Seprűnyél fogadó

[HugiLee]

// off: csak semmi pánik !!! nincs itt semmi látnivaló oszoljanak kérem , ....mondta a varázsló a zombiknak , és ezzel a porobléma le lett tudva ... //

[Gorodak]

Trian

Az úton érdeklődve hallgatom Tharr istent és a történetért.
Közben figyelem a környezetemet.
- Szerintem az én fejemet is ketté tudnád törni egyetlen ütéseddel, amekkora erőt kaptál, te istenedtől Thartól ...

A tábornál.:

Megnézem magamnak a két embert, akikkel találkoztunk a tisztásnál, ahol mi is szeretnénk tábort verni és lepihenni éjszakára.
A szólásukra csak furán tekintek, de a kezeim már a fegyvereimen vannak, hogy ha csatára kerülne a sor akkor egyből tudjak támadni a másik fickóra a barbár mellett.

Nem szólalok meg fölöslegesen csak gyorsan felmérem az ellenfeleimet és a csatabárdomat fogom dobni a másik fickóba, ha úgy alakulna, és a kardommal támadnék rá. De még várok a két fickó reagálására.

Egyelőre nem szólalok meg, mivel nincs kedvem harcolni, de harcra készen állok, mivel nincsen kedvem itt hagyni a fogamat és sajnos ebben a helyzetben a nyílpuskámat sincs időm felhúzni így várok és ha úgy alakul a helyzet egyből cselekszem és a másik fickóra támadok.

< Ezek tényleg azt hiszik, hogy 2 ezüstöt ki fogunk fizetni ezért a húsért inkább eszem a saját kajámat és táborozok mellettük. De nem értem őket, rendben van, hogy nem kezdők, ahogy elnézem őket, de miért akarnak egyből ránk támadni, ha csak nem útonállók??? De ha azok hol vannak a társaik. >

Közben igyekszem fülelni a környezetre is hátha van még itt rajtuk kívül valaki, akik esetleg hátba támadnának minket.

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, FlikenFlaken,Gegegongfu?, Gihike,Gorodac,Thor „és egy ismeretlennevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fliken Flaken:

A fogadóban:

Az ezüstsellőhöz címzett fogadó különleges a maga nemében . Több dologban is . Az első, hogy nem mindenki találhatja meg . Valamilyen furcsa ok miatt az igazán kegyetlen gyilkosok, rablók és zsiványok elkerülik. Aztán ott van, ami sokkal feltűnőbb, hogy belépve az utazó tisztaságot talál. Seprett, súrolt padló, tiszta asztalok, illatos virágok és kellemes szappanszag. Ebből már tudható is, hogy maga a fogadós sem volt egyszerű fogadós.

Fliken Flaken, mikor belépett az ajtón, azonnal tudta, hogy ez a küldetés kedvére való lesz.
Tisztaság illata és rendezett környezet fogadta. Az előtér egyben az étkezőrész is volt, a középkategóriás fogadóktól megszokott berendezéssel: jobbról a falnál 3 hosszú asztal sorakozott padokkal (a padok 4-4 személynek) középen egy kerek 4 székkel, balról pedig egy nagyobb ovális, körötte 10 támlátlan székkel. Szemben a bejárattal a terem hátsó falánál kúszott fel balra a nem túl széles lépcső, szépen faragott korláttal. Alatta félkörívben elfoglalva a jobb hátsó sarkot, kanyarodott a söntéspult, mögötte a konyhába vezető ajtó. A pulttal szemben a bal sarokban szintén ajtó volt, de ez a bejáratból nem látszott, mert egy rövidke fal eltakarta azt a részt.
Ennek a falnak támasztva hátát falatozott épp egy vendég társával. Törpék voltak. Nyugodtan eszegettek valamilyen hideg sültet friss zöldségeket és sört ittak hozzá. Csendesen beszélgettek a maguk érdekes nyelvén. Szinte csak a mély mormogás hallatszott. Egy pillanatra felnéztek, mikor az idegen belépett, aztán folytatták az evés-ivást.

A pult mögött állt a fogadós. Úgy a negyvenes évei vége felé járó, 187 cm körüli magasságú, széles vállú, szálegyenes tartású férfi volt. Hófehér inge ujját egész bicepszéig feltekerte, inge felett ízlésesen díszes barna bőrmellényt viselt. Hasonló színűt, mint rövidre vágott haja volt.
Mikor Fliken belépett épp a pultot törölte le egy ronggyal.
Ahogy felnézett és meglátta a betérőt, egyből jobb kedvre derült .

-Légy üdvözölve szerény fogadómban uram. Mivel szolgálhatok neked?

- Üdv néked jó Uram! Szeretném kibérelni az összes szobádat egy nappal kevesebb mint két hétre! Szeretnék teljes nyugalomban pihenni, valamint az elkövetkező héten pár barátomat is szeretném vendégül fogadni itt ha lehetséges. Természetesen a szobákat és fáradozásodat jól megfizetem, hogy ne essék el a háztól pénz.
Megkérlek téged jó ember, ha van épp oly ember ki nálad szállt meg, 2 napon belül küld el.

Majd a pultra tesz 6 a-t.

- Természetesen lehetséges Jó uram. Igazán bőkezű vagy. Nem sok vendégem van éppen , és ők is távozóban. Két nap múlva már az összes szobám a rendelkezésedre állhat. Volna még más kívánságod is?

-Igen . Kérlek, hogy a szegény negyedből a Kikirics utcából hívd ide Pici Ottkárt, hogy szolgálatomba vehessem. Rábízok minden intéznivalót, beszerzést, és a lovakat is. Ezt majd add át neki. /5e/

-Ismerem Pici Ottkárt, jóravaló legény, és igen megbízható.Jó szolgálód lesz . A lovakhoz a fiam is jól ért azt ránk bízhatod. Kényelmes istállónk van, mindig friss szénával.

-Készíts nekem elő 7 szobát. Az emeleten, az a szoba, mit rég nem használtatok, legyen kitakarítva. 7 széken és egy asztalon kívül ne legyen benne semmi.

A kieső szoba említésére a fogadós elmosolyodik:
-Valóban van egy régen nem használt szobám a másodikon, most még poros kicsit, de holnapra ragyogni fog a tisztaságtól.


Továbbá a fogadóba az elkövetkezőkben csak barátaim fognak betérni, lesd minden kívánságuk, lásd el őket étellel itallal. A számlájukat én állom.
Oh és a legfontosabb!
Amikor mindannyian megérkeztek a hetedik napon mikorra éjfélt üt az óra legyen előttünk bőséges étel, ital, minden mi jód van fenn abban a külön szobában!


-Jó Uram légy egészen nyugodt minden kérésedet teljesítem.Látom, most nincs csomagod, ha kell elküldetek a holmidért.
Viszont ha már így idehozott jó sorsod, engedd meg, hogy egy kupa jó borral üdvözöljelek .
Azzal elővesz két szép, kerek, kerámiakorsót és egy flaskát, amiből kellemes illatú aranyló bort tölt .
folyt köv

[HugiLee]

folytatás:
Hísen:

A hosszú úttól kicsit megfáradt Hísen örült, hogy akadt egy ilyen készséges asszony , így gyorsan informálódhat is a város helyzetéről.
- Esküvő? –kérdezi látszólag szórakozottan, míg a nő a vödörrel van elfoglalva – ki az ifjú pár?
A nő egy pillanatra csodálkozóan nézett vissza rá, nagyra nyitva szemeit, aztán elmosolyodott:
-Óh te aztán valóban messziről jöhettél, ha nem tudod. Lord Sziriák unokája nősül meg három nap múlva. Tudod ki az a Lord Sziriák?

Hísen arcára nézve kiolvasta, hogy a válasz nem, ezért folytatta. Úgy tűnt szeret beszélni, és élvezi, hogy megoszthatja tudását valakivel.

-Hát ő valójában nem is Lord he he ..csak a nép nevezte el így , mert nagyon sok pénze van , és mert néha úgy is viselkedik, mintha nemes lenne, de nem a rosszabbik fajtából. Egyszer egy utcagyerek szólította meg így , aztán valahogy rajtaragadt a cím.

Mintha vicces emlékeket idézne fel magában, a nő kedélyesen felnevetett. Azután nagy levegőt vett és folytatta , újabb vödör vizet húzva közben az utazónak.

-Lord Sziriák valójában jóhírű kereskedő. Már a nagyapja is, az volt, talán még az ükapja is és a fia is az és talán az unokája is az lesz. Mindenki tudja, hogy nagyon gazdag és jószívű emberek. Minden héten egyszer megetetik az utcagyerekeket. E héten már eddig is minden nap kaptak valamit enni .

Itt elkomorodik kicsit az arca :

- Az a gyerek, akinek semmi nem jut , talán az életét köszönheti a heti egyszeri ételnek….

Mielőtt információforrása elmerülne az utcakölkök sajnálatában, Hísen újabb kérdéssel terelte el a figyelmét.

-Szerelmi házasság lesz?

Látszott rajta , hogy messziről tért vissza gondolatai homályából, pislogott néhányat, mire dekódolta a kérdést, és újabb ezúttal rózsaszín felhőbe kezdett merülni:

- Óh igen…igen. Viharos szerelmi történet . A szegény lány és a gazdag úr. Ahhh, egyszer majd megéneklik ….illetve már most is …
A nő hirtelen kitisztult szemekkel néz a lányra:

- Te valami dalnok féle vagy ugye? Akár te is megénekelheted…. Esténként a Palotadomb aljában, a vízparton ,a Lord Sziriák palotája előtti téren összegyűlnek az énekesek, bárdok, komédiások, és előadják magukat. Eljátszák a szerelmesek történetét. Háháhá néha jól ki is színezik. Még rákászvégben is jól hallani. Ott a gyerekek is kiülnek a mólóra és úgy hallgatják az előadást.

Beszéd közben úgy gesztikulál, mintha nemis asszony , hanem valami tizenéves csitri lenne . Mókás, de kedves látványt nyújt.

-Azt hallottam, hogy a király, kedvenc udvari dalnokát is egy ilyen alkalommal hallotta először. És másnap már hívták is a palotába. Hát nem nagyszerű ?!!!!Még a király is hallgatja az előadásokat! Óhhh úgy szeretem ezt a forgatagot.

Ahogy az utolsó mondatot kimondja, megpördül a tengelye körül. Ekkor egy férfi közeledik , nagy csomaggal a hátán , egyszerű vászonruhában van , de amúgy igen erős embernek látszik, egyenesen a nő felé tart és már messziről kiált neki.
-Jozefín! Ej hát gondolhattam volna , hogy itt vagy. Gyere siessünk ,még egy árushoz el kell mennünk .
Azzal kézen fogja , felemeli a nő kosarát és már indulna is velük el, amikor észreveszi, hogy
Imádott Jozefinje nem egyedül volt itt a kútnál.
-Óh bocsáss meg hölgyem, nem vettelek észre. – üdvözlés képpen biccent egyet és mosolyog.
-Képzeld – fordul oda hozzá Jozefin- ő is énekel . Ugye énekelsz majd este te is ?

- A sors kiszámíthatatlan, még az is előfordulhat, hogy igen. Bár ahhoz nem ártana ismernem a történetüket.
Jozefin már épp nyitotta volna a száját, hogy elmondja valószinűleg töviről hegyire , amikor a férfi sietősen közbevágott.

-Bocsáss meg hölgyem, nagyon szívesen megosztanánk veled, de most tényleg sietős a dolgunk. Viszont bárkit megkérdezhetsz, itt mindenki ismeri a történetüket, hisz már három napja mást sem dalolnak szerte a városban.
-Mielőtt elindultok , még útbaigazítanátok, a Halászasszony utcában álló Ezüstsellő fogadó felé?
A férfi és a nő egymásra néznek mosolyogva, aztán a férfi szólal meg ismét, karjával az egyik széles utca felé mutatva :
- Menj végig ezen az úton , akkor eljutsz a palotadomb oldalához, ott jobbra elkanyarodik majd .Te menj tovább rajta a kikötő felé. Lesz majd két széles utca balra, a másodikon térj le. Az elvisz majd a domb aljában a kikötőtérre, ott menj tovább egyenesen, el az abbitraktárak mellett, aztán lesz egy széles út megint balra, de te ne kövesd, hanem menj csak tovább , és amikor az út enyhén jobbra kanyarodik, ott lesz egy kis köz, az a halászasszony utca. Ott már meglátod majd a fogadót. Kicsit már kopottas, de kék a kapuja.
Azzal biccent és már indul is Jozefint maga után húzva, mint valami zászlót. De ez a zászló nem bánta, sőt mosolyogva és integetve fordult vissza Hísen felé:
- Viszlát !

- Köszönöm.
Hísen nevetett magában.
„ Micsoda Fura népek ..”
Nem is nagyon értette mi tetszik ennyire bennük, és miért nevet , ez valami új érzés volt.
Elhessegette a gondolatot, vett egy nagy levegőt és elindult a fogadóhoz.

A Halászasszony utca se nem hosszú, se nem széles nem volt. A delfinugrató domb egy félreeső utcájaként egy helyen még a kövezet is foghíjas maradt, talán mert elfogyott az útkő, mikor ideértek, de aztán nem is jöttek vissza kipótolni. Ezen a kis szakaszon lépdelt épp Hísen, hűséges Arwenje mellett, egy ház árnyékának takarásában, amikor nem mesze előtte ( kb 15 méter) érdekes jelenet bontakozott ki.

Egy fiatal lány halad elöl, oldalán jól megtömött tarisznyával. Mögötte egy férfi , egyszerű matróznak látszott, térdig feltűrt, világosbarna nadrág , vászoncipő, ujjatlan fekete ing, izmos karok , tele tetoválással, haja copffban fülében megcsillant egy fémkarika, és folyamatosan az illetlenség határát súroló ajánlatokat tett a lánynak.
Hísen jól hallott mindent , hiszen jól hallott mindent, atyjától örökölt génjei miatt. Megállt az árnyékban és figyelte mi lesz ebből.

A lány csak néha szólt vissza, de érezhetően egyre ingerültebb lett. Épp mikor a férfi keze nyúlt volna illetlen helyek felé, hirtelen megfordult, nekilökte a férfit a falnak és két nem csekély tőrt nyomott két jelentőségteljes helyre: a nyakára és a nadrágja közepére.

- Ha még egyszer hozzámszólsz, levágom a tested kiálló részeit és a kutyákkal etetem fel te pondró !
Azzal hirtelen ellépett tőle és egy jólirányzott rúgással ajándékozta meg, és hagyta magára , a földre görnyedő levegő után kapkodó „támadóját”. S mint aki jól végezte dolgát , megigazítva haját és ruháját, besétált az Ezüstsellőhöz címzett fogadó udvarára.

Folyt köv:

[HugiLee]

folytatás:
Den Okulare

Den Oculare , már megszokta, hogy kiválóan beleolvadjon a tömegbe, de hogy teljesen láthatatlanná tud vállni, nem hitte volna.
A fiú először csak pislogott, és nyilvánvalóan nem értette, hogy került a földre, de a tudás sem hozta jobb állapota, mikor megérti, hogy a fölémagasodó, sötét alakkal közeli kapcsolatba került.

Egy szempillantás alatt végigéli újra, eddig nem túl hosszú, és nem túl kalandos életét, és azzal a lendülettel mozdulatlanul ül tovább a földön, behajlított lábakkal, jobb kezével hátul támaszkodva, a baljában egy piros borítékot tartva.
Ruhája egyszerű és egyszínű világosbarna. Vászonból varrták, akárcsak fekete cipőjét. Fején furcsa kis piros sapka lapult.

Idefelé jövet Den már több, ilyen ruhába öltözött fiút is látott átsietni az úton ide oda. Talán minden küldöncnek ilyen van. Nem szereti, ha szó szerint belébotlanak, főleg, mert ez okot adhat némi zsebelésre is. De elég volt csak megtapintania tarisznyáját, és tudta, hogy minden a helyén van.Viszont ez a kis találkozás még jól is jöhet neki. Odafordul a fiúhoz:

- Nem tudod hol a halászasszony utca?

A fiú, először csak tátott szájjal bólogat, aztán nagy nehezen kiprésel valami hangot is magából:
- Ah a a város másik oldalán van , a pa Palotadombon túl majdnem a tengernél a Delfinugratón. Ha..a a végigmegy a Palotadomb előtti nagy széles úton , akkor az abbitraktárak után lesz egy jobbkanyar, ott kell letérni balra egy kis közbe , az a Halászasszony utca …. Nagyuram.

A fiú még mindig a földön ülve látta, hogy a férfi keze mozdul. Erre összerezzent, becsukta a szemét egy pillanatra, de nem történik semmi. Mikor újra kinyitotta, a férfi már el is tűnt. Sehol nem látta, csak az ölében talált öt réz érme jelzi, hogy nem álmodott…..na meg a piszok a ruháján. Felugrott, leporolta magát és rohant tovább a levéllel, de már előre félt tőle mit kap majd a gazdasszonytól ezért a koszért a nadrágján.

Den gyorsan és szinte észrevétlenül haladt tovább, célja felé. Közben figyelve a forgatagot, a sok színes árust, és népet, a fínom illatokat, és mély dekoltázsokat, ahogy új ruháikban pompázva vonultak végig a hölgyek az árusok és komédiások sorai közt. De most semmi nem tudta lekötni sokáig. Első a munka. Talán majd este visszajön, ha lesz rá ideje és kedve.

Könnyedén megtalálta az utat és a kis közt is. Az utca végén állt a háromszintes fogadó.
Vaskos, kőből rakott oszlopok közt szerényen kéklett kétszárnyú vasalt fakapuja. A cégér szokatlan volt Okulárenak. Az egyik szögletes oszlopból kiálló rúdra szépen faragott halfarok kapaszkodott, ami félúton egy női derékban és kívánatos felsőtestben folytatódott. Véget pedig, kezeit hívogatóan a közelgő vendég felé nyújtó, éneklő nőalakban ért. Az egész jelenés ezüstszínben pompázott a ragyogó, déli napsütésben.
Mikor Den a kapuhoz ért, az udvarból lópatkó koppanásai és egy fiatal férfi hangja hallatszott ki lassan távolodón:
- Gyere te szépség, lemossuk rólad az út porát, aztán kapsz finom illatos szénát, meg friss forrásvizet. Ne félj te csak semmit, megigazítom a patkóidat is szépen és…

Folyt köv:

[HugiLee]

folytatás

Kilburn , Nyzailu, Trian, Morgaan

A Barbár és a Pap már két napja volt úton, akárcsak a lovag és társa ....
…..Ifinhez közeledve egyre több utazóval találkoztak menet közben. Mintha egész Abaszisz egyszerre állt volna föl reggelije mellől, egyemberként kijelentve , hogy most pedig elindulnak Ifinbe. Forgalmasabb utak mentén 10-13 órá járásra egymástól fogadók, vagy vendégházak, de legalább valamiféle kajibák álltak, hogy az egyszerű embereknek, kereskedőknek, vándoroknak legyen hová behúzódniuk éjszakára, ha meszebbre igyekeznek.

Sem a pap, sem a barbár nem szívelhette az ilyen fedett táborhelyeket. Jobbszerettek a csillagtakaró alatt éjszakázni. Így nem is voltak nagyon időhöz sem helyhez kötve, sem az indulást sem a letáborozást illetően. Ahol az éjszaka érte őket, ott megálltak. S bár ők is szedték a lábukat, azaz jobbára a lovaik lábát, nekik is feltűnt , hogy természetellenesen nagy távolságokat tettek meg , és mintha néhány mérföld kimaradt volna.

Végül is annyiban maradtak evvel kapcsolatban is, hogy egy álomból visszamaradt és egy beszélő levél után inkább nem állnak neki csodálkozni semmin. Ez már nem az ő asztaluk. Örültek, hogy mindig volt friss víz, dús , illatos fű, és vacsorának kínálkozó vad amerre járnak. Sőt a városhoz közeledve, egyre gyakrabban haladtak át, olajfa, mangó, vagy narancs ligeteken.

Épp is egy ilyen narancsliget közepében csücsültek, azaz most hogy az idegenek megzavarták vacsorájukat már inkább álltak .
Morgannak még ragadt a tenyere a narancslétől, amit épp azelőtt préselt ki az őzsültre, hogy meghallották volna a közeledő lovasokat. Egy kis ideig azt hitték, hogy az előző, balul sikerült küldetésről érték be őket üldözőik, akik ijesztően csúnyán elbántak az egész zsoldos bandával. Morgaan tudta, hogy még sokáig fog rémálmodni róluk. De miután az idegenek közelebb értek és riasztónak szánt üdvözlésükre, oly "kedvesen" higgadttan válaszoltak, …
„- Nem tűntök e föld urainak, hogy engedélyt kérjek tőletek az itt letáborozásért. Te pedig ! Elég féleszű vagy, ha azt hiszed egy karddal képes vagy megállítani egy nehéz lovast. De nincs mitől tartanotok, nem ártó szándékkal jöttünk a tűzhöz, és tőlem megtarthatjátok a férges húsotokat is. Ha leteszed kardod, megmondom nevem és társamét. Viszont, ha továbbra is kivont pengével állsz ott, kihívásnak veszem, és Kardommal megegyengetem az ostoba képedet. „

Morgaan érezte, hogy ezek is csak olyan szerencsevadászok lehetnek, mint ők maguk. Leengedte kardját és hangosan, teli szájjal nevetett , úgy barbárosan, ahogy szokta :
- Háhá háá. Meg kell hagyni valóban szép, termetes jószág . – biccentett Nyzailunak - Kár lenne értem , ha eltaposna , nem igaz ? Háháhá. Tényleg nem enyém ez a föld, talán csak annyi mindig, amit éppen a talpammal nyomok, az is csak a következő lépésig. A húsunk sem férges ám, finom, friss , ropogós ….
Beleszagolt a levegőbe nagy élvezettel, azután visszatér és újra a lovagra nézett.
-No és ti ki fia borja vagytok és merre jártok erre?

[gihike]

Den Oculare

*A fiú útbaigazítása helyes volt. Den elérte a fogadót. Egy kicsit megbámulta a fogadón lógó címert.*
~Ez elég egyszerű és hétköznapi. Szinte eltudom képzelni a bent lévő részeges tengerészeket. Remélem ezzel a küldetéssel tényleg sokat teszek a klánért.~
*A most meghallott hang bizonyára egy lovászé lehet. *
~Ez jól jöhet. A lovászok ismerik a fogadóban lévőket és ami a legfontosabb egy ilyen helyzetben hogy, jól legyek informálva.~
*Első dolga az volt hogy, követte. Mikor meglátta a lovat és a lovászt megszólította.*
-Jó napot uram van valami érdekes hír a fogadóból. Nem szállt meg itt valami érdekes alak. Nem történt valami érdekesség akár a városban is?

[dakini]

Hísen Maranwë

Mielőtt elköszönnének, Josefin és igen siető hitvese még útba igazítanak az Ezüstsellőhöz.
„Micsoda fura népek…érdekes város ez”

Elindulok a kijelölt irányba, útközben a környéket fürkészem, javarészt évek megszokásából (Láss, ne csak nézz! Figyelj és tanulj a környezetedről – mondotta mindig Vierre) amibe persze némi őszinte érdeklődés is vegyült. Ahogy kaptatok fel Arwennel a foghíjas kövezeten az egyik kanyar után 2 alakot pillantok meg nem messze előttem. Egy fiatal lány haladt lendületes léptekkel az utcán, mögötte alig-alig lemaradva egy férfi, a lány mintha le akarná rázni őt, amin a férfi ócska szövegét hallva cseppet sem csodálkozom.
„Ráférne erre az alakra, hogy valaki némi jómodorra tanítsa!”

Ekkor mintha kimondatlan kívánságomat meghallották volna az Istenek, akármelyik is, amelyiknek éppen most nem akadt jobb dolga, a lány besokallt és hirtelen mozdulattal a falhoz szorította a férfit egyszerre fenyegetve meg az életét és a nemző képességét. Kicsit talán túl színpadias jelentnek tűnt, viszont egy cseppet sem színpadias rúgással megtoldva épp megfelelően hatott, a férfi hörögve térdre rogyott és remélhetőleg két nehézkes levegővétel közt átgondolja majd vajon hol is rontotta el. A lány pedig pattogós léptekkel folytatta útját be az Ezüstsellőhöz.

Lassan én is utána sétálok. Belépek a kapun, odabent rendezett udvar, egy háromszintes épület és tömérdek virág fogad. A fogadóból énekszó hallatszik, kellemes tenor hangon.
„remélem kolléga és nem valami vásári komédiás”

Arwent a fogadó elé kötöm, persze nem túl szorosan, hogy könnyen el tudjon szabadulni ha szeretne (okos ló, csak néha szeret sétálni) vagy ha mégis sietve kell távoznom. S bár összességében pozitív érzeteim vannak a feladattal kapcsolatban, különösen mióta a nyakamban függ az érme, mégis úgy döntök, mielőtt belépnék lehunyom a szemem (Arwen úgyis figyelmeztetne ha baj lenne) és megpróbálom megérezni a hely hangulatát, ahogy a mesteremtől tanultam. Felidézem az ezerszer ismételt sorokat:
„Látok, nem csak nézek,
Jöjjetek hát képek,
Figyelek és érzek,
Nincs rejtve már
a lényeg…”

[dakini]

Hísen Maranwë

/off: itt a 10telt KM jól megmondta, hogy mi van, ezért ez következik egyeztetés szerint/

Mikor újra az udvarra nyitom a tekintetem észreveszem, hogy az udvaron dézsákban gyógynövények vannak /off: herbalizmus / s a tiszta és rendezett udvar asztrálja is hasonló, egészséges ragyogó fény. Ami viszont feltűnik, hogy egy vékony hálószerű buborék veszi körül a helyet, valószínűleg valaki energiát fektetett bele, hogy levédje. „Remek” –állapítom meg elégedetten magamban és hagyom, hogy elöntsön a helyből sugárzó biztonságérzet. Majd a bentről hallatszó énekszó felé fordítom a figyelmem, tiszta, sugárzó, de mágiától mentes hangon szól. A dal vidám lehet, s valószínűleg a tulajdonosa is az, mert a dallam örömtelien száll az éterben. Így az ajtóhoz lépek és benyitok. Odabent az udvarral egyező hangulatú rendezettség és tisztaság fogad, a levegőben virágos szappan illata terjeng. A berendezést tekintve klasszikus fogadót látok, kisebb-nagyobb asztalokkal, székekkel és lócákkal. Jobbra hátul pillantom meg a fogadóst és a forró fürdő gondolatára felderülök, odasétálok hozzá és megszólítom:

Te vagy itt a fogadós? Szobát szeretnék, ételt és egy forró fürdőt – kezemmel a poros ruhámra mutatva nyomatékképpen - mihamarabb! És a lovamról is gondoskodj! A fogadó előtt találod, bánj vele rendesen!

/off: Mivel ez fogadó szobát kapnom kell, és a fogadós is bizonyosan rém kedves velem de majd TKM megmondja/

Majd, mint aki jól végezte dolgát, körbenézek, hogy kik vannak az ivóban, keresem az ivó előtti jelentben szereplő lányt is, de érdeklődésemmel leginkább az énekhang tulajdonosa felé fordulok.

[contle]

//bocs az iróniáért. nem bírtam kihagyni. folytatom az aktuális hozzászólások után.//

[HugiLee]

// off: Köszi a javításért !

Nem mellesleg : a tapasztalati pontokat folyamatosan gyűjtitek. egy egy jól megfogalmazott írás sok pontot érhet. //

[Gorodak]

Trian

- Akkor ha szívesen fogadtok és nem két ezüst az étel szívesen csatlakozunk és fizetünk az ételért. -

Majd Kilburnra nézek, hogy neki mi a véleménye a dologról, ha ő is benne van akkor csatlakozunk hozzájuk és adok nekik 40 rezet az ételért. A lovamat pedig oda kötöm az egyik fához és adok neki valami ételt...
A evés közben felfigyelek a barbár nyakában logó medálra és kérdezek...
< Érdekes ez a barbár elősször, majdnem nekünk jön, meg majdhogynem kiraból minket, most meg szívélyes üdvözöl, fura egy ember!!! >

- Ti is Ifinbe medtek az ezüst sellőbe, a medál miatt??? -
kérdezem és közben a barbár nyakában lévő medálra mutatok. Meg megmutatom az enyémet is.

[Thor]

Rogeirn den Kilburn


A barbár viselkedését látva mosolyra húzom a számat.


<Úgy tűnik az a fajta vagy, akit ha emlékeztetnek gyengeségére, észbe kap. Ezt jó tudni.>


Kihúzott háttal ülök a lovamon, mint büszke harcos, aki győzelmet aratott. Eszembe sem jut az a lehetőség, hogy ez csak csel, és mikor nem figyelek, egyszerűen levág, mint egy barmot. Sajnos könnyen a fejembe szál a dicsőség.


- A nevem Rogeirn den Kilburn, és kóbor lovag vagyok. A társam Trian. Nem kenyerem a fölösleges erőszak, és a kötözködés. Ezért is örülök, hogy ma este nem fog itt vér folyni. – Ezután Trian szól hozzájuk. Mikor kérdőn néz rám a társam, csak bólintok egyet.


Ezután leszállok a lovamról, és kikötöm egy fához. Addig nem is megyek oda a tűzhöz, amíg le nem nyergelem szegény párát. Hisz egész nap a nehéz súlyomat cipelte. Mikor végeztem, megpacskolom a hátát: - Pihenj barátom, megérdemled. – És enni, és inni adok neki.


Ezután lefejtem magamról a vértet, és a nyereg mellé rakom. Egyedül a láncinget hagyom magamon, az nem zavar. A láncos buzogányt kihúzom az övemből, és a páncél mellé rakom. A kardomat hüvelyestül lecsatolom, és a toknál fogva lépek a tábortűzhöz. Leülök szembe a két idegennel.


Meglepődve veszem észre a medált a félmeztelen harcos nyakában, de nem szólok semmit, megvárom, mit reagálnak Trian kérdésére. Közben a sült hús illatát érzem, de konokságom erősebb falánkságomnál. Így a megmaradt szerény saját vacsorának fogok. Szerencsére több fogadó is volt útközben, így reménykedek benne, hogy holnap jól belakhatok egynél.

[contle]

Nizaylu

A frissen kapott 40 rézpénzt megosztom Morgaannal és egy bólintással megköszönöm.
- Lehet ám velünk alkudni, vágj, amennyi jólesik.

Morgaan szól
- Valóban, mi is Ifinbe megyünk, (ugye? - néz rám kérdőn - ). Nagy balhé lesz. Hehe.
Látom rajta, hogy igazából ő is örül a társaságnak, nem lett volna értelme lekaszabolni egymást.
- Bár azt továbbra sem értem, mi köze ennek a Farkas szellemekhez. Amúgymeg... fasza hely lehet az a fogadó, aminek ilyen éles dologról adják a nevét... még sosem láttam ezüstszelőt - a lovaghoz fordul - te olyan tanultabb figurának tűnsz... mondjad már, mi a frász az az ezüstszelő?

Én is beleszólok
- Szóval ahogy nézem közös a bunyó. Van kedvetek együtt folytatni az utat odáig? Vagy legyen inkább verseny?
kacsintok rájuk. Ezt a barbár sem bírja szó nélkül, csak úgy nekem szól oda
- Egy páncélos meg egy paraszt? Hehe. Nem tennék rájuk. - vigyorog rám.

Az érme mindkettőnkben bizalmat keltett, így teljes nyugalommal fekszünk le, elsőnek a barbár, majd az esti imámat követően én is.

[Gorodak]

Trian
Kinézet: Enyhén rövid haj, de nem tüsis, ami kicsit szerteszéjjel áll és kocos, a bal szeme meg még lila egy monoklitol kissebb hegekkel. Fekete csuklyát és köpenyt visel. 175 magas és nem túl nagydarabb. barna szemmel. Fegyvereit egyelőre nem nagyon látni, mivel a csuklya eltakarja. Max a nyilpuskályát a lován...

A barbár és a másik ember mondatára csak elvigyorodom.

< Tényleg úgy gondolják, hogy versenKiyezni fogok velük, és nem is értem miért lettem leparsztozva ezt valami sértésnek szánta vagy minek, hiszen ha csak nem nemes akkor legalább akkora paraszt, mint én, ha meg nemes, nem érdemes reagálnom rá... >

- Ha gondoljátok, nekem mindegy, de a küldetést úgy is együtt kell véghez vinünk... -

Közben a hust amit levágtam, elfelezem és az egyik felét oda adom Kilburnak, hiszen már fizettem érte.
HA nem veszi el akkor megeszem én az egészet.