(Holg)
*Vonnegut szavai kicsit enyhítenek Holg szomorúságán, de azért eléggé el van foglalva magától, így nem is figyel Banyek szavaira. Az erődig nem foglalkozik nagyjából semmivel, de a falak közé érve felcsillannak a szemei és sokkal vidámabb, érdeklődőbb lesz az ábrázata is.*
-húús!
*Csupán ennyit suttog áhítattal, ahogy meglátja a kissé odaégett, de friss sültet. A többiekkel ellentétben nem sokat foglalkozik az esetleges lesben állókkal vagy épp az újabb tárgyakkal kecsegtető vezéri sátorral. Egyenesen a nyárshoz trappol és leemelve a tűzhely felől a kecskesültet, jóízűt harap belőle. Rég nem ettek már egy rendeset és igencsak sokat harcoltak, áskálódtak meg hasonlók közben. Ha valaki láthatólag szemet vet a kajájára, akkor első körben morog és rávicsorog. Aztán, ha nagyon elcsigázottak, akkor letépi az egyik lábat a sültről és azt odanyújtja koncnak. Egyébként jóllakásig falatozik, majd a maradékot visszatámasztja a helyére, hátha kelleni fog még, de mégse akarja végigcipelni a túlparti barlangokon, ha futó-ember után mennek..*