Intrikák Hálójában

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

Az új útitárssal egy kissé bizalmatlan vagyok, hisz ki tudja mennyire véletlen egy ilyen tanult fő felbukkanása. De nem közösítem ki annyira, mint a mezei őrök. A napok egyformán telnek, egyre inkább sóvárogva a frissítő fürdő után. Derollnak magyarázok pár dolgot, de figyelembe véve a mentalitását, nem is próbálom meg a lelki fejlődés útjával traktálni – az ő lelke még nem érett meg rá Inkább a leggyakorlatiasabb tudományt – a pusztítás alapvető fortélyait magyarázom neki. A járőr elbeszélése egy pillanatra elgondolkodtat: vajon egy ilyen fa idomítható-e? S egy kisebb, öntudatra ébredt husáng megvédi-e a gazdáját? Megannyi kínzó kérdés
A torony megpillantása új lendületet ad. Kissé megszaporázott léptekkel haladok a városkapu fele, mely a tiszta ruha és a nyugodt alvás ígéretét hordozza. A kéregetőkkel nem igazán foglalkozom. Ha valamelyikük nagyon elszemtelenedik, azt egy „szelíd” figyelmeztető botütéssel beszélem le a további zaklatásomról. A városba érve enyhén csalódottan pillantok körbe, a goblinokra pedig szó szerint rá is csodálkozok. <Így már érthető miért néz ki így a város.>
Deroll szavait hallgatva a téren elégedetten bólintok:
-Kedves barátom, hogy is mondhatnék nemet egy ilyen meghívásra?
Mosolyodom el közben.
Ágy helyett én egy fürdővel is beérném, mert lassan büdösebb vagyok, mint az a goblincsapat ott!
Úgyhogy induljunk. Tényleg. Mondd csak Deroll, az unokaöcséd is tart ezekből otthon?
Mutatok egy különösen randa goblinra.
-Azt hiszem, hogy lassan eljött a búcsú ideje. További jó utat!
Fordulok Matt fele, és enyhén meghajlok. Ezek után Derollra nézek, hogy merre indul.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

A botjához beszélő, gyanús körülmények között a karavánhoz csapódó különös figura nem ébreszt bizalmat bennem.
<Ez vagy megháborodott, vagy vajákosféle...>
Mindenesetre nem vagyok élből elutasító vele - hiszen mint mindannyian, végül is ő is a túlélésre játszik. ehhez pedig joga van...

Az eltűnt katona és a mozgó fák már jobban zavarnak. Mert egy dolog a kézzel-lábbal harcoló élőlény (még akkor is, ha akkora, mint egy tucatlépés hosszú krokodilféle ). Egy másik pedig a bűbájos-varázsos dolgok - ezektől a hideg is kiráz...

Ariel meghívásának örömmel teszek eleget - és még az sem zavar, ha ő nyer többnyire.
Bár a lány is ért a vajákossághoz, ez azonban nem zavar különösebben, hiszen lány létére ért a harchoz és beszéli a természet nyelvét is - úgyhogy bőven van közös téma...
Egy ízben még arra is megkérem, hogy meséljen az ő istenéről - a látottak alapján szimpatikus isten lehet, még ha nő is az illető.

A továbbiakban eseménytelen út és város feltünése azt jelenti, hogy egy időre búcsút kell mondanom kedvelt közegemnek; ez a tény pedig nem késztet ünneplésre.
Mindegy, tréfával ütöm el dolgot - legalább én szórakozzam jól...
Mikor meghallom, hogy valaki fürdést emleget, vigyorogva megjegyzem:
"-Fürdés, miért? Tegnapelőtt áztunk esőben. Úgyhogy csak egy hét múlva kell..."

A város állapota és a kéregetők serege tovább növeli a lakott vidékek iránti ellenszenvemet.
A kéregető gyerekek - ha egyáltalán közel mernek jönni - csak jótanácsot kapnak tőlem:
"-Felénk gyerek megtanul: csak erős marad életben. A gyenge elpusztul..."
Azzal keresek egy ezüstérmét, félbeharapom (remélem sikerül ), felmutatom nekik és a legnagyobb tömegbe hajítom.
Velünk ezt otthon az étellel csinálták a harcosok, mikor szórakozni akartak kicsit... Otthon, édes otthon...>

A goblinfélék láttán csak egy morgásra futja tőlem - ezek a rühesek még annyi veszélyt sem jelentenek, mint mocsárbeli fajtársaik. És láthatólag annyi tartás sincs bennük, mint amazokban.

Egyébiránt a csapattal tartok.

[Arnoil]

(Matt)

Az őszes fickó elköszönésére és meghajlására meglepődöm, majd gyorsan én is meghajlok felé hasonló módon mint ahogy azt ő tette.

- Örülök hogy megismerhettem, s bár valóban lassan itt a búcsú ideje, de még addig valószínűleg Önökkel tartanék amíg egy fogadót találunk. Hacsak nem akarnak egyből másfele tartani...

< Ha másfele mentek akkor is veletek megyek, mert a fene bolyongjon egyedül ebben a retkes városban ahol még goblinok is vannak... Nem igaz Atlam? >

Ezek után a társasággal tartok, amíg meg nem látok egy alkalmas fogadót.

[Gordon]

//Deroll Rochald//

Ariel válaszán és Shirin födőzésén én is elgondolkoztam. <Szerintem nekünk sincs jobb szagunk, mint a goblinoknak.> Gondolataimat, Shirin kérdése zavart meg.
- Tényleg. Mondd csak Deroll, az unokaöcséd is tart ezekből otthon?
- Szerintem, amikor először meglátnak valami új lényt, mindenki tart a másiktól, mivel régen láttam az unokaöcsémet és sokáig nem maradhattam, először szerintem tarthatott goblinoktól, mint te is, ám idővel mindenhez hozzá lehet szokni, bele érte amire rá mutattál.
Evvel elindultam egy jó fogadott keresni a többiekkel, útközben, akit tudtam megkérdeztem, goblinok kivételével, mivel nem csak Shirin tart tőlük.

[Mesemondó]

KM esemény: Xandaras városa, érkezés

A város jól láthatóan három részre tagozódik, jelenleg a legkülsőben vagytok, ahol mindenféle kevert népség lakik. A főutca kivételével az utcák keskenyek, néhol el is vannak torlaszolva vagy egyenesen ráccal választják el a többitől. A fő utcát vékony rétegben sár borítja, a helyieknek láthatóan fel sem tűnik, a legtöbben erős csizmát hordanak védekezésül. A ti lábatokat is hamar belepi, ráfröccsen a ruhátokra is, de enyhe mocsárbűzét hamar megszokjátok. A környező házakat kisebb-nagyobb foltokban penész ékíti, csak itt-ott tűnik fel egy-egy frissen meszelt épület. A mocsár partja nem látható az épületek miatt, több jókora raktár csónakkal is megközelíthető.
A helyiek barna bőrű, alacsony testalkatú nép, ritkán látni közöttük az átlagnál magasabb egyént. A ruházatuk egyszerű, az említett csizmán kívül kedvelik a sötét színeket, vastag öltözékeket. A férfiak késeket, tőröket hordanak, hüvely nélkül, nőt alig láttok.

Látványosan nem foglalkoznak veletek, de több tekintetet is magatokon éreztek. A goblinok - 8-10 fő – végigrohannak a főutcán a mocsár felé, majd eltűnnek egy kisebb utcában.

Pár száz méterre feljebb palánkfal választja le a külsővárost. Amennyire a tömegtől látjátok, a fő utca egy kapuhoz vezet, ahol újabb katonákat pillantotok meg, címerüket (tornyot elnyelni készülő kígyó) vállukon viselik. A környéken nem láttok segítőkész egyént, ezért inkább őket kérdezitek a fogadóról. Miután röviden kikérdeznek benneteket, három fogadót ajánlanak a figyelmetekbe:
Fogadó a Kétszer Füstölt Lazachoz, a Polgárvárosban található, nem messze a kaputól. Általában utazók szállnak meg náluk, de nem tudják, van-e szabad helyük. Az ára magasabb a megszokottnál, de egy helyi ínyencség keresetté teszi.
Törött Székek, a nevéhez híven inkább késdobáló, mint fogadó, de ha szimpatikus vagy a fogadósnak, mindig akad szabad szobája. Más kérdés, hogy képesek vagytok-e megőrizni a holmitokat a Mocsárnegyedben.
Ahnuum Kényelmes Pihenője: a dzsad származású tulajdonos egy drága helyet üzemeltet a Polgárvárosban, de mivel egy hőforrásra építette a helyet, a fürdője kiváló. A köznép Záptojás Ahnuum-nak nevezi a tulajt.

[Arnoil]

(Matt)

Tanácstalanul ácsorgok amíg dönt a társaság hogy merre is menjenek.

- Nos nekem végülis mindegy, csak reményemet tudom kifejezni hogy nem a késdobáló felé tartanak. Ha számít a véleményem akkor azt mondanám hogy a dzsadhoz menjünk, valószínű ott nem lesz tömeg. A kétszer füstöltben valószínű a teljes karaván is megszáll, így lehet ott nem lesz hely.

[Noryella]

(Ariel)

Bár nem örülök neki, hogy újdonsült útitársunk is immáron a csapat tagjának tartja magát, - még ha rövid időre is, - de ez ellen nem tehetek semmit. Igyekszem nem foglalkozni vele, hogy újabb kolonc akadt a nyakamba. Azonban kénytelen-kelletlen egyet kell értenem a kijelentésével.
- Fiúk, az utazónak igaza van valószínűleg. Én is a drágább, bár biztonságosabb szállást javaslom. Legalább meg tudunk fürödni és nem fognak összekeverni azokkal a kis gnóm fattyakkal. A szagunk jelenleg sajnos ugyanolyan... - Húzom el a számat. - Vagy valami egyéb ötlet? Esetleg az unokaöcsédnél szálljunk meg? - Teszem fel a burkolt kérdést, tovább játszva a szerepemet.

[Noryella]

(Ariel)

Bár nem örülök neki, hogy újdonsült útitársunk is immáron a csapat tagjának tartja magát, - még ha rövid időre is, - de ez ellen nem tehetek semmit. Igyekszem nem foglalkozni vele, hogy újabb kolonc akadt a nyakamba. Azonban kénytelen-kelletlen egyet kell értenem a kijelentésével.
- Fiúk, az utazónak igaza van valószínűleg. Én is a drágább, bár biztonságosabb szállást javaslom. Legalább meg tudunk fürödni és nem fognak összekeverni azokkal a kis gnóm fattyakkal. A szagunk jelenleg sajnos ugyanolyan... - Húzom el a számat. - Vagy valami egyéb ötlet? Esetleg az unokaöcsédnél szálljunk meg? - Teszem fel a burkolt kérdést, tovább játszva a szerepemet.

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

-Deroll, elárulom, hogy én például az okoktól is tartok, pedig velük már találkoztam legalább egy tucatszor. Igaz, talán az feszélyez velük kapcsoatban, hogy eleddig mindig meg akartuk ölni egymást... S nevezz kirekesztőnek, megbélyegzőnek, ezek a goblinok felettéb emlékeztetnek egy satnya orkra.
-Ha csak egy is csúnyán néz rám, annak csomót kötök a füleire az álla alatt... - morgom még félhangosan.
....
Miközben sétálunk a fogadó fele, megkérdezem a többiektől:
-Na, fiatalság - csak nekem gyanús, hogy miért Záptojás Ahnuum a tulaj neve?
Elgondolkozva babrálok a szakállamban retkes ujjaimmal.
- Ha tippelnem kellene azt mondanám azért, mert a hőforrás vize kissé büdös. Bár az is igaz, hogy mi is, és a mocsár is az, szóval nem hiszem, hogy sokat számítana... De ne legyen igazam. Ezt a kis kellemetlenséget elviselem egy jó vacsoráért cserébe.
<Ennek a Matt nevű fickónak is pont velünk kell jönnie. Majd le kell ráznunk valahogy, mert lépni nem tudunk tőle...>
Közben figyelek az utcagyerekekre és a goblinokra - nehogy valamelyik lopni próbáljon tőlünk. Ha mégis ilyesmit látok, a bottal próbálom meg a lábait összeakasztani.

[Gordon]

//Deroll Rochald//

Shirin válaszára csupán egyet bólintok jelezve értem, amit mond.
Ariel kérdésére elgondolkozok egy pillanatra. <Shirin kérdése volt az első, most meg Arielé, mi vagyok én valami mesélő, lassan meg unom a színészetet és elmondom igazat, utána az idegen úriembert elintézem, hogy ne tudjon senkivel sem beszélgetni a hallottakról.>
- Unokaöcsémhez, nem hiszem eltudunk menni, mivel régen voltam itt és elfelejtetem merre kell menni, meg besötétedik mire odatalálnák és fáradt is vagyok keresgéléshez.
Utána rá térek arra, melyiket kéne választani a fogadok közül.
– Túl keveset tudunk az árakról, szerintem a leglogikusabb ha megkérdezzük mind három fogadott az áraikról, szolgáltatásaikról?
Pillanatnyi szünetet tartva folytatom. - Szét kéne válnunk és itt találkoznunk 1 órán belül, javaslatom Edgarth Törött Székek fogadó árait kérdezze meg, Ariel és Shirin a Kétszer Füstölt Lazac fogadó árait kérdezzétek meg, én meg a titokzatos idegen meglátogassuk dzsadnak a fogadóját.
<Közben titokzatos útitársunkat kikérdezem, hogy ki küldte és milyen céllal, mert az is lehet a meséjében, hogy jól tud színészkedni.>

[Arnoil]

(Matt)

Nyugodtan figyelem a tanácskozást, majd amikor a számszeríjász reagál akkor kicsit végigmérem.

< Szóval veled sétáljak ebben a putritanyában? Végül is jobb mint egyedül, de asszem még jobb ha együtt maradunk. Hmm? Mit szólsz Atlam? >

- Ha szabad javasolnom, a késdobálót kihagyhatjuk a számításból, szerintem többen nem akarnának Önök közül sem ott megszállni, rólam nem is beszélve... A maradék kettőre meg szerintem nem kellene szétválni, menjünk először a kétszer füstöltbe, ha nem lesz elég hely akkor Önök mennek tovább a másik helyre, remélhetőleg egy hely lesz amit én ki tudok venni és akkor szerény személyem is megszűnik koloncnak lenni az Önök számára.

Rámosolygok a társaságra, s folytatom a gondolat menetet:

- Amennyiben egy nyanvadt szoba sem lesz a lazacosban akkor meg marad az amit legelőször javasoltam, és még egy újabb sétáig Önökkel tartanék élvezve az Önök nagyszerű társaságát. Higgyék el semmi kellemetlenséget nem szeretnék okozni, gondolom nem titok hogy nagyobb biztonságban érzem magam magukkal mint egyedül. Nos akkor mehetünk?

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

Végigmérem az elmélyülten diskuráló társaságot:, aztán felnevetek - de úgy hogy azt a város másik végében is hallja mindenki:
"-HAHAHA! Ne mond, hogy ti vitáz azon, hogy melyik tetves fogadó alud... Haha... Vagytok olyan, mint sok vénasszony én klán... Haha... Csak forgat belezőbárd, és csak beszél, beszél sok sületlenség... Kinek nem mindegy, hol alszunk. Legyen ágy, sok étel és jóféle sör, nem?.. Tolvaj nyaka kiteker, verekedővel elszórakoz, kis bűz kibír, nem?.. Én mondani: menni mi egyenesen Ahumm, vagy Aham... Vagy Ahunhoz, vagy ki... Nem kell sétálni ez goblinverem pár nyamvadt rézért... Ellenvetés? - fejezem be vigyorogva.

A szépen beszélő idegenhez - aki Matt néven mutatkozott be - fordulok:
"-Te meg mesél szépen odafelé: ki fia vagy, és mi dolog volt mocsár... Hogy élted túl?... Vagy vajákosféle? Van furcsa bot... Javaslom, mond igaz, mert ha nem..." - sokat sejtetően húzom el az ujjam a torkom előtt.

[Arnoil]

(Matt)

Nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel, kicsit feszengek ahogy a kissé egyszerűnek tűnő de azért kellően tekintélyt parancsoló alak magyaráz.
Amikor int hogy menjünk akkor figyelve ugyan a többiekre megindulok.

Konkrét nekem szegezett kérdésre meg a nem annyira burkolt fenyegetésre reagálva:

- Nos ide tartottam a mocsáron át, amikor a két kísérőm meglépett a lovammal meg a hátizsákommal. Vajákos? Mi az? Biztosan nem vagyok vajákos. Varázsló vagyok - kihúzza magát - az elemi és anyagmágia a szakterületem. Ő pedig - mutatom a botot - Atlam

< Kezd terhes lenni ez a bagázs így, ennyire azért ne legyünk már döntésképtelenek. Ez a melák egész értelmesnek tűnik, legalábbis nem akad fenn minden csip csup ügyön. >

[Gordon]

//Deroll Rochald//

<Beszélgetések közepette, nem vettük észre, de döntés születet az iránnyal kapcsolatban, hogy melyik fogadott válaszuk. Viszont hosszasan vitatkoznák tovább Edgarth-ral a vénasszonyok beszédén és tárgyalás között, ám csak azt mondta ki, amit leginkább mindenki gondolt, hogy sok a duma és fáradt, éhes, meg szomjasak vagyunk. Varázslóval később is foglakozhatunk, idáig nem hazudott semmiben.>

- Rendben, látogassuk meg Ahumm fogadóját.

Mondatom befejezésével el is indulok a fogadóhoz.
<Azt tudom csapatból leginkább mindenki ezt választotta.>

[Mesemondó]

KM esemény: Xandaras

Egy koldusféle alaktól kérdezitek meg az utat, aki előbb homályos célzásokat tesz a jövőtökre, melyet néhány rézpénz ellenében képes felfedni előttetek, majd a kapuhoz irányít benneteket.
A több mint 2 méter magas palánkfal jól karbantartott, bár kérdéses, hogy egy nagyobb rohamot hogyan állna ki. A kapuban álló őrök – a korábbiakkal ellentétben – 10 réz kapupénz megfizetésére szólítanak fel, majd egy taláros, rövidre nyírt hajú férfi lép elő. Színtelen hangon hadarja el a szövegét, talán századjára:
- Üdvözlöm önöket városunkban, a mocsár egyetlen gyöngyszemében. Felhívom a figyelmüket, hogy városunk helytartója pallosjoggal rendelkezik, mely természetszerűen kiterjed a városunkban tartózkodókra. A fegyverviselés engedélyezett, de a gyilkosokra, tolvajokra és egyéb bűnözőkre a törvény vaskézzel sújt le. Élvezzék városunk szolgáltatásait. Sokáig éljen Lanr-on helytartó!

A belsőváros sokkal inkább emlékeztet civilizált városra, mint a külső. A főutca kövezett, bár több helyen bemocskolta az elkerülhetetlen sár. A főutcán ügyelnek a házak kinézetére is, az egyik házon éppen néhány szürke tunikás alak dolgozik – futó pillantást vettek csak rájuk, de azonnal feltűnik a lábukon viselt félbilincs – a lábukra kovácsolt bilincsen rövid lánc található, mely a munkában, sétában nem akadályozza őket, de a futásban igen.
A főutcáról több kisebb utca nyílik, több saroknál tábla hirdeti, hogy melyik mesterség képviselője található az utcában: kovácsok, bőrmívesek, gyógyítók jeleit felismeritek, de a csillagos maszk ismeretlen számotokra (Matt: mímesek/színjátszók, a többiek IQ próba esetén felismerhetik, Edgarth esélytelen).
Ahnuum Pihenőjének címere egy párnát ábrázol, pipával. Elsőnek egy sarkon pillantjátok meg, majd az utcába belépve hamarosan érezhető a nagyon enyhe szag, mely tovább vezet benneteket.
A pihenő egy jókora épület, előtte egy újabb szürke tunikás alak söpröget. Titeket megpillantva bevár benneteket és éneklő hangon invitál be. A vastag faajtó egy tágas térbe nyílik, az egész belső tér egyetlen szobának tűnik, melynek egyik felében alacsony, hosszú asztalokat láttok. A túlsó falon újabb nyílást pillantotok meg, melyet bőrfüggöny takar. A záptojás szag felerősödik, ahogy beléptek, de hamar meg lehet szokni. Benn több férfit pillantotok meg, egy kisebb csoport az egyik asztal mellett beszélget, ügyet sem vet érkezésetekre. Elétek egy zöld-arany kaftánba öltözött dzsad siet, népére jellemző módon, szóvirágos nyelven köszönt. Egy korábbi balesetben elveszíthette a bal szemét, most szemkötő takarja, melybe mintát varrtak (dzsad szó: gazdagság (az egyik a több tucat jelükből)):
- Doldzsah rám fordította tekintetét és felém vezérelt benneteket. Alázatos szolgátok repesve várja, hogy méltón fogadhasson benneteket, elűzhesse az utazás fáradalmainak emlékét is és megörvendeztesse szíveteket pihenőjének szerény kincseivel. Mondjátok hát, mire vágytok elsőnek: ételt hozassak-e vagy fürdő űzheti el a fellegeket homlokotokról? Esetleg nyittassak szobát, hogy végigélvezhessétek a kínálatot? Fáradjatok beljebb, hogy kényelmesen megbeszélhessük – invitálóan int az egyik asztal felé. Vízipipával kínálja a férfiakat, a hölgynek cukrozott édességet hozat.

Hasonló modorban folytatja, végigmegy a kínálatán: a teljes ár (reggeli, ebéd, vacsora, korlátlan fürdőzési lehetőség) 1 arany fejenként. Lehet külön étel – ital, szállás egy- kétágyas vagy négyágyas szobában, fürdő, mosás, masszőre enoszukei, a test kiváló ismerője. Kérésre gyógyítót, kuruzslót tud hívatni, és gondoskodhat megfelelő szórakozásról is, ha a vendég úgy óhajtja, ezek azonban már különdíjas szolgáltatások.