Amikor a hatalmas rokona összeesik, Argent égnek emeli a fejét, és egy velőt rázó vonítással világgá kürtöli győzelmét és fájdalmát. Majd pár lépéssel odébb megy a sebeit nyalogatni.
Az az egy baj a semmittevéssel, hogy sose tudod, mikor végeztél. "A hajók kifejezetten úgy lógtak az égen, ahogy például a téglák sohasem."
Nem sok lehet már az állatnak hátra, szívós, de nem elpusztíthatatlan. A rövid kardod majdnem markolatig döföd belé, de még harcképes. Sok mély sebe van nem húzhatja már sokáig.
Rémfarkasom kileheli szívós lelkét, és így lehetőségem nyílik arra, megcsócsált elfünk segítségére legyek Szívem szerint egy helyben ugrálnék azt visítva fejhangon, megöltem, megöltem, de ezt az üdítő, örömteli eseményt el kell halasztanom akkorra, amikor már Aramil worgját is megöltem... Pattanok oda, mint egy csöpp labdacs, s bár vonzó lenne közrefogva megszurkálni a bestiát, még sem azt teszem. Aramil túl rosszul van ahhoz, így tegyek, helyette társam segedelmére óhajtok lenni. Szeretném elvonni a féreg figyelmét, hogy ne Aramil legyen a fő célpontja, ha már úgy végigkóstolta tarjától karajig - Védd magad, én szúrok! - rikkantom el magam elfül, gondolván ezt a nyelvet inkább kézenfekvő használni egy vészes helyzetben, mint azon agyalni, még közösről fordítsuk is le, mit csipognak onnan csípőtájról _________________________ Cél: segítségnyújtás Aramilnak. Támadó dobás:1k20+4 = 5(+4) [9] sebzés:1k6+1 = 6(+1) [7]
Úgy látszik a "segítségnyújtásod" inkább pszichológiai természetű, mint konkrét fizikai, mert nem igazán vonod el a worg figyelmét Aramilről, a vad továbbra is őt figyeli és támadja, mint veszélyesebb ellenfelet, míg te elszúrkálsz a lábai között. Bár a dicsőség értékéből, hogy kis szőnyegcirkáló létedre hidegre tettél egy worgot, ez semmit nem von le.