Valahol az Ibara dűnéi között

[Shackallor]

JK: Iymer Senton barát - az Aranykör lovagja
Esemény: I.fejezet - egy békés oázis
Helyszín: Al Hidema közelében, a moug törzs szállásterületének déli határán, egy falucskában, az alkalmi ispotályban
Idő: a Pyarron szerinti 3691. esztendő tele, egy forró nap késő délutánján

A kegyet illető közlésedre az öreg pap ismét mosolyog:
"-Nem baj - sőt! Így csak még látványosabb lesz a "mutatvány!.." De mielőtt bármit is elkezdenénk, tanukat kell szereznünk. Olyasvalakiket, akiknek nagy a befolyásuk a közösségre, és akik végignézve a gyógyítást megalapozzák a hírnevünket..."
Azzal az ajtóhoz lép, és Abbud után kiált.
A nagydarab férfi nemsokára megérkezik, s a homlokán kiütközött verejték arról árulkodik, hogy bizony eléggé sietett.
Wentuss dzsadra váltva intézi hozzá szavait:
"-Ha a vízzel megvagytok, kérlek te és még két férfi segédkezzetek idebenn."
A nagydarab dzsad bólint, de közben tekintete bizonytalanul a félhomályt fürkészi, mintha odabenn nem betegek, de démonok rejteznének.
Wentuss érti a pillantást.
"-Ne aggódj: nem lesz bajotok..." - vigyorog Abbudra.
S ugyan nem sikerült teljesen megnyugtatnia, azonban pár perc múlva ott áll a kért három férfi, kezükben Wentuss utasításának megfelelően vödrökkel és rongyokkal, arcukon pedig jól-rosszul palástolt félelemmel.
Wentuss mosolyogva fordul feléd:
"-Nos, ifjú barátom, kezdődjön a mutatvány!"

Mivel egyik beteg állapota sem kirívóan rossz, így hát Wentuss kis gondolkodás után találomra rábök az egyikre, és munkához láttok.
Így előbb megáldatik a kezedtől (hála istennek továbbra is képes vagy a nehéz körülmények közepette is ellátni feladatod), majd fehér fényességtől kísérve öreg paptársad is munkához lát.
Kisvártatva elkészül - ám látványos változás nem tapasztalható. Azonban a láz pírja lassan eltűnik a beteg bőréről, s kisvártatva egy elhaló nyögéssel jelzi: lelke visszatért erre a világra.
"-Kész!.." - jelenti ki társad látható elégedettséggel - "-Hanem a gyengeség, a víz meg a sóhiány, az megmaradt. Azt hagyományos eszközökkel orvosoljuk."
Azzal odafordul a munkátokat eddig az ajtóból figyelemmel kísérő hármashoz:
"-Ennek az embernek a testéből kiűztük a rontást okozó betegséget. Már nem gyötri láz és fájdalom, de még nagyon gyenge. Vigyétek ki innen, és készítsetek neki odakint fekhelyet. Kell valaki, aki itatja. Egy asszony főzzön neki s a többieknek... levest." - úgy osztja az utasításokat, mint egy tábornok a csatamezőn.
Abbud int a két férfinak, mire azok - úgy, hogy ők lehetőleg minél kevésbé érjenek hozzá - hónalját-lábát fogva kiviszik a gyógyultnak nyilvánított beteget.
S míg az ő utasításait sorra teljesítik, te nyersz pár szabad percet, amit a távolról sem optimális körülményektől eltekintve azzal töltesz, hogy a házat elhagyva egy alkalmas helyen magadba merülve Uradhoz imádkozol kegyért.
Ő pedig határtalan bölcsességében a kegyelmében részesít.
//Hála Neki kegy pontjaid ismét a maximumon vannak!//
Nem győzöl elismeréssel adózni paptársad bölcsességéért - olyannyira azzal van elfoglalva mindenki, hogy a gyógyítást (mégha csak jelentéktelen cselekedetekkel is) segítse, hogy nem nagyon van olyan felnőtt, aki a kezét tördelve aggódhatna hozzátartozójáért.
Csupán néhány kölyök lézeng dologtalan - de ők nem veszik a merszet, hogy közeledjenek.

Ígyhát akadálytalan tovább munkálkodtok - s csakhamar minden betegen sikerül segíteni, hogy aztán sorban a szabad levegőre vigyék, s odakinn lefektessék őket. Ott aztán az asszonyok közül néhány kezelésbe veszi, s eteti itatja őket; addig mások az épület belsejét tisztítják meg bő vízzel és súrolókefékkel.
Wentuss a végén valamiféle port szór a padlóra, mely az ott maradt kevéske vízzel érintkezve pezsgő anyaggá lesz.
"-Ezzel megvolnánk - a házat holnap ilyenkorig le kell zárni!"

Odakint öreg este vár - na meg a falu apraja nagyja.
Mert persze az idegen gyógyítókra mindenki kíváncsi.
S végül meg is kapják, amire vágynak: mert a betegek, ha csodás gyógyulást nem is produkálnak, lassacskán visszacsordogál beléjük az élet víz és némi leves formájában; s bágyadtan bár, de képesek néhány szót szólni aggódó rokonaikhoz.
Wentuss elégedett mosollyal fogadja a hálálkodó falusiakat, akik szokásaik korlátaira fittyet hányva ölelgetik, szorongatják vállát-kezét. S ami azt illeti, a hálából-köszönetből te sem maradsz ki... Végül aztán maga az ősz elöljáró jön, hogy Abbudra támaszkodva mondjon örömkönnyekkel kísért köszönő szavakat.
Az egész jelenet azt sugallja: ma sokat tettetek egy sivatagi falucska lakóiért.

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Mivel nekem csak az áldásosztás a dolgom, ezzel szemben Wentus testvér nem csak gyógyít, de szervezi is a teljes folyamatot, több időm van pihenni, gondolkodni. E közben eszembe jut, hogy én mit mondtam Karim ben Essamnak, és ezt még Wentus testvér nem tudja. Így várok addig, amíg fra Wentus kis szünetet tart, és csak utána mondom neki közös nyelven:
- Testvérem! Nem mondtam még neked, hogy azt mondtam a vezetőjüknek, hogy a datolyájuk miatt jöttünk ide. Úgy gondoltam, hosszú időbe telik elfogadtatni magunkat velük, ezért választottam a kerülő utat.

Elámulok azon, milyen gyorsan is sikerült feljebbvalómnak a gyógyítás. Én magam úgy gondoltam, több napba is telik még a dolog, de ez így nagyszerű. Egy újabb csodálattal adózom Wentus testvérnek. Ha több napig tartott volna a gyógyítás folyamata, lett volna idő az egyéb tevékenységeinkhez, de így időpazarlás lenne napokat a datolyával piszmogni, mikor van sokkal fontosabb dolgunk is - legyen akármilyen érdekes is az a datolya. Itt bizony a gyógyítás utáni emelkedett, amolyan kegyelmi pillanatban teríteni kell a lapokat - szerintem. Amikor az utolsó gyógyulófélben lévő beteget viszik ki, meg is mondom a véleményem:
- Wentus barát! Szerintem most kellene bevallanunk az igazat és megmondani, ténylegesen miért is vagyunk itt. Később, fokozatosan adagolva bizalmatlanságot szülhet.

[Shackallor]

JK: Iymer Senton barát - az Aranykör lovagja
Esemény: I.fejezet - egy békés oázis
Helyszín: Al Hidema közelében, a moug törzs szállásterületének déli határán, egy falucskában, az alkalmi ispotályban
Idő: a Pyarron szerinti 3691. esztendő tele, egy forró nap kora este

A nehéz munka végeztével társadon fáradtsággal kevert öröm látszik.
Akkor is mosolyog, mikor közlöd vele, hogy milyen "mesét" mondtál az elöljárónak.
Sőt: mintha a dolog még mulattatná is kissé...
"-Szóval datolya, mi?" - most már vigyorog is - "Na nem baj; úgyis utálom a túl egyszerű dolgokat..." - aztán megkomolyodik - "Rendben, ezt a hibát ki kell küszöbölnünk... Azt hiszem sürgősen beszélnünk kell az elöljáróval. De vajon mit mondjunk neki?.."
Látszik, hogy a probléma eléggé gondolkodóba ejti.
Az igazság "bevallására" tett megjegyzésed csak szórakozottan bólogat.

Az elöljáró nagydarab fia támogatásával egyre közelebb jön.
Szemében - csakúgy, mint első találkozásotokkor - könnyek ülnek; ezek azonban most az öröm könnyei.
Mikor odaérnek, az idős ember ellöki fia kezét, s az utolsó lépéseket egyedül igyekszik megtenni; eközben két kezét ölelésre, száját foghíjas vigyorra tárja.
"-Köszönjük!.. Köszönjük nektek!.. Hatalmas khatifok vagytok! Maga a Hatalmas Isten küldött benneteket, hogy megsegítsetek szorultságunkban!.. - aztán úgy kezd rikoltozni, mintha valami rekedt madár lenne; ám hangjához csakhamar az egész falu csatlakozik.
Így ünnepelnek benneteket.

Wentuss atya kivár egy darabig - mi tagadás: láthatóan élvezi a helyzetet - aztán ahogy a figyelem alábbhagy, odalép az idős elöljáróhoz.
"-Bocsáss meg, sahik, de... Beszélnünk kell... Bizalmasan, ha lehet..."
Az öreg rápillant a pap arcára - aztán a szeme villan egyet.
Az arca még mindig mosolyog, ahogy fiának int, s nektek, hogy kövessétek.
S amíg a falusiak ünneplése csendesedik, hogy átadja helyét az éjszakára való készülődésnek, addig ti a hűvösödő estében lassan a házak vonalán kívülre sétáltok.
Karim kedélyesen karol mentorod karjába, mintha csak kis esti sétán lennének - azonban ahogy hallótávon kívül értek várakozással fordul felé.
"-Nos, khatif? Miről lenne szó?" - idős ember, megfáradt, gyenge és reszketeg; de a tekintete: az egy igazi dzsadé - éber és mohón csillanó.
"-Tudod, szahib, mikor fiatal barátom először szólt veletek, nem mondott el mindent jövetelünk okáról..."
"-Hm. Értem." - dörzsöli meg állát az elöljáró. Kis gondolkodás után feléd fordul, és neked szegezi a kérdést.
"-S mi az, amit elhallgattál?"

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

<Ezen túl kell lenni, be kell vallani.> - Magam elé nézek egy darabig, majd egy nagyobb lélegzetvétellel kísérve felemelem a tekintetem és határozottan az öreg szemébe nézek és úgy válaszolok neki.
- Azt, hogy nem csak a datolya érdekel bennünket, hanem a kékszeműek népe is.

Ez idáig követtem Wentus estvért, hagytam, hogy ő beszéljen, de az öreg ben Essam hozzám fordul, így nekem kellett válaszolni. Ha ennyi elegendőnek látszik, nem mondok többet. Ha viszont úgy néz ki, nem elég, amit mondtam, akkor még hozzá teszem:
- Ahonnan mi jöttünk, azt mondják a nálunk is nagyobb tudásúak, sokan vannak és háborúra készülnek.

[Haome no Munemoto]

JK: Iymer Senton barát - az Aranykör lovagja
Esemény: I.fejezet - egy békés oázis
Helyszín: Al Hidema közelében, a moug törzs szállásterületének déli határán, egy falucskában, a házakon kívül
Idő: a Pyarron szerinti 3691. esztendő tele, egy forró nap kora este

Karim hosszan, nagyon-nagyon hosszan gondolkodik, mielőtt megszólalna.
"-Hmm. Azt hiszem, nem neheztelhetünk azért, hogy előszörre nem mondtátok el jöveteletek igazi célját. Azok után, ahogy fogadtunk benneteket.
És az sem lep meg, hogy épp az Ősi nép miatt érkeztetek."
Aztán megint nem szól semmit egy darabig - mintha fontolóra venne valamit.
"-A fekete datolya áldásos hatásairól sajnos keveset tudok... De ami az Ősi Népet illeti... Velük kissé más a helyzet. Tudok róluk egyet s mást, és cserébe önzetlenségetekért szívesen megosztom veletek mindazt, amit tudok. Ez a sivatag törvénye...
De be kell látnotok: sem a hely, sem pedig az idő nem alkalmas arra, hogy azonnal belekezdjünk.
De holnap reggel, ha ellátogattok szerény hajlékomba, beszélgethetünk a dologról.
Megfelel így?"

Azzal visszafordul a falu felé, a fia támogatásával lassan elindul.
Kettesben maradtok Wentussal.
Mentorod rád pillant:
"-Nos, ifjú barátom... ami azt illeti, sikerült elérnünk a cél felé vezető út első állomására. Úgy gondolom, hogy bár voltak nehézségek, sikerrel vettük az akadályokat, és közben hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk... Te is így véled?"

//Akárhogy is vélekedsz, vannak tények.
Tény például, hogy Iymer Senton barát eddigi teljesítményét 60, azaz hatvan tapasztalati ponttal jutalmazom!
Vezesd át légy szives.
Ha kívánod, pm-ben le is vezetem, hogy jött össze eme hatvan pont.//

Edit: zjúj, most látom csak, hogy Haomeként reagoltam.
Sebaj, szerintem ennyi belefér, és persze amit írtam, vedd nyugodtan készpénznek.

[Shackallor]

JK: Iymer Senton barát - az Aranykör lovagja
Esemény: I.fejezet - egy békés oázis
Helyszín: Al Hidema közelében, a moug törzs szállásterületének déli határán, egy falucskában, a házakon kívül
Idő: a Pyarron szerinti 3691. esztendő tele, egy forró nap kora este

Karim hosszan, nagyon-nagyon hosszan gondolkodik, mielőtt megszólalna.
"-Hmm. Azt hiszem, nem neheztelhetünk azért, hogy előszörre nem mondtátok el jöveteletek igazi célját. Azok után, ahogy fogadtunk benneteket.
És az sem lep meg, hogy épp az Ősi nép miatt érkeztetek."
Aztán megint nem szól semmit egy darabig - mintha fontolóra venne valamit.
"-A fekete datolya áldásos hatásairól sajnos keveset tudok... De ami az Ősi Népet illeti... Velük kissé más a helyzet. Tudok róluk egyet s mást, és cserébe önzetlenségetekért szívesen megosztom veletek mindazt, amit tudok. Ez a sivatag törvénye...
De be kell látnotok: sem a hely, sem pedig az idő nem alkalmas arra, hogy azonnal belekezdjünk.
De holnap reggel, ha ellátogattok szerény hajlékomba, beszélgethetünk a dologról.
Megfelel így?"

Azzal visszafordul a falu felé, a fia támogatásával lassan elindul.
Kettesben maradtok Wentussal.
Mentorod rád pillant:
"-Nos, ifjú barátom... ami azt illeti, sikerült elérnünk a cél felé vezető út első állomására. Úgy gondolom, hogy bár voltak nehézségek, sikerrel vettük az akadályokat, és közben hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk... Te is így véled?"

//Akárhogy is vélekedsz, vannak tények.
Tény például, hogy Iymer Senton barát eddigi teljesítményét 60, azaz hatvan tapasztalati ponttal jutalmazom!
Vezesd át légy szives.
Ha kívánod, pm-ben le is vezetem, hogy jött össze eme hatvan pont.//

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

- Megtiszteltetésnek veszem a meghívást! - Azért csak ne beszéljek már Wentus barát nevében! A válasz során meg is hajlok egy kicsit.
- A datolyáról a jegyzeteim azon a tevén volt, amelyik beszaladt a faluba - és amennyire hallottam, a kutyák állították meg... - <tartok tőle, nem lehet tovább húzni a felszerelésem visszakérését. Most kell vele előhozakodnom, mielőtt elmennek.>

- Hogy így vélem-e? Lenyűgözött, testvérem, a gyógyítási tudásod! Még minidg a hatása alatt vagyok. Az pedig, hogy ben Essam maga ajánlotta fel a segítségét, ... szóval ... szóhopz sem jutok. - tanácstalan a tekintetem és a kezeim is széttárom. - Én magam, amikor Hadik segítségével először beszélem velük, legkevesebb egy hetet gondoltam a valós céljaink feltárásáig, addig pedig el lettem volna a datolyával meg egyebekkel.

- De talán ideje lenne a felszerelésünknek utánanézni és valami szállást is találni. Szerintem szerencsés volna, ha a szállásunk Hadikék táborának közelében lenne - ha egy mód van rá.

Azzal fra Wentusra pillantvateszke pár lépést visszafelé a falu belsejébe az ünneplők felé.

// TP-t felírtam

[Shackallor]

JK: Iymer Senton barát - az Aranykör lovagja
Esemény: I.fejezet - egy békés oázis
Helyszín: Al Hidema közelében, a moug törzs szállásterületének déli határán, egy falucskában, a házakon kívül
Idő: a Pyarron szerinti 3691. esztendő tele, egy forró nap kora este

Amennyire összeszedett volt fra Wentuss az előbbi percekben, most annyira szétszórtnak és szórakozottnak tűnik. A táborhelyre és a felszerelésre vonatkozó kijelentéseidet csak bólogatással nyugtázza, de elfelhősödő tekintete, és az, hogy szokás szerint az állát kezdi vakargatni arra utal, hogy fejben már egészen máshol jár...
"-Menj csak, testvér... Tedd a dolgod..."
Nem valószínű, hogy a szavaid vissza tudná mondani - ha lenne képed visszakérdezni.

Jobb híján a távozó páros, és a falu irányába nézel.
Az idős elöljáró és az őt támogató nagydarab férfi lassan sétálnak vissza a házak közé.
Ott pedig a rögtönzött ünnepség már csitulóban van: az emberek lassan visszatérnek házaikba, hogy elköltsék a vacsorát, és ápolják betegeiket.
S ahogy az este a falura telepszik, egy furcsa dolgot máris észreveszel. Az itteniek nagyon kevés fényt használnak.

Ekkor az egyre mélyülő szürkületben egy futó alakot pillantasz meg, amint Karim és fia felé tart. Mikor odaér, beszélni kezd. Azt sajnos ilyen távolságból már nem hallod, hogy miről - de a gesztusok alapján magyaráz valamit.
Mikor befejezi, Karim Abbudhoz fordul, és mond neki valamit. Erre a nagydarab dzsad a homlokára csap, és az érkezőnek adva át helyét, feléd pillant, majd el is indul hozzád.
Mikor odaér, már messziről kiált:
"-Jó hír, khatif!.. Meglett a felszerelésed!.. - majd mikor melléd ér, halkabbra veszi - "Hála a Nagy Istennek, az egyik emberem megtalálta... Sajna a tevédből már elszállt az élet, úgyhogy..."
Tart egy kis szünetet - látszik, hogy bizonytalan kissé.
-"...De hogy ne mondd, hogy a Berzeba nemzettség mougjai nem kárpótoltak veszteségedért, lásd: felajánlunk egy másikat, mely minden bizonnyal legalább tízszerte jobb lesz, mint csúfos véget ért elődje!.."
A végére azért csak kitört belőle a vére...
"-S a másik dolog! Elébb megfelejtkeztünk arról, hogy kijelöljük a szálláshelyetek. De ne félj: ha óhajtod, most magam vezetlek oda. S egy legény a nyerged is elhozza. Jó lesz így?"

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Lelombozva indulok lassacskán vissza a falusiak felé; ennyit a hozott felszerelésemről? A jegyzeteimmel együtt? Egyelőre annyit tervezek csupán, hogy körbenézek újra a faluban. A házaknál, ahol laknak, illendő távolságot hagyok, ahol pedig sebesültet ápolnak, ott közelebb megyek, lássam, mi a helyzet. Majd amikor kiderül, mégiscsak megvannak a dolgaim, akkor derülök fel. Amikor közli velem Abdul, hogy a teve már nem él, igyekszem megértő képet vágni, nagy jövőt az összecsapás hangjai alapján én sem jósoltam neki, a lényeg a felszerelés.
- Köszönöm a kárpótlást, Abdul! Akkor induljunk is a szállásunk felé!
A második mondatom során a karommal a házak felé intek, de úgy alakul, hogy pont a Hadikékhoz közelebbi házak felé. Mielőtt elindulnánk, hátrapillantok fra Wentus felé, mi is történik vele; nem lenne baj, ha ő is tudná, hol kellene ma alunia, majd elindulok Abdullal. Hogy-hogy nem, igyekszem úgy alakítani a szállás kijelölést, hogy ha Abdul épp valamiért nem halad, mindig Hadikek táborához közelebb lévő házak felé indulok el, majd ha Abdul másfelé menne, akkor csak ez után megyek utána, ugyanis mégiscsak vendégek vagyunk.

A szállást megköszönöm Abdulnak és igyekszem a szürkületben, majd a két hold és a csillagok fényénél újra megkeresni Wentus testvért és a szállásunk felé irányítani, vagy ha szükséges, ki is megyek érte és bevezetem. A meghozott felszerelésemet ilyen sötétben értelmetlen áttekinteni, így csak megköszönöm és leteszem egy olyan helyre, ahol remélhetőleg reggelig nincs útban. Egy ablak mellett hallgatom a falu éjszakai hangjait, benyomást akarok szerezni róla. Hol veszekedősek és milyen szófordulatokat használnak. Hol altatnak el gyereket és milyen énekeket énekelnek a kicsinek. Hol marad még éjjelre is tennivaló és miféle. Vannak-e, akik a jószággal alszanak, vagy mindeki a házakban. Van-e egyáltalán éjszaka mozgás a faluban. Ilyesmik. No meg persze tartanak-e a falusiak is éjszakára őrséget? A hallgatózás során fokozatosan leteszem a felső ruhám és a kardom, majd betakarva magam hallgatózok tovább és lassan én is elalszom.

[Shackallor]

JK: Iymer Senton barát - az Aranykör lovagja
Esemény: I.fejezet - egy békés oázis
Helyszín: Al Hidema közelében, a moug törzs szállásterületének déli határán, egy falucskában,
Idő: a Pyarron szerinti 3691. esztendő tele, 2. nap

Az éjszaka nyugodtan telik.
Mintha mindenki ügyelne arra, hogy ne adjon ki zajt; tüzet pedig senki sem gyújt. És egyáltalán: minden lehetséges módon igyekeznek elfedni a jelenlétüket - azonban egy-egy vakkantásból, meg a csitító mély hangból arra következtetsz: a falusiak állandó őrséget állítottak.
A vak is láthatja: ezek az emberek támadástól tartanak.

A nap első sugaraira azonban az élet látható-hallható jelei is visszatérnek: a lassan összeverődő gyerekcsapattal reggelit készítő asszonyok kárálnak; a kecskék mekegésébe néha-néha tevebőgés és kutyacsaholás keveredik. Az étel illata pedig eszedbe juttatja, hogy már elég rég nem ettél...

Wentuss már ébren van - legalábbis erre utal, hogy már nincs a fekhelyén.

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

// Off: Akkor most Wentuss barátot sikerült a szállásra terelni vagy sem? Felteszem, igen. Ha nem, akkor minden törölve és a keresésére indulok.

Felébredek, hogy éhes vagyok és Wentuss barát sehol. Először szétnézek, hogy látom-e valahol (kint vagy bent), de ha nem, most bizony erősebb a test kívánalma. Így átnézem a felszerelésem élelmet keresve. Ami élelmet találok egy szűk - tényleg szűk - reggeli erejéig, azt megeszem, és közben ellenőrzöm, hogy a dontosabb dolgok, pl. térképek, csillagtérképek, szextáns, szerkesztő eszközök, vagy a fekete datolya leírások hiánytalanul megvannak-e. Evés után lezárom a csomagom, kilépek az épületből és elindulok a falut újra szemrevételezni, de leginkább a feketedatolya-fák felé veszem az utam. Majd út közben eszembe jut, hogy mi holnap - azaz ma - reggel hivatalosak vagyunk az idős ben Essam házába. Így akkor a fekete datolya szemrevételezését elteszem későbbre és igyekszem megtalálni a házat. Ha kell kérdezősködöm, de csak a férfiaktól. Út közben az ideiglenes szükségispotályba is benézek, hátha a lábadozóknál van Wentus testvér.
<És ha ott nem találom, akkor nyilván már Karim szállásánál van. Nyilván? Tiszteletlenség ne essék, csak remélem.>

[Shackallor]

JK: Iymer Senton barát - az Aranykör lovagja
Esemény: I.fejezet - egy békés oázis
Helyszín: Al Hidema közelében, a moug törzs szállásterületének déli határán, egy falucskában,
Idő: a Pyarron szerinti 3691. esztendő tele, 2. nap


Az öreg pap ugyan szórakozott kissé, de hál istennek nem annyira, hogy ne találjon oda a szállásotokra. Igaz, már jócskán besötétedett, mire megérkezik, és elfoglalja fekhelyét, hogy aztán némi motyogást és sóhajtozást követően mély (és diszkrét horkolástól kísért) álomba szenderüljön.
Reggelre kelve pedig fekhelyét üresen találod.
A csomagodból előkerülő szegényes étek - némi kétszersült - nemigen csillapítja éhed, de a semminél több. S ahogy tömlődből némi langyos vízzel öblögeted, hogy jobban csússzon, fél szemeddel közben már a felszerelésed vizsgálod.
Kradnak hála a felszerelésed megúszta a tegnapi összecsapást: hiánytalanul megvan minden, és a törékeny-sérülékeny dolgok is sértetlenek, és vendéglátóitok sem alacsonyodtak odáig, hogy akár csak belekukkantsanak a málhádba.

Mikor mindezzel végzel, elhagyod alkalmi lakhelyed.
Az épületből kilépve az itt nyilván szokásos reggeli életkép fogad: az asszonyok vizet hordanak a vállukra vett vizes tömlőben, reggelit készítenek a kunyhók előtt rakott tüzeknél vagy épp a falu csintalan kölyökcsapatával pörölnek. A férfiak egy része az egyik nagyobb melléképület körül tesz-vesz, míg a többség a kunyhói előtt üldögélve várja, hogy ehessen.
Szemlélődésedet kiáltás zavarja meg, mely kísérőiteknek a kútnál kialakított táborhelye felől harsan.
"-Iymer! Iymer! Erre!.. - s ahogy önkéntelenül is arrafelé pillantassz, Wentusst látod, amint mosolyogva integet neked a világos kaftános hadzsik gyűrűjéből.
ilyen távolságból is jól látod: épp reggelihez készülnek.

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Épp datolyát megkeresni, megfigyelni indulok, amikor rámszól Wentus testvér, hogy merre is kellene mennem. No igen, ezúttal nem a mesterem volt a szórakozottabb. Elindulok felé. A fogadtatás reggeli lehetőségének látványa az én arcomra is mosolyt varázsol. Kétszersültnél egészen biztosan finomabb dolgok várnak ott ránk, és talán még a datolya is közte lesz. Testben és lélekben is készülök a reggelire.
<Hmmm... fehér kaftán? Ünnepelünk?>
Erre a gondolatra önkéntelenül végignézek magamon. Reggel erre történetesen nem számítottam - és egyébként sem erősségem a külsőm -, így egy-két ránc gyors igazításán túl mással nem javítok a megjelenésemen.

Amikor odaérek, üdvözlök mindenkit - mesteremet is - az itteniek nyelvén. A házigazda felé egy kis meghajlás is dukál.
- Szép nap virradt ránk ma, effendi Karim!
- Béke legyen veletek.
- Üdvözlégy, mesterem!

[Shackallor]

JK: Iymer Senton barát - az Aranykör lovagja
Esemény: I.fejezet - egy békés oázis
Helyszín: Al Hidema közelében, a moug törzs szállásterületének déli határán, egy falucskában,
Idő: a Pyarron szerinti 3691. esztendő tele, 2. nap reggele

Mindenki illendően viszonozza a köszöntésed.
A kis főzőtűz körül élénk élet folyik: reggeli készül éppen. A mai menü némi sült hús pitában, némi datolyával. S miközben remek illatok szálldogálnak, a férfiak egymás finom zrikálásával, "húzásával" múlatják az időt.
Természetesen a tegnapi kis csetepaté a téma - és a két "hős" hadzsi az élcek tárgya. S ahogy hallgatod a megjegyzéseket, könnyen rájöhetsz, hogy a védők nagy része (főleg azok, akik arca előtt is kendő volt) bizony nőnemű lény volt...
És ez - na meg az, hogy ennek ellenére sikerült a két férfit megfutamítani - egyesek szerint roppant, roppant vicces dolog.

Közben elkészül az étel, s mindenki elnémul, hogy enni lásson.
A reggeli igazán remek, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy sokáig csak csámcsogás és halk böffentések hangzanak.

Aztán mikor végeztetek, az egyre izgatottabb Wentuss odahajol hozzád.
-Ideje indulni! Már nagyon kíváncsi vagyok, mit tudhatunk meg az öreg elöljárótól... Erről jut eszembe: hoztál papírt meg írószerszámot?..

//Off: 1. világos kaftánt írtam. A fehér is világos szín, de szerintem van még pár rányalat, úgy a világos okkerig és a homokszínig bezárólag, ami a fogalomba tartozhat.
2. Az öreg Karim nem tartózkodik itt - legalábbis én nem ezt írtam (szerintem). Ő otthon várja, hogy a reggelitek végeztével felkeressétek.//

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Én is letelepszem a reggelire várók közé és hallgatom a többieket. Eleinte tudomásul veszem a megjegyzéseket, de amikor kiderül, hogy jelentős részt nők voltak, akik megfutamítottak minket, igen meglepődöm.
- Igen pontosak voltak a parittyások! - Jegyzem meg, félig magamnak - rá is nézek Wentus testvér homlokára. Aki a környékemen van, az érthette is, amit mondtam. Később már átragad rám a hanulat, így én is tudok mosolyogni a helyzeten, amikoris lovagokat és harcosokat nők futtatnak meg. Végül egy-két dícsérő mejegyzés is elhangzik tőlem.
- Igen ügyesen harcoltak a feleségeitek. Félhetnek bizony az ellenségeitek.
- A vállamon még mindig érzem a találatot - Itt mosolyogva oda is nézek, rá is fogok, hogy tényleg úgy nézzen ki, még ha már nem is fáj már annyira, mint tegnap délután.

A reggelinek én is nekilátok. Eleinte a hasam az erősebb, majd egyre inkább a kíváncsiságom. Amikor már teltem valamennyire, elkezdem a datolyát vizsgálni. Külalak, ilat, íz, kis várakozás után utóíz, elharapva keresztmetszet, ilyenek. Ez után peig kombinálva a hússal, többféle pita-datolya-hús arányt próbálok ki, figyelve a zamatokat, az összhatást. Mindezt még evés közben. Illetve a vége felé már a magja is érdekel. Igyekszem egyet ketté harapni - ha szemfoggal sem megy, nem erőltetem -, és annak is megnézni a belsejét. Ha nagyon néznek, hogy mit csinál ez; evés közben ilyet nem illik, akkor persze abbahagyom.

Mesterem felszólítására felnézek, igaza van, indulni illene.
- Nem, sajnos nem hoztam. Gyorsan visszamegyek érte a házba.
Azzal, ha más nincs, megköszönöm a reggelit és el is indulok vissza, sietve. A táskámból veszem elő a tintákat és két tollat, papirokat, és ha gyorsan megvan, egy Ibara térképet a környékről. A tintát gyorsan ellenőrzöm, kicsit megmozgatom a tintásüveget, és ha rendben van, akkor indulok is a mesterem után. Ha nem találok semmit, akkor is visszaindulok kisvártatva, nem akarom Wentus barátot, no meg a meghívónkat megváratni.

//Off:

//Off: 1. világos kaftánt írtam. A fehér is világos szín, de szerintem van még pár rányalat, úgy a világos okkerig és a homokszínig bezárólag, ami a fogalomba tartozhat.

Valóban. Mondjuk a kaftánok állapota jobban utalhatott volna az eseményre, de talán már mindegy, ez jutott róla eszembe először, amikor olvastam és elképzeltem a szituációt.

2. Az öreg Karim nem tartózkodik itt - legalábbis én nem ezt írtam (szerintem). Ő otthon várja, hogy a reggelitek végeztével felkeressétek.//

Valóban. De gondoltam csak van egy "levezetője" az eseménynek, még ha a szabad ég alatt eszünk is és nem megyünk be egy házba sem. Tekintsük őt házigazdaának. Ha pedig nincs, akkor most megtanultam, hogy itt ilyen közösségi reggelik vannak. Megvan a hangulatuk . Igyekszem majd készülni valamivel, de nem biztos hogy ezzel a karakterrel sikerülni fog.