Az éjszaka rögös útjai

[Yvett de Crei]

A kaland helyszíne.

[Filio Mortale]

Budapest by Night – Alkonykapuvár

/OFF nem állítom, hogy tökéletesen átfésültem a szívemnek kedves anyagokat, ha valahol égbekiáltó logikai bukfencre-ellentétre bukkannátok nyugodtan jelezzétek OFF/

Budapest felvehette az Alkonykapuvár nevet mikor a két városrész egyesült és a Pestbuda-Budapest név vitájából végülis Alkonykapuvár került ki mint változat. Vár: mint budai vár, alkony: mint a hegyek árnyékából születő város és kapu mint kelet és nyugat határkapuja a római időkből eredvén értsd Aquincum (pannónia) és a keleti (szkíta)barbár vidékek közt álló utolsó római erőd. (Ez a római cucc még fontos lesz, de majd később visszatérek rá).
Röviden, a város maradt (értsd kisebb-nagyobb változtatásokkal, mint egy-egy menedék, vagy lakatlan pincékben előforduló random szórakozó hely, Orosz maffia, Török konzulátus, meg egy s más, ami úgy se fontos). a név változott. Bár térképre nem lesz szükség (élénken remélem) az Budapest jelenkori térképe minden vonzatával.

Az alternatív Budapest története 1990-ig nagyjából megegyezik a miénkkel. Ebben az évben viszont-az országnak sikerült bejutnia a Közös Piacba. Nagy volt az öröm és a várakozás, mind a kormány, mind a lakosság köreiben, végre megjelent valamelyest halvány remény a fellendülésre. A naiv magyar hatóságok nem sejtették, hogy a bekerülést az arctalan Tempex korporáció intézte, amely éppen kifogyott a gyarmatosítható harmadik-világbeli országokból.
A romlás jelei nem is késtek sokáig. Beözönlöttek a nyugati társaságok, majd miután módszeresen elsorvasztották a helyi gazdaságot, a munkanélkülivé vált tömegeket -jóval alacsonyabb bérrel persze- felvették magukhoz, veszélyes hulladékot is raktak le nagy tömegben. A főváros szinte teljes egészében a Tempex által manipulált s irányított cégek tulajdonába ment át. Az ezredfordulóhoz közeledve egyre szaporodtak a „paranormális” jelenségek, a különösen kegyetlen gyilkosságok, a rejtélyes eltűnések és átváltozások, amelyeket egy idő után már nemigen lehetett az iszonytató méreteket öltő bűnözés számlájára írni.
Az első igazán félelmetes jelenség (több nódista kutató később a Gyehenna első jelének tekintette) 2000-ben jött el, amikor a Chemetechnika egy minden eddiginél nagyobb vegyi üzem megnyitását jelentette be Kőbányán. Az ünnepélyes megnyitón katasztrófa történt az addig próbaüzemben tökéletesen működő gyárban. Eddig ismeretlen okokból (a jobban értesültek szerint egy különös ökoterrorista csoport akciója miatt) az egyik gigantikus vegyszertartály fogta magát s mindenestül felrobbant. A katasztrófában a megnyitón jelenlévő kormánytagok közül mindenki életét vesztette –a kormány így működésképtelenné vált átmenetileg- . Ha ez merénylet volt, túl jól sikerült: a tűz továbbterjedt, láncreakciószerűen további tárolókat lobbantott be, végül fél Pestet elborította különböző ártalmas melléktermékekkel. A vész csak három hét elteltével múlt el véglegesen –miközben a csonka kormány felállított egy átmeneti ügyvivő kormányt a következő választások kiírásáig, teljes volt a káosz minden szinten, az államaparátus megroppant-, de addigra már emberek tízezreit tette hajléktalanná, kb háromezret pedig el is pusztított. Így alakult ki a Rozsdaövezet, a Ferencvárostól az Angyalföldig terjedő sarlóalakú iszonyatos, lepusztult lepratelep melynek egyikoldalát a Rákospalotai körvasút határolja a másik választóvonal pedig a Könyves Kálmán, Róbert Károly és a Hungária körút vonala.
A katasztrófával egy időben a budai hegyekben egy új, fekete kérgű tölgyfafajta jelent meg,és megmagyarázhatatlan gyorsasággal nem egészen egy hét alatt végigburjánzott a vidéken, sőt, feltűnt a Margitszigeten is. Hamarosan világossá vált, hogy az új erdő nem sok mindenre jó, fája túlságosan szívós és megmunkálhatatlan. A benne kutakodókat is egyre-másra sújtották baljós balesetek, a vállalatok tehát békén hagyták. Az egész jelenséget a legtöbben a Genetech egy félresikerült kísérletének tudták be. Néhány okkult kutató ugyan váltig mást hajtogatott, de nekik szokás szerint senki sem hitt.
2005-re a helyzet, ha lehet, még tovább romlott. A bűnözés minden eddigi léptéket meghaladott, a legutóbbi időkben pedig emberi szemszögből már nem is nagyon értelmezhető, brutális gyilkosságsorozatok formáját öltötte. A vállalatok csak a saját területeiket és alkalmazottaikat védték, a munkanélküli tömegek tehát (különösen a Rozsdaövezetben) tökéletesen magukra hagyatottan kapálóznak az életben maradásért a különböző bűnszövetkezetek szorításban.
Egyetlen pozitív fejlemény (már amennyiben a jótékony fanatizmus terjedése pozitívnak nevezhető) a katolikus egyház megerősödése. A környező világ sötétsége elől az emberek – igazgatók és csövesek egyaránt – ösztönösen a vallás védőszárnyai alá húzódtak vissza, támogatásuk lehetővé tette egy egész sor egyházi menhely, sőt két új katedrális felépítését. A templomba járást még a hitetlen kissebség is illendőnek tartja, a Rozsdaövezet lakói közt pedig nem kevesen akadnak, akik egyszerre istenhívők és kábítószerfüggők (bár e kettő közt talán nem is olyan nagy a különbség).
Budapest nem sok sikerrel próbál kilábalni az öt elnyelő Alkonnyal így igazán ráillik az Alkonykapuvár elnevezés.

Szóval Alkonykapuvár határ város. A határ, amit említettem vérrel van meghúzva. Vannak akik hallottak már a Váradi Ligáról, az ó-világi Szörnyetegek eléggé független koalíciójáról, ami sikeresen tartja magát már igen hosszú ideje a Sabbat veszett fattyai, és a Camarilla nyomása ellenében.
Amikor a Sabbat létrejött, az újdonsült szekta néhány fanatikus Szörnyetege fenyegetésének ellenére sok Tzimisce távol tartotta magát tőle. Senkinek nem állt érdekében összetűzésbe keveredni ezekkel az öregekkel (a Váradi Liga későbbi magalapítóival), inkább elfogadták a tőlük, a jóindulat jeleként Kísértetcsaládjaik elsőszülöttjét, és hagyták inkább őket megpenészedni a Vén Európa földjén…
Telt múlt az idő. Keleten a bolsevik forradalom hatalmába kerítette Oroszországot, és a Tzimiscek hosszú időre a vasfüggöny mögé kerültek. Nem mintha Rusz óvilágbeli Szörnyetegei megsínylették volna ezt a változást. A szigorúan ellenőrzött határ védelmében Pjotr Krezsinszkij (Darvag, Rusz Hiénájának gyermeke) és a hozzá hasonlók kiszabadultak a Sabbat felügyelete alól és kedvükre kiélvezhették a kialakult új politikai légkörben uralkodó terrort és elnyomást.
Sok Tzimisce öreg menedéke olyan helyen állt, amely a kommunisták kezére került és a függöny túloldalán az óvilági Tzimiscek sokat vesztettek a háborúban, Sztálin őrülete miatt pedig még ennél is több forgott kockán. A bizonytalan helyzetben lévő Szörnyetegek küldöttséget indítottak a Szovjetunió határai mögé zárt testvéreikhez. Összefogási kísérletük eredményeként létrejött a Váradi Liga, amely kölcsönös védelmet biztosított tagjainak, és megfogalmazta az óvilági Tzimiscek céljait (önállóság a Sabbat ellenében). A sors fintoraként a Liga a kommunistáknak köszönheti, hogy erőre kapott - Sztálin idegengyűlölete megvédte a szektától, mivel lehetetlenség volt átkelni a határon. Mire a Szovjetunió széthullott, a Váradi Liga is megerősödött annyira, hogy ellenálljon a Sabbat nyomásának, és nem vált a szekta vérszomjas falkáinak áldozatává.
Tulajdonképpen, ahol régen a Tzimisce Vajdaság, és az Obertus akoimetai kolostorok álltak, vagyis az egykori Bulgár és Magyar (vagyis egy része, főleg a Dunától keltre és Erdély meg a Felvidék) Királyság, Halics-volhiniai és Kijevi Fejedelemség, Lengyelország, a Litván és Porosz területek, a Csernyigovi, Szmolenszki és Policki Hercegség területein, ott terül el ma a Váradi Liga, Oroszország és Európa közötti mini ütközőállamként, olyan Szörnyetegeket fogva össze, mint Pjotr Krezsinszkij, Oroszország Vajdája, Besztercei Radu Gróf (akinek mellesleg tiszteletbeli Bíborosi széke van a Sabbatban), Vukodlak, Vysehrad Vajdája, Vlad "Tepes" Draculesti Gróf, havasföld Vajdája vagy Vladimir Rustovitch Gróf, a Vajdák Vajdája.
Az Öreg Szörnyetegek, mint mondtam, vérrel húzzák meg birtokhatárukat (és az egyik ilyen határ a Duna vonala kishazánkban, attól keletre minden a Vajdák Vajdájáé, ősi paktumokra és hűbéri viszonyra alapozva) és Alkonykapuvár a határon pihen, a Camarilla legkeletibb "bástyája", ami a helyzetéből adódóan erős függetlenséget élvez. (Liga városokat ld. később)

No, ez után a kis történelmi lecke és emlék-frissítés után (térképet elrakhatjátok, ha belőttétek a töri alapján hol is van a Liga és meddig terjed) .

Alkonykapuvár el van azzal, hogy a Sabbat néha alkalmatlankodó falkáival vesződjön és az egyszerűbb az élet alapján a város és a Liga között megannyi megegyezés garantálja, a város békéjét és nyugalmát. Még egy csinos kis Obertus kolostornak is otthont adunk, ami tiltott terület, fő és jószágvesztés terhe mellet, a város Káinitái számára, ha csak élve a protokollal és a vendéglátásra vonatkozó törvényeivel ki nem hegedülnek az öreg Raphaelből (a Bálon is ott volt, a vénember a tolószékben fityiszt mutatva a halálnak) egy meghívást. Ez jelenleg a helyzet.
Jah igen, illetőleg, ha érdekel valakit, Zachary Sikorsky, aki a Palla Granden elhunyt Galbraith Régens bőrébe bújt és játszotta a szerepét végre valahára lebukott, így kis mexikói vérfürdő után (erről is lehetett olvasni), a Sabbat új Régenst tudhat magáénak Sha-Ennu, egy ős öreg Szörnyeteg személyében.


Kicsit közelítsünk, mint olyan, a Város természetfeletti és azon belül is, Káinita vonzataira.
Alkonykapuvár Camarilla város és, mint ilyen, akad neki jól fejlett Hercegsége és annak minden mókás velejárója, meg Nosferatuk a csatornákban.
Most jön a perverz szemét dolog, vannak Ventrueink, sőt Elsőszülöttjük is van, meg befolyásuk a városra, de a Herceg...

*Hatászszünet*
...Malkáv.

Itt kicsit bonyolódik a dolog, mert ugye mi lehetne egyszerű. Mint azt tudjátok, a "hivatalos" WoD állásponttól picit eltértem, jelzem teljesen önkényesen, és az egész Nova Árpád Ventrue vonalat kihajítottam a kukákába.

A város legöregebb Káinitája név szerint egy bizonyos Marcus. Róla annyit kell tudni, hogy Malkáv Unokája és néha-néha előkerül, általában száz évente egyszer, vagy kétszer, de nem sok vizet zavar, sokan még a létezését is tagadják, noha igen régi vágású, vérbeli aquincumi lakos. Mondjuk úgy, ő előbb volt, mint Aquincum, és hogy eredetileg Rómából származik. Hellyel-közzel. Az Imperium Romanum sokkal pontosabb... de van akik szerint már a Római Birodalom előtt kapta meg az Ölelést, még az előtt, hogy i.e. 509-ben az akkori Római Királyság államformáját a köztársasági államforma váltotta fel.
Mivel egy egész életet el lehet töltetni az évszámokban kotorászva, én csak egy fontosra térnék ki Marcusszal kapcsolatban, és az i.e.146. Gondolom a vérbeli Brujahknak nem kell magyarázni mi történt ekkor, de a többiekre is gondolni kell! Ekkor pusztította el a főként Ventrue Klán uralta Róma Kappadókiaiak, Toreadorok és Malkávok (köztük Marcus) segítségével a Démonimádó Karthágót, a Brujah Klán utópiáját. Troile, az a szuka, itt uralkodott, nézetei szerint jól. És ott volt mellette tanácsadója… Moloch, a Baali Klán egyik ősatyja. Molochnak hála a város lassan a démonimádat és a vér és ember-áldozatok meleg ágyává vált, amiből azért Haqim Kannibál Gyermekei is kivették a részüket. A történetet mindenki ismeri: Karthágót földig rombolták a Káiniták és földjét behintették sóval, hogy elsorvadjon ki a földben nyugszik. Ez után a kis kitérő után, térjünk rá tényleg Alkonykapuvárra

Alkonykapuvár komoly történelme tehát a római helyőrséggel Pannonia Provincia legszélén, Aquincummal kezdődik, amelyet 89 körül alapítottak a Duna jobb partján egy kelta település - a mai Óbuda - közelében. A Kárpát medencében éltek a rómaiak előtt is népek, Kelták, Szkíták, Szarmaták, Dákok, Boiok, vagy épp az Eraviszkuszok. Marcus mikor ideérkezett egy kisebb légió takarásában, letelepedett és magával hozta a vízvezetéket, a csatornázást, az utakat, az öntözést, a gyógyászatot, az oktatást, a jó közbiztonságot az utcákon este is és a borkultúrát. Az itt élők nem örültek, és rögtön fel is lángoltak a harcos az őslakos Gangrelek, Nosferatuk, Tzimiscek és Marcus között. Haladjuk, felesleges lenne kitérni az olyan dolgokra, hogy egy ifjú Nosferatu, későbbi Belphegore Nagyúr, miket művelt, míg egy Gangrel kölyök, akit manapság csak úgy ismernek az Alfa, hogyan esküdött hűséget Marcusnak és az egész tetejébe, az éjszakákat több emeletnyi Vhozdok és légiónyi Szlachták bömbölése és Pokolkutyák vonyítása és kard csörgés tette hangossá és veszélyessé, és hogy miért és hogyan köttetett pár évszázados paktum, ami szavatolja az Obertus Kolostor háborítatlanságát, illetve a kölcsönös megnemtámadási szerződések vénséges vámpír urakkal? Unalmas történet és ma már történelem.
Marcus 134-ben megadta az Ölelést egy Octavio nevű férfinak, és míg Octavio aktívan munkálkodott, Marcus elszenderedett... egy időre. Olykor felébredt, Gyermekén keresztül informálódott a helyzetről és elfoglalta az őt megillető trónt a következő pihenésééig. Ez így egész kényelmes is volt. Az akkoriban nem-létük erre tengető Káiniták, mint a Gangrelek, Tzimiscek és Nosferatuk nem nagyon örültek természetesena római és azon belül Malkáv jelenlétnek, de a Szörnyetegek el voltak foglalva kis magánháborúikkal, a Gangrelek meg vándor fajta, és annyira lehet őket uralni, mint csapdába ejteni a ködöt, amivé képesek válni, csak a Nosferatuk maradtak az elégedetlenkedők, bár a vízvezetékek és pincék kellemes változatosságot jelentettek a mocsarak után, ahol eddig bújkáltak. De azért mégis, ha tudták, hallatták a hangjukat, és mint Pór klánnal, nem nagyon törődött velük senki. De véssétek eszetekbe testvéreim, a Csatornapatkányok nem felejtenek! Telik-múlik az idő, és egy fiatal férfi, valami buta Anatole nevezetű úgy gondolja, hasznos lenne Octaviot jobb létre szenderíteni. Gondolatot tett követ, és 1710-ben Amaranth. Így került hát trónra az Úrnő, Octavio Gyermeke.
Szóval, szeretett Hercegünk 1710 óta Herceg, és keményen megdolgozott a posztjárért, mint Udvarmester, és kisérletezű kedvű Káinitáknak hála, akik megpróbáltak kideríteni róla dolgokat és azokból párít, mielőtt utolérte őket a végzet, tovább is adták, azt lehet mondani, az Úrnő nagyjából túl van az első milleniumán élőholt éveinek száma tekintetében
Mint tudjátok, az Úrnő osztozik Nagyatyja ellenszenvében a Nosferatu klán iránt és ebből nem csinál titkot. Szinte már megrögzötten vadászik és csap le a Nosferatu fiókák kihágásaira, és ha valakit fülön csíp, akkor a Hatadik Hagyomány értelmében, felelevenítve a régi mondást, a népnek kenyér kell és cirkusz, különleges Bálokat tart, amiken példát statuál. Félre ne értsük egymást, az Úrnő nem szadista véresszájú gyilkos, aki perverz örömöt lát abban, ha fennmaradhat hajnalig, biztonságos távolból és védelemből szemlélve, ahogy egy Nosferatu fióka kínhalált hal a hajnali nap ablakon betörő fényénél. Nem. Kérem ez alantas és rosszindulatú pletyka, csupán nem kedveli a Nosferatukat. Na jó, gyűlöli őket. A Nosferatukat illetően mit tehetnének? A Herceg semmi mást nem tesz, csupán azokra csap le, akik vétenek a Hagyományok ellen. Az már az Úrnő szíve-joga, elsimerik, hogy melyik klánokat fogja szorosabban e téren. Fellépni nem tudnak, a Tanácsban, bár van képviselőjük, Belphegore, és aki mértékadó, ám állandósult vendettában áll az Úrnővel, hallathatják a hangjukat, de a jóindulató mosolygás, és a "jegyzőkönyvbe vettük" elcsépelt frázisain kívül mást nem igen kapnak. Marcus óta annyi változott, az Úrnő legalább mosolyog rájuk.
Még ha hidegen is. Ez a jéghegy csúcsa, ami a nagyközönség számára ismert, de mint jó (politikai) jéghegynek, ennek is kilenctizede az intrika tengerének felszíne alatt fekszik.
Karthagó a múlté, a Brujahk ezt tudják, és még a leglojálisabb Brujah is tisztában van Róma és Káinitái szerepére abban a fiaskóban... és kik lakták Rómát főleg és a szenátus végső soron kik sötét markában volt? Malkávok és Ventruek. Nehéz ügy ez kérem, a régi sebek nem gyógyulnak könnyen. A Ventruek lépnek itt a képbe, mint a mérleg másik fele, akik, noha ha karóval a szívükben napra lökve faggatnák őket sem ismernék el, a legnagyobb diszkrécióval támogatják a Brujahk csöndes lázongásait és a Nosferatuk elégedetlenkedőit, (akik még nem tanulták meg, a néhai Fekete Kereszt urának leszármazottaitól önzetlen segítségre ne számítsanak) mindezt úgy, hogy ha az Úrnő megneszeli, akkor tiszta lelkiismerettel mondhassák, ők bizony ártatlanok. És persze úgy, hogy eredménye és hasznuk legyen belőle...
Tehát, akik tudnak olvasni a sorok között, láthatják mely klánok dominálnak és hogy milyen régi sebek, elagott vendetták és családi viszályok tépázzák a várost, miközben teljesen új generációk születnek és hozzák magukkal korul sajátos és hasonlóan izgalmas problémáit.
Ezeket nem írom le, úgy se tudja az, aki nincs nyakig benne, a pletykákat amiket meg az adott karakter tudhat és hallhatott, előzetes egyeztetés útján szivárogtatom ki a tulajhoz, hogy kicsit csavarjunk a dolgokon; legyen annyi elég, Verona Alkonykapuvárhoz képest egy csöndes unalmas kertváros egy esős vasárnapon.
Nos, mint tudjátok most már, a Herceg Malkáv. Akkor menjünk tovább, az Udvarmestere egy Ventrue, Gróf Kecskeméty Árpád, a méltán híres Hardestadt leszármazottja, Káintól, sorban a nyolcadik. A régi sebek soha nem gyógyulnak és a Fekete Kereszt néhai urának Marcus igen sokszor tett keresztbe, csak úgy mint Octavio, és a régi bölcselet, miszerint Atyáink bűnei nyomják vállainkat, szerint a jó Gróf, ahol csak teheti, árt az Úrnőnek, mind ezt úgy, tudja, hogy ha fény derül rá, akkor hiába az erős felmenők, és a kapcsolatok, rajta az már nem segít, hisz az Úrnő egy urnában küldi haza Atyjának. Miért tartja vajon akkor meg posztján a Herceg a Grófot?
Ha mindent elárulok, nincs mit kideríteni. Mozogjunk hát tovább.
Az Ostorozók és a Seriff a Gangrel klán szülöttei. Zavarba ejtő módon az Úrnő, amennyire gyűlöli a Nosferatukat, annyira kedveli a Gangrelket és Vadak klánja kedvében jár, ha teheti. Néha a Gangrelek nem tudnak csak kínosan mosolyogni. Az Elsőszülöttjük egy nő, Barbara, az Úrnő társalkodó nője, és annak ellenére, hogy Gangrel, nem szenvedheti a porban fetrengést és vadállati ösztönöket, míg a korai francia visletet, mint a fűzők, napernyő és feltupírozott frizura annál inkább, amit sikeresen alkalmaz a jelen kor elvárásaihoz. Még a kisujját is eltartja, ha a Herceggel teázik. Akkor vajon miért a pletykák, hogy a jó Barbara egy felbőszült anyatigris minden vadságával csap le, ha alkalma adódik rá, arra, aki rosszat szól klánjára. Mindezt a politika befolyásával kombinálva, Barbara egy igen veszélyes nőszemélyt alkot és csak a jóisten a megmondhatója a Gangrelek miért fogadják el Alfájuknak...
A Seriff köztudomású, Barbara Gyermeke, akit csak mindenki Ostorként ismer. Atyjával ellentétben ő sokkal sztreotípabb Gangrel, sőt, a paranoiások szerint már-már túl sztereotíp a kopott szakad, kissé földes farmerével, ami Ölelése óta rajta lehet, Eddás pólójában, viseltes bakkancasban és az övén függő kis bőrszütyűkkel, amikben a rossz nyelvek szerint a Bűnösök hamvait hordja, hogy majd ha az Úr elé kerül, végső számadásra, fejet hajtva mutassa ki a Fényességesnek, hogy még halálában is a bűn ellen harcolt. Hithű keresztény, egyedül a nyakában lógó kis arany kereszt, ami mindig gondosan tisztán csillog. A bűn ellen harcolás terén senki nem firtatja, hogy a Herceg törvényei mennyire egyeznek a mennyei törvényekkel. Ő megoldotta. Az Ostorozók névtelenek, erről az Úrnő törvénye gondoskodik, hogy a Hercegség vasöklét csak a bűnösök ismerjék meg, és ők is csak akkor, ha szembe találják magukat vele. Ez az apró momentum teszi egy felettéb érdekes ám roppantmód veszélyes hellyé a várost. Igazság szerint a nép még azt se tudja biztosan, mind Gangrel-e.
A többi klán... a Ventruekat már ismerjük, a Toreadorok roppantul óvatosak, ha az Úrnővel van dolgok, de kisebb versengés van köztük, melyikük lesz, aki egyszer megtöri a Herceg jégpáncélját és szerez előnyös helyet aszívében a klánnak. A Herceg nem adta jelét, szórakoztatná ez a kis "játék" de annyi bizonyos, ha egy toreador elhatározza, megteszi a lépést, ami elválasztja a Klánt a rég áhított befolyástól a Város felett a Ventruek előtt, az azt kockáztatja, hogy egy morcos Brujah társaságában kell távoznia a városból még napkelte előtt, ha nem jár sikerrel. Hogy miért ez a kis játék? A Toreador klán Elsőszülöttje eszelte ki, még 1700 környékén, mikor az Úrnőnek udvarolt és kosarat kapott. Most nyilván meglepődtetek, hogy egy Káinita ennyit kockáztat egy nőért. De kérem ez a nő nem akár milyen! Victor di Medici, vagy amióta a Város lakója, Viktor, a Rózsa, nem egyszerűen arra vágyik, hogy megtörje az Úrnő ellenálássát, legyen az udvarló férfi vagy nő, Káinita, vagy halandó, Viktor már szintem megszállottan és mániákusan arra vágyik, hogy lássa az Úrnőt megalázva, mikor elhódítja tőle új kedvencét. Bosszú, bosszú, édes bosszú, az lesz maaaaaajd... a Klánt lazán fogja, de ha kell tud kemény lenni, a lényeg valahogy előre mozdítsa a célját. Szintén pártolja a művészeteket, jó kapcsolatot tart fenn szülőföldje Kalmár-családjával, a Halál-kufár Giovannikkal, és, talán a Giovanni hatásnak hála, szenvedélyesen gyűlöli a Grófot, akiben riválisát látja, noha nincs rá oka. Vagy van ? Ha egy Toreador, sikerrel veszi be az Úrnő szívének védelmét, a Ventruekra nehéz idők várnak. A Gróf természetesen felvette a kesztyűt...
Nagyjából már azt hiszem képet kaptatok arról, hogy mik folynak a Városban. És miért.
A Brujah klán Elsőszülöttje egy idealista. Filozófus. és a tanácsban a legfiatalabb, a várost még a világháború idején egy Sabbat csapás érte, ahol is a Brujah klán java, szimpatizálva kommunista eszmékkel, csatlakozott a Szovjetekhez és távoztak az akkori Szovjet Unióba, és máig nem térek vissza. Vasváry Péter, az Elsőszülött még két évszázadot sem élt meg, az elsőt is csak nehezen, de már túl van két Világháborún és ennek ellenére, vagy épp ezért megveti az erőszak politikáját. Vékony, szemüveges, ám felettébb karizmatikus férfiú, a harmincas évei elején, kopott tweed öltönyben, az elengedhetetlen könyök védővel, aki nem szívleli Klánjának mai állapotát, és a golyófogó szerepkört, amit neki osztottak. Vagy épp az Úrnőt. Lelkesítő beszédei sokakat az ifjú Adolf lehengerlő fellépésre emlékeztetik, de ezt nem hangoztatják azóta, hogy kiderült, Péter, ha bármely háborús ismert személyiséghez, mint Hitler, Lenin, és társai, hasonlítják, elveszti önuralmát és Örjöngve tépi darabokra azt, aki ezzel megsértette. Az Úrnő a rossz nyelvek szerint azért tartja meg posztján, minden hibája és elégedetlenkedése ellenére, mert a Brujah klán egyszerűen nélkülözhetetlen, még ha kevesen is vannak és mert az Úrnő titkon élvezi, ha a kimért professzort, ahogy hívják Pétert, látja kivetkőzni magából...
Kicsit a független Klánokról. A Szettiták hasonlóan vonzák az Úrnő érdeklődését, mint a Gangrelek. Kedveli a Kígyókat, de odáig nem megy, hogy végleges letelepedési engedélyt adjon bármelyiknek is. Csupán ideiglenes tartózkodást hagy jóvá. Valahogy elkapta az Egyiptom-mániát, így az a Szettita, aki régi lelettel, Khem ősi történetének kézzelfogható emlékével tisztelettel közelít az Úrnőhöz, baráti fogadtatásra számíthat, de ha visszaél a barátsággal...
A Ravnosok szórakoztatóak, legalább is, amíg az Úrnő nem tudja meg milyne disznóságokat csinálnak, hasonló elbírálásban részesülnek, mint a Kígyók. Ellenben, ha lopnak, vagy bűnözésre adják fejük a Herceg britokán, az Úrnő gondoskodik róla, hogy az elkövető fejében többet meg se forduljon a gondolat. Alkonykapuvár városában a tolvajoknak nem a kezét vágják le...
Az az Asszamita, aki gyilkolni jön a Városba, jobb ha szed ia sátorfáját, noha, jó matriarchához hasonlóan, az Úrnő kedveli a mesés közel-kelet történeteit, a kannibálokat annál kevésbé szívleli. A törvénye szerint, az Asszamita, aki belép a Városban, és tiszteletét teszi nála, vérét kell zálogba adnia, hogy betartja a törvényeket és hagyományokat. Az Úrnő kedveli a költői igazságszolgáltatást és az iróniát. Nem sok Asszamita jön Alkonykapuvár városába.
Nos, intrika és régi sérelmek, a város bizony, érdekes és veszélyes hely. Sabbatra nincs is szükség. De attól az még van. Tzimiscek közelsége épp eléggé aggasztó, de persze a Nomád falkák és hasonló dolgok, teszik a plaletát teljessé. Annyira azért, a Vén Európa szívében, az Ó-világban nincs akkora Sabbat nyomás, mint Amerikában.

Az egyéb természet feletti lényeket illetően...
a Vampire része a WoD, hanem a WoDnak a Vampire, szóval, akiknek úgy alakul számíthat arra, hogy első áldozata Wraithként visszajár, aki nekromanciával szórakozik, még egy-egy Specterre is számíthat, randomban esetleg a Vadászat azt fogja eredményezni, hogy egy Changelingből táplálkozik, ami felér egy lórúgással; aki véletlenül Koldunizmussal akar próbálkozni, meg akkut érdeklődésre számíthat a Garouk részéről, miért is facsarja a természet szellemeit és a föld erejét, hogy az kegyelemért könyörög és jajgat. Ez nem azt jelenti mindig bele fog futni az isten adta nép természet feletti lényekbe, csupán jeleztem, az esély meg van rá, és ha úgy adódik, ne lepődjön meg, ha élek is vele. De valószínűleg egy intirkus Toreador művész, vagy egy bankár Ventrueval nem fognak a Wraithek szórakozni, ahogy elenyésző annak a lehetősége, hogy meglátogatják a Garouk, hogy talán nem kéne ezt meg azt és karommal meg agyarral adnak nyomatékot érveiknek, míg aki egy erdő-írtó brigáddal megy táborozni a közeli erdőbe, és a táskájában viszi magával a nukleáris hulladékot, hogy megszabaduljon tőle az már sokkal esélyesebb arra kicsit megtépjék. Aki nekromanciázik, vagy a halállal baszkolódik, ne lepődjön meg, felkelti az Odaát lévők érdeklődését, míg az hétköznapinak mondható, hogy egy művész klubban a Toreador és az adott Changeling ugyanazon festőt nézik ki maguknak, az egyik vitae a másik glamour forrásnak.
Az Alakváltó fajok többségével sem fogtok találkozni, ha csak nincs meg a megfelelő okkultizmu, és ismeret, meg vágy arra valaki Ratkinokra és Croaxokra vadásszon a városban (az esélyt megadom, szóval lehet, de ki az, aki erre vágyik??? Fene se tudja… lehet kísérletező kedvű Tremere…)
A Pentex létező dolog, azzal nem lehet mit kezdeni, de kétlem túl sok köze lenen hozzá egy átlag vámpírnak, aki meg mégis ilyen rossz társaságba keveredik magára vessen.
A Leopoldisták és az egyéb mókák szintén elenyészők lesznek, de például szárnyaikat bontogató Vadászok előfordulhatnak (még ha nem is Hunterek, csak fanatikusok… hülye RPG-sek, itten Vámpírvadásznak hiszik magukat…)
No, most hogy kiveséztem a WoDot, lássuk a vámpírokat. Ők lesznek a játékosok, meglepő, mi?



Azt mindenki tudja, hogy Alkonykapuvár Magyarországon található, annak fővárosa leánykori nevén Buda és Pest, ne menjünk bele és bizony itt a nagy "C", a Camarilla van érvényben és annak törvényei. Van Hercege, vannak Elsőszülöttek, van Seriff és Ostorozók, Nosferatu kém hálózat, nem szeretjük a Sabbatot és így tovább. A dolgok valójában azonban úgy állnak, hogy a Camarilla hasznos, a nagy "C" jó, és szép, de istenigazából csupán annyi a különbség a középkori viszonyokhoz képest, hogy máshogy hívják Káin hat hagyományát. Meg van egy Sabbat, aminek falkái ellen lehet küldeni a bajkeverő taknyosokat. Ez tulajdonképpen az egész világon így van, sőt egyes városokban a Sabbat és a Camarilla szenvedélyesen gyűlölik egymást és megpróbálják a másikat kiebrudalni, de már évtizedek (vagy sokkal régebb) óta tartó avítt harcokban eljutottak odáig, hogy előre megbeszélt időben megütköznek, de amúgy megvannak egymás mellett, van hol levezetni a feszültséget, könnyebb szem előtt tartani az ismert ördögöt, mint holmi kósza vad Falkák ellen harcolni (de komolyan, az a fránya Sabbat, a az nyüves, mindig a legrosszabbkor jön a falkáival, mindig mikor fontos tárgyalás lenne, vagy előre megbeszélt találkozó, Nightwish koncert, vagy Bál. Kell ez? Nem.). Persze, bárkit kérdez meg az ember, kígyót békát köpköd a másik szektára, nehogy valaki árulással vádolja meg és tűzzel-vassal magyarázza el neki, hogy ez bizony nem szép dolog. Pfuj. Jó példa erre New York. Vagy bármelyik amerikai város... még a vén Európában is akad ilyesmi, Spanyol-hon mindenki tudja, hogy Lasombra fészek és mi sem lenne egyszerűbb, mint lebombázni Alamutot, de akkor nem lenne kire ujjal mutogatni, hogy ők a rosszak, ők az ellenség, és az alkalmatlankodó Gyermekeket valahogy lefoglalni, mert még eszükbe jut ellenfél híján, hogy az Öregek milyen önző egy banda, és a rablánc is szorítja a nyakat, alig kapni levegőt. Anarchok így is vannak, nem véletlen, hogy porítást élveznek a Sabbat ellenében (ami, teljesen meglepő mód, de szintén nem szívleli őket), kivéve, ha hasznos, mert akkor támogatni kell, persze diszkréten, hogy kis borsot törjünk annak a gonosz ősellenségnek az orra alá. A Függetlenekkel még ki lehet békülni, régen is voltak, lesznek ez után is, és meg van a hasznuk, amíg az ember nem bízik meg bennük.
Szóval Alkonykapuvár Camarilla felségterület, de mivel eléggé a határon van rugalmasan kezeli a Herceg az ilyesmit és míg a Camarilla égisze alatt ténykedik, ő is azt tette amit az Öregek java, vagyis mosolygott és bólogatott, amúgy csinálja amit eddig. Kényelmesebb és kevesebb a papírmunka.
Hagyományokat említettem, és itt most álljunk meg cseppet. Szóval a városunk, Alkonykapuvár, Camarilla város, ráadásul az európai városok egyik legvénebbike! Hosszú és szövevényes, háborúkkal, tűzvésszel, politikai házasságokkal és merényletekkel fűszerezett történelmében a Camarilla egy lábjegyzet. Egy kellemes állapot. Kicsit piszkáljuk meg ezt a Camarilla dolgot!

Mi a Camarilla?
Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen, 1435-ben Hardestadt, egy Ventrue Öreg, gyűlést hívott össze, hogy a többi Öreggel megtárgyalják az anarch problémát. Azt javasolta, hogy hozzanak létre Káinita-szövetséget a területi és klán-béli problémák kezelésére. Nem röhögték ki. Legalább is nyiltan. A legtöbb Öreg gyanakodva hallgatta végig az ötletet, s végül elvetették, bár egy kisebb csoport mégis csatlakozott Hardestadthoz, és ahogy teltek az évek, módszereik úgy finomodtak, és váltak hatékonyabbá a Camarilla ötletét elhintve kisebb tanácskozások és személyes találkozók során. Tizenöt évvel később az Alapítók már elég európai Öreg támogatását élvezték ahhoz, hogy élhessenek újdonsült hatalmukkal, és különböző Klánokból összeverbuvált kotériák segítségével támadásokat indítsanak az anarchok erődjei ellen, és hogy arra bíztassák a bátrabbakat, keressék meg az Asszamiták rejtett erődjét, Alamutot.
1493-ban az Anarch Mozgalom vezetői beleegyeztek a Camarilla által követelt találkozóba, ahol a megadás feltételeit tárgyalták meg Thornsban. A megállapodás létrejött, az anarchok egy része csatlakozott a Camarilla soraihoz és ekkor tartott először beszédet a Toreador Rafael de Corazon, követelve a Hagyományok betartását a Maszkabállal egyetemben. A többi anarch elmenekült és megalapította később a Sabbatot.
Az Anarch Mozgalom bosszantó volt, de fele annyira se veszélyes, mint az Inkvizíció. Az igaazt megvallva, a Camarilla a XV. században azért jött létre, hogy az Inkvizíció hatalma ellen egységbe fogja a Káinita társadalmat. Ez mind tudjuk, mese. Régen is voltak Udvarok, és egész jól működtek, és működnek ma is, mint a Fekete Kereszt, vagy a Szerelem Udvara, és a városok Hercegei elvi kérdést csináltak abból, a városaikban betartsák Káin Hagyományait.

[Filio Mortale]

Alkonykapuvár
Budapest by Night



Angyalok és Démonok
(Egy tébolyult elme félelmei)

Számtalan, mégis egy világ

Számtalan világ létezik a földkerekségen, ám az ember csak töredékét látja. Mindenki álmodik, mindenki remél és mindenki hisz valamiben – hit nélkül nem létezhet semmi. Az álmokból birodalmak szövődnek, történetek születnek róluk. Valamikor régen sokan álmodtak, és szabadon átjárhattak ezekbe a csodálatos világokba, de idővel azok elérhetetlenné váltak, kisebbek lettek vagy teljesen összeomlottak a hit tápláló esszenciája nélkül. A megtapasztalható valóság összeszűkült, az ismeretlen homályba burkolózott és feledésbe merült.



Az emberiség fogsága

„Valaha az emberek istenek voltak. Tisztán láttunk, és képesek voltunk cselekedni. A „Teremtő” azonban ellopta istenségünket, és elzárta érzékeinket.”
„Vakok lesztek az igazságra, csak azt látjátok, ami hamis. Hatalmatok ikerlelketekbe száll, és soha többé nem lesz részetek, mondá a „Teremtő”, és a valóság börtönébe zárt minket. Bukott angyalok vagyunk, hajótöröttek egy hamis valóságban, amely még fogságunk tényét is elrejti előlünk. Évezredekig azt hittük, egyszerű halandók vagyunk, akiket felsőbb hatalmak uralnak. Rövid életet éltünk, és elviseltük az égő purgatóriumokat anélkül, hogy valaha is az Igazságról kérdeztünk volna."
- Theodor Mimesis „Emberi gnózis”

[Filio Mortale]

A kezdetek
2010 Október vége


Mikhail Rykov

Magányosan poroszkálsz hazafelé az őszi éjben a vénasszonyok nyara már véget ért a kellemesnek mondható őszi időben száraz faleveleket kavar a lábad körül a bánatos szél. A levelek kavargása kárhozott lelked háborgásához hasonlít. A mai látogatásod Amandánál a Központi Pszichiátriai és Elmegyógyintézetben igen csak felkavaró volt annak ellenére, hogy Prof. Dr. Shulz Amanda kezelőorvosa előre figyelmeztetett, hogy Amanda állapota a kiemelkedő javulások után most rettenetesen visszaesett és romlott. Így visszagondolva az épületkomplexum is sokkal fenyegetőbb volt mint máskor pedig amikor a vegyi katasztrófa és a fekete tölgyesek elszaporodásakor a Budai Intézetet bezárták és a Klinikák területére betelepítették. A Pszichiátriát az egész klinikák területét felújították és a Myriad Technologis közreműködésével a felújított ám ódon hangulatú épületekhez új a látképbe beillő szárnyakat is húztak bővítés képen ám most az egész hely hangulata a szokásosnál is lehangolóbb és fenyegetőbb volt és mintha Shulcz doktor is meggyötörtebb lenne az átlagosnál.
Amanda kétségbeesett szavai mit hol hagymázasan hol felindultan kiabálva engedte szabadjára ott visszhangzanak a fejedben.

„A Gonosz megérkezett a Sötétség mindent elborít. Férgek rágják el bomlott testünket. Kínzóink véres karmokkal és agyarakkal feltámadnak hamvaikból, hogy a Gonosz akaratát beteljesítsék. Itt járnak közöttünk ártalmatlan külsőt öntve álszent tetteik mögé bújva A Kapu megnyitásán fáradoznak. Hamarosan feltörik a kilencedik Pecsétet is.”

Hazaérve finom levélpapíron újabb rossz hír fogad.

„Tisztelt Mikhail Rykov úr

Dr. Grünwald Katalin hagyatékának árverése az örökös Prof. Dr. Gartner Károly súlyos betegsége miatt elmarad, így sajnos nem áll módunkban licitálni az ön által megnevezett tárgyakra.

48.-1. Rejtélyek Doboza (A Spanyol származású Vasquez bűvész rejtélyes kelléke)
64.-1. Kocka (Távolkelti geometriai fejtörő féldrágakő berakásokkal ékítve)

Tisztelettel Bonyár és Társa Aukciós Ház.”


Vladimirich Bratovitch

A kellemes őszi időből belépsz a Vörös Moszkva névre hallgató kocsmába, reményeid szerint most végre letudsz egy régi szívességet amivel Sólyom Irénnek Budapest Belügyi prefektusának tartozol, ám végül is egy szavad sem lehet hisz a kapcsolatotok eléggé harmonikusnak mondható és Irén roppant kifinomultan a hagyományok és udvariasság formuláit betartva finoman húzogatja a hozzá kötő szálaidat.
Biztos vagy benne, hogy most sem személyesen a prefektus asszonnyal fogsz találkozni, hanem valamelyik „titkárával” bár talán önmagadnak sem vallod be esztétikai szempontból Vörös Ágnesnek örülnél, ám a feltűnést kerülendően az atletikus termetű Vaszly András ül az egyik asztalnál egy sör és egy sporttáska keretében.
Amikor megpillant csak röviden bólint feléd, megvárja míg helyet foglalsz és egyből a lényegre tör.

- Jó estét Vladimir. – elnyelve neved végét – Nem rabolnám sokáig a drága idejét ezért ha nem haragszik rögtön a lényegre térnék.
A Központi Pszichiátriai és Elmegyógyintézetben a volt Klinikák területén igen aggasztó dolgok történnek manapság és az ilyen intézetek köztudottan az Úrnő „gyenge” pontjai és senki sem szeretné ha az Úrnő a közelgő téli rókavadászat előtt rossz hangulatban lenne. Sólyom Irén asszony nagyon örülne ha ennek a kényelmetlen és véresnek mondhat esetnek hamar a végére járna és pontot tenne az ügy végére vagy így vagy úgy, ha esetleg az ügy háttere mögött egy vagy több vértestvér állna akkor öné a megtiszteltetés, hogy lekarózva az Úrnő el vesse őket.
Az Intézet területén az elmúlt hetekben több véres elmebeteg gyilkosság történt a fotókat és a helyszínrajzokat a táskában találja, valamint még pár váltás biztonsági szolgálatos ruhát egy belépővel karöltve kapcsolatainknak hála állandó éjszakás szolgálatra lesz beosztva és Nemes Nagy Róbert műszakvezető is megértő lesz az ön éjszakai járőrút letérései kapcsán. Igazán örvendetes lenne ha rövid időn belül elvarrná a szálakat mivel még egy gyilkosságot már nem nagyon lehetne elsikálni és ugye senki sem szeretné ha egy elmebeteg sorozatgyilkos rituálisnak mondható tettei nagy nyilvánosságot kapnának.

Mondandója végén nagyot húz a sörös korsójából és türelmesen várja a reakcióidat.


Liviu Santovescu

Az éjszaka és a műsor kivételesen jól sikerült bár már tested holt ám ennek ellenére is megnyugtatóan hat rád a kellemes melegnek mondható száraz őszi éj még a szél sírása sem hat annyira panaszosnak.
Menedékedre érve egy várva várt levél vár a Bonyár Aukciós háztól ám a hír már kevésbé örömteli mégsem kerültél közelebb újdonsült patináns játékszereidhez.

„Tisztelt Liviu Santovescu úr

Dr. Grünwald Katalin hagyatékának árverése az örökös Prof. Dr. Gartner Károly súlyos betegsége miatt elmarad, így sajnos nem áll módunkban licitálni az ön által megnevezett tárgyakra.

09.-1. Vasszűz (A Hírhedt spanyol inkvizítor Erico Ballesteros Saenz személyes megrendelésre készült annak idején)
99.-1. Szicíliai billogozó pálcakészlet a középkorból.

Tisztelettel Bonyár és Társa Aukciós Ház.”

Bosszúsan vonod össze a szemöldöködet Dr. Grünwald Katalin igazi fekete özvegy hírében állt és perverz valamint borzongató gyűjteményére vagy annak bizonyos darabjaira sokaknak fájt a foga még életében ám Ő egyiktől sem volt hajlandó megválni. Sokan örömmel lélegeztek fel amikor a hírekben megjelent a halálhíre az sem zavarta a gyűjtőket, hogy igencsak tisztázatlan körülmények között hunyt el. Még nagyobb volt az öröm amikor kiderült, hogy fia Prof. Dr. Gartner Károly árverésre bocsájtja a bizzar gyűjteményt.


Váradi Gergely

A hétvégi istentisztelet „kellemes” hangulatban zajlik a Mórizc Zsigmond körtér közelében lévő kis templomban. A hívők között megpillantod Nagy Virágot a Központi Pszichiátriai és Elmegyógyintézet humános munkatársát nem szokatlan a megjelenése ám mintha most a szokásosnál is zaklatottabb lenne. Erősen kell koncentrálj a beszédedre miközben a zaklatott Virág minduntalan beúszik a látóteredbe és felidéződnek az Intézet kis kápolnájában tartott Istentiszteleteid az ápoltak és gondozóik körében.
A mise után Virág megvárja míg viszonylag magadra maradsz és csak utána „invitál” félre az egyik kis oldalhajóba.

- Gergely atya beszélnünk kell, jó lenne ha soron kívül ellátogatna az Intézetbe eléggé szentségtelen és borzalmas dolgok történnek annak ellenére, hogy egyenlőre mind a rendőrség és mind a média hallgat az eseményekről. Mind az alkalmazottak és mind a ápoltak nyugtalanok sőt ők egyenesen a maguk módján kétségbeesettek ami nem egyiküknél betegségének köszönhetően félelmetes tettekben nyilvánul meg és mintha ez még nem lenne elég az igazgatót Prof. Dr. Gartner Károly-t is elmebajjal sújtotta a sors. A sötétség beálltával néha teljesen elszabadulnak rosszabb napokon az indulatok máskor pedig teljes apátia és reménytelenség önti el az embereket.
Kérem atyám látogasson el az Intézetbe és esetleg tartson egy kora esti Istentiszteletet, hogy reményt és erőt, valamint megnyugvást öntsön az emberek szívébe.

[Quator ar Zaraquer]

(Svyatoslav Vladimirich Bratovitch)

*A Vörös Moszkva jól hangzó név egy szórakozóhelynek. A mai fiatalság, illetve a régi rend kissé megkopott fényét kereső öregek egyaránt csábítónak találhatják. Svyatoslav is megtorpan egy pillanatra a bejárat előtt és felnéz a "cégérre". Ennyi szentimentalitás még megengedhető, jó negyven év emlékére. Belépve gyakorlott szemmel végigméri a benti felhozatalt. Bár nem számít csapdára vagy bármi más bonyodalomra, de sem a halandók között, sem a vámpírok társaságában nem érhetett meg hosszú, érdemdús éveket az, aki nem elővigyázatos. A titkárt megpillantva magában nyugtázza annak bólintását, de nem rögtön az asztalhoz indul, hanem útba ejti a pultot. Az esetleges alapzajt erős, bár kissé érces hanggal töri át.*

-Dvá kálinká! Szpaszíba!

*Felemelt kezén kinyújtott mutató és középső ujjával V-t formázva mutatja is a pontos rendelést. Bár a hely nevéből és az enteriőrből ítélve az itt kellő orosz nyelvű alapokat feltételezhetően már elsajátította a személyzet. Ha megkapta az italokat leül Vaszly Andrással szemben az asztalhoz. Nem úgy tűnik, mintha neki hozta volna az italokat, bár kis áldomásra emelés után csak beleszagol az egyik pohárba.*

-Jó estét! ... Szeretem a szágát.

*Az apró megjegyzésre vérszegény mosolyra rándul a szája széle, de figyelmét természetesen a "megbízásnak" szenteli. Ahogy a szemben ülő férfi mondandója végére ér, kissé lemondóan megrázza a fejét az ex-katona.*

-Nyet Vladimir. Svyatoslav. Vladimir áz ápám neve.

*Persze az akcentust már évekkel ezelőtt maga mögött hagyta tudásban, de mégis ez is azok közé az apróságok közé tartozott, amit még mindig megengedett magának a mindennapok során. Talán ezzel emlékeztette magát emberi mivoltára, a múltjára. Maga a megbízatás már sokkal érdekesebben hangzott. Bár a Központi Pszichiátria annyira nem vonzotta. Ha elmerengett ezen az épületkomplexumon, lelki szemei előtt mindig egy piszkos és félhomályos folyosó jelent meg, melynek végében fehér klinikai lámpák világították meg hátulról az egykorfehér, elrongyolódott abroncsos nagyestélyit viselő Úrnőt. Kis elmerengésére csupán enyhe hunyorítása utalhatott, de hamar visszatalált a Vörös Moszkva valóságába és meggyőződés teljesen bólintott, most már ténylegesen a tárgyra koncentrálva.*

-Rendben. Má este átnezek minden ányágot, holnáp kezdek á melobán.

*Az eddig érintetlen vodkát András elé tolja és ismét kissé megemeli sajátját.*

-Fenekig!

[Rannien Siey]

Váradi Gergely

A mise után még kicsit rendezgetem a dolgokat, futó pillantást vetek a hívek ülőhelyei felé, hogy nem hagytak-e maguk után szemetet, majd a zaklatott hölgyhöz fordulok.

<Vajon mi aggaszthatja? Bár az ő munkája nem valami szívderítő, de Isten jutalmazza a fáradozásait majd...>

A mondandójára elkomorulok, tekintetem sajnálatot, együttérzést sugall felé.

-Aggasztó híreket hozol... - mondom halkan.

-De természetesen megpróbálok segíteni, amiben csak tudok. Elég sötét napokat élünk... Remélem tehetek valamit lelki üdvükért... Ott leszek akkor, s ha 5 órakor tartok egy misét, az megfelel?

[Enor ak Mverrys]

Liviu Santovescu

Egyáltalán nem lettem boldog a levéltől... Mióta csak hallottam Grünwald asszony gyűjteményéről, azóta vártam, hogy valaki végre el tegye láb alól azt a vén kurvát. A vasszüzet elsősorban dekorációnak szántam persze, igazi mestermunka. A billogozó készlet viszont... hasznos darabja lenne előadásaimnak.

Szinte látom magam előtt, ahogy a kis férgek önként ugrálnak fel, hogy a bőrükbe égessek velük valamit, bármit... Ma is szinte önkívületbe estek a vér és fájdalom puszta látványától. Meg hát a rengeteg drogtól, amit magukba tömnek. A nézőkről elég lenne egy fénykép sorozat a neten, és a világ összes szado-mazohista perverz barma arra nyáladzana.

<...Tudatlan Nyáj... mennyire törékeny a lelkük, mennyire felfoghatatlan számukra az igazság., és mégis mennyire elfogadnak bármit amit mondok, csak úgy tobzódnak a bűnben és mocsokban... gyönyörű...>

Kicsit elkalandoztak a gondolataim... a levél a rossz híren kívül semmi mást nem jelent, emlékeim szerint, még legalább egy hét lett volna az aukcióig. Sok dolgom egyenlőre nincs, úgyhogy lezuhanyzom, átöltözöm valami "kényelmesbe". Majd a dolgozó szobámban az egyik számomra kedves, 16. századból származó anatómia könyvvel és jegyzeteimmel próbálom elütni az időt. Az illusztrációk minden pénzt megérnek

De sajnos nem megy... Egyre jobban felhúzom magam, és a végén már kurvára nem vagyok elégedett azzal, hogy az aukció elmarad! Nem volt ma estére semmi tervem, de most már abszolút nincs kedvem otthon a négyfal között élni a nemlétem.
-Mégis mi a faszt kezdjek most magammal? Mit képzelnek ezek??? Megbetegszik.. hát hol érdekel engem...

Előkapom a mobilom és elkezdek keresni a nevek között... bárki, valaki, akiről tudom, hogy "jóban" sántikál.

-Helló... igen, Liviu... szeva! Ja, ja ma is volt előadás... persze, hiszen ismersz!... Nah azt nem, részleteket csak privátban, te is tudod, de legközelebb gyere inkább el!... oké, oké... Figyelj nem tudsz valami jófajta mocskos partyt?... Nem, nem kell annyira mocskos mint én.

[Orwen del'Correl]

Mikhail

< Amanda. Régen nem foglalkoztam egyetlen halandóval sem igazán. Kivéve persze őt. Az összes barom között ő volt az egyetlen fénysugár, aki valaha is megérte a fáradtságot. A többiek - múló képek csupán. Árnyékok, elenyésző emlékek, füst, és csontok. De Amanda más volt. Néha elfelejtem, hogy miért, és akkor megrémülök. Megrémülök magamtól, mindattól a lettem. Isten halott, már egy ideje bizonyosan az, ha hagyja hogy a kis kedvencei önnön romlásba taszítják magukat. Ördög talán sohasem volt, talán az ember teremtette, hogy kimutassa ellenállását. De állj nem vagyok egy rohadt prédikátor, egyáltalán nem.
Tehát Isten gyermekei belekóstoltak a mocsokba, úgyhogy ittvagyok én is. Kár hogy senki nem kérte ezt a szart.
De hamár így alakult, nos éljünk a lehetőséggel. Egyetlen dolgot bántam meg igazán életemben, az Amanda. Ha értesz a dolgok elbaszásához, akkor hamarosan golyók röpködnek a fejed fölött, és ebben az esetben előfordulnak nos, 'járulékos veszteségek'. Többnyire a csorda húzza a rövidebbet, amit jelen esetben leszarnék magasról ha nem róla lenne szó. Amanda, Istenem...
Soha nem kellett volna találkoznunk. >
A lány szavai visszhangoznak a fejében a kihalt úton sétálva. Úgy néz ki sokkal rosszabbul van, pedig olyan biztató volt az állapota. Többször elhatározta már, hogy nem tér vissza többet a lány miatt, de képtelen rá, képtelen nem látni őt.
Az utolsó hajtást a hóban. Egy ideje így gondolok rá: "Süvítő szél, fel-fel kavarodó porhó. A fagyos hideg ölelésében csak egy kis zöld virág dacol a téllel. A hideggel, ami nem fog múlni..."
Lassan hazaér, megnézi a postáját, és elégedetlen arccal futja át a levelet, majd gyűri galacsinba, és hajítja el:
< Akkor dögölj meg te fasz. >
<Ha valamit rendesen el kell végezni, csináld magad - szól a mondás. Legjobb lenne, ha magam néznék utána a rejtélyes megbetegedésnek. Talán a legegyszerűbb az volna, ha felkeresném a beteget. Kezdjük talán a rezidenciánál. Azthiszem felkeresek egy régi barátot, Emmerreich urat a rendőrségnél. Minden bizonnyal tud majd adni egy címet...>

[Filio Mortale]

A kezdetek
2010 Október vége

Murányi Róbert

„Napfényes” őszi kora délután van miközben kezeid automatikusan végzik a dolgukat „újdonsült” kuncsaftod testén. Dr. Fegyverneki János osztályos orvos elégedetten fekszik az asztalon a Pszichiátriai Intézet orvosi pihenőjében, ma éjszakás és elég „kedvesen” kért meg, hogy a műszakja előtt ugorjál már be az intézetbe és masszírozd át fáradt testét. Érzékeny tapintásod alatt kirajzolódnak a doktor görcsös kötött izomzata egész teste feszültségben ég-él, nem kevés munka lesz mire az utolsó görcsöt is ellazítod lehet, hogy akupunktúrás kezelést kéne javasoljál és egy kicsit stressz mentesebb élete, bár itt az Intézetben nem csodálkozol semmin.
Főképp most, hogy Pallos Imre századostól kaptál egy roppant diszkrét kis csomagot néhány fényképpel és egy kivonatot valószínűleg egy rendőrségi jegyzőkönyvből. Régebben még hittél a véletlenekben manapság már egyre kevésbé, főleg miután egyre mélyebbre ástál a spirituális világban. Természetesen komoly bizonyítékokkal még nem rendelkezel ám érzed a háttérben munkálkodó erőket mik elmossák eme bizonyságokat, és még szerencsésnek mondhatod magad sok ember kikkel kapcsolatba kerültél nyomozásaid során elhunyt vagy amnéziás lett és néha teljes idegösszeroppanást kaptak egyik pillanatról a másikra, úgy tűnik nem túl szerencsés a baljós „omen”-ek után nyomozni manapság.
A csomag hátborzongató fotókat-másolatokat tartalmazott egy gyilkosság sorozatról a Központi Pszichiátriai Intézet területén amik valahol mélyen az alagsorban történtek, a jegyzőkönyv szerint az áldozatokkal az Indiában jellemző rituális áldózási módszerekkel végeztek. Ám a meglepőbb az egészben, hogy a médiában semmi visszhangja sincsen mintha a történések nyomait teljesen elmosták volna tökéletes hírzárlatot hoztak létre ami a mai világban lehetetlen még csak pletyka szinten sem kering semmi.
Ennek a tudásnak a fényében a ragyogó őszi idő ellenére sokkal nyomasztóbb és bajlósabb az Intézet mint máskor, bár még nem voltál itt sokszor.
János doktor elégedett szusszan kezeid alatt, ahogyan a testén végre teljesen ellazulnak a görcsös izmok és inak.

[Filio Mortale]

Egy kis szótár a könnyebb kommunikációért.

Ha úgy érzitek valamilyen információ – leírás lemaradt vagy kimaradt a mesélői postból amit tudhattok, vagy tudnotok kéne egy bővebb élvezetesebb reaghoz, akkor nyugodtan írjatok rám és tegyétek szóvá.
A hangulat mindenek felett jelszóval

[Alarond]

Murányi Róbert

Maszázsom után amig öltözködik én letörlöm a kezem és elkezdek pakolászni ezek alatt, hogy megtörjem a csendet egy mély sóhajtás után a következőket mondom:

- Doktor úr szokatlan dolog hogy valaki a munkahelyére hívott, ráadasul maga valami oknál fogva nagyon görcsös is volt. Azt tudom hogy nagyon stresszes ez a munka de azt is tisztában vagyok hogy maga sokkal görcsösebb egy átlagos pszcihiátrián dolgozónál, kérem mondja el ha történt valami szokatlan hátha tudok segíteni vagy tanácsot adni.

két mondatt közt egy újabb sóhajtás alatt elgondolkozom:

<Imre képei és ez a feszültség nagyon különös valahogy le kellene jutnom az alagsorba, de inkább ezzel már enm zaklatom Dr. Fegyvernekit>

sóhajom után folytatom a mondani valóm, úgyhogy felse tűnik pilanatnyi elgondolkozásom:

-A görcseit persze felmaszíroztam amennyire tudtam de ha ajálnhatnék magának egy rövid szabadságot és esetleg egy akupunktórás kezelést is.

Összepakolt dolgaimat feleszem és és várok, hogy felel-e valamit. (+amennyiben nem a következőt mondom:

-Akkor hát a viszont látásra. Az anyagiakat majd rendezzük máskor. Remélem tudtam segíteni.

+ha felel akkor a felelet alapján válasz a következő reagaban.)

[Filio Mortale]

Események sodrásában
2010 Október vége

Vladimirich Bratovitch

Vaszly András megemeli a söröskorsóját. - Vesszen Haynau! – majd egy húzásra kiüríti, bár az arcán ha finoman is de látszik, hogy elraktározta a tényt az étkezési képességeidről.

- Akkor nem is rabolnám tovább a drága idejét Vladimirich, a táskában megtalál mindent amire szüksége lehet. Nem kell annyira kapkodnia a holnapi éjszakáját még nyugodtan a készülődésnek szentelheti, csak rákövetkezendő éjszakai műszakra kell jelentkezzen az intézetben, ám a műszakbeosztást is mellékeltük abból pontosan kiderül, majd minden, ha változást szeretne Nemes Nagy Róbert műszakvezetővel kell a jövőben egyeztetnie a változások mikéntjéről.

Mondandója végén int az egyik felszolgálónak és rendezi a számlátokat, neked kikér még egy kört ám egy sokkal minőségibb párlatból. – Örültem a szerencsémnek Vladimirich további minden jót. – fejhajtás kíséretében távozik.
Vaszly tudhat valamit mert az olajos párlat roppant ízletes a torokégető erőssége mellet.
Pár vargabetű leírás után érkezel csak meg a menedékedhez hisz az ördög sohasem alszik, Petya a maga levert bánatos módján üdvözöl látszólag minden rendben van senki nem bolygatta meg fészked nyugalmát.
A táskából ropogós élére vasalt egyenruhák és frissen bokszolt bakancsok kerülnek elő az egész múltad katonai szolgálatára emlékeztet az illatok a szövet tapintása és az élére rendezett táska tartalma bár most az egyenruha teljesen fekete és rangjelzések is hiányoznak. Találsz még csepp és ütésálló zseblámpát, walkie-takiet, belépőkártyákat és kulcscsomót, valamint egy Grant Arms X26 elektromos lőfegyvert (ultramodern sokkoló).
A mappa vaskos és tartalmas valamint egy speciális marok GPS-t is tartalmaz aminek a folyadékkristályos kijelzőjén az intézet frissen felújított részeit mind 3D és-2D-ben bejárhatod, sajnos az öreg részek alaprajza még nincsen rögzítve az adatbázisban ezért arról „megsárgult” kék tustintás tervrajzok és a hozzájuk tűzött kiegészítések igazítanak el.
A végére maradnak a rendőrségi fotók, látványukra még holt szívedet is jeges marok szorítja körbe. Aki a gyilkosságokat elkövette, roppant jól értett az anatómiához és az áldozatok nagyon hosszú ideig öntudatuknál maradva szenvedtek, ám a végső kompozíciókban spirituális nyomokat vélsz felfedezni ám jelenlegi tudásod kevés a megfejtésükhöz. Az elme aki az egészet művelte nem kétséges, hogy beteges és perverz, ám jóval túlmutat Liviu Santovescu játszadozásain ki kiscsoportos óvodás szintjén áll az ismeretlen művészhez képest. Első benyomásod a hézagos okkult tudásod ellenére az, hogy valamiféle kapuszertartások kíséretében hunytak el az áldozatok, ám lehet, hogy tévedsz. Pár óra múlva egyenletes rétegben borítják az anyagok a vízszintes felületeket menedékedben. Sajnos nem sikerül egyenlőre rendszert találnod a helyszínekben az Intézet minden részében történtek gyilkosságok, mind az új, mind a felújított és mind az ódon részeken, egyetlen közös pontjuk talán csak annyi, hogy az összes helyszín az alaksorokban található.


Mikhail Rykov

Emmerreich Sándor nem túlzottan lepődik meg a telefonhívásodon csak rövid hümmögéseket hallat.

- Rendben van Mikhail nem látom akadályát a találkozónak bár máskor sokkal előbb jelezted a szándékodat, ám régi ismeretségünkre tekintettel átrendezem a ma éjszakai menetrendemet. Úgy egy óra múlva találkozzunk az Inside-ben a csarnokoknál.

Az Inside egy gyöngyszem budapest mocskában a felújított raktárcsarnokokban a Duna partján, a csípős éjszakai levegő ellenére is kint a teraszon kávézik Sándor egy rövid szívar keretében amikor megpillant csak int, hogy foglalj helyet még egy telefonbeszélgetést folytat éppen.
A roppant dekoratív felszolgáló lány kicsit dideregve kérdezi, hogy hozhat e valamit neked, egy pillanatra elfog a vágy amint megérzed kipárolgását és vére lüktetését, hogy megízleld édes és meleg vitaejét. Sándor kivárja míg elrendezed a dolgod a lánnyal, majd üdvözöl.

- Örvendek Mikhail miben lehetek a segítségére, bevallom igazán örülök a hívásának, így legalább volt egy indok amivel kiszabadulhatok az irodából a nyomasztó papírmunkák elől egy rövid időre.


Liviu Santovescu

K2 hallgat egy darabig aztán következik a gondolkozós csend.
- Hááát… eléggé kihalt mostanság az élet….. lehet, hogy tudnék valamit ám a társaság eléggé különc de a betegesség valószínűleg bejönne neked.
Egy óra múlva egy szál fehér szegfűvel legyél a Royal Hilton parkolójában ha érdekel a dolog, gondolom ez az apróság nem lesz akadály.
A kissebbfajta sötét limuzin óramű pontosságával gördül be a parkolóba, az erősen és hangsúlyosan sminkelt sofőrnő szótlanul nyitja ki neked az utastér ajtaját bent kellemes félhomály és meleg uralkodik. A gépcsoda lágyan gördül ki a forgalomba aztán megváltozik szépen lassan az ablakok polarizációja és fogalmad sincsen merre haladtok. Úgy egy óra kocsikázás után érkeztek meg egy patyolat tiszta pincegarázsba, ahonnan bevezetnek egy „pinceklubba”

//OFF a látvány és a leírás erősen 18+ kategóriába esik, nem tudom az oldal moderációja mennyire toleráns az ilyen írások kapcsán ezért finoman élmény szintjén foglalom össze a dolgokat OFF//

A „zegzugos” helységekbe a vendégek szexuális szado-mazó játékokat folytatnak igény szintjén ám ezek a játékok jóval keményebbek a szokásos magamutogató műkedvelőknél, itt a sikolyok és ordítások melyeket kéj és fájdalom vegyesen fűszerez, sok mindenről árulkodnak, mindemellett nem kevés vérszag is fűszerezi a légkört a „személyzet” érti a dolgát és kiszolgálja a különböző igényeket.



Ám de Luca testvérpár egyik tagjának felbukkanása szinte teljesen ledermeszt a „hölgy” egyenlőre nem vesz részt a játszadozásokban csak „élvetegen” nézelődik, aztán amikor meglát hosszasan végigmér és sokat sejtető hideg mosollyal az arcán megnyalja meggypiros telt ajkát.


Murányi Róbert

Fegyverneki rád néz, majd leveszi az imént feltett szemüvegét és szórakozottan elkezdi törölgetni egy erre a célra magánál tartott törlőkendővel, látszólag ez segíti a gondolkozásban vagy a meghozandó döntésében. A lemenő nap fénye igencsak bánatos környezetet teremt körétek, bár sóhajtani nem sóhajt ám úgy érzed, óriási sóhajok lengik be a környéket.

- Igen…. igen… szokatlan és igazán sajnálom, hogy így alakult ám örülök, hogy el tudott jönni. Sajnos az utóbbi idők tragikusnak mondható eseményei miatt sokkal több munka hárul az Intézet dolgozóira minden szinten.
Sajnos az intézetünk vezető igazgatójának valamilyen ismeretlen oknál fogva az idegrendszere teljesen összeomlott és ez egyfajta súlyos elmebajként jelentkezett nála ezért az eddig vezetett intézetben történik a mostani gyógykezelése is. Ebből kifolyólag az intézet vezetését is át kellett szervezni nagyon hirtelen, és a legnagyobb meglepetésünkre az új igazgatónk egy az intézettől eddig független ám roppant elismert szakember lett. Prof. Dr. Bittner Beatrix….
A szokatlan vezetőváltást mintha a gondozottakat is felzaklatta volna ezért mostanság a betegekkel is sokkal de sokkal nehezebb….
Így mondhatom azt, hogy jelenleg az Intézet alkalmazottai nehéz időket élnek meg és mindannyian fáradtak.

Fegyverneki nem kívánja az anyagiakat máskorra hagyni ezért egy puha borítékban „diszkréten” átnyújtja a tiszteletdíjadat.

- Még egyszer köszönöm a fáradozásait, az akupunktúrás kezeléseken pedig elgondolkozom, megfontolandó.

Egy fáradt mosoly keretében biccent neked.

//OFF ha nem lenne további kérdésed vagy ennyivel részedről le van zárva a beszélgetés akkor az asszisztense kikísér az Intézet területéről OFF//


Váradi Gergely

Virág csak fáradtan bólint. – Természetesen megfelel Atyám remélem sikerül békességet hoznia a nyugtalan lelkeknek az istentisztelet alatt. – majd lassan sétálva távozik, miközben alakját körberagyogja a rózsaablakokon besütő bágyadt Őszi napfény.
Lábaid önkéntelenül visznek mindenfelé a városban magad sem tudod bolyongásod okát a nyomor és a csillogás határán, már alkonyodik mikor a rozsdaövezet mélyén megpillantod a szeplőtlen tisztaságot. Egy lenvászon ruhákat viselő lány képében, úgy vonz akár az éjszakában a fény a rovarokat. Megpróbálod nem túl félelemkeltően beérni, ám a homokszín leplek mintha incselkednének veled, folyton-folyvást eltűnnek a romos sarkok és a koldusok között a megtörten hazatérő szegény munkások „tömegében”. Aztán egyszer csak lábaid üszkös romokon és törmeléken tapodnak, a tisztaság hordozója betért egy a „Csapás” napján „elpusztult” templomba, szívedet keserűség önti el ahogy a kiégett templombelsőben lépdelsz.
Az üszkös oltár előtt a lemenő nap utolsó sugaraiban megpillantod a térdeplő hívőt, ám a lábaid alatt recsegő és ropogó törmelék zaja megriasztja.
Riadtan emeli rád egyszerű ám tiszta orcáját, a következő pillanatban már ki is libben az oltár mellet tátongó kormos ajtónyíláson.
Riadtan követed hisz már a siker kapujában álltál, ám odakint a szürkületben egy csapat „fiatalba” botlasz a lánynak nyoma sincsen, határozott erőszakosnak mondható hang dörren rád.

- Idegen mit keresel Isten elpusztult házában a sötétség beálltával mi dolgod erre, válaszolj, ám hazug szótól mentes legyen ajkad.

Erős zseblámpák fényei vakítanak el a következő pillanatban és bizalmatlan morajlás hallatszik a háttérből.

- Mit keres itt…. Biztos a sötétség szolgája…. Templomgyalázó…..

És így tovább….

[Enor ak Mverrys]

Liviu Santovescu

<...K2 tudtam, hogy benned bízhatok...> gondolom, miközben perverz vigyor terül szét sápadt arcomon.
-Egy óra múlva ott leszek.

A Royal Hilton előtt lehet rég láthattak az emberek hozzám hasonló jelenséget. Nem mintha lenne hozzám hasonló, gondolom, miközben magamban mosolygom. Talán kicsit hűvös az őszi időben, de belefér...

Amikor végre belépek a klubba nem csalódok... ez már valódi, bár kicsit nyers, hiányzik az eleganciája.
Először csak sétálgatni szándékozom, nézelődni, mielőtt kiválasztom a tökéletes áldozatot. Mit mondhatnék a vér mámoros lehelete rendkívül izgatóan hat, amit csak a sikolyok szimfóniája csak tovább fokoz.

Választásom egy fiatal nőre esik. Óvatosan és anatómiai pontossággal adagolom számár a kínt és a kéjt, hol felváltva, hol egymásba gyúrva. Amennyiben a fülke kellemes félhomályt is biztosít számunkra, nem habozom táplálkozni. Egy-egy kortyocska innen-onnan.

A játékomat azonban a de Luca ikerpár tagja kellemetlen módon megzavarja. Értsd.: puszta jelenlétével. A két Elfajzott kellemetlen nem csak a Camarilla szemében tüske , az Inferno Club az Assimilationnek egyik kemény konkurenciája...

<...Meg kell hagyni stílusos a megjelenése...>

Mikor rám mosolyog, egy széles érzéki mosollyal kivillantom szemfogaim, és egy újabb kortyot iszok a Kehelyből. Aztán lenyalom a sebét, és hagyom. Megölni most nem lenne előnyös lépés, és meguntam a sikolyait. Kéne valami más... De Lucaval várakozó álláspontra helyezkedem, ha nem kezdeményez, én nem fogom erőltetni és tartom a távolságot.

[Alarond]

Murányi Róbert

A doktor úr biccentése után viszonzom biccentését, farzsbembe tolom a borítékot és követem asszisztensét miközben alaposan meg figyelem az esetlegesen szembejövő orvosok arckifelyezését. Az kapunál az aszisztenstől elköszönve beülök az autómba és elkezdem tárcssázni Pallos Imre százados telefonszámát.

1. HA FELVESZI:
- Üvözlöm százados úr ha lenne egy kis szabad idelye szeretném meg kérni, hogy jöjjön a Psichiátriai Intézethez úgy, hogy lejuthassunk az alagsorba érdekelne mi is van oda lent. Emellé ha nem esne nehezére szerezne nekem egy kis információt egy bizonyos Prof. Dr. Bittner Beatrix-ről.

a. igent mond: -Köszönöm fáradozásait a parkolóban várom. Viszont hallásra.

b. nemet mond: -Kérem ha egyszer lessz erre ideje tájékoztasson addig is köszönöm eddigi segítségét, szívesen fogadom barátomnál berendezett rendelőmben. Viszont hallásra.
Ezek után a 2. lehetőség lép életbe

2. HA NEM VESZI FEL: Elrakom telefonom bekötöm a biztosnásgi övem és nyugodtan haza kocsikázok alkonykapuvári szálásomra Kalevala Imréhez. Megérkezésem után farzsbemből berakom a pénzt a polcon az első könyvbe, elújságolom Imrének a történteket majd gyorsan lezuhanyzok és kikérem tanítványom véleményét arról amit elmondtam neki.

[Rannien Siey]

Váradi Gergely

A kísértés egyre csak nő, ahogy próbálom beérni. Egyre sietősebben szedem a lépéseket... A környezet elmosódik, egyre inkább háttérbe szorul, ahogy célomra összpontosítok. Nem merengek el miért követem, ez csak másodlagos számomra, egyszerűen csak utól akarom érni.

A templomromok látványa kizökkent kissé, s mély szánakozást vált ki belőlem. Az ég felé tekintek, s ajkaimat egy hangtalan "Miért?" hagyja el. De ekkor megpillantom Őt, s a vágy, hogy találkozzak vele elnyomja a szívemet elöntő keserűséget. Amint látom, hogy elszaladna, kinyújtom a kezem, mintha utána akarnék kapni, s próbálok utána kiáltani, hogy "Ne menj el! Beszélni szeretnék veled!" de addigra már ki is libbent az ajtón. Ismételten követni kezdem, ügyelve szegény templom maradékára. Gondolataim egyfolytában a leány körül keringenek.

Csalódottan konstatálom, hogy nem sikerült eéjutni Hozzá, majd józanítólag hat rám az idegenek jelenléte, s szívembe némi félelemmel vegyes kíváncsiság kezd férkőzni. A félelem oka a csapat fiatal, akik láthatóan nem szívlelnek, a kíváncsiságé pedig a választékos szóhasználat, amit elég ritkán hallani a mai emberek szájából...

-Jó estét, uraim! Sajnálom, nem akarok semmi rosszat, templomot gyalázni pedig végképp nem, lévén magam is az egyház szolgája vagyok, csak egy lánnyal szerettem volna beszélni. Az ő nyomán kerültem ide...