Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Con Larrodan]

[Seideas]

*A csodálkozás kölcsönös...*

- Tudod, Toronon kívűl ugyanolyan lénynek tekintenek minket mint amilyen te magad is vagy. Igaz kis koromban sokat szenvedtem a külsőm miatt - simítom végig a füleimet. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, pedig én tényleg nem tehettem semmiről. Anyámat kihasználta egy átkozott hosszúéltű. Miatta vesztett el mindent, s nyomorban kellett meghalnia. Egyszer biztos megtalálom majd, s akkor megbosszúlom szenvedését. - rövid hallgatózásba burkolódzom.

- Ha jól sejtem nem sok magam fajtát láttál még. Erionban pedig egész nagy Elf kolónia él. Miért hiszi itt mindenki, hogy csak egy állat vagyok?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, reggel
_______________________________________________________________

- Mert itt az vagy; egy egzotikus két lábon járó, beszélő állat majd'mindenki számára.
Gőgös, retardált ország ez - *mondja undorodva* - a saját polgárait sem nézi semmibe a felsőbb kör, nem még olyat akik felett máshol nincs hatalmuk, csak így erőszakkal. - *rántja meg egy picit a pórázod* - Nagyapámnak is ezt kellene a nyakába rakni...
*Megállítja a lovat, majd hátrafordul és figyel, azt látod, hogy az ajka egyre jobban elvékonyodik a düh miatt, mi kiül az arcára. Tudod is, hogy miért. Kutyaugatást hallasz és avarcsörgést - valaki mozog az erdőben. Ilinyta ki is fakad.*
- Nem létezik, hogy már sétáltatni sem jöhetek ki egyedül. -.-
Mond, mennyire tudsz futni?

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Majdhogynem tátva marad a szám a mondandójától, és őszintén elmosolyodom.*

<Ez lett volna az utolsó gondolatom... most tényleg meglepett. Kellemesen csalódtam.>

- Tudod, kellemesen csalódtam benned, de örülök, hogy nem vagy olyan mint a többiek. Az igazat megvallva elég furcsasággal találkoztam már, s az is igaz Toronról eddig csak történeteket hallottam, de tényleg elég különösek itt az emberek - félre ne értsd, nem akarlak megbántani, Te teljesen más vagy - de ezt a kicsinyességet, ezt a beképzeltséget nem nagyon tudom hova tenni.

*Ekkor csapja meg a fülem a közeledő emberek/állatok zaja és Ilinyta felé fordulok.*

- Nem akarom, hogy bajba kerülj miattam, de ha szükséges egész jól futok, főképp ha az életem múlik rajta - *elvigyorodok*. A lovad erőnlétét tekintve, nem hiszem hogy bírom tartani a vágtáját, de egy könnyebb ügetést mindenképp, ám azt sem a végtelenségig.

//Ha a lány úgy dönt futunk nem állok ellent, hanem megpróbálom felvenni a tempót.//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, reggel
_______________________________________________________________

- De, olyan vagyok, mert ebben nevelkedtem. És e szerint kell játszanom éjjel-nappal, ezt ne felejtsd el! - *válaszol Ilinyta, majd útirányba fordítja lovát és ügetésbe kezd. Gond nélkül fel tudod venni ezt a tempót, bár igaz, hogy megerőltető lesz, ha sokat kell ebben a tempóban futnod.
A táj elsuhan melletted, az erdő, melybe beérkeztetek eléggé nagynak tűnik - nem is olyan, mintha egy városban lennétek. Egy kis emelkedő után völgy következik kanyargós úttal előttetek. Egy kereszteződés látszódik már messziről, s ahogy a völgybe ereszkedni kezdtek éles madárrikoltásokra leszel figyelmes. Elölről érkezik a hang, amerre tartotok.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

- Az hogy játszod még nem tesz azzá. Magad is megveted ezt az egészet, és csak a társadalom által rád erőltetett szerep miatt csinálod azt amit, de legbelül elzárkózol tőle, és ez jó, ez tesz értékes emberré.

*Próbálok ütemes tempót tartani, de figyelem a háttérzajokat, hogy sikerül e lehagyni az üldözőket.*

<Még mindig gyönyörű ez a táj, milyen kár, hogy ilyen elborult elméjű emberek lakják.>

*A madárrikoltást hallva megtorpanok... azaz csak torpannék, hisz a ló lendülete visz magával.*

- Várj Ilinyta, állj meg. Valami van előttünk, ne rohanjunk bele ha nem muszáj. A madár rikoltása egy figyelmeztető jel.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, reggel
_______________________________________________________________

*Amíg futsz egy darabig hallod mögöttetek, hogy megélénkül az erdő, de pillanatról pillanatra egyre kevesebb zaj ér el hozzád, vagyis lassan lerázzátok a leskelődőket, üldözőket(?).
A figyelmeztetésedre a lány csak egy pillanatra néz rád, majd újra előre szegezi a tekintetét.*
- Nem, ez azt jelenti, hogy nemsokára szabad lehetek.
Ne beszélj, ha csak nem kérdezlek, mindkettőnknek játszanunk kell.
*Aztán látod, ahogy a kereszteződésben két alak jelenik meg egy lóval. Az öltözékük földművesnek látatja őket.
Mikor a közelükbe érkeztek mélyen hajlongani kezdenek előttetek - bár biztos vagy benne, hogy ez csak a lánynak szól -, majd elkezdődik egy rövid beszélgetés, amiből persze te semmit sem hallasz. Viszont hallasz mást. Avarcsörgést, léptek zaját messziről közeledni felétek. Nem egy, nem két, de lehet egy tucat ember is akik rejtőznek a sűrűben körülöttetek - ugyanis sajnos az apró ágreccsenések, a száraz levelek roppanása körös-körül vesz benneteket. Láthatólag Ilinyta és a másik két paraszt mindezt észre sem veszik.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

<Kurva jó, ne beszéljek, de épp körülvettek minket. Mi a szent szart csináljak. Anyám, kérlek segíts...

Számukra állat vagyok, nem? Ha jeleznék mint egy kutya?>

*Először halkan, majd egyre hangosabban kezdek el morogni, és tekintek körbe az erdős részen ahol a bujkálókat sejteni vélem, majd néhányszor kutyaszerűen ugatok, remélve hogy magamra tudom vonni a lány figyelmét.*

//Ha nem értené mit akarok, vagy ez nem lenne elég neki arra hogy pucoljon//

- Úrnőm, a bocsánatát kérem amiért megszólítom, de kérem hajtson el, meneküljön. Legalább egy tucatnyian bujkálnak lesben állva körülöttünk az erdőben. Épp körbevesznek minket, talán egy-két percünk lehet, addig menekülnünk kell.

<Nagyon remélem, hogy észbekap.>

*Továbbra is morgok... és láthatóan nyugtalan vagyok.*

//Attól függően, hogy mit reagál még tovább cselekednék.//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, reggel
_______________________________________________________________

*Az erdőből érkező zajok alapján durván 30 lábnyira saccolod a közeledők helyzetét tőletek, de bizony, hogy lassan, de közelednek felétek, mintha minél később szeretnék, hogy észrevegyék őket.
A morgásodra Ilinyta felfigyel komoran néz téged először, majd körbetekint - miközben te észreveszed, hogy a parasztok összenéznek, félelem költözik arcukra.
Ilinita viszont a következő pillanatban feléd nyújtja a kezét.*
- Gyere! - *szólít fel egyértelműsítve, hogy ugorj mögé a lóra. Még mond pár fagyos szót az út szélén álló parasztoknak, akik hasra vetik magukat a talajon. Már épp ugrajtaná a lovát a lány, amikor a bal oldali útról egy szintén fehér lovas jelenik meg a világ legnagyobb nyugalmával arcán. Egy meglepett kiáltás hagyja el Ilinyta ajkát, majd lecövekel a lóval.
Nem nagyon érted, hogy mi folyik körülöttetek, de az biztos, hogy ezt a nemes férfit a lány nagyon is ismeri és tiszteli - a gesztusaiból ítélve és abból, hogy halkan, de mégis tiszteletteljesen válaszol a férfinek, aki alig lehet úgy 23-25 éves. A környező bokrok is megelevenednek. Az erdő színeibe öltözött fegyveresek bukkannak elő, láthatólag van náluk fegyver, de mindegyikőjüknél a tokjában pihen. Az látszik rajtuk, hogy nem rablóbandával van dolgotok.
Ilinyta beszélgetőpartnere hozzátok közel lépteti a lovát annyira, hogy téged is alaposan meg tudjon nézni. Tekintetéből csak úgy árad a gőg, a felsőbbrendűségi érzés, s az, hogy téged valójában minek néz.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

<Az istenekre, okos a leány, ennek örülök. >

*Csak bólintok, és felpattanok a lány mögé. Átkarolom a derekát és várom a kiugratást. Mikor megjelenik a férfi elkomorodom.*

- Meneküljünk amíg nem késő - súgom hogy csak a lány hallja, de látom nem mozdul, és csak a férfit bámulja.

<A francba ez meg valami feljebbvalója lesz. Benne vagyok a szarban, nyakig. Hogy mondta Morik, ne bámuljam. Ahogy nézem ettől a lányka nem fog tudni megvédeni, inkább kussolok, nem akarom hogy bajba kerüljön Ilinyta.>

*Mikor látom, hogy nem indulunk elhúzódok a lánytól, és próbálok nem bámulni a fiúra. Látszik rajtam a feszültség, de igyekszem féken tartani magam. Ilinyta talán érezheti idegességemet és remegésemet. Várom hogy megmondja mit tegyek.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, reggel
_______________________________________________________________

*Percekig tart a mustra, miközben a két nemes feszülten, de halkan beszélgetnek. Igaz ez csak abból áll, hogy a férfi kérdez, Ilinyta pedig válaszol.
Aztán a lány kissé hátra fordul feléd, miközben két katona a ló mellé lép. A pórázod vége pedig az idősebb katona kezébe kerül.*
- Szállj le. Visszamégy a házba két katonával. Morik a gondodat viseli míg én nem megyek vissza.
Légy jó, s ne félj, a gazdinak nem esik baja.
*A katona türelmesen megvárja, míg leszállsz a lány háta mögül a lóról, majd a fiatal elindul előtted, az idősebb, aki a pórázod fogja kicsit megbök, hogy indulj utána.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

<Szóval elküldenek... ez nem jó jel, de itt öngyilkosság ellenszegülni.>

- Értettem Úrnőm. Kérem vigyázzon magára. -suttogom neki.

*Leszállok a lóról, majd a fehér lovon ülő taknyos felé fordulok, egyenes háttal, hideg tekintettel nézek rezzenéstelenül a szemébe, majd mélyen meghajlok Ilinyta előtt és elindulok a katonákkal.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, reggel
_______________________________________________________________

*Leszállsz a lóról és ahogy egyenes háttal a taknyosnak titulált ficsúr felé fordulsz, hogy egyenesen belenézz szemébe hátulról egy nagy taszítást kapsz az idősebb katonától. Hallod Ilinyta hangját parancsolóan, majd a katona felmorran, de nem szól.
Elindultok.
Sétálva az út hosszúnak tűnik, de legalább alkalmad van gyönyörködni a tavaszi ébredező tájban, a korai virágokban, illatukban. Felhőtlen lenne, ha nem hallanád a sűrűben azokat a jellegzetes roppanásokat - amikor egy cipő alatt a száraz faág elreccsen. Tisztes távolságból, de követnek, szemmel tartanak benneteket.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

<Nincs okom, hogy eláruljam követnek... bár eléggé irritáló ez a csörtetés... bántja a fülemet. Remélem nem lesz semmi baja a lánynak...>

*Nézelődöm, és tartom a katonák tempóját... aztán mikor elfogyott a türelmem menet közben az idősebb katona felé fordulok.*

- Nyugodtan szóljon az erdőben csörtető embereinek, hogy jöjjenek elő. Eléggé irritáló a hangzavar amit okoznak, ráadásul egy vaddisznó csorda is halkabban közlekedik náluk.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, reggel
_______________________________________________________________

*Az idős katona láthatólag meglepődött azon amit mondtál. Megáll, úgy vesz szemügyre tetőtől talpig, de látod, hogy emberi érzékeivel több felé figyelhet.
Míg megálltatok nem hallottál egy roppanást sem, talán ezért is lesz a katona tekintete kicsit kétkedő homlokráncolt. Viszont semmit nem szól megjegyzésedre, csak int, hogy induljatok tovább.
Ennek eleget téve újra hallasz 1-2 roppanást, de kevesebbszer mint idáig. Talán jobban ügyelnek már a sűrűben, hogy hogy közlekedjenek.
A házig már csak egy nagyobb ívű kanyar van hátra és az a kis dombocska felfelé - mögötte a rét, amin átvágtatok. Ahogy a kanyar közeledik úgy hallod egyre közelebbről a sűrűben lévő mocorgást, és valami belülről azt súgja, hogy veszély leselkedik rátok. Láthatólag viszont a katonák ebből mit sem érzékelnek, bár az idős éberen menetel - a kardja markolatára helyezett kézzel.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

<Az isten verje meg, nem itt akarok meghalni.... ha a megérzéseim nem csalnak - amik eddig életben tartottak - akkor itt és most nagy szarban vagyok...>

*Menet közben ismét az idősebb katona felé fordulok, lassítom a lépteimet és suttogok.*

- Lehet, hogy maguknak csak egy állat vagyok, de egy olyan állat akinek jó a hallása, és félti az életét. A kanyarnál csapda vár minket... hallom ahogy a sűrűben mocorognak és türelmetlenül ránk várnak. Nem tudom, hogy a maga emberei vagy sem, de én nem akarom itt hagyni a fogam...