Seprűnyél fogadó

[dakini]

Hísen Maranwë

A pult szélénél állok az árnyak közt, szinte észrevétlen némi jóféle borral, amit Rufattól kértem. Látom, ahogy a barbár és a pap Rufattal cseveg, ,majd szép lassan mindenki az asztalhoz szivárog, mikor a lovag és társa is csatlakoznak. Lassan mind bemutatkoznak, mindannyiuk nyakában ott lóg az érme, ezért vagyunk itt, együtt.

<Szép kis társaság! Egy gorviki nemes, egy tolvaj, egy barbár egy pappal, egy kyr lovag és egy fejvadász? >

Mikor mindannyian bemutatkoztak, kilépek én is feléjük és nem létező kalapomat meglendítve színpadiasan meghajlok feléjük:
- Hísen vagyok és bárd, szolgálatukra Uraim!
Ezzel leülök az asztalhoz a pap és a lovag közé, szemben a gorvikival.
A gorviki ficsúr érdeklődése meglep, rámosolygok alkalmanként, de „kisiklok” a keze közül valahányszor azt hiszi elért valamit, mivel már megvan az esti programom.

[Toren]

Isten hozott Utazó !
Lépj be hozzánk! Nálunk mindent megkapsz , amire megfáradt testednek és elcsigázott lelkednek szüksége lehet.
Meleg vizű dézsáink illatos olajakkal , asztalaink ízes borokkal és kiváló ételekkel megrakva ,szobáink puha ágyakkal, igény szerint készséges szobalányokkal , vagy fiúkkal ,bármely népből , istállónk illatos szénával vár téged és hátasodat.
Mondd el mit kívánsz , és itt megkapod !

// off: Üdvözlök mindenkit ! Készüljünk fel a kalandra ! Amit én szeretnék tőletek : 1-3. szintű karaktereket , szárnyaló fantáziát, első körben ne fogd vissza magad ! Előtörténetben és karakterválasztásban sem kötök meg semmit előre. Válassz , mutasd be , aztán megbeszéljük a finomságokat. //

[HugiLee]

// Kedves játékosok! Hőn szeretett Barbárunk alól még a játék elején kicsúszott a játékos, plusz feladatot róva ezzel Contléra és rám, Mivel megkedveltem ezt a karaktert nem szeretném csak úgy kimesélni a játékból , ezért kerestünk alá új mozgatót. Fogadjátok szeretettel Toren-t ,aki szintén szaporítja az Online M.A.G.U.S., Shen daos szekcióját. Tehát ezentúl Toren mozgatja majd Morgaan szálait )) Itt jelzem szintén, hogy mivel Fliken Flaken nulla aktivitást mutatott azonos című karaktere játékához , ezért, ha nem lesz jelentkező az ő mozgatására, kiírásra kerül a történetből. //

[contle]

Nizaylu

Előveszem az érmemet, figyelve rá, hogy csak azt húzzam elő.
- Ja, ez is valami olyasmi.
Alaposabban megvizsgálom, mi van az érmen, eddig nem igen figyeltem rá.

Kissé meglepődöm, hogy a Flikken nevű úriember ennyire hajt a bárdunkra, ahogy azon is, hogy a kisasszony épp mellénk ül le, egy pillanatra végigmérem kettőnket, a kopottas ruhában. A többiek a fürdőt követően át is öltöztek, nekünk erre nem igazán volt igényünk...
- Na, a kisasszony a te szolgálatodra is van. - kuncogok félhangosan, majd oldalba lököm. - Kérd meg, tanítson egy kis illemre, ne legyél már ilyen bárdolatlan. Hihihi.
Hísenhez fordulok, a két lovagnak nem érzem szükségét a magyarázkodásra.
- Kérlek ne ítélj el minket az egyszerű külsőnk miatt, egyszerű emberek vagyunk. Hanem... lassan indul ez a társalgás. Lenne kedved egy dallal oldani kis csoportunk bizalmatlanságát?

[dakini]

Hísen Maranwë

- Nem szokásom külső alapján ítélni – mosolygok a papra. S mivel az imént ajánlottam fel szolgálataimat, a kérésre a hangszeremért nyúlok – legyen hát! Hallgassátok ezt az alkalomhoz illő dalt!

Tiszta, lélekemelő dalt játszom, a dallam egyszerű, csak kíséri, kiemeli az éneket magát. Messze szárnyaló és az egész fogadót betöltő alt hangon éneklem meg a hősöket, kik egykor közöttünk jártak.

Az elfeledett ereklye hősei

Történ egyszer, hajdanán,
Miről nem szólnak már regék
Hősi úton jártak ők,
de kezdjük elején a mesét.

Korokkal ezelőtt, valahol fent
a messzi északon,
Elfelejtett árny kúszott elő
a hegyek gyomrából

Észrevétlen mozdult,
s nem látta senki sem,
miként terjeszkedik az éj
át a Mer’Daray-tengeren

Hogy Darton kegye volt-e
vagy szerencse csupán
Rászegeződött mégis egy szempár
a Quirron partján

És álmot látott a boszorkány is,
vér, kín, fájdalom,
tudta jól, hogy ez vár mindenkire,
ha szárnyat bont e hatalom.

Testőrre lelt egy fejvadászban,
s együtt siettek tova,
Mert várta őket a találka pont,
a Herceg otthona.

Hosszú útra kelt a pap is,
Mert látta végzetét,
Felkereste a tűzmestert,
ki bírta az ereklyét.

Végül együtt voltak mind,
a boszorkány, a fejvadász, a pap,
a Herceg, a tűzmágus
társa a két hold alatt.

Tiadlan kardmestere volt,
az utolsó gyöngyszem,
ő találta meg az utat, mi
átvezet a sötétségen.

Összecsapott az árny s a fény,
s közel volt már a vég,
mikor életét adta a fejvadász,
az ereklye birtokosáért.

Fellobbant a szent tűz a mágusban,
imát szórt a pap,
kőbe zárták együtt a gonoszt, s
vérrel váltották meg a társaikat.

Bár sokan vesztek oda,
mégis diadalt ült a fény
Kik bátran haltak és hősként éltek
nevük örökké él.

[Gorodak]

Trian

- Akkor majd később a vacsora után megyünk valhova, de majd meglátjuk. -

A vacsoránál:
Kicsit csöndesen figyelem a többieket és nem is nagyon szolalok, meg a beszélgetés folyamán, csak felmérem kinél milyen fegyver van és milyen ruházat.
A beszédet Kilburn ra hagyom.

< hm ez érdekes lesz, de vajon miért kéne biznunk egymásban, de ami még ennél is fontosabb, mikor jön a megbizó ésmikor modnja majd el a pontos küldetést. ...>

Majd végig hallgatom a dalt.

< Ez egyre érdekesebb lesz, jó kis csapat a kérdés csak az, hogy mit kell csinálnunk, majd. >

A dal közben elfogyaztom az ételemet, meg iszok sört ha van ha nincs akkor bort. A beszélgetést még meg várom, hátha meg tudok valamit a többiekről. Majd én elmegyek át öltözni és Ottkár segitségével elmegyek lazulni. Bár elég ha csak elmondja az utat.

[gihike]

Den Oculare

*Csendesen fogyasztja ételét az asztalnál ülve. Flaken bemutatkozása és információi idegesítik.*
~A megbízónk jobban rejti a kilétét mint sejtettem.~
*Mikor a medál szóba kerül a ruháján kívülre veszi hogy, láthassák. Flaken kérdésére úgy látszik senki se válaszol. Ő se teszi. Méregeti a csapatát. Ekkor veszi észre hogy, Trian is ugyan ezt teszi.*
~A csapat tetszik. De remélem a nő nem csak zenélni tud.~
*Mikor a zene megszólal érdeklődve hallgatja a történetet.*
~Remélem én nem jutok olyan sorsa mint a történetben lévő fejvadász.~

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 5. nap estéje/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle, Toren, (Felkészül, hol este a lelkész ül: Sipimisi) „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


// Off: Kicsi a társaság, ámde roppant előkelő! Itt a vacsorától kezdve a következő két napban történteknek nyitva hagyom az idősíkot, még lehet cselekedni, beszélgetni , beszerezni ezt azt elvégre veszélyes kalandba csöppentetek…//

A vacsoránál és a következő két napon van lehetőségetek ismerkedni egymással, tiszta ruhákat vásárolni, a kifogyott készleteiteket feltölteni, szórakozni a városban sürgő-forgó nép közt és nem utolsó sorban pihenni, hisz ez a hosszú út, amit ráadásul a fizikailag lehetségeshez képest harmad idő alatt tettétek meg azért jobban megviselt mindenkit, mint azt képzelte. A vacsora utáni éjszakán senkit nem kellett álomba ringatni, és majdnem délig fel sem ébredtetek.
Két nap múlva éjfél előtt egy órával már összegyűltök a fogadó étkezőjében . Sör, némi csemege , ami még vacsorából megmaradt, és sok sok édes sütemény mellett várakoztok, és beszélgettek , ki mit látott a városból. A kikötőről, hajókról, énekmondókról, komédiásokról ..stb

//off: Kérek mindenkit, hogy írja le, hogyan jelenik meg ezen a beszélgetésen, azaz milyen ruhát visel, milyen felszerelésben van. //

Már vagy egy órája élénk társalgásban vagytok, mire elsőként Kilburn-nak feltűnik, hogy valaki, akit eddig nem láttatok, a terem jobb hátsó részében álló enyhén árnyékba burkolózó asztalnál ül. Most, hoyg jobban megfigyeli, fehér haja szinte világít a sötétből, akárcsak smaragd zöld szemei, amik egyenesen a lovagra szegeződnek.Amaz, már már kezd megörülni, hogy talán egy másik toronit lát, amikor észreveszi a sűrű hajból kikandikáló hegyes fülvégeket. Hanyagul, jobb lábát felhúzva a padra, bal kezét szépen ívelt állához és szájához tartva ül, jobb kezét felhúzott térdén pihenteti. Arcának megkapó szépségét, finomságát, ha lehet, még jobban kiemeli elegáns ruházata. Nadrágja fekete selyem , elegáns és valószinüleg , amilyen drága , olyan kényelmes cipőből indul ki, felette fehér, nemesi ing buggyos gallérral rajta smaragd dísz , a bugyos ujjak végén , szintén kisebb smaragd díszes láncok. Az egészet egy vöröses barna és sötétvörös anyagú, díszes hosszú köpeny, bordó szegéssel, fekete béléssel, arany és bordó hímzéssel. Minden darabon látszik az igényes kidolgozott kézimunka. Még pimaszul laza tartásával sem veszít teste kecsességéből, a fiatal, férfi. Saccra 25 évesnek mondanátok.

Mire megszólalnátok, a lépcső alatti ajtó kinyílik és egy csodálatos szépségű elf nő lép be rajta, mögötte Rufat. A nő olyan, mint egy jelenés. Magas , kecses és finom mozgású. Hosszú vörös hajában gyönyörű, gyöngyökkel kirakott fonatok , smaragddal díszes hajtűk vannak. Hófehér, csipkével és hímzéssel díszes hosszú, lágy esésű ruhában van, ami felett hasonló köpenyt visel, mint a fehérhajú férfi. Kezében egy kicsi, zöld, faládikát tart. Mikor kilépnek , még néhány szót hallotok a beszélgetésük végéből.
- Igazad volt Rufat. Isza és Kosztasz is különleges gyermekek. És jó kezekben vannak itt.
-Köszönöm Melda.

A nő kilép a pult mögül és felétek fordul.

-Üdvözöllek titeket barátaim. Örömmel látom, hogy mindnyájan épségben ideértetek, és kipihentétek magatokat. A nevem Ara Melda
– finoman megbillenti a fejét és balkezét a mellkasához emeli –
és azért jöttem, hogy a rámbízott információkat átadjam nektek.
- Az idegen férfira mutat-
- Ő a társam Caro Mellon. Kérlek, kövessetek az emeleti szobába .
Azzal megfordul és elindul felfelé a lépcsőn .

Folyt köv!

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 5. nap éjjele/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kilburn, Trian , Hisen, Morgaan, Nizaylu, Fliken, Den

Felmentek a szobába a második emeleten majdnem minden ugyanolyan, mint az elsőn. A lépcsőtől jobbra lévő középső ajtón léptek be. Mikor beléptek láthatjátok, hogy ennek a szobának nincs ablaka, gyertyák világítanak. A szemközti fal a puszta szikla amibe középen egy nagy faajtó van . Az ajtó két oldalán egy-egy fáklya ég , két utána szintén a sziklából meghagyott kiugró polcon sorakoznak a gyertyák. A szoba elég tágas. Székeitek félkör alakban vannak rakva. A szoba bejáratától jobbra és balra két asztal áll megrakva finomságokkal. Bor, kenyér, hús, gyűmölcs. A székek a szemközti fal felé néznek, ahol szintén van egy asztal , bár ez inkább csak asztalka, ami mögé odalép Melda és ráteszi a kezében tartott dobozt. Utolsónak Mellon lép a szobába, becsukja maga mögött az ajtót aztán Melda mellé sétál és megáll a közelében.
A nő, megvárja, míg elhelyezkedtek, elcsendesedtek és figyeltek, azután simogató hangján szól hozzátok.

-Tudom, hoyg kissé szokatlan módon kaptátok meg a felkéréseket, de fontos, hogy nagyon elővigyázatosak legyünk, mert a tét igen nagy, és az ellenségnek mindenütt vannak fülei, szemei és figyel velük. A megbízónk oly jelentős személy, hogy nem tudott volna észrevétlen idejönni, hogy közvetlenül tőle kapjátok meg az utasításokat, ezért arra kér, hogy ti menjetek el hozzá. Az én feladatom, hogy átadjam nektek a megbízónk üzenetét és majd ezt a ládát.
A feladat, amire felkér titeket, nagyon veszélyes.
Egyetlen ember nem képes véghezvinni. Egy összeszokott harcedzett csapat túl feltűnő lenne, hasonlóképpen a legendás hírű, tapasztalt kalandozók is. Ezért titeket választott, akik még fiatalok vagytok és kellőképp láthatatlanok az ellenség számára. Megbízónk tetteitek alapján választott ki titeket, de ezt még lesz alkalmatok megkérdezni tőle. Több felől érkeztetek, és sokban különböztök egymástól. Ez a különbözőség adja majd a legnagyobb erőtöket a küldetés véghezviteléhez. E különbözőségek , adhatnának okot hogy egymással viaskodjatok, de arra kér benneteket , hogy egy időre tegyétek félre ellenérzéseiteket és igyekezzetek együttműködni. Sokszor az ellenséges érzések, csupán szokásainkból fakadnak, amiket a neveltetésünk okán vettünk fel.
Különbözőségünk olyan kincs lehet, ami néha az életünket mentheti meg.
A medál, amit kaptatok, nem csak az idejutásotokat gyorsította fel, és a belépést engedélyezte ebbe a fogadóba, hanem azt is megakadályozza, hogy egymásban kárt tegyetek. A megbízónk azt kéri, hogy azért ezt ne próbáljátok ki, mert nagyon fájdalmas következményekkel jár min a támadóra, mind a megtámadottra nézve.
Az első célotok tehát a megbízónkhoz eljutni titokban. Egy különleges helyen kell találkoznotok vele, a Seprűnyél fogadóban. Ez a fogadó Doria területén található, valahol Beris Tare város környékén. Nem lehet megadni a pontos helyet, mert előre nem tudható, hogy hol fog felbukkanni. Lehet, hogy Beris Tare egy szűk sikátorában bukkantok majd rá, vagy az erdő közepén, vagy egy barlang mélyén. Ezekből is látható, hogy ez egy különleges hely. A medál segítségetekre lesz, hogy megérezzétek, merre kell mennetek.

- Kinyitja a ládát és elővesz belőle egy pergament. Kitekeri és olvasni kezdi. -

-A csapatnak közösen kell döntéseket hoznia majd és mindenki szava fontos kell, legyen. Mégsem alakulhat ki zavar. Ezért csapatotok vezetőjének Rogeirn den Kilburn lovagot kérem fel. Amennyiben elvállalja ezt a posztot , kérem, hogy Fliken Flaken adja át neki a megmaradt pénzt, hogy ezek után ő kezelje azt.
Fizetségetek pénzben: fejenként 50 arany. Aki hajlandó belevágni e küldetésbe az adott feltételekkel kérem írja ide nevét e sorok alá.

A nő felemeli fejét, végig néz a csapaton, majd a pergament leteszi az asztalra felétek fordítja. . Közben Mellon a köpenyéből elővesz tintát és tollat és a pergamen mellé helyezi.


// folyt köv .itt, most lehet hozzászólni , beszélni, kérdezni ,azt mindenképpen jelezzétek, hogy ki az aki aláírja //

[dakini]

Hísen Maranwë

Lent a nagyteremben

Nem tetszik, hogy a férfi a semmiből került elő, s mivel elf, ezért jó eséllyel csak külsőre fiatal, valószínűleg megvan már 4-500 éves. Reflexből mérem fel, keresem a fegyvereit, bármi gyanúsat rajta, vagy a nőn. //off: hatodik érzék

Fent
Belépek a szobába, de az ajtó közelében maradok. Az elf nő beszélni kezd, de nem mond igazán semmi fontosat. Az egyik közelebbi asztalhoz lépek, míg beszél és elveszek egy almát az asztalról. Mikor befejezte a monológot, előhúzok egy széket, leülök rá, a csizmás lábamat felteszem az ételekkel megrakott asztalra:

- Ez mind nagyon szép és jó, 50 arany, veszély és világhírnév! Csak arról nem esett még szó, miről is szól ez a küldetés! És persze felmerül a kérdés, hogy mi olyan fontos vagy titkos, hogy nem elegendő a hír hozásához egy futár – nézek itt a nőre – minek kell kettő? – s ezzel az elf férfira nézek.

[contle]

Nizaylu

A vacsoránál
Mivel Den és Trian nem igazán szólnak bele a beszélgetésbe, velük kevésbé foglalkozom.
Hísen felé:
- Köszönjük a dalt. Emlékezetes pillanata marad számomra ezen estének. Hogy hívják a hangszert és mióta játszol rajta? Kérlek, meséld el a történetét, hogy lettél bárd!

Kilburn felé:
- Látom, téged valami nagyon feltöltött. Miféle szórakozásban volt részed, mióta elváltunk?

Flikenen látom, hogy Hísen izgatja a fantáziáját, ezért egyes próbálkozások esetén random hülye kérdésekkel nehezítem az ügyét.

A vacsora vége felé, elegendő sör-bor után a barbárral a szokásos szintű csevejt folytatom.
Lefekvés előtt úszom egyet a tengerben, hogy ezzel kissé józanodjam. Ha nem elég, futok is néhány kört. Ha jön a róka, az sem baj. Ha félóra alatt sikerült szalonképes állapotba jutni, akkor építek egy kis oltárt és imádkozom.

[dakini]

AZ 3. NAP KÖZÖS VACSORA
Hísen Maranwë

A dal után visszaülök és megszólít a pap:
- Köszönjük a dalt. Emlékezetes pillanata marad számomra ezen estének. Hogy hívják a hangszert és mióta játszol rajta? Kérlek, meséld el a történetét, hogy lettél bárd!
- Nagyon szívesen! Ez a hangszer a shamiszen, igen kedves szívemnek! Bár ez nem is lehetne másként, hiszen minden bárd elsősorban és legvégül a hangszerébe szerelmes – kacsintok rá.
-Hogy hogyan lettem bárd az egy hosszú és bonyolult történet, inkább azt meséld el, ti hogyan s mint találkoztatok – intek a barbár felé – érdekes páros vagytok!
//off: itt még beszélgetek azzal, aki megszólít vagy ha úgy alakul

Viszonylag hamar kimentem magam, vár Rupert és Rákászvég kocsmái. Kisétálok a fogadó elé a megbeszélt találkára Ruperttel. Ő egy fának támaszkodva áll, a Holdat nézi, mikor meglát elmosolyodik:
- Gyönyörű éjszaka van! Indulhatunk?
Megkapóan fest a holdfényben, hirtelen elmegy a kedvem a zenés-táncos mulatságoktól.
Ellöki magát a faltól és elindul a város felé, én utána nyúlok és ezúttal én hívom – gyere!

Hátraviszem az istállón át a hátsó udvarra majd tovább le a kis öbölbe. A tenger felülmúlhatatlanul szép a holdfényben, mintha olvad ezüst lenne. Leteszem a hangszerem egy féltő simogatással a partra, majd elindulok a tenger felé és ahogy haladok elkezdem ledobálni a ruháimat. Mögöttem hallom, ahogy Rupert élesebben veszi a levegőt, így pár méterrel és néhány ruhadarabbal távolabbról visszanézek, rávigyorodom – éjszakai fürdő – mondom, ha nem jött volna rá magától.

Ledobom a maradék ruháimat és belegázolok a vízbe és élvezem a simogatását a bőrömön. Visszapillantok és látom, ahogy a félelf épp eléri a vizet. Mivel csak annyira mentem be a vízbe, hogy a lábam még leérjen, ezért hamar utolér. Arcán az a jellegzetes férfi ragadozómosoly, mely minden prédáját becserkészett hím sajátja. Majd egészen közel ér, arcunk már szinte összeér és percekig nézi a szemem egészen közelről, mintha abból akarná kiolvasni minden titkomat. Aztán nagyon lágyan, finoman megcsókol, közben átkarol és magához húz. Beleveszünk egymás ölelésébe, s ő kicsit kijjebb húz a sekélyebb részek felé, ahol a víz már csak a lábszárunkig ér. Lehúz magához a homokra…

Percek teltek el, vagy órák, nem tudni, de ahogy a gyönyör hullámai lassan elcsitulnak, csak csendben fekszünk egymáshoz simulva és hagyjuk hogy immár a tenger hullámai ringassanak el minket. Végül hűvössé válik az idő ezért felkerekedünk, összeszedjük a holminkat és felmegyünk a szobámba.

[HugiLee]

Morgaan

Mikor Kilburnnék feltűnnek:

-Igen igen lovagom, illatos vagy és majd kicsattansz. Biztos huncudkodtatok valami kis helyi pipivel mi?
– Jót röhögök, aztán a legkedvesebb barátságos hangomon szólok a lovagnak. Tetszik, hogy nem egyedül vagyok ilyen termetes legény a csapatban . Ezt nem árulom el senkinek, talán még magamnak sem de egy kicsit, honvágyam van. Néha hiányzik a saját népem, és Kilburn, legalább termetében idézi a hazámat.

-Gyere vasember végre ihatunk a megismerkedésünkre is.

Amikor a bárdlányka bemutatkozik, egy pillanatra csak lesek, főleg, hogy ez a finomnak látszó hölgyike a sok úriember közt épp mellénk ül le. Látom Nizaylut jobban meglepi. Én már megszoktam otthon, hogy a nők körém rajzanak és felajánlják magukat , de ezen a földön az ilyen simabeszédű nőcskéknél ezt még nem tapasztaltam. Viccnek veszem és jót kuncogok rajta. Látom Nizaylu is veszi a lapot.

„- Na, a kisasszony a te szolgálatodra is van. Kérd meg, tanítson egy kis illemre, ne legyél már ilyen bárdolatlan. Hihihi.”

- Szívesen venném, ha szolgálnál nekem de közönséget nem kérek hozzá hehehe! Ahogy az a ficsúr mondta : - itt Hísenre nézek, majd két kezemet enyhén széttárom és az ölembe mutatok és nézek. - Hölgyem ! Állok szolgálatára!
-teliszájjal röhögök, Nizz haverommal együtt.
A dal nem az én világom, nem is nagyon értem miről szól, de a csaj jól játszik, ez a klimpírozás még jól is jön a kajához.

„- Köszönjük a dalt. Emlékezetes pillanata marad számomra ezen estének. Hogy hívják a hangszert és mióta játszol rajta? Kérlek, meséld el a történetét, hogy lettél bárd!”

Miközben tömöm a képembe a vacsit, úgy érzem nekem is csatlakoznom kell és jelezni, hogy tetszett. Ne higgyék, hogy nem értek a művészethez:
-Ja ja jól adtad !
Aztán megrágom és lenyelem a falatot, s egy újabb korsó sörrel öblítem. Majd épp mikor Fliki akar valami újabb szépet mondani , a sör hangban visszaköszön és jó hangosat és hosszan böffentek. Amikor Nizaylu hülye kérdésekkel szakítja félbe Flikent , jókat röhögök rajta , bár ebbe a sok sör is besegít . Nem mindig tudom követni az eseményeket, mert néha ki kell ürítenem a sört magamból.
A vacsi végére már jólérezzük magunkat Nizzel. Ha a többiek nem szálnak be a beszélgetésbe az sem zavar. Nizaylu valószinűleg hamarabb áll fel az asztaltól, mint én. Kimegy az istállókhoz, gondolom a kertbe megy imádkozni. Ha van még beszélgetőpartner, az asztalnál és tudok még artikuláltan beszélni , akkor maradok .

[HugiLee]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Hugilee
Észak–Ynev, Abaszisz
Pyr.sz. 3593 / A 3. nap estéje/
(egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll.)
Játékosok: Dakini, Gihike, Gorodac,Thor, Contle „és egy ismeretlen nevű lovag, aki nem szerepel a filmben „
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------



Fliken flaken nemesként megszokta, hogy másképp néznek rá, és a nőknek is imponál csinos, külsejével, vagy ha ez nem lenne elég, hát elképesztő kalandos történeteivel veszi le a lábáról őket. Ezen az estén valahogy semmi nem működött. Hiába nyújtotta csápjait a csábos bárd lány felé, mikor azt érezte, hogy végre felkeltheti a figyelmét, mindig valami történt.
Amikor a lány dala után a két csapzott társuk megdicsérte művészetét.

„- Köszönjük a dalt. Emlékezetes pillanata marad számomra ezen estének. Hogy hívják a hangszert és mióta játszol rajta? Kérlek, meséld el a történetét, hogy lettél bárd!
-Ja ja jól adtad ! „
Fliken épp nyitotta volna a száját, hogy valami kedves bókot ő is hozzátegyen, amikor a barbár egy hatalmasat és hosszút böfögött, így beleszorítva a szót.

Néhány perc múlva újrapróbálkozott, egy kellemes történettel.

- Igen, amikor egyszer a Nassur folyó mellett jártam magam is megtapasztalhattam az ottaniak furcsa vendégszeretetét. Egy fogadót kerestem épp az esőben, amikor egy idős nő lépett elém és azt mondja…
Nizaylu borgőzösen közbevág:
-Jó jó de foga volt még?


-Hogy mi? Foga? Hogy jön ez…? –

Fliken próbálta megtalálni az értelmet a közbevágásban, de nem találta, s a barbár hangos nevetéséből arra következtetet, hogy talán nem is kell keresnie.
„Vicces pofák ezek …” Gondolta, de nem nevetett , még magában belül sem.
Mikor elhalt a nevetés , újabb próbálkozásba kezdett volna .
-….és azon a mocsaras részen egyszer szembetaláltam magam egy olyan hogyishívjákkal egy olyan gyíklénnyel….
De úgy tűnt, hogy Nizaylu és a barbár nagyon szeretik az ilyen történeteket….tönkretenni.

- Menekült volna, de már nem láttad, mer' gyorsabban szaladtál a másik irányba, mi? Hehehe.
Flikennek ekkor már kissé kezdett az idegeire menni …
-Te mégis mirefel csinálo….? !!!

De az a taknyos csak nem hagyta abba…

- Mi az ott a szakálladon ? Viaszosvászon?!!

-Mi vaaan?!!!! Mi a szar az a viaszosvászon?

Talán a medál hatott, vagy a sok bor, vagy a barbár felhúzott vészt jósló szemöldöke, vagy talán ezek mind együtt, de Fliken nem tudott mást tenni, bár egy pillanatig a tőrén volt a keze, de úgy látta hogy ez a gyerek tök hülye, és nem mutatna jól, ha egy őrülttel való összetűzésben szerezne monoklikat egy tökkelütött részeg barbártól, már a gondolat is nevetséges volt , ez az egész szitu nevetséges volt, hát ő is beszállt a röhögők sorába:

- Hát ti tök hülyék vagytok . ilyen szó nincs is ….méghogy viaszosvászon…

A hölgyike hamar kimentette magát, így már minden zavaró tényező nélkül ihatta magát az asztal alá Fliken a barbárral és a kis pimasszal. Hajnalban , fogalma sem volt, hogy került abba a helyzetbe, de kihányt két talicska trágyát az istállóbál, három deci vöröset..a többire már senki nem emlékszik. Reggel egy póni alatt ébredt, aki nagyon szerelmes pillantásokat rebbentett rá. Kár, hogy fiú póni volt, így Fliken hamar felpattant és a következő percben már a saját szobájában próbálta összerakni az előző estéről még megmaradt emlékeiből a történések folyamatát.
……

Mikor Rupert és Hísen egymáshoz olvadva mentek fel a meleg szobába, Rupert segített levenni a lányról a nyirkos ruhát. Ahogy egymáshoz ért bőrük, bármennyire fárasztó is volt az éjszakai „fűrdőzés” szenvedélyük újra fellobbant, s ezúttal ráérősebben ismerkedtek egymás érzékeivel. Mindketten élvezték és értékelték a pillanatot, hogy végre hasonló szinten tudatos és tehetséges partnert találtak. A nap még csak nyújtózkodott a láthatáron, amikor Rupert óvatosan, hogy fel ne ébressze, kibontakozott a lány karjaiból és a meleg ágyból, mert bármennyire is szeretett volna még maradni, akármeddig is, odalenn az istállóban szintén őrá vártak. Arwen , a selymes sörényű hatalmas harcos, és a többi jószág.

Miután ellátta őket, a konyhába ment és egy tálcára főtt tojást, szalonnát, narancsot, süteményt és némi megmaradt sültet halmozott. Két kupát és egy nagy kancsó friss hideg vizet is tett mellé az ételfelvonóba, majd felszaladt az emeletre, felhúzta és csendben bevitte a lány szobájába.
Levette a ruháit és visszabújt a takaró alá , a kellemes melegbe az alvó Hísen selymes bőréhez. Szinte sejtenként ébresztette fel. Keze végigsimított rajta s ajka követte.
Ahogy a nap melege nyitja a hajnali harmatos virágok szirmait, úgy nyitotta meg Rupert érdeklődése újra a gyönyörnek s ébredt fel teljesen. Amilyen lágyan és csendesen indultak el, olyan mély, hosszú és vad szenvedélyt éltek meg. Egymás karjában fekve csak nézték a másikat hosszú percekig. Mire szívverésük csillapodott, megnyugodott, Rupertnek eszébe jutott, hogy hozott reggelit. Kifacsart néhány narancsot, a többit szilárdan fogyasztották. A tálcáról minden elfogyott, s ők végre minden érzéküket kielégítve egymást ölelve alhattak el.

[contle]

Nizaylu, Első szabadnap

Ottkár, ígérete szerint elvisz a fegyvergyártóhoz. Némi előrelátással felpakolok a fogadóban egy napi kaját.
A keleti kapunál kimegyünk a városból. Ez mondjuk kedvemre való lépés, de mikor már fertályórája lovagolunk a fák és sziklák közt, balra a tengert jobbra meg csak a természet egyéb szépségeit csodálva, kicsit gyanakvóvá válok. Már épp szóvá tenném a dolgot, amikor kinyílik a tér és egy kicsi, néhány házból, vagy inkább csak kunyhóból álló falucskába érünk. Középen egy kis féltető alatt kovács ügyködik. Néhány készterméket látunk nekidöntve egy rúdnak. Morgaan leszáll a lóról és odasétál egy méretes darabhoz, egy kétkezes pallos. Én felszisszenek. Visszafordul, rám vigyorog.
- Jól van na, csak meg akartam nézni. Ezt nézd, mekkora. Hehehe.

Egy finom mosolyban nyugtázom, hogy se magyarázkodnom, se fizetnem nem kellett . Az egyik kunyhónál megállunk. Kívülről elég szerény hely, a cégér is szinte csak azért van kint, hogy az idegen is lássa, mit találhat itt. Ottkár megáll és mutatja, hogy bemehetünk:
- Itt készülnek a környék legkiválóbb íjai.
Amilyen kicsinek és szerénynek látszik kívülről a házikó, akkora meglepetés vár, kiderül, hogy ez csupán a bejárat volt, a kapu. Bent tágas udvar fogad, a gyártás különböző fázisait mutatják be a különböző helyeken száradó-pihenő félkész eszközök.
Az udvaron néhány kisebb bódék talán ugyanezek tárolására. Többen is ülnek kicsi székeken és erőst elfoglaltak; csiszolnak, kenegetnek, hajlítgatnak, nem értek hozzá igazán. az udvaron néhány fa, és körötte cserepekben növények, virágok, egész szép, rendezett összkép. Az egyik sarokban valami tavacskát is látok, kövekkel, náddal, békákkal.
A szemközti lehet a főépület, bár minden fából van mégis azt gondolom ez lehet az, mert talapzaton áll. Szélesen elterülő falépcső (5 fok) vezet fel a nyitott bejárathoz. Ez egy fura ajtó, szépen faragott, meg minden, de ilyen stílusút még nem láttam. Ház és mégis annyira beleolvad az erdőbe, hogy tökéletesen otthonosan érzem magam. A szélesre tárt ajtón belépve szolgaféle ember jön elénk:

- Segíthetek?
- Igen, egy íjat szeretnék.
- Milyen minőségben kerestek íjat?
- A legjobbat szeretnénk. Van pénzünk rá.
Elmosolyodik, és valamilyen ismeretlen nyelven szól oda valakinek.
- Foglaljatok helyet itt. - Mutat egy asztalnál pár igen kényelmesnek tűnő székre.
- Szólok a mesternek, addig igyatok egy kis bort, ha jólesik.
visszasétál az udvarra és bemegy az egyik bódéba. Közben az előbb megszólított ismeretlen kilép és két poharat s egy kancsóban bort hoz nekünk. Egy egész csinoska lány az.
Míg a lányon legeltetjük szemünket és csendben iszogatunk, addig visszatér a férfi hozzánk.
- Kérlek, kövess!
Visszavisz az udvarba, és az egyik épületbe vezet minket, ahol egy mester épp farag valamit. Lépéseinkre megfordul, majd egy invitáló mozdulattal a késztermékhez visz, itt külön fakkokban vannak a fegyverek. Egyből a hosszú íjas stóchoz megyek.
- Ne siesd el a választást, az életed múlhat rajta! - jegyzi meg, majd odalép az egyik falhoz és széttolja, mögötte felakasztva öt gyönyörű íjat látok.
- Választhatsz azokból is, kiváló minőségű mind, de ha van pénzed, akkor ebből is kinézhetsz magadnak egyet.
Ezzel visszalép az asztalhoz és tovább foglalkozik az előbb letett darabbal.

A barbár nézi a hosszú íjat a kezemben. - Nem mondod, hogy ezzel a hosszú izével lőni tudsz?
Alaposan megnézem a falon a különleges darabokat, és az érzéseimre hallgatva kiválasztok kettőt; próbálgatom őket, végül egynél megmaradok, s csak ezután veszem észre, hogy egy apró, művészien megformált sólyom van beleégetve a tetejénél.
- Ezt... ezt elviszem.
- Jó választás. Tavasszal készült. 6 arany lesz. A nyílvesszőket ott találod, tegezenként 40 vessző, 2 arany. Ez a minőség kell neked ahhoz az íjhoz.
Felveszek abból is egy teli tegezzel, és kifizetem a mestert. Furán búcsúzik:
- Szolgáljátok egymást tisztességgel.
Kilépünk az épületből.
- Te, akarsz valamit? - Egy pillanatra elgondolkodik, látom, a pallos jár az eszében, de gyorsan közbevetem, - a mostani fegyvereidet is épp
fel tudod pakolni a lóra...
Beleegyezően sóhajt.
- Azért... azért az egy elég durva fegyver ám. Hihihi.


Az új szerzemény birtokában csillapíthatatlan vágyat érzek a gyakorlásra (talán egy éve is megvan már, hogy nem volt a kezemben íj), ezért megkérdezem, tudnak-e ebben segíteni. A mester a fejével int a szolgának, aki csak annyit mond:
- Kövess.
Kivezet a házból vissza a térre és rámutat egy másik házikóra
- Ott találsz célt is.
Odaérve egy fiatal srácot és egy öreganyót találok, akik szalmából csinálnak céltáblákat. A szolga rámutat:
- Mint vevőnknek, jó ajánlatunk van: 3 rézért vihetsz ezekből, ha gyakorlás végeztével visszahozod. Ők majd megjavítják, ha nagyon szétlőtted.
Felkapok kettőt és egy zsákot a daraboknak. Kint látom, hogy a barbárnak tetszik a falu, ezért csak intek neki, hogy majd jövök. Ottkár a bejáratnál vár rám. Kérésemre egy közeli tisztáshoz vezet, melyet körben homokfal határol, így a homály lövéseimmel se hagyom el a drága nyílvesszőimet.
- Köszönöm a segítségedet, visszatalálunk egyedül a városba.
Biccent, majd ellovagol.
A nap hátralevő részében új fegyveremmel ismerkedem. Indulás előtt hálát adok Arelnek a szerzeményért, összeszedem a már kissé kapatos barbárt a faluból, és épp vacsorára visszaérünk a fogadóba.