------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM.: Pelso
Riegoly városállamok Sueso állam. A határban. Az őrgróf várától nem messze.
Pyr.sz. 3707
Thor(Gwon Malor) Gorodak (Guray) Sirak (Mitaboshi Fuutame)Flame (Smaragszemű Zebrin) Thrin(Sab’dagharn Thrin Mechil)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ahogy lassan magatok mögött hagyjátok a falu maradványait, a lobogók büszkén lobognak a szélben hirdetve a király akaratának közeledtét mindenki számára. A távoli megfigyelők nem tudhatták, hogy ebben a percben a „király akarata” megosztott. Gwon Malor a király szeme és füle, akaratának tolmácsolója és végrehajtója az egyik elátkozott kiásásán gondolkozik. Mitaboshi Fuutame Tiadlanból hozott, lelke legmélyéről jövő reflex, hogy a holtakat nem bolygatjuk felszínre tőr. Néhány pillanatig egy arra lebegő asztrál lény azt is hihette volna, hogy a távolról jött harcosa a csapat vezetője mivel a többi lélek is érezte szavainak igazát.
//Guray nem dobot karizmát így dobtam helyette. 19+12karizma=31//
A harcos nyersen fogalmaz, hisz ő nem ért a meggyőzéshez, de a tiadlani is érzi szavai után minden tudásra szükségük lehet, hogy életeket merhessenek. Mitaboshi tartása, ami eddig megfeszülni látszott a dactól Gwon és Sab’dagharn szavai nyomán, most ahogy Guray-ra néz az enyhülés jeleit mutatja.
A csapat döntését végül Smaragdszemű összegzi a tiadlani tartásának enyhülése nyomán.
- Akkor már csak a grófné engedélye kell mindössze az illem kedvéért.
//Sirak, ha a karaktered nem akar jelen lenni, akkor nem kell ott lened.//
Másnap a grófné engedélyével és a pap jelenlétében felbontjátok a tömegsírt. Gwon az egyik elátkozott koponyáját veszi a kezébe és leül meditálni a sír mellé vele. Hosszas meditálás után pattannak fel végül a szemei. Önmagához képest is elfehéredett az arca, szinte már halotti maszkot öltött ahogy megpróbált talpra állni. Már majdnem talpon volt mikor megszédült, hogy el ne essen Guray rögtön utána kapott és támaszt nyújtva neki mellé állt.
A koponyát visszatette a pap a sírba és miután a katonák újra földel borították be a sírt ismételten megáldotta az elátkozottak nyughelyét.
Miközben visszatértek a várba az eső elkezdet esni.
A földszinti páncél terem kandallójában vidáman pattog a tűz miközben a csapat esti megbeszélésre összegyűlt a vacsorát követően. Gwon már vissza nyerte erejét és bőre már sokkal élettel telibb. Odakint az eső kitartóan öntözi a tájat.
//Ha kérhetném a megbeszélést, hogy mit is tudtok eddig azt írjátok le újból. Köszi.//