...
-Hatan vagyunk, kb másfél órás őrséget kell mindenkinek vállalni. Előszőr én, másodikként Hajas, majd Doraf, mert ő törpe és a legsötéttebb éjszakában is lát, utána Holg, Alauron, és végül Aramil. Azért ő utolsónak, mert ő sérült meg ma a legkeményebben, ráfér a pihenés.
-Feküdjenek le, katonák. Itt fogok cirkálni a tábor körül.
-És próbáljanak is aludni, mert egyikőnk sem tudhatja meddig fog tartani a holnapi nap.
-Megyek, megnézem ezt az állatbarátot…-dünnyögi rosszalóan- nehogy felfalja nekem valami hőn szeretett ökörbéka....meg ha hirtelen kell hozzá rohanni sötétben legalább tudjam milyen a terep...-aztán egy gyújtósgallyal pipára gyújt és "elfüstöl" a beállt estébe.

/Alauron/
Viki mindenáron ki akar jönni az iszákodból ahol eddig volt, kapar és mormogó hangokat hallat, majd visít mint a tengerimalac, és a nyakad kaparja, meg a füledbe nyomja az orrát, és igyekszik kiszabadulni.
(A galambot rendesen, jó kondícióban van, nincs baja. Elvan a kalitkájában mint a befőtt. A galambról való gondoskodás bizony jó ötlet – 10 TP- nem árt odafigyelni az állapotára.)

/Heian/
Elvégezted a szokásos alkonyati szertartásodat, a varázslataid felrissültek. Körülötted minden csendes, békés, és bodza szagú. Szép tavaszi esete van.
Argent hirtelen felül és fülelni kezd, mikor valaki szélirányból közelíteni kezdett felétek, de hamarosan kisül csak Vonnegut az, aki ráérősen pipázgatva átsétált hozzátok.
-Jó estét katona. (Vonnegutnak mindenki katona.) -Jó lesz ez így? – mutat a pipa szárával körbe, kétkedve az ideiglenes táborhelyen.

/Holg/
Vonnegut szemöldökét felhúzva csodálja a monológod.

-Nem Holg, ez nagyon nem jó ötlet. Két magányos ló az éjszakában, kikötve messze. Ez olyan, mint csatabárd nélkül aludni…te sem szereted magadtól távol tudni az értékeidet ugye? A két ló és a szekér érték, vigyázni kell rá. Különben Holg nem tud feküdve utazni, hanem talpalnia kell!

/Doraf/
-Ez volt a mai napi első értelmes beszéd, amit hallottam, legalább egyvalakinek nem ment el az esze míg én őrködök. –mondja a hadnagy elégedetten.

Banyek reagjára nem mondott semmit a hadnagy, mert számára túl nagy zöldésgeket szokott összehordani a gnóm, így szelektíven a hülyeségeiről nem vesz tudomást. (Legalábbis ezt a kutya-macskaszagot az olyan gyorsan felejthető kérdések közé dobta.)

[Navaratna]

(Banyek)

Szőr feje megint kezd dagadni, tök jó nézni, amikor ilyen. Vigyorgok is, mint a tejbetök, de szám elé rakom a kezem, nehogy kuncogjak. Nem is lenne helyes.
Világos, miről beszél, csak nekem nem sok közöm a királysághoz, mert nálunk olyan nincs. Hiába, Szőr diplomáciai érzéke és érvrendszere, hogy megértesse egy elffel a farkas ártó mibenlétét és a felszerelés értékességét meglehetősen sajátos , és az elf is elfogult.
"Nem szabadna, hogy ez elfajuljon és széthúzás alakuljon ki frissiben."
Nyitnám a szám, hogy belekössek a katona elnevezésbe - a Hajas személyesebb és tetszőbb -, meg abba, hogy ki mikor őrködik, de aztán legyintek.
"Az embereknek néha minimálisra csökken a humorérzékük és imádják rettenetesen komolyan venni magukat. Senki se tökéletes, de egy dobást megérne, ha...! Na, majd egyszer meg kéne nézni, ha dohány helyett kendert szív Szőr, mit vált ki belőle. Hm, hm, ez nem is rossz ötlet... Adandó alkalommal a végére járunk de az nem most lesz." Ötletlistám új elemmel lett gazdagabb.
A tűzrakás meghiúsul de csak vállvonással veszem tudomásul, feleslegesen sétafikáltam.
- Nézd, ő az őr, és már el is megy. Ha ezt érti őrködés alatt, majd én is elsétálok odébb - mondom Holgnak. "De vajon mit jelenthet az, cirkálni?!"
Bevillan, épp üzletelni óhajtok Holggal.
"A lányok undik Holgnak? Sokadik bejegyzés: megtudni, mért, és felhasználni a megtudottakat és a nem megtudottakat is "
- Süti kell? Hm. Lássuk csak... Megnézem, hátha én kaptam - vonulok félre a fejadagommal és turkálást mímelek.
"A seregben nincs édesség. Csak gyíkhús, száraz kenyét, vizezett bor és cipőtalp-rághatóságú agyonsózott hús. Blee. Viszont nem vagyok elveszett gnóm Csak rá ne kapjon a lejmolásra."
Kezembe veszek egy szimpatikus kenyérdarabot és teszek róla, sütis legyen, ha küllemre, ízre szagra együtt nem is, de legalább az íze (jó tömény édes) összejöjjön Megsimogatom a kenyeret és azt mondom:
- Ízed, mint a fűrészpor, legyen eztán cukorból. //Szemfényvesztés//
Ha ez létrejött, mint aki jól végezte dolgát, odaviszem a félorknak.
- Tessék Holg, kalács - nyújtom elé. Le is csípek belőle kóstolónak, mennyire sikerült. - Hm, hm... Jó étvágyat, edd meg mind. Szóval a helyem itt van a fegyvereden túl - azzal áthurcolkodom mellé.
Másfél órás őrség nem hosszú idő, és még fáradt sem vagyok, így a továbbiakban megvacsorázom, új rövidkardomat csodálom - izgat mi van ráírva, de nem értem -, és jár a lepénylesőm:
- Fáradt vagy már, Nagyszakáll-Doraf? Ugye nem? Közlöm, egy darabig csak Dorafnak hívlak, amíg egyedibb becenevet nem találok neked. Rájöttem, minden törpnek nagy a szakálla, szóval ez így kissé uncsi, ha maradok a Nagyszakállnál. Amúgy ha reggelre összekócolódik, szívesne kifésülöm, meg még be is fonom. Ez nem nyalás, csak van benne tapasztalatom. Ahogy az sem nyalás, hogy megjegyezném, tetszik a vérted. Olyan morcnak nézel ki tőle, bár néha egy mosoly csodákra képes - kacsintok. - Hm, milyen papnak lenni? Tök izgi lehet úgy tapizni, hogy az még hasznos is. Azaz gyógyít a kezed és fülön se csapnak, ha megérintesz vele valakit. Minálunk nem igazán futkosnak a papok. Igaz, hogy össze vagy kötve egy láthatatlan zsineg által az isteneddel, Móriával? Ööö, nem, ez téves lesz... Moratórium? Ja, bocs, ez sem az, ne haragudj, keverem a szezont a fazonnal, örülök, ha a gnóm isteneket megjegyzem
Kivirul az arcom, eszembe jut:
- Moradin! Az az ütöm-vágom, döntöm a teheneket isten!
Arcom tök ártatlan, egyáltalán nem sértésnek szánom a szösszenetet, ami kijön a szám, csak szétszórt vagyok. Más kérdés, Doraf bírja-e cérnával.
- Az kemény isten hírében áll, nem? Tud úgy picsán verni, mint Szőr Olafja? Apámnak volt törp ismerőse, bonyolult neve volt, tele r-rel, meg v-vel, Trfvivfrol vagy mi volt a neve, de én csak úgy hívtam, Lábszag, ő meg engem úgy, Nudli. Egyébként kedvelt, kicsi koromban meglovagoltatott a térdén. Neki fonogattam a szakállát, szóval tényleg van benne tapasztalatom. Nem tudom, él-e még, de ha nem, köze sincs a szakállfonáshoz.
Miközben szövegelek, ide-oda ing a fejem. remélem, Doraf méltat válaszra és se nem kerget meg, se nem átkoz meg Végül hüvelyébe teszem a rövidkardot, ásítok egy nagyot.
- Jo'jszakát mindenkinek, álmodjatok szépeket és kezeket a paplan fölé! - vonszolom magam fekhelyemhez.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

-holg szeret farkas. lovak rinyák. ha holg vigyáz lovakra, holnap holg fekszik szekéren teljes úton!

*Dörmögi a barbár kissé durcásan Vonnegut helytelenítésére és kioktatására. Holg számára a két ló inkább olyan kaja, ami magától jön és nem kell cipelni, mintsem tényleges használati értéküket átérezné. Természetesen örül a kényelmes kocsikázásnak, de a gyaloglás se csalna zokszót a szájára. Így inkább nem foglalkozik a hülye igásokkal és a Vezér rigolyáival. Az őrség beosztására már nem is figyel oda. Úgyis fel fogják ébreszteni, ha ő jön, ehhez meg nem kell fejben tartania se az előtte következők sorrendjét, se az utána következőkét. Annyi a lényeges, hogy a görényes erdőjárót kell majd hajnalban rugdosnia. Ezt elraktározva figyelmét a küszöbön álló barter ügyletre fordítja. Mikor Banyek mondja, hogy nála lehet van süti felderül a félork, de próbálja palástolni, hogy ne látszódjon nagyon kiéhezettnek. Bár ez nem nagyon megy neki a nagyra nyitott csillogó szemekkel és a kissé bárgyú, várakozásteljes mosollyal. Mikor visszafordul hozzá a gnóm és egy szelet "kalácsot" ad, Holg szemöldökei összefutnak és eléggé csalódott, fancsali képet vág.*

-kalács?!? dehát ezen nincs is habos rész... hol a krém???

*Azért elveszi Banyek kezéből és bizalmatlanul megszaglássza és nyelvét kiöltve nagyon óvatosan megnyalja, majd eltartja magától némi grimasz kíséretében.*

-eww. ez száraaaz!!!

*Azért nagy kelletlenül megtartja és félig el is fordul a gnómtól, ezzel jelezve, hogy nem valami elégedett. Aztán csak egy sanda lapos oldalpillantás és ha úgy ítéli éppen nem rá figyel kutyus-lány, akkor villámgyorsan behabzsolja a finomságot. Még a lehulló morzsákat is felcsipegeti, felszippantja a hálózsákjáról. Aztán ismét a gnómra néz, hogy vajon észrevette-e, hogy csak "gonoszul átverte" és igazából nagyon is örült a nasinak. Csak annyi önzés még Holgba is szorult, hogy ha most nagyon hálásnak mutatkozik, akkor tapasztalatai szerint máskor se kap jobbat. Így a nap végén sütievés után fekszik le, pontosabban bebugyolálja magát, hogy ismét csak az arca látszik ki az összehúzott hálózsákból és kissé összegömbölyödve elhelyezkedik. Természetesen háttal a gnóm lánynak, de derűs arccal megnyalja még egyszer a szája szélét az ifjú barbár. Valahogy most nem is tűnik számára annyira undinak ez a kutyus-lány. Ezzel a gondolattal csukódik le a szeme és mélyen, egyenletesen alszik is pillanatokon belül a nagydarab harcos.*

[Alauron]

(Alauron)

Habár véleménye egy ponton egyezik a többiekével, nevezetesen, hogy Argentet nyugodtan lehetne hagyni valahol, nem akarja rábeszélni Heiant hogy így tegyen. Vannegut hálátlanul szólt a farkasról, ezt már nem hagyhatja szó nélkül.
- Vannegut parancsnok! Mielőtt még a kötelességei elfeledtetnék veled: a farkas levadássza amit akar és kész, neki mindegy hogy birka vagy ember. Aki él e világban, tisztában kell hogy legyen azzal, vigyáznia kell magára. Másrészt Argent az életét is adhatta volna azért, hogy a csapatot segítse ma a harcban, és ez nem sokon múlt. Én is cormyrban születtem, mert az istenek így rendelték, nem azért mert ezt választottam, és én is tiszteletben tartom mások földjét, a földesúrtól a földművelőkig. De mégis az ember telepedett meg a természet területén, kiemelte Arabell városát is sok-sok éve a semmiből. Ha a farkasok, vagy bármely vad megöl egy pár háziállatot vagy ritkán embert, vagy az emberek megölik a farkast, mert félnek tőle, az a különbség, hogy a vadak nem a félelemtől vezetve vagy a gyűlöletüktől hajtva teszik mindezt. Meg kellene érteni, hogy nem az állatok a hibásak, és ha a károk oly nagyok a farkasok miatt, akkor majd éhenhalnak néhányan és máris nem olyan nagy baj ha kevesebb birka marad meg. Ami pedig a várost illeti én azért segítek mert úgy vélem az egyensúly akkor áll helyre, ha mindenki a helyén marad, a goblinfajzatok a barlangjaikban, az emberek a szívükhöznőtt városaikban, és a farkasok pedig a vadonban. Persze, neked az a dolgod, hogy koboldot vagy vadállatot válogatás nélkül tekints ellenségnek, közben pedig lehet elfelejtesz gondolkodni, ki barát és ki nem az. Nem mindn farkas szomjazik Arabell birkáira, vagy embereire.

[Martos col Legium]

(Heian)

Vonnegut jövetelén kissé meglepődöm, de ha egyszer sétálni akar, ki vagyok én, hogy megszabjam, merre tegye?
- 'Estét magának is. Jónak nem jó, de nem tudok jobbat. Illetve mégis, de az azt hiszem könnyen megoldható. Ugyanis a vacsorám a szekéren maradt, épp indulni akartam érte. Jön maga is, vagy van még egy kis megbeszélnivalója Argenttel? - az utolsó mondatnál kissé gunyorosan elmosolyodom. Nem hinném, hogy a hadnagy a csapat azon részéhez tartozna, amelyik szívesen marad kettesben a farkassal. Nem mintha félne tőle, de látszik rajta, hogy nem is kedveli.
<Nem, egyáltalán nem kedveli.>

- Argent, marad! - szólok a társamnak, amikor visszaindulunk a szekérhez. Egy-két lépés után azonban eszembe jut valami: visszalépek a bokrokhoz, és jó néhány virágtányért leszedek. Sőt, a hadnagyot is megpróbálom rábeszélni a szüretre.
- Jöjjön, segítsen szedni maga is! Ha már ilyen kincsre akadtunk út közben, élvezzük ki! Talán még Holgot is kibékíthetjük, hisz egész nap hiába kuncsorgott némi édességért.
Mikor úgy vélem, hogy eleget szedtünk a táborlakóknak - olyan két tucat már biztos megfelelő mennyiség -, most már tényleg visszamegyek a többiekhez.

- Gyerekek, nézzétek mit találtam! - teszem le a fűbe vagy egy épp nem használt pokrócra a szerzeményeim. - Ha egy kis ideig vízbe áztatjátok, akkor finom, édes - jelentőségteljes pillantás a félork felé, már ha még ébren van -, italt kaphattok. Ami nem mellesleg igen egészséges. Bár ha az embernek nincs mivel leszűrje, akkor érdemes óvatosan inni, különben telemegy a szája apró virágszirmokkal. Mármint ha ez zavar valakit.
A továbbiakban nem igazán törődöm vele, használják-e, örülnek-e a bodzavirágoknak (legfeljebb majd újra magamhoz veszem, ha úgy látom senkinek sem kell), felkapaszkodom a szekérre a pakkomhoz, majd egy kis batyuba kötöm az ellátmányom vacsorának kiszemelt darabjait. A csomó alatt átfűzöm a vándorbotom, és az egészet a vállamra kapom. Hónom alá csapom még a hálózsákom, és indulnék is vissza, mikor Alauron félrehív. Figyelmesen végighallgatom, majd hangtalanul nevetgélek, amúgy a magam módján.
- Persze hogy önálló, nem is féltem őt! Egyszerűbb dologról van itt szó. Argent ugye nem lehet a lovak közelében, és mivel ti a hátasokkal maradtok, én kénytelen vagyok dönteni közte és köztetek. Sajnos ebben az esetben egyértelműen nem rátok esik a választásom. Az az igazság, hogy szívesebben vagyok vele, mint veletek. Te talán megérted, hisz gondolom te is így döntenél, ha az a vén hazafi kijelentené, hogy Viki nem maradhat a galamb mellett, nem? Immáron második éve, hogy Argenttel nem válunk meg egymástól, és eszem ágában sincs most elkezdeni.

A kis különbejáratú táborhelyemre visszatérve magamnak is készítek egy kevés bodzaszörpöt a csajkámban, közben Argenttel megvacsorázunk. Pontosabban inkább én vacsorázom, ő meg kap néha egy-egy jó falatot, mert a kobolddal már valószínűleg belakott nem is olyan rég.
Lefekvéskor párna gyanánt Argent vállát használva hajtom álomra a fejem. Számos kényelmi és szociális előnye mellett ez a megoldás abban is segít, hogy ha az éjszaka folyamán élesebb érzékű bartásom valami gyanúsat érzékel, én is felriadok rá. Valószínűleg nagyobb biztonságérzetben alszom el, mint a hadnagy, amikor az végre átadja az őrséget a soron következőnek.

[Garmacor]

Aramil

- Azzal kapcsolatban, hogy a farkasok mennyi kárt okoznak a városának osztom Alauron véleményét. Viszont ami fontosabb, magának mint vezetőnek illene tiszteletben tartani a vezetésére bízott emberek véleményét a csapat egysége érdekében. Szóval megerőltethetné magát és legalább Heian előtt tartsa a száját bár előttem sem ártana.
- Ami a szekeret illeti az meg csak pénz szóval jelenleg sokadlagos szempont, hisz ellentétben Argettel nem fogja megvédeni, nem fogja figyelmeztetni vagy élelemmel ellátni sőt nyomokat se tud követni.
- Ami az őrséget illeti tény, hogy sérültem ennek ellenére mivel én is viszonylag jól látok a sötétben célszerű lenne ha Holg és én cserélnénk, de ez a maga döntése.
Megvárom az őrségre vonatkozó döntést majd én is eszek majd nyugovóra térek.

[Togar]

Doraf

Egy kissé kapkodom a fejem a gnóm kérdései hallatán, majd elgondolkodom, vagy teljesen gyengeelméjű, vagy még ott a seggén a tojáshéj és életében először engedték el otthonról anyuék kíséret nélkül. Bár a rutinját elnézve az utóbbira szavazok így elengedem fülem mellett a megjegyzéseit.

- Szerintem ülj be egy könyvtárba és olvasgass, így több ismeretre is szert teszel, mind a világot, a vállást és a kúltúrát illetően. Hónapokig lehetne erről mesélni, így bele sem kezdek, főként mert nem is tudsz egyfelé koncentrálni, a saját hangom meg minek halgassam. Ha dűlőre jutottunk a farkast illetően én elteszem magam holnapra elvégre az éjszaka közepén én örködöm.

Kényelmesen elhelyezkedem és alszom, imádkozni ráérek reggel, templom ugysincs a közelben, áldozatot bemutatni. Mikor keltenek átveszem az őrséget.

[Mesemondó]

/Még mielőtt Vonnegut elment volna megnézni Heiant/

Vonnegut lehiggad és azt mondja:

-Oh. Természetesen nagyuram. Elnézést. Biztos én tévedtem.

Aramil őrségi sorrendcsere javaslatára szív egyet a csibukjából és vállat von:

-Persze. Ahogy jól esik. Azt csinálnak amit akarnak.

Azután elbattyog.

/Vonnegut Heiannal/

Vonnegut öt lépés távolságot tart az állattól eszébe nem jut megközelíteni.

-Öszintén szólva teljes szívemből rühellem a farkasokat Heian, de hogy miért, ezt ne most vitassuk meg ha kérhetném. Elég volt mára a szócséplésből. Gondolom nekem is lehet jogom a véleményemhez...de ahogy a mondás tartja segglyuka is és véleménye is mindenkinek van, de nem biztos hogy mindenki kiváncsi rá...

-De nem is ezért jöttem hogy veszekedjek, hanem hogy figyelmeztessem: veszélyes a vidék éjszaka és nem tartom túl jó ötletnek hogy külön van. Gondolom arról szó se lehet hogy kikösse ez a büdös...a társát és visszajöjjön közénk ugye?

-Sejtettem. Nos, akkor jó éjszakát.

A bodzaszedésre vonatkozó invitálásodat heves kézrázogatásokkal a mellkasa előtt hárítja el.

-Köszönöm, de ezt most inkább kihagynám. -köhint zavartan. -Sylvanus ments hogy megzavarjam az élvezetét.

-Nos, látom jól fog szórakozni. Akkor én megyek. Jó éjszakát.

/Vonnegut újra a táborban/

A hadnagy az őrsége alatt leszerszámozta a lovakat, lekötötte őket a szekérrúdról és egy erős kenderkötéllel kipányvázta őket a mellhámjuknál.
Jól megrángatta a kötelet hogy lássa: az szilárd és tart ha a lovak rángatnák.
Abrakostarisznyát köt a fejükre és megeteti őket.
Aztán elsétál és körbe-körbe járkál a táborhely jó 10-20 méteres körzete körül.
Visszajön, ellenőrzi a lovakat, hogy megették-e az abrakot, kicsit csutakol rajtuk a sötétben, inkább a lovak megnyugtatására, mint valódi tisztán tartás miatt, aztán tovább sétálgat és pipázgat másfél óráig. Néha-néha megreccsen a talpa alatt egy gally és halk zörejt csap járás közben. Különösebben nem fárasztotta ki a dolog, évtizedeket töltött őrszolgálatban, másfél óra neki semmi az egész éjszakás őrszolgálatokhoz képest, amit Arabel utcáin töltött.
Az éjszaka tücsökciripeléssel teli, de kemény és sűrű sötétség veszi körbe a tábort, mert a telő hold kitelt, az új pedig még csak egy vékony ív szalag az égen.
Az őrség letelte után a hadnagy visszatér és felkelti a sorban következőt.
****
OFF:
Mindenki válasszon magának egy koordináta pontot és írja be a reagjába hogy hol alszik. (Egy fekvő ember két négyzetrácsot foglal el, de az egyszerűség kedvéért most egyet kérek, mert ha történés van úgyis felálltok és akkor csak egy mezőt foglaltok.)
http://www.kepfeltoltes.hu/100402/helyz ... es.hu_.jpg
Jelmagyarázat:
F: fa
SZ: szekér (Vonnegut a szekérrel azonos koordinátán van. A szekér két kockányi -10 lábnyi- helyet foglal, de véletlenül egy négyzetrácsba írtam, a frissítésnél majd javítom.)
L: ló
egy négyzetrács=5 láb=1,5 m
Megjegyzés: természetesen lehetséges az átlós irányú elmozdulás is és az átlós irányú fenyegetett terület.

[Navaratna]

//Fekhely: I-8, remélem ez Quatornak se lesz ellenére, mivel a karija az enyém mellett van.//

(Banyek)

Holg nem vágta hozzám sem a megbűvölt kenyeret, sem mást, így úgy veszem megette a "kalácsot". Elégedetten lomolok mellé. Nem zaklatom, lassan egy tíznapja vagyok már mellette, igen lassan emésztem meg, bizony nem ő lesz az, akivel mélyen szántó eszmefuttatásokat tehetek, ám annál kevésbé kell aggódnom amiatt, bonyolult szóvirágokhoz kell folyamodnom ahhoz, megértsen
"Jelentős kihívásértéke van annak, egyszerűen, áttekinthetően, röviden fogalmazzak. Ha sikerül, vállon fogom veregetni magamat."

Szőr elég lezserül alkalmazza a "ha nektek így jó, le vagytok tojva"-modort, nem hiába veterán a maga népében.
"Tudhat egy csomó sztorit. Szépet és csúfat is. Ó, ha máskor lennénk és máshol....!"
Eme óhajom-bánatom sem tart soká, hisz nem bánom a jelent

Hejha dudvákkal állít be, félrebillentem a fejem:
- Egy sem fér át a kulacsom száján... Főzés nélkül meg szerintem se íze se bűze.

Aramil firtatja, hogy legyen a sorrend, szemeim forgatom.
"Szerintem álljunk le bizonygatni, származás szerint kinek milyen előnyei vannak és egyik a másikhoz viszonyítva mennyire jobb avagy rosszabb. Ez kábé olyan, mint mikor a bátyáim leálltak azon vitázni, kinek nagyobb a csavarkulcsa... Most én is tegyem fel a kezem, én is látok éjjel, ha nincs vaksötét?!"

Doraffal történő ismerkedésem döccenőkkel indul. Nagyot sóhajtok, mintha nagyon nyomná valami a lelkemet.
"Timna, ő egy törp, és nem a gnóm nagyapád! Többet érnék el vele, ha az orra előtt vernék csapra egy hordó sert. Na ne már, kizárt, hogy annyi legyen a szótárában, ütünk, kalapács, sört!!! Nehogy a közhelyek igazak legyenek már!!!"
- Jó, jó, bocsánat, sajátosan indítottam - túrom össze a hajam. - Épp próbálom meggyőzni magamat arról, egyéniség vagy és nem átlag...
"Amit a törpökről hallottam igaz vs. amit a törpökről hallottam nem igaz: állás 1:0"
- Ha az átlagra lennék kíváncsi, követném, amit tanácsolsz: poros könyveket bújnék. De az élet nem a könyvekben történik, hanem azon kívül. Ha csak úgy általában lennék kíváncsi egy törp papra, a hónom alatt masíroznék egy vastag törp lexikonnal, én viszont RÁD lennék kíváncsi. Ha van használati utasításod, lehetnél oly kedves, rávezetsz és adsz esélyt - tördelem ujjaimat, megköszörülöm a torkom:
- Általában nehezen lehet engem követni. A nagyok agya lassan forog. Te majdnem akkora vagy, mint én, azt hittem, bírni fogod a lépést. sebaj, feljegyeztem, mégse Legközelebb erre való a száj, hogy szóljon, lassíts, Banyek, vagy egyszerre csak egy kérdés, Banyek, és hagyj szóhoz jutni, ha a felelet is érdekel, Banyek.
"Megtévesztés, miszerint hibbant vagyok és egy dologra se tudok figyelni vs. épp ellenkezőleg, értelmes vagyok, párhuzamosan több minden szóba jöhet és ezt észre is veszik: állás 1:0"
Feltápászkodom, látom, szeretné magát minél hamarább eltenni későbbre:
- Ezen gondolkodj el kérlek. Rosszul érintene, ha egyedül te lennél az, aki végig vértjei mélyén gubózna és akivel nem találom meg a közös hangot. Nem kell tőlem félni, nem harapok.
"És hamarább is szabadulsz "

Előkerül Vonnegut, tenni-venni kezd, de ezt már fekhelyemről nézem végig. Új rövidkardom mellettem hever, hogyha történne valami - mondjuk átrohanna rajtam egy egér - közel legyen
Egyre laposabbakat pislogok, gondolataim lelassítanak, rajvezetőnk szöszmötölése elringat.
Egyszer a jó szundi is véget ér, én vagyok a soros. Koromsötét van, alig látok. Ráadásul minden ciripel, és annak ellenére, azt hittem, nem fog nesz mellett menni a zaj, simán összejött.
- Uram! - szólok halkan. - Hogyan kell őrködni? Járjam körbe a táborunkat, meg ilyesmi? - kérdem.
A választ követően még megkérdem:
- Holnap, vagy valamikor megmutatná hogyan kell pipázni? Mókás ahogy füst jön ki az orrán!

Mit művelek őrködés címén? Nos, nálam van a rövidkardom és a pisztolyom, ami azóta is be van töltve, mióta a szekérrel elindultunk Fooler után. Félni nem félek, mert nem vagyok egyedül. Halkan, nesztelenül és fülelve körbe próbálom járni a táborhelyünket; tisztes távolból szemügyre veszem azokat a még sötétebb foltokat, amit lónak neveznek; még óvatosabban kitérőt teszek Alauron felé, vajon izgága állata is alszik-e. Az őrködés további részében félrehúzódom (F-3), ne a tábor közepén gubbasszak. A fa tövébe guggolok, és próbálom komolyan venni feladatomat.
"Ma élőben is láttam koboldokat, harcoltam is ellenük. Mi lesz, ha idesettenkednek? Jó ég, azt nem mondta Vonnegut, mit kell akkor csinálni! Visítva riadóztassak? Á, az nem jó. Az olyan lányos. Mintha egeret látnék a konyhában Szemtől-szembeni harcban gyenge vagyok, csak sunyin vagyok hatékony...És honnan tudom, eltelt másfél óra?!"
Próbálok számolni, de már késő, az elejétől kezdve számolnom kellett volna. Grimaszolok, ennek annyi. Ha sacc per kábé úgy ítélem meg, letelt az időm, Dorafhoz megyek és finoman meghúzom a szakállát:
- Te jössz, Hrotghar fia Doraf - mondom törpül.

[Martos col Legium]

//OFF: Ugyan anno a hexarácsban nem tudtam segíteni, de ha a négyzetrács is megfelel, akkor ahhoz tudok egy interaktívabbat:
https://spreadsheets.google.com/ccc?key=0AmT0RegZYnO8dHhXOFpLSzR1WkJTNWxuQmZOamdnelE&hl=en

Elvileg a linkben szereplő táblázatot ti is tudjátok szerkeszteni, plusz az egyes mezőkhöz lehet kommenteket fűzni (pl az F9-hez most az van írva, hogy Vonnegut a szekéren van), amit kis piros pötty jelez a cella jobb felső sarkában. Így nem kell koordinátázgatni, csak a megfelelő betűjelet. Pl: Al - Alauron, Ar - Aramil, Ba - Banyek, Ho* - Holg, He - Heian, V - Vonnegut, Ag - Argent, K - koboldok, Fr - Fooler (ha majd végre megtaláljuk); Dorafnak nem találtam megfelelő elemet a periódusos rendszerben, úgyhogy neki marad a Do
Persze ha nem tetszik, akkor maradhatunk az eredeti verziónál is, engem nem zavar.

* Nekem spec a Hg jobban tetszik, mert a higany ismertebb elem a holmiumnál, de mivel minden JK-nál maradtam az első két betűnél, így itt sem tettem kivételt, miután megtaláltam a periódusos rendszerben (épp Doraf nevéhez kerestem elemet, de az egyetlen 'd' betűs elem a diszprózium, annak meg Dy a vegyjele ).

Ui: Ha valaki kívülálló olvasgatja ezt a kampányt, akkor legyen szíves ne rondítson bele a táblázatba.

Ui2: Banyekot (vagy Banyeket? valaki segítsen, pls, és sose tudom) közben beírtam a hálóhelyére, mert megjött a reagja. Ja, és a szekeret se javítottam ki, mert nem tudom Castor a G9-re vagy az F10-re tervezi-e a másik felét.