//Sok-sok elnézést, hogy ennyi ideig néma voltam, az okokat ha nem muszáj, inkább most nem részletezném... Viszont kicsit visszamegyek ennél a reagnál az időben, hogy legalább a történet szerinti némaságom meg legyen valamelyest indokolva.//
(Heian)
A táborhoz érve látom, hogy kicsit elkéstem, itt már nincs a segítségemre szükség. A tetemeket látva nagyjából kitalálom, milyen események játszódhattak le itt néhány perce, sokat nem kérdezősködöm. Pláne, hogy a farkasok közvetve miattam támadtak rájuk, eszem ágában sincs erre emlékeztetni őket. Kicsit enyhít a lelkiismeret-furdalásomon, hogy az éjjel Argent mellett Viki is nagyot alkotott.
<Vonnegut biztos eszi a kefét, hogy pont őt osztották be összekötőtisztnek ehhez a Méh-rajhoz> - villan be Banyekkal folytatott egyik beszélgetésünk.
<Na ja, ha mi vagyunk a Méh-raj, akkor ő valószínűleg valamiféle medvének érezheti magát, amit össze-vissza csipkedünk>
- Bzz-bzz -zümmögök az orrom alá, miközben a szekeret - a kast, ahonnan időről időre kiröppenünk - odébb költöztetjük, és csendesen elmosolyodom. Lopva körülnézek, de úgy tűnik senki sem figyelt fel rám, amit nem is nagyon bánok. Meg hosszabb magyarázkodás nélkül nem is értenék.
Viszont az éjszaka hátralévő részére visszatérek a saját kis "különszobámba" a bodzabokrok közé, elvégre Argent is oda fog visszajönni. A felkelő nappal ébredek, egy gyors reggelit követően leellenőrzöm a koboldoktól kapott sebemet, és örömmel állapítom meg, hogy az éjszaka jót tett neki, szépen gyógyulgat. A kötést persze rajtahagyom, ha esetleg a még friss var felszakadna a nap folyamán, hát kell a francnak, hogy mindenemet összevérezzem.
//off: Argent visszajött mire elindultunk? Csak mert ha jól emlékszem nem írtad hogy igen, és a későbbi reagokban sem szerepel a farkas. Arra emlékszem, hogy szó volt arról, hogy Heian biztos abban, hogy vissza fog térni, de ebben a témában ez az utolsó utalás, amit találtam. Mindegy, a továbbiakra feltételezem, hogy még nem jött vissza a jelen tanácskozásig. Legfeljebb majd átszerkesztem a hsz-t, ha téves lenne a feltételezésem.//
Mielőtt a csapat felkerekedne füttyentek Argentnek, indulásra már jó lenne, ha visszaérne. Mikor sokadik hívásomra sem felel, már komolyan gondolkodóba esem.
<Elég régóta távol van. Vajon mit csinált az éjszaka?>
Aggódni nem aggódom különösebben, elvégre mégiscsak egy kifejlett farkasról van szó, nem egy védtelen csecsemőről.
<Lehet csatlakozott ahhoz a falkához, ami az éjjel támadt. Akkor valószínűleg jobb dolga is lesz, mint velem...>
Ennek ellenére az egész napom kedvetlenül telik, ha kérdeznek csak szűkszavúan válaszolok, és akkor sem eresztem bő lére a mondandómat, amikor a leskelődésből visszatérve Banyek rám hagyja a jelentést. Ha kérnek valamire, azt szó nélkül megteszem, de hiába vannak ennyien körülöttem, csendes magányba burkolódzom. A tervezgetést is csak fél füllel hallgatom, várom, mire jutnak, és nekem milyen szerepet kell betöltenem, de még csak véletlenül sem szólok bele, az esetleges csali szerepére sem jelentkezem, így az valószínűleg valaki más lesz, bár három társam határozott, és gyors visszautasítását hallva egyéb körülmények között megtenném.
Persze ezt csak annak tűnhetne fel, aki ismer engem, ilyen meg azért finoman szólva is alig akad a társaságban. Talán az egy Alauron, ahogy hallom, őt is most hagyta itt Viki, az a lepcses Banyek meg csak viccelődik rajta. Mindenesetre az ízetlen tréfa után barátian megszorítom druidatársam vállát. Valószínűleg nem kell szavakat használnunk, hogy most megértjük egymást.