1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Navaratna]

(Banyek)

Félelmem bénító, meg is lesz az eredménye. Az egyik ordas fogást talál rajtam, ráadásul úgy, vértet sem viselek... Jó lecke, legközelebb ne maradjak ennyire védtelen.
Először azt hiszem, már nyakon is harapott, s egy rázással elroppantja a nyakam. Elönt a rettegés, érzem a dög bundáját, melegét, kényszerítő erejét. Mikor azt hinném, a halálfélelem betesz nekem, valahonnan mégis támad bennem elegendő erő ahhoz, ne hagyjam, hogy a földre rántson.
"Ha megteszi, megesz! Ha lekerülsz, véged! Nem juthatsz oda!" - lüktet a homlokom mögött.
Talpon maradok - még. Egyik kezemmel az állatba markolok, másikban a rövidkarddal le szeretném vakarni magamról, nehogy kullancsként ott maradjon a vállamon állkapcsostul.

Életerő jelenlegi állása: 21/14

[Mesemondó]

Nava!
Az Erőpróbával kikeveredtél a farkas fogásából de minden körben próbálkozni fog földre vinni. (Mindegyiknek ez a taktikája.)
Dobj Támadódobást és sebzést.

[Alauron]

(Alauron)

Nem számított rá, hogy a farkasok máris rájuk vetik magukat, így most fegyvertelenül néz szembe a ragadozóval. Terve az, hogy megpróbálja nem ingerelni további támadásra az állatot, testtartásával elbizonytalanítani azt.(Állati érzék szakértelemmel próbálkozom) Közben mohón kutat a környéken egy nagyobb husáng után, hátha felvehetné, hiszen a galy amit most szorongat fegyverként haszontalan.
<Ha mégis támadsz, nem hagysz más lehetőséget, csak a harcot.>

//dobok egy próbát//

[Mesemondó]

/Banyek/

Sajnos a teljesítményed nem volt elegendő egy sikeres támadás kivitelezéséhez.

Alauron következik.

[Mesemondó]

/Alauron/

Nem hiába vagy druida, képes vagy egy benned prédát látó állatot is megváltoztatni.
Ez igen szép teljesítmény volt.
Az állat viselkedése irányodban megváltozik.
Abbahagyja a támadásodat; de fellépése továbbra is agresszív és fenyegtő. Az ínyét felhúzza, és meredeten figyelve vicsorít rád, lesve minden mozdulatodat.
Egyenlőre ennyit tudtál elérni ebben a körben. EZ az állat a következő körben nem fog megtámadni, ha az égvilágon semmit nem csinálsz, csak állsz. Minden más cselekedet egy újabb próbát igényel, hogy nem vált-e ki támadást a farkasból.

Aramil következik.

[Garmacor]

Aramil

Látva Banyek szorult helyzetét folytatom a támadást a két farkas ellen.
- Doraf ezt a kettőt tudom tartani Banyeknak segíts.kiáltom s támadom az oldalamon lévő két farkast

[Togar]

Doraf

Majdnem csúnyát mondok a kószának, mikor hozzám szól, de azért válaszolok.

- Oké hogy elbírsz kettővel, de engem is ketten támadnak. Jelenleg itt van mellettem szóval segítek neki, feltéve ha nem rohan el-válaszolom, majd megpróbálom fejbe kólintani a farkast


//OFF a 2es számút ütöm

[Castor de Vinter]

/Aramil, Doraf/

(Dorafot nem a 2.-es, hanem a 4.-es számú harapta meg.)

Doraf a 2.-es számú farkas fejére akkora megrendítő erejű csapást mér, hogy a farkas álla lefejeli a talajt, a jószág életben marad ugyan, de azonnal vissza is vonul, neki ennyi elég volt a "zsákmányból". Nyüszítve inal.

Aramil súlyosan megsebesíti a 4.-es számú farkast. Ő már kapott egy könyebb sebet tőle de ezzel együtt mostmár közel áll a halálos sebhez.

Farkas morál dobása:

1k20+2 = 7(+2) [9]

Ha nem érem el a 15-öt a farkas követi a 2.-es számú társát és vissza szalad az éjszakába. Ha 15 vagy az alatti, a farkas marad és küzd.

Aramil a 3.- számú farkast nem találja el.

Holg következik.

[Castor de Vinter]

Értsd jól: A farkas menekül, mert nem érte el a 15-ös célszámot a morál dobása.
Azaz 2. és 4. elmenekülnek.
(Igen tudom, nem a Mesemondóval reagoltam, de mostmár mindegy.)


Holg jön.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Holg eléggé tanácstalan. Mivel Vonnegut és Aramil egymásnak kiabálnak, Alauron szemez egy arra tévedt farkassal, az apraja meg próbálja egymást életben tartani, így nincs senki, aki végre elmondaná a félorknak, hogy most mi van és mi is lenne a cél. Ezt a hezitálást töri meg az elöl rohanó farkas, aki elsőként bontakozik ki az éjszaka sötétjéből és már veti is magát Holgra. A barbár gondolkodás nélkül, ösztönösen széles ívben meglendíti csatabárdját és ki is védi az ordas rohamát, a fejével együtt. Ismét bebizonyosodott, hogy a legjobb védekezés a támadás. Az már világos, hogy a farkasok most az ellenség, de az még mindig teljes homályba burkolózik, hogy most miért is haragszanak a félorkra a szottyongatni való állatkák. Mondjuk az eléggé idegesítő, hogy a karjába harapva, csimpaszkodva akarják ledönteni a lábáról, így erőt vesz magán és megpróbál koncentrálni a harcra és a mikénteket majd utána kideríti valahogy. Ezzel az elhatározással Holg egy vad morranás kíséretében megfeszíti izmait és egy rántással lerázza magáról a farkast és ezzel a mozdulattal meglódított baltájával megpróbálja szétcsapni ennek az ellenfélnek a fejét is.*

//Castor
Elfelejtettem a múltkor írni, hogy a farkas-választást rád bízom, mert Holg jelenleg csak úgy "blindre" csápol arra, aki éppen támadja. //

[Mesemondó]

/Holg/

A csapásod több mint megrendítő, a farkas alig bírja magát hátrébb vonszolni, hogy eltávolodjon tőled és a csata helyszínétől, nem akar az már megharapni senkit, csak a saját fejsebét nyalogatni.
Egy ellenfeled maradt.

***

Vonnegut nem sokat teketóriázik a lovakat fenyegető farkassal: keresztűl szúrja a már megsebzett állatot, ami rövid úton kiszenved.

A 2. kör kezdődik

A farkasok menekülőre akarják fogni a dolgot. Az első rohamuk után majdnem a falka fele halálos sebeket kapott, a megmaradt 4-ből egy a druida befolyása alatt áll, vagy legalábbis hezitál, így a csapat alfahímje feladja a vadászatot és visszahúzódnak.
Már aki nem szenvedett ki azóta...

A találkozás véget ért és a ti győzelmetekkel zárult.

[Mesemondó]

****************************************************************
Tapasztalati pont osztása a farkasokkal történt találkozás után:
****************************************************************

Rövid, heves küzdelemben megfutamítottatok egy 9 tagú falkát.

A találkozásért mindenki egységesen 450 TP-t számolhat el magának.

Most nem bontom külön résztényezőkre, a találkozásért mindenki ennyi TP-t kap.

/Mindenki/

Vonnegut gyorsan arrébb húzza a dögöt hogy a lovakat ne zavarja.
Mikor visszajön, szuszogva bosszankodni kezd:

-Lám ide vezet a nagy állatszeretetük! Legközelebb mi jön he? Wargok?
-Druidák, elfek, állatok...eh...mind csak bonyolít mindent.

-Még jó hogy Alauronnak csak egy nyamvadt görénye van az legalább nem csinál galibát...-dohog-morog az öreg baka.

Ebben a pillanatban tér vissza az éjszakai vadászatáról Viki a nőstény vadászgörény, aki rohan a gazdájához és büszkén mutatja a zsákmányát:

egy frissen megölt bagolymedve kölyök tetemét!

Ez csak egyet jelenthet: már útban van idefelé a szagot követve egy teljesen bekattant és vérben forgó szemű, őrjöngő anyaállat, akinek a legnagyobb vágya hogy darálthúst csináljon azokból akik megölték a kölykét!

Viki leteszi a bagolymedve kölyök tetemét -nem volt egy hetes sem- Alauron lábához és büszkén kihúzva magát tartja a fejét simikére, hogy milyen ügyes és eredményes vadász volt!

Mélyről jövő és brutális állati üvöltés hasítja szét az éjszakát: egy köhajításnyira...lábdobogás és fuldokló, szinte síró hörgés...megint mancsok dobbanása a talajon...valami közeledik...valami nehéz, és NAGYON nagy...így még Holg se üvöltött az őrjöngése közben.

[Navaratna]

//Stílusosan, offban: Ó, banyek...! //

(Banyek)

Én és a farkas "rajtam" egy külön univerzumba kerültünk. Személyes poklomba. Ráébredtem, félek a farkasoktól. Nem a koboldoktól, a Kísértetjárta Termek holnapjától, hanem a farkasoktól. vagy a vadaktól "anblokk".
Észre se veszem, mások hogyan bírkóznak meg velük, halálosan be vagyok sz*rva.
Az előbb oly acsargó dög valamiért visszahúzódik, és én rögtön Doraf hátának tapadok, levegőért kapkodok.
- Én nem vagyok jó nyílt, közvetlen harcban. Nagyon nem - hadarom rémülten. - Megcsócsált. Az egyik megcsócsált! Majdnem a nyakam! - nézem véres kezemet, amivel óvatosan megtapogattam, mégis mennyire vészes a helyzet. - Garlra, le fog esni a karom. Ömlik a vérem, mert a farkas agyarai... az agyarai... - remegek mint a nyárfalevél.
Lesz pár rossz éjszakám tőle.
De nincs vége. Neeem, a gnómok összes istene közelebb húzódik, nasival a kezében, hogy nézze, mi sül ki ebből a rút tréfából. Mivel magammal vagyok elfoglalva, nem veszem észre Viki érkezését, de HALLOM, hogy valami üvölt, reng a föld. Lelki szemeim előtt egy ÓRIÁSFARKAS ölt testet.
Szeretnék láthatatlan lenni, vagy még kisebb, hogy a föld göröngyei közé bújhassak, de ez lehetetlen.
Néma sikolyra nyílik a szám, aztán kapkodni kezdem a levegőt, gyorsabban, mint ahogy egészséges. A halálfélelem nyersen elönt, furcsa fájdalom telepedik a mellkasomba. Izzadok mint a ló. Reszketésem állandósul, gyakorlatilag príma pánikrohamot vágok le. Ha továbbra is így kapdosom a levegőt, el fogok ájulni.

[Garmacor]

Aramil

Ahogy a farkasok menekülőre fogják a dolgot egyből Banyek felé fordulok, hogy megnézzem a karját miközben igyekszem megnyugtatni a pánikoló lányt.
- Nyugodj meg nem fog leesni a karod. És semmi gond nem is a nyílt harc a te dolgod. Megvédünk ne aggódj. Mondom kedvesen, s nyugodtan már amennyire tőlem telik.
<Mi történt ezekkel a farkasokkal? Nem szoktak ők emberekre támadni? Pláne nem ilyen sokkra. S Holg szagát is érezniük kellet volna, ami el kellet volna hogy riassza őket.> Futnak át a kérdések és a gondolatok az agyamon aminek a lábdobbanások és az üvöltés vet véget. S pillanatra megrémülök amint felismerem a hangot.
- Mindenki egy oldalra. Togar, Holg tietek az első sor. Csak védekezzetek a bagolymedve nem gyenge ellenfél. kiáltom társaimnakl
- Banyek tölts újra amilyen gyorsan tudsz. mondom kicsit kedvesebb hangnemben
<gyerünk kislány tudom hogy pánikolsz de szükségünk lesz rád> fut át az agyamon a gondolat
S már nyúlok az íjjamért felajzom s vesszőt helyezek az idegre.

[Alauron]

(Alauron)

//a térképek megszerkesztettem, de merről jön a bagolymedve hangja?//

Hirtelen a farkas kereket old, fellélegezhet. De a nyughatatlan menyét társa előáll legúlyabb szerzeményével, valami nagy madarat vonszol magával és a lábához pottyantja.
- Mit hoztál, sast? Hol találtad? - megvizsgálja a szárnyas jószágot, és valami groteszk lény képe bontakozik ki előtte a Fénysugárban.
<Szárnyak, meg mancsok, meg pihés toll... ó ez egy bagolymedve! Egy vérszomjas ragadozó kicsinye. Hogy bírtad ezt elejteni? >
A farkasok éppcsak elinaltak, máris fülrepesztő sikoly hasít az éjszakába.
<Az anya! Közel lehet, és talán egyedül van, reméljük.>
- Viki, fuss!- próbálja menekülésre ösztönözni.
- Vegyük körül! Ne féljetek, egyedül van, mi meg sokan! - Leteszi a fénylő ágat ott ahol állt, nem akar világító célpontot nyújtani és eliramodik a fekhelye felé, hogy felkapja vándorbotját, nehogy megint fegyvertelen maradjon. Igyekszik a fénykör szélére húzódni.

//Ha megmondod merről jött a hang bejelölöm hova próbálok helyezkedni.//