(Alauron)
Bár érzékeli Holg távozását és Banyek csipkelődő megjegyzését, ezen most nem tud nevetni, hisz nincs szája. De amije van az igazán érdekes, és amíg nem jön Aramil addig élvezheti az újfajta létezést. Egy kis tápanyagot szív fel a földből, érzi ahogy egy giliszta turkál a gyökereinél és csiklandozza! A levelei ide oda röpködnek ha szellő jön, és a nap melege jóleső érzéssel tölti el, mintha jóllakna tőle, de aztná mégsem. Nem éhes és nem is jóllakott, mire jóllakna pont megint pont annyira éhes mit egy fél perce volt. Érzi ahogy nő! De mire odafigyelne már nem tudja hogy előtte mekkora volt, észre sem veszi a különbséget...