A tartomány úr.

[Flame]

< Lord Beltlin Tretry con Dreatson >

Igazából az előző kommentben már leírtam hogy mit szándékozok tenni. Az esti összejövetelen természetesen én is ott leszek. A beszélgetéskor nekem is az volt az érzésem hogy néhány dolgot elhallgatnak, esetleg elferdítenek előttünk. Természetesen ezt az észrevételemet meg a foglyoknál tapasztaltakat, történteket megosztom a többiekkel.

[Sirak]

<Viniel Vinidus>

Én nem hagyom el a helyet, amíg el nem fogy a kaja és a pia körülöttünk. Amíg fér belém és nem vagyok még teljesen részeg, addig iszom és eszem. Persze, csak akkor, ha nem egyedül maradok a szobában.
A beszélgetéseket a hajóra, legénységére, a hadseregünkre irányítanám. Kérdezősködöm, beszélgetek erről arról. Minél több információhoz próbálok hozzá jutni, mindenről és bármiről.
Érdekel hogy milyen emberek a katonai vezetők, az ottani uralkodó, milyen az átlag emberek dolga a területen, milyen is az ottani világ.
//Mivel képtelen vagyok megfogalmazni egy ilyen beszélgetést vagy kérdés sorozatot, főleg hogy a helyzet komolyabb színészetet kívánna tőlem, ezért a képzettségeimre hagyatkoznék, a dobást pedig a KM-re bíznám, ha nem gond.//

Mikor már elfogyott az étel ital, és már mindenki nyugovóra térne, vagy csak sétálna már, én is felállok az asztaltól, s illedelmesen elköszönök, ahogy azt illik. Az egész vacsora alatt ragaszkodom hozzá, hogy véletlen se veszítsem el magam felett az uralmat. Hiába a sok alkohol, törekszem a választékos beszédre és az etikára.

A kis találkozónkon megvárom, míg mindenki elmondja a magáét, s csak utána szólalok fel.
-Részemről az öröm, hogy í nagyszerű harcosokkal, eme gyönyörű hölggyel és egy isten hű követőjével oszthatom meg az elkövetkezendő emlékeket! Habár messze föld legjobbjai gyűltek össze ebben a szobában, mégis ... milyen gyanakvó társaság a miénk.
A mondat végén a hanglejtésem enyhén csodálkozó és elgondolkodó.
-Nem azért mondom, persze ha van valami megérzésetek bármivel is kapcsolatban, osszátok meg velünk, hiszen valószínűleg fontos. De azt mondom, ne aggodalmaskodjunk annyit. Inkább élvezzük azt, amiből kijut nekünk. S jelenleg, ez a felfedezés!

[Pelso]

A tartomány úr.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
D – Ynev, Gályák tengere. Egy napnyira Új Pyaron partjaitól. Nystea fedélzetén.
Pyr.sz. 3690
Thor, Sirak , Flame, Gorodak, hugilee
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

//Hugi sajnos nem lehet 4 szolgálótok. Csak három. Ebből egy lehet veletek már évek óta. A másik kettő most csatlakozott hozzátok. Az ordani követ adta őket ajándékba. Eddig az ő istállójában szolgáltak. 15 évesek//

*Az utolso felé intézett kérdés után egy ideig csak néz maga elé a tiszt.

- Kiben hisznek; úgy hisszük a halálban. Biztosra azonban nem tudhatjuk. A hatalmuk viszont kézzelfogható és sötét. Hétköznapinak számít náluk a vizek megmérgezése; katonák szívébe a rettegés csempészése; a csatákban a semmiből teremtenek maguknak fekete pengét, lándzsát. Az ő hatalmuk mozgatja az ostrom gólemeket is. Hatalmuk legsötétebb része, hogy már küldték saját elesett katonáinkat ellenünk.

*Utolsó mondata után teli tölti a kupáját és egy húzásra fel is hajtja. Néhány pillanatra csak maga elé mered. A vacsora hátralevő részében, már csak könnyedebb témák röppenek az asztal felet.

*Lassan oszlani is kezd az asztal társaság. Utolsónak Viniel és a hajó kapitánya távozik.

//Viniel azért a kérdéseid kőrvonalazásánál lehettél volna egy kicsit részletesebb is. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy értem mit is akartál megtudni.
Nagy vonalakban.:
-A hajó legénysége, tapasztalt és jól össze szokott pyar matrózokból áll. A gályák tengerén közlekedő kereskedő hajók közül az egyik legnagyobb. 300 matróz szolgál rajta. Az első tiszt egy Antho pap.
-A leendő seregetek börtönökből kiváltott emberekből és önkéntes bolondokból fog állni.
-A kiképzésüket ti fogjátok felügyelni.
-jól élnek az emberek. Nincs okuk panaszra.

Mindenkinek:
Ha már itt tartok. Mindenki írja fel magának:
Nelv 1 fok. Csettintő. Az út folyamán a tiszt megtanít mindenkit az anyanyelvének legelemibb szavaira. Leginkább a parancs szavakra mivel a légióban ezen a nyelven folyik a kiképzés.//

Synar
*Az asztaltól elsőnek távozva magadhoz veszel némi élelmet majd a hajófenéknek veszed az irányt. Az állatokhoz érve csak az öreg szolgálódat találod ébren. Az egyik lovat csutakolja éppen. A két ifjú lovász egy függőágyban alszanak. Alattuk három tál van a padlón. Némi ételmaradékkal. A vacsorájuk ha nem is volt olyan változatos és úri mint a tiétek, attól még kiadós lehetett.

*A kutyák az éjszakai mozgásnak örültek. A legénység közül senki sem volt az fedélközben így zavartalanul játszottál velük pár percet még mielőtt csatlakoztál volna újra a többiekhez.

Oxbaren kabinjában.
//A kutyák nem lehetnek ott. Nem férnek el. Ti is alig fértek.//

*A kabin ahol össze gyűltetek a tatfedélzet közepén, felülró számolva a harmadik szinten található. Eléggé kicsi. Van benne egy függőágy, egy láda a ruháknak, és egy asztalka. Most mind álltok.

Oxbaren:
- Örülök, hogy magam mellett tudhatlak titeket ezen a küldetésen. – Ekkor beleszippantok a pipába. (Csak akkor pöfékelek, ha nem zavarja a társaságot.)- Imádkozni fogok az úrhoz, hogy áldja meg tetteinket, még ha nem is lesz mindig egyértelmű, hogy jó-e az, mit cselekszünk. – Kis szünetet tartok.- Meg kell mondjam, kissé az-az érzésem, hogy valamit elhallgatnak előlünk. Már oly régóta állnak háborúban ellenségeikkel, és szinte semmit nem tudnak róluk. Nektek mi a véleményetek? Naszir, te azon a vidéken nőttél fel, te mit tudsz erről a háborúról?

*Naszir mikor megkérditek tőle mit tud a helyről ahova tartotok, először zavartan megvakarja a tarkóját majd kifúj némi levegőt.

- Nos a környékről származom, de nem pont onnan... -

- Nem a szomszéd emírségbe utazunk. Az a hely a Sheraltól északra van. Vezet arra egy karaván út a tenger parton kerüli meg a hegyet, hogy az É-i városállamok területére érjenek a tevék, de az út mentén csak két város van a Sheraltól Északra. Damak és Alessis. Az út Ibara sivatagát a hegy lábánál kerüli meg a tengerpartig. Onnan egészen Alessis-ig a tengerpartot követi. Az út onnan csak északnak halad A városállamok Sűrűn lakot részéig a pusztán keresztül. Nem érinti őket. Ha nem kereskednének gyönggyel talán soha senki nem járna náluk. Az úttól jócskán keletere valami hegység lábainál van az országuk. Állítólag biztonságos jól-felszerelt kikötőjük van.

//Fojtatás a következő ragban.//

[HugiLee]

Sina Ar Ta

\\ off: bocsanat a kutyaker, ugy hittem, hogy valahol a tat fedelzeten gyulunk ossze, mivel a kabinokra azt mondtad kicsik. Akkor ha lehet az oreg santa lovaszunkat megtartanam,na perszeo sem oreg , csak felnott. Koszi//

[Pelso]

A tartomány úr.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
D – Ynev, Gályák tengere. Egy napnyira Új Pyaron partjaitól. Nystea fedélzetén.
Pyr.sz. 3690
Thor, Sirak , Flame, Gorodak, hugilee
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

//A fojtatás.
Azért olvasátok át az előzőt is. Egy két sort át írtam.

Azért döntöttem a kabin mellet mert méng nem ismeritek ki jól magatok a hajón. Itt elfértek. Igaz szűkösen de el. Valmint itt most úgy vélitek nem zavar meg senki.//

//Nos Naszir hasonló kornyékről származik csak. Szeretném érzékeltettni a távolságot. A kérdés amit felé intéztetek olyan minha egy Marokóitól kérdeznétek milyen az élet Pakisztánban.//

- De ezt is csak az elmúlt hetekben kapartam össze az emlékeim közt kutatva, ha három hete kérditek még mielőt talákozutnk volna a tisztel azt sem tudtam volna megmondani, hogy tényleg létezik ez az ország. Nem olyna hely ami napi szinten megfordulna az emberek nyelvén.

„- Viszont ha meg érkeztünk lehet érdemes lenne felváltva a a szabad időnkben körbe szaglászni és nézni a dolgok után, mert az biztos, hogy valami nem stimmel... –„

*A beszélgetés menete lassan halad. A gyenge mécsvilág mellet is látjátok ahogy elérkezik az éjközép idelye. Az első hold vöröses fénye megfakult és a sötétség vette át a helyét néhány rövid pillanatra. Aztán a kajüt ablakán a második hold kékes fénye világít már be.
Eközben Oxbaren gyakorlot mozdulattal kiütöbeti a használhatatlan hamvakat majd új dohányt tesz a pipájába. Hüvelyk újávval a kívánt méjségbe tömi a dohány majd a szájához emeli. A hüvelykújja alól enyhe izzás jezi, hogy meggyújtotta a dohányt. Újjab adag füstkarikákkal gazdagítva kabinba keringő dohány felhőt.

„Sína Ar Ta:
-Én is úgy gondolom, hogy valami nem kerek ebben a történetben. De tegyük fel, hogy valóban csak ennyit tudnak, amit elmondtak nekünk. Hallottam már furcsa viharokról, melyek felkavarták az időt és a teret . Mi van, ha egy ilyen jelenség miatt 100 évente felbukkan egy sereg, akik ki tudja hol, és ki tudja miért kezdtek harcolni, s ilyenkor csak azt folytatják, talán fel sem fogva, hogy már nem a saját idejükben élnek?!!
tudom testvérem, jó a fantáziám )) - nevetek-
De valami azért elgondolkodtatott, hogy meghalnak ha elfogják őket. Ti jobban ismeritek az ilyesmit, de nekem az az érzésem , hogy úgy lehetnek, mint egy kéz és az ujjaik, tehát, hogy egy valaki irányít, s a harcosok szemén át látja a csatát, s mikor elfognak egyet, egyszerűen elengedi , így az meghal? Lehetséges ez ?”

Viniel
„-Részemről az öröm, hogy í nagyszerű harcosokkal, eme gyönyörű hölggyel és egy isten hű követőjével oszthatom meg az elkövetkezendő emlékeket! Habár messze föld legjobbjai gyűltek össze ebben a szobában, mégis ... milyen gyanakvó társaság a miénk.
A mondat végén a hanglejtésem enyhén csodálkozó és elgondolkodó.
-Nem azért mondom, persze ha van valami megérzésetek bármivel is kapcsolatban, osszátok meg velünk, hiszen valószínűleg fontos. De azt mondom, ne aggodalmaskodjunk annyit. Inkább élvezzük azt, amiből kijut nekünk. S jelenleg, ez a felfedezés!”

*Az északi lovag egyelőre csak egyetértően bólogatott az agoddalmakkal kapcsolatban. Kevest szól.

- Sokat fizetnek. Keveset beszélnek. Névteleneket vetnek oda koncnak az ellenek. … Nem tetszik ez nekem se!

*Mást nem nagyon mondott. Még.

//Ha van még amit megbeszélnétek nyugodtan. Külön idősíkot nyitunk neki. Három nyégy reagon át, igény szerint//

Másnap

*A hajó rendületlenül hald az útja felé. Pyaron parjait már elnyelte a tenger. Mélyen a nyílt vizen ahajóztok. Körös körül acsak vizet látni. A moatrózok serényen szaladgálnak fels alá a fedélzeten. A vitorlák a csak úgy dagadnak a széltől. Az átláthatatlanul bonyolult kötélzet meg feszül és recseg az rőtől ami sebesen húzza magával a gigantikus hajót a Gályák tengerének vizén.
Sína An Ta úgy dönt a délelőt fojamán újra kihozza kedevenceit a fedélzetre. A legénység ámulva szemléli ahogy azok a borjú méretű „fenevadak” míj engedelmesen hajtják végre a törékeny nő minden parancsát. Még a sokkal kisebb és izgágáb kutyái fegyelme is elismerő szavakat húzot elő a kapitány szájából mikor ő is megszemlélte a gyakorlatokat.
Ti a matrózokhoz hasonlóan tisztes távolságból szemléltétek a tatfedélzetről ahogy a Sína és a segítője elvégeztetik a kutyákkal a szokásos gyakorlatokat. A két új inas is ott van velük. Úgy nézitek a mai gyakorlatok lényege, hogy a kutyák elfogadják a két új legénykét.

*Ahogy a nap lassan az ég közepre hág a kutyákat vissza viszik a fedélközbe, hogy árnyékban legyenek. Az egyik tiszt szól, hogy egy óra múlva tálalják az ebédet. Ekkor a megfigyelő korásból le kiát az őr. Némi kiáltozás után a tisztek és a hajókapitán összegyűlnek a tatfedélzet jobb olalán. Nem messze tőletek. Ekkor ér fel Sína mellétek.
A kapitány egy igen ritka és drága tárgyat vesz át az egyik inasától. Kerek hengeres bőrtokból egy látcsövet vesz elő. A láthatárt kezdi kémlelni.
A láthatár szélén észre veszte ti is valamit. Talán egy hajó de nem látjátok rendsen. Túl messze van. Viszont láthatóan nem mozdul. A kapitán ekkor össze csukja a látcsövet és vissza teszi a tokba.

- Egy megfeneklet hajó. Közeleb megyünk hozz.

*Mondja határozotta a titsztjeinek. Újjaba hangskodás és tengerész parancsok sokasága tölti meg a levegőt. A hajó lassan a láthatár aszélén veszteglő másik hajó felé fordul. Idő közben az ebédet fel tálalták és el is fogyasztotátok. A kapitán most csak egy kupa bórt ivot. Azt is vizezve. Nektek is vizetet bórt szolgáltak fel az ebédhez.
Az étkezés végén lánccsörgést halotok majd egy csobbanást. Ezel egyidőben az egyik hajósinas //12 éves forma pyar fiatalember// siet be.

- Megközelítettük a hajót a még biztoságos távolsára. Három csónak előkészítését megkezdtük.

*A kapitány biccent majd fel áll az asztaltól és elindul ki. Az ajtóban megtrpan.
- Hogy ha gondolják tartsanak velem. Gondolom még nem volt szerncséjük hajómentésben résztvenni. A túl élőknek mindenféle segítség jól jöhet. A segítségüket magam is jónéven venném.
*Az utolsó mondatnál Oxbaren-re tekint. Azzal kinyita az ajtót és vár, hogy csatlakoztok e hozzá.

//Egy igen nem szavazást kérnék.//

[Gorodak]

Naszir Tessin

Miután elmeséltem mindent és megbeszéltünk mindent, azután elmegyek és lefekszem aludni. Másnap viszonylag korán kelek, és a hajó fedélzetén edzek egy kicsit, amíg a többiek fel nem kelnek. Azután átöltözöm, a csatabárd és a rövid kardom az oldalamon van és a páncél is rajtam van, a pajzsomat viszont a kabinomban hagyom... A nap hátralévő részében csak figyelem a tengert és merengek a múlton és a jövőn

Illetve meg kérdezem Oxbaren t.
- Mond, meg akarod nézni a leendő rabszolgáidat, bocsánat katonáidat, vagy majd ha már odaértünk? -
Kérdezem kicsit viccesen, de a kérdés komoly volt, mert ha igen, akkor vele tartok, ha nem akkor ,csak bámészkodok egész nap.
Mikor hajót vesznek észre, annyira nem izgat a dolog és az sem , hogy meg akarják nézni.
Miután közelebb mentünk és jól meg is ebédeltünk a kapitány kérdésére én csak a lovagra és Oxbaren-re nézek, mivel tőlem mehetünk.

[Thor]

Markard Oxbaren

Beszélgetés a kabinban


Mikor féltestvérem a furcsa viharokról beszél, nagyot szívok a pipámból, majd hosszasan kifújom. Érezve a füst ízét a számban kissé rekedtesen szólalok meg:


- Wath, remélem, hogy nincs igazad. Én magam is olvastam hasonló történeteket, és biza ezeket az elátkozott vidék sötét kisugárzása okozza. Nem egy bátor kalandor veszett oda, mert nagyobb volt a kíváncsisága, mint a józan esze. Mellesleg azt mondják az elátkozott vidék területén rengeteg kincs hever gazdátlanul, talán ez vonzza még oda sok botort. A lényeg, hogy nem szeretnék hasonló elátkozott helyen vesztegelni.
Nos a másik elmélet érdekes elgondolás.



Itt kissé megállok, és csendben nézek magam elé, majd pár másodperc múlva szólalok meg.


- Ne adja az ég, hogy így legyen, mert akkor annak a valaminek oly hatalma van, mellyel nem tudunk mit kezdeni.


Végig hallgatom Naszir beszámolóját, majd csendben gondolkozom, nem szólalok meg. Ezt a többiek már megszokták. Néha folyamatosan beszélek, van, hogy egész este alatt egy szót sem szólok. Viszont Viniel tréfás megjegyzésére kirévedek a gondolataimból.


- Tudod magiszter barátom, az élet tett minket gyanakvóvá. Sokat láttunk, és sajnos semmi sem fekete és fehér. Bár csak az lenne, sokkal könnyebben élhetnénk. Erről eszembe is jutott egy emlék, engedelmetekkel elmesélném.
Ordanban tudjátok tanárként éltem pár évet. Egyik nap egy diák megkérdezte tőlem, hogy „Sogron jó isten?”. Hirtelen nem tudtam mit mondjak, így visszaérdeklődtem, hogy miért kérdezi. Azt válaszolta, hogy egy könyvet olvas, mely azt írja, hogy Toronban is élnek Sogorn követői. Teljesen lebénultam. Hisz jogos a kérdés. Ha Sogron jó isten, miért vannak Toronban követői, hisz Ordan gyűlöli azt a nemzetet. Nem is tudtam rá mit válaszolni, csak néztem magam elé. Sajnos csak sokkal később tudtam meg a választ. Most sem felejtem el, amint diadalittas arccal ült vissza a helyére a gyerek, hisz olyat kérdezett, melyre a tanára nem tudott válaszolni.
Nos, szó ami szó, azt szerettem volna mondani, hogy semmi sem fekete és fehér. A legnagyobb meglepetéseket saját uram Sogorn okozza, de már tudom miért. Minden dolog hatással van a másikra. Előfordul, hogy látjuk, de van, hogy észrevétlen marad előttünk. Ha meggyújtunk egy szalmaszálat a boglyában, később az egész lángra kap, de ha előtte több vödör vizet öntünk rá, elalszik láng. Így működik a világ is. Ha boldogok vagy szomorúak vagyunk, az hatással van a minket körülvevő szellemsíkra is. Mi halandók nehezen tudjuk átlátni a világmindenséget, de azzal tisztában vagyunk, hogy bizonyos eseményekkel komolyan megváltoztathatjuk a körülöttünk lévő világot. Nos ezért vannak Sogron hívők Toronban. Az úr látja, hogy szükség van ott is megkavarni a levegőt, hogy az ő törvényei szerint alakuljon a világ. Tehát semmi sem fekete és fehér.


Ekkor elmosolyodok, mert eszembe jut a diák, és közben sajnálom, hogy ezt nem tudtam akkor elmondani neki.


A lovag szűk szavára dünnyögök egyet.


- Holnap magam is megnézem a foglyokat, kíváncsi vagyok rájuk. Visszatérve a problémára, holtakat támasztanak fel, ragályokat és elmebajt prédikálnak. Ez olyan, mintha Thar papjai cselekednének a háttérben. De majd ott talán többet megtudhatunk róla. Minden esetre mindenkit óva intek, hogy egy esetleges támadásnál egymaga hősként rohanjon az ellenségnek. Nem szeretnék hősi halottakat.


Természetesen nem parancsolóan, inkább atyai féltésből mondom ezeket a szavakat.


Még várom a többiek reakcióját.



A beszélgetés után


Későre jár már, és én sem vagyok fiatal, hogy hajnalig mulassak. Kinézek az ablakon, majd Sogronhoz szólok.


- Uram ne haragudj, de nagyon fáradt vagyok. Ismersz jól, nem vagyok a formaságok híve, de nem is akarom elkapkodni mit, megkívánsz tőlem. Kérlek, ne haragudj meg rám, de nagyon fáradt vagyok. Ígérem, holnap bepótolom, mit ma nem teszek meg.


Ezután ruhástul bedőlök az ágyba, és alszom.



Másnap


Felkelek, és mikor meglátom trehányságomat, miszerint ruhában aludtam, elfog a lelkiismeret-furdalás.


<Minek iszik az olyan, aki nem bírja. Remélem semmi ocsmányságot nem kiabáltam Sogronnak>


Ekkor gyorsan megdörzsölöm szemeimet, és az urat keresem a szívemben, remélem, megérzem.


Ha nem sértettem meg:


Mivel előző este nem áldoztam neki, ezért kiengesztelésül ma reggel hosszú imádsággal kezdem a napot, és áldozok bőségesen.


//off: Nem kell mindig áldoznom neki, de egy küldetés elején ajánlott //


A reggelit kint a fedélzeten fogyasztom el, és közben érdeklődve figyelem Synart és az ebeket.


Naszir vicces megszólalására csak grimaszt vágok, és felhúzom a jobb szemöldökömet.


- Persze, hogy megnézem magamnak a SORSTÁRSAINKAT. Gyere kérlek, kísérj el.


Ha Sínar is a közelben van, őt is meginvitálom a rabok megnézésére.


Ebéd után


A kapitány felkérésére boldogan mondok igent.


- Reménykedtem benne kapitány úr, hogy részt vehetünk a megfeneklett hajó legénységének, és utasainak kimentésében. Én magam álok rendelkezésére.


És azonnal indulok a kapitány után. Reménykedem benne, hogy még elkísér valaki engem.


Nem viszek semmit sem magammal, csak ami rajtam van. Viszont megkérem a kapitányt, hogy kötözésnek való gyolcsot vigyünk a hajóra, mert lehet, van kit azonnal el kell látni.

[HugiLee]

Sína Ar Ta ( szerkesztve lett !! olvasd el megint ! )

”- Ne adja az ég, hogy így legyen, mert akkor annak a valaminek oly hatalma van, mellyel nem tudunk mit kezdeni.”
-Talán több valami ….és csak szakaszokat irányítanak ….De sajnos részinformációink vannak csak és az is kevés . Ezért könnyen abba a hibába eshetünk, mint a vakok, akik egy elefántot próbáltak megismerni, három oldalról, az ormányánál állt egy , a farkánál egy és a bal lábánál egy . Vajon milyen az elefánt ? Olyan , mint egy kígyó? Vagy , mint egy pamacs egy bőrdarab végén, vagy mint egy oszlop?
Sajnos , amíg nem megyünk oda , és nem tudunk meg többet , addig csak találgathatunk. De !
Ha megbízóink mégis titkolnának valamit, vajon mi okuk lenne rá?
Halkan megjegyzem az iskolai történethez:
- …Ha büszkesége botorsággal párosulva odáig terjed, hogy egy ilyen velős kérdést hagyjon csak úgy elveszni, egy percnyi hamis tündöklésért, talán sosem fog igazán közel kerülni Sogronhoz…és semmi máshoz sem .

„Ez olyan, mintha Thar papjai cselekednének a háttérben.”

-Máris megfoghatóbbnak látszik a probléma . És ha ők lennének , vajon mit akarnak ezektől az emberektől , a gyöngyeiket ? Vagy jó a domborzat? – csak félig kérdem viccesen, mert a válasz valóban érdekel. –
-És egyébként meg alapjában véve, mi van itt…azaz ott , ami miatt érdemes háborút indítani , és százévente újra bepróbálkozni?
Elmosolyodom kicsit :
-Szeretem a megfejtésre váró rejtélyeket.
Másnap :
Az éjszakát a lovak és kutyák mellett töltöttem, majd korán reggel felvittem őket a fedélzetre , elsősorban , hogy átmozgassam és edzésben tartsam izmaikat, másodsorban, hogy hozzászoktassam őket, hoyg az új inasokat ne egyék meg azonnal , bár a jelek azt mutatták, hoyg inkább az inasokat kellett szoktatni a különböző méretű ebek közelségéhez. A komoly gyakorlatok után egy kis szabad játékot engedtem nekik, amiben persze az alfa hím, csupán megfigyelőként vett részt fél méterre a lábamnál ülve .A végén vizet húzattam , hoyg felfrissítsem a kutyákat, és egyúttal lemosassam a fedélzetet ebeim után.
Miközben gyakorlunk, mivel a fülem jó, jobb, mint egyesek hiszik, hallom, hogy a matrózok hogyan ámuldoznak állataim teljesítményén. Elkapok fülemmel egy két pajzánabb mondatot is, és nagyon mulattat ahogy egyikük ámulva, másikuk vagánykodva a többiek előtt fordulatos és változatos pajzánságokat puffogtatnak. Néhányat ismeretlen nyelven mondanak, de a hanglejtések sokatmondóak.
Miután levittem az ebeket a helyükre, csatlakozom testvéremhez, a reggeliben, egy pár falat erejéig,ami még megmaradt.

Amikor a rabokhoz invitál épp egy fínom falattal van tele a szám, de mivel nagyon érdekel a dolog így is válaszolok élénken bólogatva :
- Uhum! Megyek veletek. Eddig az állatok elhelyezése lekötött de már nagyon kíváncsi vagyok a felhozatalra .
Enyhén bocsánatkérően mosolygok testvéremre, mert tudom ez a szó kissé sérti az emberségét, de ezt már megszokhatta tőlem, hoyg néha szándékosan piszkálom fel őt , hisz majdnem úgy szeretem az embereket, mint ő.
Mikor lemegyünk a rabokhoz , elsősorban az érdekel , azt figyelem, hoyg milyen körülmények között tartják őket . Másodsorban az alkatukat figyelem meg, keresek olyat, aki ha megvannak még láncolva, esetleg már sikeresen megszabadult kötelékeiből, vagy bilincseiből, még ha leplezni is próbálja. Ha van ilyen , azt alaposabban megnézném magamnak. Tartását , testalkatát, a kézfejét , a szemeit ( ha sárgás színű, vagy véreres a szeme , akkor biztosan túl sokat iszik ) . Esetleg kikérdezném kiféle, miféle, miért került börtönbe.

Ebédnél, ahogy Oxi elindul a kapitány után, szalvétával elegánsan megtörlöm a számat , majd felállok és , ha Oxi rámnéz mosolygok és bólintok felé, jelezve , hoyg természetesen vele tartok, aztán szó nélkül követem. Ha maguktól nem teszik, akkor javaslom, hoyg vigyünk ivóvizet is a megrekedt hajóra , ki tudja mióta állhatnak itt .

[Sirak]

<Viniel Vinidus>

Este a beszélgetéshez: -Azt hiszem eleget találgattunk, most már megnézném mi is van a sötétség mögött!

Reggel páncél nélkül jelenek meg. De a címeres ruhámat, melyet mindig ruházatom felett hordom, most is így viselem.

Mikor a kapitány meginvitál minket:
Oxbaren után szólok. -Ahogy én is.

[Flame]

< Lord Beltlin Tretry con Dreatson >

Este a megbeszélésen:
-Mindenképp van valami a háttérben. Ez a történet túl egyszerű, túl kerek ahhoz hogy igaz legyen. Tapasztalataim szerint a legjobb hazugságok mindig igazságra épülnek a hihetőség álcája miatt, és szerintem most pont ezzel állunk szemben.

Az átszállásnál jelenlétemmel fejezem ki a csatlakozási szándékomat. Mivel az úszás képessége nem épp a legerősebb oldalam, ezért én is vértezet nélkül jelenek meg, és ha módomban áll akkor fegyvernek (biztos ami biztos alapon) a hajóról szerzek egy sima halásszigonyt kölcsön. Gondolom ez nem okoz különösebb problémát.

/off: bocs a rövidségért de telóról próbálkozom megint írni ...

[Pelso]

A tartomány úr.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
D – Ynev, Gályák tengere. Egy napnyira Új Pyaron partjaitól. Nystea fedélzetén. Kis sziget/zátony mellet
Pyr.sz. 3690
Thor, Sirak , Flame, Gorodak, hugilee
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


//Először is mindenkitől elnézést a be nem jelentett szünetért. Köszönöm a türelmet.//

A kabinban.
//Ahogy olvasom mindent megbeszéltetek, amit akartatok így ez az idővonal megszűnik.//
*Miután már éjközép is elmúlt, még pár percig csendben gondolkodtok. Viszont mivel senki sem hoz fel új gondolatokat egyelőre elnapoljátok a kérdéseitek. Mind nyugovóra tértek. Nem kell messze mennetek. A kabinjaitok egymás mellet vannak. Mind ugyanúgy néz ki.

Azoknak, akik lemennek megnézni a rabokat.

*A rabokat az egyik alsó szinten találjátok meg. Ezen a szintem vannak az álatok is. Többek között Sína kutyái. A ti lovaitokon kívül mégy félszáz ló és száz – száz öszvér meg szamár található ezen a szinten. A rabokat Sína kutyáihoz képest most a fedélzet másik végében a hajóorr közelében szállásolták el. Az álatok közt összesen hat matrózt számoltatok össze, ahogy a dolgát végzi az álatok körül.
Ahogy megpillantjátok, végre a rabokat rögtön látjátok, hogy nincsenek szigorú őrizet alatt. Mindössze két matróz őrzi őket. Már ha őrzésnek lehet azt nevezni, hogy az egyik kedélyesen elbeszélget egy durván harminc, harminc négy fős csapat tagjaival. //Akinek nincs számtan-ja annak annyit, hogy a rabok legnagyobb tömörülésével beszélget.//A másik meg néha egy – egy rosszalló pillantást vet, rá miközben egykedvűen egy fát farigcsál. //Közelebb érve látjátok, hogy egy félig nő és félig „hal?” testű szobrocskát készít.// Az őrök csak akkor veszik észre, hogy ott vagytok mikor néhány öszvér takarásából kilépve mellettük teremtek.

- ..... Hah. Nem mondjátok! Felajánlotta a lányait csak, hogy visszaadjátok....

*A két matróz, amit észrevett titeket, abba hagyja, amit épp csinált. Amelyik az imént még egy beszélgetés közepén volt ellép a raboktól és elétek áll. A másik meg áll a faragásban és titeket néz. Mindkettő átlagos Pyar. A beszédes, ahogy felétek halad a szőke sörte borította fejét simogatja.

- Napot. Mit szeretnének a tekintetes urak?

Amíg nem mond senki semmit addig csendben áll veletek szemben. Ha valaki mondja neki, hogy a rabokat akarjátok megnézni:

- Hát, ahogy tetszik. Tessék.

*Azzal félre áll és a rabok felé int. A rabok a hajó padlóján, szalmán ülnek. Mint rátok néz. Hozzátok legközelebb az a nagyobb csapat van, akikkel az előbb még az őr beszélgetett.

//Nos, kérek akkor mindenkitől próbadobásokat. Érzékelésre. Mindenki nézze, át milyen képzettségei vannak. Aszerint, hogy mire vagytok kíváncsiak, minden szóba jöhet. Kérem, mindeni fejtse ki mire kíváncsi. Legalább is az, aki ott van.

Van, aki már megírta korábban. Attól a próbadobást kérem. Valamint ha van még valami, akkor azt most írja meg.
Ha kérdéseket szeretnétek fel tenni azokat is le lehet írni. Csak a teljesség igénye nélkül egymás alá. Sorban. Majd füzérbe szedem, mint egy beszélgetés a válaszokkal együtt.//

A megfeneklett hajónál.

*A kapitány örül, hogy mind részt vesztek a mentésben. Ennek hangot is ad a csónakok felé menet.
A fedélzeten az eddig ponyvák alatt tartott csónakok közül hármat készítettek elő. A hajó oldalán levő csörlők segítségével épp most engedik le az utolsót. Harminc személyes csónakok mind a három. Mindegyikben öt matróz foglal helyet. Négy evez. Az ötödik vezényel. Ezt leszámítva ti a kapitány és a hajó papja van még a csónakokban.

//Holnap befejezem.//

[Pelso]

A tartomány úr.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
D – Ynev, Gályák tengere. Egy napnyira Új Pyaron partjaitól. Nystea fedélzetén.Kis sziget/zátony mellet
Pyr.sz. 3690
Thor, Sirak , Flame, Gorodak, hugilee
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

// Köszönöm a türelmet.//

*A hajó horgonya hangos csobbanás kíséretében vágódik a vízbe. A súlyos láncok csörgése „betölti” a teret. A hang irányába nézve látjátok, hogy a másik még mindig igen messze van. Tán a katapultokkal és a tűzvetőkkel nem is tudnátok ellőni odáig.
A másik hajó egy kétárbocos kis játékszer a Nystea-hoz képest. Az orr résznél felépítmény nincs. A tat is csak egy szintes. A rakodó tér is csak egy szint lehet, a törzs sem magas. Az oldalán ablakok is csak a tatfedélzetet díszítik. A vitorlázatja cafatokban. Mintha egy léket is látnátok ott ahol a sziklákra felfeküdt.
Miközben a hajót szemlélitek, rá jöttök miért áltok meg ilyen messze. A vízből nyíllövésnyire, kőhajításnyira vagy csak egy köpésre egymástól sziklák kisseb nagyobb csoportja emelkedik ki. Sziklás zátony is lehetne, aminek a közepén a kis hajó vesztegel, de az a gyanútok támad, hogy egy szigeten vagytok. A sziklák között zöldet láttok. Elszórtan a vízből facsoportok meredeznek ki. Néhol a sziklákon és sziklák tövében, de szép számmal látok olyan csoportot, amit sima vízfelület vesz körbe.

*Mindenki gond nélkül beült a csónakokba. A hullámverés gyenge, egyenletes. Távolabb víz simának látszik a nyílt tengeren. A kapitány és a hajó papja veletek egy csónakban utazik. A többiben csak a matrózok vannak.

- Indulhatunk!

*Szól a kapitány a matrózainak.

- HAJÓTÓL TÁVOLODJ!

*Kiáltják azok. A négy evezős az eddig az ég felé tartott lapátokat a hajó oldalának támasztják és a három csónakot ellökik.

- LAPÁTOKAT A VÍZBE!

*Kiáltják, miután pár métert eltávolodtok. Mindhárom csónakban közel egyszerre érnek vizet a lapátok. Ezt követően egyenletes tempóban haladtok a hajó mellet a „sziget/zátony” irányába, az élen haladó csónakban. A másik kettő a távolságot tartva követi az elsőt.
Miközben elhagyjátok a hajót, megpillantjátok az orrdíszt. Egy jó három méteres baglyot. A kidolgozás mester munka. Szinte tökéletesen élethű. Tollazata fehér alapon több - kevesebb sűrű feketés foltozással. A szeme sárga, középen fekete pötty.

*A vezénylő matrózok közül a hátsó kettő az élen haladót figyeli, miközben letekingetnek a tengerre. A tiétek meg mindenfele néz. A legtöbbször le, de a vízből kiálló sziklákra is igen sok figyelmet szentel.
Amerről jöttök a sziklák igen ritkásak. A másik hajó is ezen a ritkás részen feneklett meg. Mögötte viszont igen megszaporodnak a sziklák és a fák kusza csoportja uralja a tenger e kis szeletét. A fák kusza vaskos gyökereken állva emelkednek a víz színe felé, vagy azokkal a sziklák oldalába kapaszkodnak.

//Mint a mangrove fa (remélem jó fa fajtát írtam).//

A víz tiszta és átlátszó. A víz színe felet fél méterre és alatta méterekkel is a sziklákon kagylók ezrei kapaszkodnak. Halak és különféle apró tengeri lények úsznak össze vissza. Ahogy mélyebb hasadékok felet átsiklanak a csónakok, kitudja hány méter mélyen fura „tengeri növényzetre” lesztek figyelmesek.

//Korall. Szóljatok, ha valakinek képzettségei alapján ismernie kéne.//

*A megfeneklett hajóval ellentétes irányban egy lapos sziklacsoporton fura barna bőrű, széles testű uszonyos állatok napoznak. Talán „sellők” gondoljátok elsőre.

//Fókák amúgy. Aki akar, dobhat intelligencia próbát, hogy ne gondolja sellőknek őket.
Aki akarja, itt játszhat buta turistát, aki még soha nem látott ilyet.//

*A magasabb pontokon és a fákon madarak tízezrei minden felé. Tucatnyi fajta.

-FÉKEZ! ... LASSAN ELŐRE! ... HÁROM FOKOT BALRA! ... FÉL FORDULAT JOBBRA! .....

*Folyamatos kiáltozások közepette lavíroznak a csónakok a sziklák közt. Ez titeket még se zavar. Sokat látott kalandozók vagytok már. Ynev több tára is büszkélkedhet azzal, hogy jártatok ott, de még nem volt alkalmatok ilyen közelről szemlélni a tenger élővilágát.

*Jó félórányi kacsázás után végre a hajó közelébe értek. Elsőre elég kihaltnak tűnik. Se madár, se ember. Aztán végül felfedezitek az első alakokat. Örömetek még sincs benne.
A hajó oldalán lévő léknél a deszkák és a szikla közt egy emberi test hever. Arccal a víznek. Felsőteste a hullámverés szerint mozog.
A hajótest félig egy nagyobbacska szikla csoporton fekszik. - Aminek a legnagyobb része hol a víz alatt vagy felette van. A hullámzás szerint. – Félig meg egy hasadék felet.
Az orrtól egy jó húszlépésnyire egy kisebb „erdő” liget található.

*Miközben közelebb haladtok, felfedeztek még négy testet a hajó és az erdő közt hányódni a hullámveréstől. Egyre kevesebb reményt tápláltok a túlélőkkel kapcsolatban.
Úgy negyven lépésre //méterre// vagy egy kicsivel messzebb járhattok mikor mozgásra, lesztek figyelmesek. Egy alak feltűnik a fedélzeten. Egy kedvűen kóvályog pár lépést az orr irányában. Még mielőtt elérné többször is neki tántorodik a korlátnak. A harmadik alkalomra át is bukik rajta.
A hajó oldalát meglékelő szikla takarásában, hangos csobbanással csapódik be.

*Miközben az alak dülöngél, a fedélzeten az erdő folt ágai közül egy nagyobbacska madárraj emelkedik fel. Hangosan és panaszosan. Pillanatokkal ez után esik le az alak a hajóról.

//Nos, hát kérek mindenkitől érzékelés próbát.
A hullámok nyaldosta sziklák járhatónak látszanak. Nagy-felületen egybefüggőnek. A eléggé egyenetlen.//

//Off.: Fojtatás a hozzá szólások nyomán.//

[Gorodak]

Naszir Tessin

Észlelés: 18... Dobás 5
Veszélyérzék: 60% : Dobás:35
vadon járás: 3-as
Élettan: 3

Körbe tekintek a csónakokban és mivel lánc ing van rajtam ezért, nem is tetszik a dolog, bár kicsit őrülök, hogy nincsen rajtam az egész félvértem, mert így kevésbé sűlyednék el bár az a gondolat, hogy nem tudok úszni kicsit nyugtalanná tesz engem....

A halottakat hideg vérrel szemlélem és közben tekintetemmel a környeztet pásztázom és körbe körbe tekintek tűlelők és gyanús elemek után kutatva.

< Vajon valami viharba keveredtek és nem látták ezt a zátonyt, vajon mióta lehetnek itt? Vajon van egyáltalán túlélő a roncsban, nem ugy néz ki... >

Majd látom az embert a vízbe esni és a madarakat elrepülni... Megnézem magamnak a hullákat is, hogy milyen sérülésekbe is haltak bele Már ha látok rajtuk sebeket persze...

< hm.. valamit nagyon nincs rendben ... Miért repültek el azok a madarak és az az ember ennyire, nem tudja hol van, vagy talán hallucinált valamitől. Talán a fáradtságtól??? >

Majd Oxbaren re tekintek. Majd a többiekre sorban...

- Mondjátok, nektek itt nem gyanús valami? -

Közben elő veszem a kardomat, amely egy kicsit megnyugtatja az idegeimet...

[Thor]

Markard Oxbaren


A hajó rakterébe sétálva, elcsodálkozva nézem, mennyi minden elfér a gyomrában. Rengeteg hordó, zsák, és az a sok állat. Elgondolkozva már ez a hajó is egy isteni csoda, hisz milyen tudás, és akaraterő kell egy ilyen megalkotásához. Nincs is nagyobb becsülete egy jó iparosnál a világon senkinek sem. Csak sajnos kevesen gondolják ezt így, sőt néhány tudatlan nemesen született képes még halomra gyilkolni ezeket az áldott kezű munkásokat. Vajon mit ér egy pap hite, ha nincs templom, hol a hívőket megáldhassa. Mit ér a varázsló tudása, ha nincs papír, mire leírhatná. Mit ér egy dalnok hangja, ha nincs hozzá egy zeneszerszám. Mit ér a hős lovag, ha nem védi testét vért, és kard nélkül menne a csatába. És mi lenne velem, ha nem lenne pipám, melyből most is jó ízűen szívom a füstöt.


Elmosolyodok magamon, hogy hová is lyukadtam ki az elmélkedésemmel.
A matróz kérdésére annyit mondok: - A rabokkal szeretnék beszélni.


Mikor közelebb lépünk hozzájuk, végig nézek a társaságon, majd ha senki nem akar közülünk megszólalni, én majd megteszem.


(Pyarr)


- Valószínű, mikor születtetek és édesanyátok a kezeibe vett benneteket, nem ezt a sorsot képzelte el számotokra. Persze az is lehet, hogy van olyan köztetek, kit egy démon köpött Ynev elszáradt földjére, hogy az összes szép hajadon kedvében járjon, ez is meglehet. Nos bárhogy is legyen, mikor ebből a hajóból kiszálltok, senkit nem fog az érdekelni miért is kerültetek ide. Az viszont nagyon is fontos lesz, hogy mi van a szívetekben. Aki félelemmel, és kevés reménnyel lép ki a kikötőbe, az valószínű nem sokáig fogja húzni. Hamar felemészti az elméjét a rettegés, és végül férgek fogják kirágni a beleit, ahogy földbe ásott névtelen sírokban fekszik. A hit az egyetlen, ami megvédi az embert a tébolytól. Higgyetek magatokban, és ha úgy érzitek ehhez nem elég a lelketekben lévő erő, nos, akkor szóljatok. Én ugyan oda tartok, ahova ti. De a különbség köztem és köztetek az, hogy míg ti az ismeretlenbe mentek remélve, hogy túlélhetitek, azt ami rátok vár, én az ismeretlenbe tartok remélve, hogy minél több lelket megmenthetek a kárhozattól. Ha segítség kell, csak szóljatok nekem, és segítek. És ne feledjétek, nem az az erős, aki képes megölni az ellenségét, hanem ki képes rá, de mégsem teszi meg.


Ha nem fűz hozzá egyik rab sem semmit, akkor bólintok feléjük, és a pipámat a számba véve elindulok vissza, kivéve, ha van esetleg komolyabb betegségben szenvedő a rabok között.


//off: észlelés dobás: 3, lélektan dobás: 16, élettan dobás: 18, ékesszólás dobás: 6, vallásismeret dobás: 13. Amit tudni szeretnék, hogy mennyire látszik a rabokon, hogy könnyen befolyásolhatók, illetve mennyire vallásosak. Mennyire érintette meg őket, amit mondtam. Az élettannal azt vizsgálom, hogy kapnak e rendesen kaját, illetve van e közöttük olyan, aki komolyabb betegségben szenved. //



Mentőakció


A csónakba szálás után mintha hidegebbnek érezném a levegőt, és automatikusan összébb húzom a ruhát magamon. Viszont látva, hogy a társaim mind velem tartanak kimondhatatlanul jó érzéssel tölt el. A féltestvéremre nézek, és mosolygok rá, ha felém néz.


(Pyarr)


- Látod, hogy vannak dolgok, amik láthatatlanok, de még is meghatározói az életünknek. Ezt hívják barátságnak.


Nem halkan mondom, a társaim és a csónakban lévő matrózok is halhatják.


A csónakázást nem igazán élvezem. tudok úszni, még gyerekoromban megtanultam, de a tűz már a vérembe ivódott, és már ösztönösen kerülöm a nagy vízfelszíneket. Jelen esetben elkerülhetetlen. A tájat viszont csodálom. a tenger sokszínűségét egyszerűen nem lehet semmivel sem összehasonlítani. A színes halak, azok a fura növények vagy mi, és azok a … azok meg mi a …


Meglepetten nézek a távoli sziklákon üldögélő élőlényekre. Ilyen távolságból, mintha haltestű, de még is ember szerű lények lennének. Azonnal hangot adok csodálkozásomnak.


(Pyarr)

- Nézzétek, ott. Mik lehetnek azok? Olyan mintha emberek lennének, csak láb helyett uszonyuk lenne. Mint a sellőknek a matróz mesékben.


Ekkor a matrózokra nézek: - Mik azok ott? - s a fókákra mutatok.


A hajót látva


Az erdő látványa egyáltalán nem tetszik. Azok a gyökerek, ahogy kimagasodnak a vízből, mintha egy másik világba csöppentünk volna, ahol a démonok az urak. Csóválom a fejem, de nem mondok semmit. Viszont mikor meglátom a hullákat, a csónak oldalába kapaszkodva nézek a lebegő testek felé. Egyértelmű, hogy halottak.


(Pyarr)


- Imádkozom lelkeitekért, hogy ne kerüljenek démonok rothadástól mocskos kezeikbe.


Ezután meglátom az alakot, ahogy bele esik a vízbe. Ösztönösen felállok, és a matrózoknak szólok ellentmondást nem tűrő hangon.


- Azonnal menjünk oda, még lehet, megmenthetjük azt a fickót!


Ezután Naszirra nézek, és látom, hogy már karddal a kezében ül ott.


(Pyarr)


- De barátom, nagyon is nincs rendjén a dolog.


Ezután Vinidus felé nézek.


- Érzel esetleg valami furát, ami mágiára utalhatna?


Ha odaérünk a vízbe esett fickóhoz, akkor a matrózokat utasítom, hogy emeljék be a csónakba, majd megvizsgálom.


//off: A fickót mindenképpen meg szeretném menteni. Először orvoslás (dobás: 9), méregkeverés (dobás: 4), stb. //

[Sirak]

<Viniel Vinidus>

//Érzékelés próba: 4//

A kis csónakázás nem a kedvenc sportom, most sem élvezem annyira, ha bár próbálom elterelni a figyelmem.
Figyelem a növényzetet, s a mozgolódó állatokat a vízben, szemlélődöm rajtuk. Ironikus, hogy minél inkább nem vágyom a víz közelségére, annál inkább figyelem azt. Habár az is igaz, inkább csodálom a benne valókat, mint hogy én is közéjük tartozzam, még ha csak kis időre is.
Oxbaren felkiáltására én is reagálok, s egyből oda vetem szempáromat.

-Bizony mint a sellők! De azok nem valami szebb népek?
Teszem fel a kérdést teljesen komolyan gondolva.

Ahogy pásztázom a szememmel a vizet, s annak élővilágát, egyszer csak meglátom a halottvilágát is. Hirtelen, mint valami temetőbe érkeztünk volna, sötétség és komor ül a levegőre, amit hamar eloszlat egy reménysugár.
Egy alak tűnik fel szemem sarkában a hajón. De az is a vízbe veti magát. Közben az is feltűnik, hogy azok a madarak is oly hirtelen, de másutt szálltak fel. Mint akik menekülnek valami elől.

Vajon csak a vadon játszik arra, vagy van köze az alakhoz amely bele esett a vízbe?..
Azt a helyet kezdem el fürkészni szememmel, ahonnan felröppentek a madarak. S egyre csak az jár az eszemben "Mi van ott?".

Oxbaren kérdése révit ki a gondolatból. S a válaszom is jön rá egyből:
-Még nem.
Halkan szólok a matrózhoz, aki húzza a csónakot:
-Menjünk közelebb ahhoz a kis "erdősséghez".

Többiekhez is szólok utána:
-Legyetek résen, amint a mozgás legkisebb jele is felmerül, ne habozzatok cselekedni. Főleg onnan, ahonnan a madarak röpültek elő.

Amint érzékelek mágiát, egyből mágiához folyamodok, attól függően milyen mágiát is rejtsen a növényzet (ha rejt).

//folyt. köv.//