1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Navaratna]

Timna

Úgy saccolom, vannak elegen a csirizes lényre, helyette kiszemelem a helyet, ahonnan az imént még aktívan hajigáltak ránk különféle hegyes eszközt, hogy felderítsem, mi az a nagy csend arrafelé. Gyanús.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A félorknak már-már kissé kilóg a nyelve. Ennyi teljesen luft ütés már régen nem volt részéről, ráadásul sorozatban. Nem csak dühösen, hanem szomorúan felmorran, de szilaj, harcos vére nem ismeri a meghátrálást. A páncélja "rejtekébe" húzódva megveti lábát és erőlködéstől szakadozó dünnyögés közepette csapkodja tovább az ellenséget.*

-dö-gö-ljmár meg!!!

[Martos col Legium]

(Heian)

Ahogy benyúlok az övemen lógó erszénybe egy kellően súlyos lövedékért, megpróbálok keresni magamnak az összetöppedt szobron keresni egy talpalatnyi helyet, amire célozhatok, mert nem takarják ki előlem a társaim. Egyszer-kétszer oldalra lépéssel is megpróbálkozom, de hiába, valaki mindig rövid úton bemászik elém.
Aztán egyszer úgy érzem, végre el tudok lőni közöttük, s gyakorlott ujjal engedem is el a parittya egyik végét, talán sikerül kihasználnom a kedvező alkalmat...

[Garmacor]

Aramil

Mivel más utat nem látok újabb ütésre emelem a fegyverem s ismét az éppen elérhető végtagját próbálom levágni.

[Mesemondó]

//Mindenki//

Aramil és Holg vállvetve próbálkoznak a Másoló, -ez az alakfelvevő szörnyeteg- megölésével, fegyverükkel rávágnak a szörny szobor szerű testére ami nagyot csattan rajta és ismét odaragad!
//OFF: Sajnálom de nem írhatom állandóan azt hogy mindig "luft"-ot üttök, de az alacsony dobásaitok miatt sajnos nincs sebző találat... //

A Másoló egy horogütéssel eszméletlenre(?) csapja Vonnegutot, akit elenged a ragacsából, -és az vérző fejjel le is hanyatlik a földre-, hogy teljes erőbedobással veletek foglalkozzon.

Az egyetlen aki sikeren sebzi a lényt az a parittyás druida aki sikerrel talál, ám a lövedéke ráragad a lény testére.

Seila és Hajas befejezik az egymással való kokketálást, és az elfnő hosszú idéző litániába kezd aminek eredményeként egy fényvillanás kíséretében 3 mennyei kutya jelenik meg harcra készen a színen.

A gnóm lány szétnéz, de a lőrések magasan vannak a sziklafalban, nem lát bennük mást, csak sötétséget. Zajt nem hallasz a harcon kívűl.Estcsillag Kísértetjárta Termeinek bejáratán viszont vadonatújnak tűnik a faácsolatú nagykapu. Zárszerkezet nincs rajta, valószínűleg reteszes lehet.
Ahogy ott vizsgálódol, észreveszed, hogy a sötét lőrésekből egy üst forrón gőzölgő valamit akarnak kibillenteni a fejecskédre pikkelyes kezek. Nagyon nem úgy tűnik, mintha a teli éjjeliedényüket akarnák üríteni a bent lakók...
Gyorsaság mentőt kérek.

[Mesemondó]

A többiek mit szeretnének csinálni?
Nem kell kezdeményezni, a szörny utoljára jön.


//Hajas//

Ügyesen kigördülsz a lezúgó, gőzölgő forró olaj elől, ami sisteregve széttoccsan a kapu előtti kőpadlón.

[Kyarra]

Elégedett arccal nézem ahogy a három kutya megjelenik. Majd rámutatok a másolóra és elkiáltom magam.
-Támadjatok a másolóra!

[Navaratna]

Timna

Szemem összeszűkül. Fekete listára kerültek az engem leönteni akarók. Vadul nézem, nem lehet-e valahogy bejutni a lőrésekbe és ott szépcsapni őket, vagy, ami még jobb lenne, beküldeni oda a sípos ebemet előirtó-őrsnek
Ha látok erre lehetőséget, nem vagyok rest így cselekedni. (ha nincs, akkor majd kitalálok valamit )

[Garmacor]

Aramil

<Fenébe, így hogy Vogenut kiesett a küzdelemből így már nem foglalkozhatok a fegyveremmel már nem lassítja semmi>
Fut át az agyamon és majd veszni hagyom a kardom s megpróbálom Vegenutot elvonszolni a küzdelem helyéről.
- Holg csak tartsd fel csak védekezz.Üvöltöm a barbárnak bár tisztában vagyok vele hogy fölösleges.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Holg nagyon szomorú arcot vág, hogy a hülye ragacs-izébe beleragadt a kard is. Valami miatt az elf menekülni akar, ami persze érthető a kicsi és ijedős fajoknál, de az teljes homály a félork számára, hogy neki miért kéne menekülnie?!? Főként a jókis bogárvértjében, ami jól szolgálja az ifjú barbár igényeit. Így inkább megragadja a hosszúkard és az előzőleg már odaragadt nehéz buzogány markolatát, hogy megpróbálja kirángatni a trutyilényből.*

[Mesemondó]

Harc a másolóval

Heian ma bravúroz a parittyájával, és nem várt segítséget kaptatok az oldalatokon.
Az elf hölgy kisebb kutyafalkát ereszt a másolóra, akik bekapcsolódnak a közdelembe.
Holgnak ez nehéz küzdelem, rádöbben, hogy a ragacs olyan erős, hogy az egyik fegyver kiszabadításához is legalább két kar megfeszített erejére van szükség, nekifeszül de egyik fegyvert sem sikerül kirángatnia, mivel meg kell ossza az erejét a két fegyver között.

Aramil odébb vonszolja Vonnegut eszméletlen testét az ütközöettől és összetalálkoznak Timnával, aki végzett a bejárat alatti terepszemelével.

Sebzésnyilvántartás:

Másoló kapott sebzése:

19 ÉP Könnyű sérült

A másoló Holgra csap de a vértje felfogja az ütést.

Új kör kezdődik, lehet írni, ki mit csinál.

[Navaratna]

Timna

//Amikor Banyek megnézi, be lehet-e valahol jutni oda, ahonnan leöntötték majdnem, nem talál semmit?//

- Vigyázz! Odafentről forró olajat öntögetnek és a semmiből előtermett egy elf nőci, a neve Magasnap Ködaranya, aki nem akart válaszolni arra, honnan került ide! - hadarom elfül Aramilnak. Lepillantok Szőrre:
- Nagyon rosszul van? Adjak gyógyitalt? - kérdem aggódva tőle.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Mivel a két fegyverrel nem boldogul Holg mindkét mancsával ráfog a hosszúkardra és azt próbálja kirángatni, bár meglehetősen kevés sikerrel. Talán annyi öröm van az ürömben, hogy a szörnyet is lefoglalja a zöldbe bújt félork.*


//Elnézést a siralmasan rövid postért, de már nem nagyon tudok mit írni, főleg nem érdekesen. //

[Martos col Legium]

//Bocsi, már a reggeli támadáshoz is akartam egy kísérő reagot írni, csak kicsit elnéztem az időt, és mennem kellett a vonathoz. Ezúton is pótolnám eme hiányosságot, kibővítve a következő körre vonatkozó terveimmel//

(Heian)

Felbátorodva a sikeres találatomon, újabb nehezéket helyezek a bőrszíjra. Amikor megjelennek újdonsült szövetségeseink nem lepődök meg túlzottan, elvégre Silvanus kegyéből én is képes vagyok különböző lényeket idézni a magam oldalára. Bár igaz ami igaz, egy pillanatra elbizonytalanodom, hogy barátok vagy ellenségek-e.
Akárhonnan is jöttek a négylábúak, a megelevenedett szobor mindenképp ellenség. Szerencsére a hátam mögött hirtelen felharsanó kiáltástól sem rezzenek össze túlzottan, és a következő golyót - lövedéknek nevezni kicsit fellengzős lenne - is sikeresen célba juttatom. A hirtelen mögöttem termett nő utasításának értelme is eljut hozzám lassanként, egyértelművé téve, hogy mellettünk áll. Aztán Banyek karattyolása az ő helyzetét is felhomályosítja.
Amennyire lehet, biztonságban vagyok: a hajigálók úgy tűnik kifogytak a fegyverekből, a féreg a sebeit nyalogatja, a szobor meg egyelőre Holggal törődik.
<No, ha már így magamra hagytak, legjobb lesz, ha folytatom a szörny dobálgatását. Biztos nem sebzek vele annyit, mint Holg az ütéseivel, de talán megzavarhatom. És legalább a beleragadt golyóbisokat is biztos megtalálom >
Ekképpen kicsit jobb kedvre derülve végre a csúfos kimenetelű "őrködés" után, újra megtöltöm a fegyverem, és pár lengetés mellett próbálom kivárni a megfelelő alkalmat.

[Kyarra]

Látom hogy a kutyák nagyjából sikerrel támadják az eleven szobrot elégedett arcot vágok. Majd a kis összetevőket tároló tarisznyámból előveszek néhány lepénykét és megdobálom vele a szobrot, a másik kezemben egy tollat lóbálok és mondom ki a varázsszavakat, amik ahhoz kellenek hogy a lény nevessen. Kíváncsian figyelem egyáltalán tud e nevetni?
És persze miután varázsoltam a kutyákat biztatom hangos szóval, tegyék csak a dolguk, ahogy kell.

//1 cselekedetes varázslatként elvarázsolom Tascha rettenetes nevetését. Nf:19 és varázslatfókuszom van bájolás iskolára.
Elvileg sajnos ő kap +4et mentőre, de próba szerencse.