1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Mesemondó]

Északkelet felől jön, bejelöltem a térképen.
Helyezkedjetek el, hogy hogy álltok fel és hogy fogadjátok.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A farkasok hamar feladják és odébbállnak, amennyire maradék erejükből telik. Holg pedig tanácstalanul bámul utánuk, illetve néz a társaira. Mivel azok el vannak foglalva a sipítozó Banyekkal, így ő is a karsebére összpontosít. Forgatja, kicsit megfeszíti a sérült végtagot, hogy vajon milyen mély és veszélyes a seb. Bár nem hozzáértő, de laikus szemmel úgy ítéli csak zavaró körülmény és elég lesz beköttetni valakivel. Már éppen indulna sorba állni Aramilnál, mikor egy furcsa rikoltás meg dobogás hallatszik az éjszakában. Hirtelen megelevenednek a többiek és nagy futkosás meg ordibálás keletkezik. Ebből Holg még annyit sem ért, mint eddig. Jelenleg úgy áll, mint egy tagbaszakadt kérdőjel és zavara kezd lassan átbillenni dühbe, hogy itt mindenki olyan fene okos meg minden, de még mindig csak éjszaka van és nemsokára kelnie kell a hülye őrködés miatt. Így összeráncolt szemöldökkel felkapja csatabárdját és orra alatt morogva közelebb megy a társaihoz.*

-holg kezd dühös lenni. csapat miért futkos? ha szörny jön, holg megöli és csapat alszik tovább!

[Togar]

Doraf

A farkasok elszaladtak, pedig még egy jót sem tudtunk verekedni velük, viszont valami más is törénik, így odaballagok a többiekhez megnézem mi van. A tetemmel szembesülve egy nagyot káromkodom.

- Főnök, fel lehet mondani? Az egyik idióta idecsődít egy farkasfalkát, a másik hülye meg ránkszabadít egy bogármedvét. Ezek a druidák nem normálisak, ha végeztünk a medvével, akkor személyesen verem agyon az összes jószágot amit magukkal húzgálnak- dühöngök egy sort, majd Holg felé fordulok.

- Holg hagyjuk a driudára az ügyet szerintem, mert az ő állata megöl szörny babája, így most szörny megöl druda állata. Legalább nyugodtan tudunk ezentúl aludni.

[Mesemondó]

//"Jő az anya-farkas szörnyü ordítással,
Rohan a fiúnak, birkoznak egymással."-Arany János: Toldi//

/Mindenki/

Wonnegut is káromkodik egyet feszültségében, eldobja a fáklyát és pajzsot vesz magához és Holg mellé lép, hogy felkészüljön az esetleges segítségnyújtásra.

-Most ne vitatkozzunk, hanem harcolunk. A görény megölte a kölykét ez haláláig fog harcolni.
Pozícióba emeli a pajzsát és a kardját és várja a medvét.

/Alauron/

Viki nem igazán érti miért akard hogy elmenjen, de északi irányban eltávolodik a tábortól a fénykörön túlra. Magadhoz veszed azt a fegyvert amit szeretnél. (A térképen gondolom jelölted a helyed. A fegyverfelvétel után még mozoghatsz, az arcvonalhoz.)

/MIndenki/
Nos a bagolymedve meg is érkezik egyre erősödő üvöltés és hallható mancsdobogás kíséri jöttét.
Mivel rohamoz, egy magszakító támadást lehet rá tenni.
Ezt csak Holg és Wonnegut teheti meg, mert őhozzájuk képest van csak 5 lábon belül a lény. Illetve Aramil, mert ő távolsági lőfegyverrel támad rá, és neki nagyobb a fenyegetett területe.
A leginkább feltűnő ellenfelet választja támadása célpontjául: Holgot.


A méret módosító bele van számolva a VF-jébe, Banyek +1-gyel támadja, mert két méretkategóriával áll a medve alatt.

Holgtól és Aramiltól kérek megszakítót, utána mindenkitől kezdeményezőt. A bagolymedve elsőként cselekszik a körben. (Megtámadja Holgot.)

[Mesemondó]

/Megszakító támadások/

Aramil

megvárom hogy 30 lábon belül kerüljön a megszakítóval
támadás: 1k20+9 = 4(+9) [13]
sebzés: 1k8+1 = 7(+1) [8]

Holg

Megszakító támadás
1k20+10 = 9(+10) [19]

Sebzés
1k12+7 = 7(+7) [14]

// ...aztakurva... nem tudnátok kicsit bénább sebzéseket dobni, hogy a lényeimnek legyen esélye? Csak egy kicsit. Quator muszáj neked kézkezes nehéz bárdot forgatni? Miért nem lehet mondjuk egy húsvillát, vagy egy gnóm fogpiszkálót... Ez egy 4 KÉ-s, több körös lénynek terveztem, de a több kört nem úgy képzeltem, hogy kettő... Például az jó lenne ha Nava-féléket dobálnátok néha...Még nem halt meg de csak a megszakítókból odavan az életpontjai fele. Legközelebb vazze, úgy felerősítem... Nem éreznétek úgy hogy izgalmasabb lenne a harc mondjuk hátrakötött kézzel vagy ilyesmi? Csak hogy fair play legyen... //

Aramil vesszeje éppen eltalálja a medvét ami mélyen az irhájába fúródik, és Holg is nagyon komolyan belehasít a testébe a lénynek. Vonnegut csak megkarcolta a medvét.

A megszakító támadás lement, az első harci kör következik, amint Doraf dobott kezdőt.

[Martos col Legium]

//Bocsi a némaságomért, mostanság lélegezni is alig volt időm, nem hogy reagot írni //

(Heian)

Mire világosságot teremtek, Argent már rég messze jár, így hiába fürkészem a sötétséget. Az események kiderítésére más lehetőség nem jut eszembe, így hát lehajolok kicsit, és megpróbálom megkeresni társam nyomát a földön, hogy mégis merre mehetett. Ha megtalálom, akkor követem, de ha nem, akkor nem fogok vaktában kóborolni utána az éjszakában, inkább a tábor többiek tábora felé veszem az irányt, az onnan érkező zajok alapján ott sincs minden rendben.

[Mesemondó]

/Heian/

Heian nem rendelkezik a Nyomolvasás képességével (JKK 83. old.) így nem tudja megállapítani a földön lévő jelekből hogy merre ment a farkasa.
Abban azért biztos vagy hogy ha önszántából ment el, vissza is fog térni.
Elindulsz hát Vonneguték tábora felé.
A hangokból ítélve több farkas is lehet ott, egy egész falka és igencsak gyepálják őket, mert fájdalomtól vonyítanak, nem az agresszív ösztöneik miatt.
Nem kis időbe telik mire odaérsz.
Sétálsz, sietsz, vagy rohansz?

[Martos col Legium]

Ööö... asszem futok, de azért megpróbálom tartalékolni annyira az erőmet, hogy ne levegő után kapkodva, és az oldalamat markolászva érkezzek meg egy esetleges összecsapásba, mert úgy nem sok segítséget jelentenék... Szóval a szimpla sietségnél gyorsabban, de nem rohanok lélekszakadva.

Egyébként tudom, hogy nem rendelkezem Nyomolvasás képességgel, csak nem tudtam, milyenek a körülmények. Teszem azt viszonylag puha talajon (pl kicsit saras) még talán ment is volna, és én csak felállítottam a prioritásaim. (Egyébként asszem megvan, mi lesz a következő képességem - majd néhány szint múlva, addigra talán ellesem Aramiltól )

[Mesemondó]

/Heian/

Ahhoz hogy ne dobj rá próbát és ahogy fogalmaztál: nem kifulladva akarsz megérkezni, maximum a sebességed kétszeresével mehetsz.
Negyven lábat teszel meg körönként tehát 25 kör míg odaérsz.
Nem sokkal a farkasvonyítás után egy brutális bőgő ordítás veri fel az éjszaka csendjét a tábor felől.
Ez biztosan nem farkas, valami nagy testű ragadozó lesz.
Felismered a bagolymedve hangját, aki a jelek szerint a táborra támadt.

[Mesemondó]

/Vonnegut táborában/

1. harci kör.
Kezdeményezés sorrendje:

1. Bagolymedve (rohamoz)
2. Holg (26)
3. Aramil (17)
4. Vonnegut (13)
5. Banyek (9)
6. Alauron (9)
7. Doraf (3)

A bagolymedve is lesújt Holgra, -8 Ép-t sebezve rajta. A másik lendülő karmos mancs viszont célt tévesztett.

Holg jön.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Az első "meghökkenés" ismét egy reflex-szerű oldalcsapást vált ki Holgból, ahogy a furcsa teremtmény előront a sötétből, hogy megbosszulja szerencsétlen félorkon a fiókáját. Se ez, se Aramil vesszeje, vagy Vonnegut szurkálódása nem állhatja útját a felbőszült anyaállatnak, aki keményen végigszántja az ifjú barbár mellkasát. Erre azért már felhorgad a harci tűz, a méltó ellenfélnek kijáró odaadás a félorkban és stabil állásba lép, majd egy tőle megszokott morranással feje felé lendíti hatalmas csatabárdját és összeszűkült szemmel lesújt. A hevületben és méretben is méltó bagolymedve megérdemli a tökéletes csapást, hogy ne szenvedjen soká.*

[Mesemondó]

/Mindenki/

A harc véget is ért mielőtt tulajdonképpen elkezdődhetett volna, mert a barbár széthasította az állat fejét.

Vonnegut döbbenten áll, mérgelődni is elfelejtett a druidák miatt, pedig nagyon készült rá, de most csak nézi a gyors pusztítás eredményét és azt mondja:

-Magára még nagy jövő várhatna akármelyik hadseregben, ha nem vesztené el folyton az eszét...

-Hát, azt hittem drágábban ússzuk meg.

Elkezdi eloldani a lovak kötelékeit, de nem szerszámozza fel őket, közben megérkezik Heian.

-Itt nem maradhatunk. Ezt a hullát nem fogjuk tudni olyan messzire húzni, hogy ne csaljuk ide a dögevőket, úgyhogy vagy odébb költözünk, vagy itt szagoljuk a tetemet, most már az se érdekel ha csak megállunk valahol, de menjünk innen távolabb. Nem sokkal, csak annyival hogy nyugtunk legyen a vér, meg az oszló bagolymedve agyvelő szagtól.

-Holg! Most erre a kis időre nem kötöm vissza a lovakat a szekér elé! Kapja meg a rúd végét és húzza maga után a szekeret! Csak odébb megyünk egykét nyíllövésnyit, hogy tudjunk majd a dögevőktől aludni!
-Ugye nem jelent gondot?
(A szekér üres.)

Mondja, és kezében egy fáklyával, másikban a lovak kötelével elkezdi őket elvezetni északabbra.

//A bagolymedvével való találkozásért egységesen mindenki 200 Tp-t kap.//

[Garmacor]

Aramil

Az ifjú barbár tökéletes csapása még engem is meglep, de Vonnegut felvetésére összeszaladnak a ráncok a homlokomon.
- Holg nem megy sehová és nem csinál semmit amíg be nem kötöztem vagy valaki be nem gyógyítja a sebeit. A szekeret nélküle is el tudjuk húzni. Ugyan sokat bír, de az ő teste sem bír ki mindent. A szekér és a költözés várhat pár percet a vérzés elállítása nem.Mondom Vonnegutnak megrovóan.
- Gyere Holg bekötözlek. Banyek kérlek világíts. Aki még sérült jöjjön és bekötöm a sebét.
S ezzel a felszerelésemhez sétálok és s nekiállok bekötni Holg sebét. Majd ha végeztem a szekérhez sétálok.
- Holg te pihenj valaki jöjjön még segítsen arrébb vinni a szekeret.

[Navaratna]

(Banyek)

Ahogy a bestia beront, én megpattanok a többiektől. Fejemben az lüktet, töltsek, csakhogy ahhoz, balga mód, a felszerelésemhez kell mennem. Oda is megyek én, legalább leköti valami a figyelmem, annak rendje és módja szerint betöltöm a stukkerem, nem tart soká, és a kezem sem remeg. Nincs is jobb idegnyugtató ha a pisztolyommal babrálok! Na meg a hátizsákomból a színkirakós kocka is kikandikált, és mivel azzal alaposan el voltam akadva, feltétlenül jó jel, ha villanásnyi időre is, de képes voltam arra gondolni, vajon hogy kéne folytatnom Bekattanni már nem fogok.
Mire azon dillemáztam volna, hogy érnék vissza a többiekhez, úgy, hogy vértet se viselek, meg lopakodjam, vagy ötöljek-e még ki valamit, nedves csattanás szakít félbe. Megfordulok, és azt látom, Holg majdhogynem elégedett fütyörészéssel épp kiékeli fegyverét a bestia fejéből.
- Azta... - tátom el a szám. Az előbbi para végképp elpárolgott, tiszteletteljesen mérem végig hátulról a félorkot. Ilyen erőről én csak álmodhatok. Lenyűgöző. Egyre inkább izgat, hogy jöhet létre ilyen kombináció.
"Bazi termet, bazi erő, mogyorónyi agy... Egyszerre meríti ki az előítéleteket és csillant fel lehetőségeket."
Mást is meghökkentett Holg bravúros tette, pedig az imént, két pánik között mintha Szőr tajtékzani akart volna a druidák miatt.
A közvetlen vész elhárult, így már nem sietek, övembe dugom pisztolyom és amennyire a fényviszonyoktól lehetséges, szemügyre veszem vállsérülésem. Ronda. Kifejezetten ronda. Ám hiába csúf és fájó, érdeklődésemnek új tárgya akadt. Mégpedig a bagolymedve teteme. Ha az Alauron lobbantotta gallyas fény még aktív, akkor azt viszem közelebb Holghoz és Aramilhoz, ha nem, akkor Szőr fáklyáját. Leszúrom a földbe, eszem ágában sincs fölöttük -khm- alattuk állni. Nézegetem a csapás helyét, miközben a sebemen tartom a kezem.
- Bár nem vagyok seborvos, így elsőre tökéletes orvosi pontosságú hasítás. Szép sebszélek, komolyan. Abszint néni szerint, aki egyik ős-ős alapító tagja volt klánunknak, de mára már ott pihen, amiről ahány isten annyi szóbeszédet keringet s mellesleg nem kis tudású alkimista volt Lantan szigetén, s akinek nevéhez fűződik a szájhagyomány szerint egy különös zöld ital kifőzése, szóval szerinte az agy két tekéből áll. Nem tudom, mi az a teke, de azt mondta, olyan, mint a dió bele. Az is két részre szedhető. Na, Pöröly épp ketté hasította ennek a tekéit. Doraf, te meg tudod mutatni, hogy hol van azaz volt a fejben a lélek helye?
Érdeklődve járom körbe a tetemet, és nem vagyok rest begyűjteni egy szebb tollat róla, mi több, vagyok olyan pimasz, hogy tolvajfelszerelésem egyik alkalmas darabjával nekiállok lereszelni a bagolymedve egyik tekintélyes karmát...
- Ezt el kell tennem emlékbe, senki nem hisz nekem, ha nincs bizonyítékom! - dünnyögöm. Ez a tevékenység végképp helyre billenti zilált idegrendszerem. Jön Hejha, füttyentek neki:
- Nézd mekkora dög! Ha láttad volna! Pöröly egy irdatlan suhintással ketté szelte a fejét! Sokkal jobb volt, mint amikor trancsírozott üvöltve!
Ha végeztem az emlékgyűjtéssel, megnézem, ki ér rá ellátni a sebeimet s odasétafikálok elé. Kicsit zavarba hoz, hogy az ellátás érdekében szabaddá kell tennem a vállamat, de azzal nyugtatom magam, ők nem gnómok, csak egy gyerek vállát látják az enyémben, nem egy nőét.
"Mondjuk Doraf láthatná. Annyira nem állnak távol egymástól népeink, csak mi többet szövegelünk. Meg én nem tudok szakállat növeszteni, akkor se, ha belegebedek. Idővel tudnám mímelni, de szerintem egy rendes nő arca szőrtelen. És sose lesz akkora karom, mint neki. Tudom már, mit kérdezek tőle legközelebb.

[Alauron]

(Alauron)

A druida meglepetten előbújik a fa mögül és odasétál a holttesthez, amit így ernyedt állapotában már sokkal könnyebb tanulmányozni.
- Jól csináltad Holg! - mondja elismerően.
<EZ egy igazi szörny itt mellettem, nem ami itt fekszik. Végtére is annyi szörnyű történetet hallani a bagolymedvékről, és vagy a mesélők túloznak, vagy Holg a legendás lények rémálma.>
- Aramil, segítek a szekérnél ha kell. - mondja.
Nincs most mit tenni, előhívja Vikit és nekiadja a kis bagolye medve tetemét, ha már levadászta, legyen vele boldog.
Ásít egyet, és az eget kémleli a hold vajon kibukkan e, hogy alkalma legyen egy imára. Igazán itt van már az ideje, hisz egy nap alatt három veszélyes helyzettel is meg kellett küzdenie, igaz nem egyedül.
<Meg kell hagyni, hasznos ha nem magam járok ilyen vészterhes időben. Bár Argent üvöltött, és talán ezzel idehívta a farkasokat, de nagyobb baj nem esett, ígyhát kár ezt szóvátenni Heiannak.>