Narxes (Arius di Morques) kalandjai

[Narxes]

Arius di Morques

Megvonja a vállát mikor az Öreg visszautasítja az ételt, majd kérdése után tör egy darabot a kenyérből és elkezdi enni. Szavait hallgatva, biztos benne, hogy nagyon el lehet mélyedve hitében, mert majdnem minden mondatában az istenét emlegeti, ráadásul böjtöl... Fokozott figyelemmel próbálja követni a bemutatkozását és egyre kuszább szavait.

<... Hogy ki vagy? Mit zagyválsz itt össze? Hogy... A nevem??...>

Megáll a falat a szájában a neve hallatára. Átfut agyán; hogy tudott ekkorát hibázni, mikor alapvető lenne kilétét leplezni, de hamar elveti, mert tiszta fejjel érkezett, jóféle álnévvel. Kényelmetlenül érzi magát. Tanácstalan. Fogalma sincs mit kezdjen evvel a helyzettel. Mintha nyitott könyv lenne e Vén Bolond számára. Már nem hatja meg a barátságos mosolygása. Nem is tudja pontosan, hogy a körülöttük tomboló vihar, vagy az Öreg jelent nagyobb veszélyt.

<... Szóval olvasol bennem... Ha mégis csapda lesz, akkor bizonyára most fogsz lecsapni, hogy felfedted tudásod... de ha így van akkor mi a Ranagol poklának áldottál az istened erejével az imént? Mi terved van velem?.. Mit tudsz még rólam?...>

Gondolatai pörögnek, de kihalt a szó belőle. Némán ül kihúzott derékkal, s elkerekedett szemekkel mered az Öregre néhány pillanatig. Úgy érzi magát, mint valami csapdába esett vad. Aztán a kíváncsiság kezd úrrá lenni rajta. Kíváncsi, hogy mi fog kisülni ebből az egészből. Feszes testtartásán lazít valamelyest, lenyeli a félig rágott falatot, majd lassan megcsóválja fejét az Öreg kérdésére és talán választ remélve, továbbra is csendben figyeli.

[A Rászil]

Játékos: Narxes (Arius di Morques)
Időpont: Psz. 3691. esztendő Antoh Tercének (Galradzsa havának) utolsó napja az Érmék ünnepének estéje (Galradzsa ünnepe)
Helyszín: Al-Avdal Sejkség Nadalkin városától nyugatra valahol a Hassiri-sivatag leg délibb csücske és az avdali füves puszta határán
Esemény: A tűznél

* Kérdése után türelmesen figyel és vár az Öreg. És a nemleges fejcsóválásodat látva, elégedetten bólint. *

- Jól van Fiam! Annyit legalább tudsz, hogy mikor kell igazat "mondani". Akkor most jól figyelj, mert csak egyszer tudom elmondani neked. Csak a ma éjjel adatott nekünk, Galradzsa akaratából.
Az igazi neved, amit anyád adott neked születésed jogán és Galradzsa áldásával, Muhemin al Assír ibn Nassar...

* Ezután mesélni kezdett, olyan részletességgel és őszintén, mintha saját szemével látta volna mindazt, amit elmondott. Először családod származásáról, hogy őseid Qusarmában élnek már századok óta. Anyádról (Muhemin Janiya) mesélt. Származásáról, gyermekkoráról, szerelméről, akié soha sem lehetett, az utazásairól El Zashrába a fakereskedőkkel. Arról a véres napról, amikor egyik ilyen út alkalmával gorviki rabszolgavadászok elrabolták és meggyalázták. Hogy, hogyan lett egy gorviki boszorkányszekta tulajdona, akik csak azért vásárolták meg, hogy téged, mint újszülöttet feláldozhassanak. Arról, hogy hogyan élte túl, amíg téged a világra hozott és szökött meg veled. És hogy téged elrejtett, majd visszatért a szektához, hogy kínhalált haljon érted.
Ezután az "apádról" mesélt, akinek az ükapja szintén dzsad rabszolga gladiátor volt és egy kisnemes gorviki nő ágyasa. Ezért még apai ágon is dzsad vér folyik az ereidben. Utána mesélt apád gyalázatos tetteiről, amiket rabszolgavadászként művelt. Elmondta, hogy három hasonló módon fogant féltestvéred van, akik jelenleg is rabszolgák. Megtudtad, hogyan ölték meg apádat egyik rablóútjuk során és hogy dzsadok temették el tisztességgel, habár nem érdemelte.
Majd a nemrég meggyilkolt nagyapádról (Muhemin al Nassar ibn Jasim - anyai ágon), aki Qusarma névleges sejkje volt. Megmondta, hogy a gyilkosa egy cseléd volt, akit kényszerítettek, hogy mérget tegyen a nagyapád ételébe. És hogy ezután a cselédet is megölték. Aki pedig, a támadást kitervelte az Jafar el Zahr ibn Ghazanfar, és hogy ő a leggazdagabb fakereskedő Qusarmában. És hogy azért tervelte ki az egészet, hogy átvegye a hatalmat és minden egyes fa, ami a Shibarán leúszik, az az ő zsebét tömje.
Azonban azt is elmondta, hogy nincs idő a bosszúra és a leleplezésre, mert sokkal nagyobb fenyegetés közeleg. Mesélt neked az amundokról, a történelemről velük kapcsolatban, hogy Istenük, Ahme Ramun testet öltött 13 démonban és ma éjszaka kiözönlenek a sivatagból, hogy 3 felől támadjanak az Ibarában élőkre. Hogy uralmuk alá, akarják hajtani az egész sivatagot és mindenkit, aki benne él. Elmondta, hogy a három amund hadoszlopnak mi az iránya és, hogy ez első célpontok sorsa már megpecsételődött. De még nincs minden veszve, csak sietni kell!
Végül pedig, neked szegezte a kérdést, azt, amit a legkevésbé szerettél volna hallani...*

- És most Assír Fiam, döntened kell! A néped oldalára állsz és esküt teszel a véredre, vagy hátat fordítasz őseidnek?? Akkor azonban, bűnhődnöd kell Galradzsa, mai, szent ünnepén elkövetett gyilkosságért, amit "véreid" ellen követtél el!

* És most először hiányolod az Öreg arcáról a mosolyt... *


//Off: Kérlek a karakterlapodra vezesd fel, hogy: Történelem (amund): 1; Történelem (dzsad): 1; Vallásismeret (dzsad): 1 //

[Narxes]

Megdöbbent kíváncsiságára, természetesnek tűnő maszkot öltve hallgatja tovább az Öreg szavait. A Muhemin al Assir ibn Nassar név szinte beleég a tudatába. Eddigi életében belénevelt eszméi akárhogy is ellenkeznek, a vére, csontja, zsigerei s egész lénye érzi, súgja neki a Próféta igazát. Pillanatra érthetetlen számára a kétség kívüli igazság felismerése, de hamar tovasiklik, mert a történet viszi tovább.
Természetes maszkját mindjárt édesanyja sorsa le is törli. Itt vége a színlelésnek. Elszomorodik. Vér szerinti apja története alatt pedig lassan feláll, karba tett kezekkel hátat fordít az Öregnek s a tűznek, mintha hallani sem akarná, de továbbra is élesen fülel, miközben a biztonságot nyújtó védőbúra mögé tekint a barnásan tomboló viharra. Nagyapjáról hallva, válla fölött vissza tekint a Prófétára és talán szóra nyitná száját,. de csak hallhatatlan sóhaj hagyja el. Az ammund isten által közelgő vész hallatára az Öreg felé fordul s tudatával továbbra is issza szavait, ám lélekben kissé elakadva az anyja sorsán szenved.
Érzelmei kavargása közepette ráeszmél, hogy mekkora dolgot is ajándékozott neki ez a Vén Bolond. Csak azon nem tér napirendre, mivel keltette fel figyelmét ennek a valaki,. vagy valaminek, aki megmentette őt a húsevő vihartól és feltárta az igazságot. Nevet s életcélt kapott, midőn úgy érzi , életével tartozik az édesanyjának, vérének és talán az előtte ülő Öreg Dzsadnak. És ki bölcsen kiváltotta őt a sötétségből, hogy mindezt megtudhassa, nevelőapjára mély tisztelettel gondol.
Az Öreg komorrá válása kicsit meghökkenti. Már annyira meg sem lepődik, mikor teljesen kopárra csupasztva állítja döntés elé...

<...Ranagol rohassza meg Taba el Ibarát!... velem együtt...>

Néhány pillanat után, gondolatait összeszedve, őszintén néz az Öreg szemébe.

- Ha csak azért szolgálnám az Ön útját, mert megmentett a vihartól, az még csak valami szolgasors lenne és nem volna oly őszinte, mint a szeretet... mellyel anyámnak tartozom. A becsület, mellyel véremnek tartozom. A nevem, mellyel Önnek tartozom... Hát itt az életem, mindezért adom... De tudnia kell, hogy szívből csak úgy tudok az Útjára lépni, ha eljön az ideje, fel fogom forgatni Ibarát és Gorvikot mindazokra vadászva kik meggyalázták anyám vérvonalát. És tudnia kell, hogy nevelésem nyomait nem biztos, hogy rögvest hátra tudom hagyni. Viszont ha így is elfogad, Ranagol taszítson poklába, szívből lépek az Útjára!... Esküszöm! -

Mondja egyre nagyobb átéléssel, indulatosan, egyre emelkedő hangon s bár szinte suttogva kezdte a végszót már majdnem hangosan kiáltja, miközben az öklével a saját szívére csap. Egy valami biztos; ez nem színlelés volt. Megnyugvását kifakadó könnye hozza ahogy az Öreg előtt állva, az új hit és eszmék befogadására immár nyitva áll.

//OFF: Az lenne a kérdésem, ha ezt túléli a karakter, hogy mi legyen a kegyelt háttérrel?
1. Az új eszméket (hitet) elfogadva Ranagol kegyét veszti és lehúzom a háttérből. (Nem szeretném másra használni azt az egy pontot, mert a felsorolt új képességek bőven tartalmazzák.)
2. Nem is Ranagol kegyeltje volt, hanem Galradzsáé, így marad a háttér. (Magyarázat lenne arra, hogy miért kereste fel a Próféta.)
Meg volna még egy lehet pofátlan kérdésem. Mivel én pocsék névadó vagyok, ez az Arius... sem tetszik igazából, használhatnám e a kari feltüntetésénél az általad megadott új (valódi) nevét? //

[A Rászil]

Játékos: Narxes (Arius di Morques)
Időpont: Psz. 3691. esztendő Antoh Tercének (Galradzsa havának) utolsó napja az Érmék ünnepének estéje (Galradzsa ünnepe)
Helyszín: Al-Avdal Sejkség Nadalkin városától nyugatra valahol a Hassiri-sivatag leg délibb csücske és az avdali füves puszta határán
Esemény: A tűznél

* Az Öreg csendben végighallgatja válaszodat, esküdet és ismét mosolyt látsz az arcán és a szemében, ami különös aranyfényben játszik. Majd szóra nyitja száját... *

- Ranagolnak, immár semmi hatalma feletted Assír Fiam, egyedül Galradzsa ítélhet meg ezután. És ha követed Útját, akkor a véred ellen vétők is megismerik haragját. Azonban vigyázz, ha letérsz az ösvényről, akkor Te is megítéltetsz, nem lesz hová bújnod! Most pedig, gyere ülj mellém Assír Fiam!

* Amíg helyet foglalsz, addig elővesz egy kis bőrszütyőt, majd félmarék homokot szór bele lassan és közben érthetetlenül mormol valamit. Végül átnyújtja neked.*

- Vedd ezt, és óvd, mint az életedet! Ez Galradzsa homokja, a néped jövője! Kapukat nyit meg előtted és a Nagy Vihar után, megáldja majd otthonod! Használd okosan Assír Fiam, de soha ne kérkedj vele! Ne feledd, nincs az a homokförgeteg, ami elhomályosíthatná Galradzsa szemét...!
Most pedig, pihenj, holnap hosszú út vár rád...

/Off: A kegyelt háttér maradhat, csak természetesen Galradzsa kegyeltje leszel. És persze, engedélyezem a névváltoztatást, hisz az új az igazi
Valamint varázstárgyként rögzítsd: Galradzsa homokja (szent erekje); Erőssége: 200 E; Hatás: Kézben tartva, Galrdzsa akaratával egyező (ellenkező esetben a hatás elmarad ) beszéd, kinyilatkoztatás 200 E-s mágikus (asztrális, mentális) meggyőzéssel bír. Földre szórva 200 E-s áldás érvényesül egy 200 méteres átmérőjű körben (tipp: pl. egy új templom alapjához tökéletes, de másra is jó... Azonban csak egyszer szórhatod szét. ) //

[Narxes]

Muhemin al Assir ibn Nassar

Kendőjével ismét megtörli az egész arcát, bár e művelettel csak könnyeit hárítja. Talán kis gyermek kora óta nem történt vele ilyesmi, ezért szégyenérzete támad az imént feltört érzelmei miatt, de úrrá lesz rajta és nyugalmával lassan méltóságát is visszanyeri. Biztatónak találja a Próféta szavait. Helyet foglal mellé leplezetlen büszke testtartással, s szemében őszinte tisztelettel végignézi az Öreg ügyködését. Átveszi a neki nyújtott erszényt, meghajlással jelzi, hogy érti az ereklye fontosságát. Nyakán viselt vékony bőrzsinor függőjét előhúzza az öltözéke alól és ráerősíti a Morques pecsétgyűrű mellé, majd visszarejti a ruházat alá.

- Köszönöm Jóuram! Úgy lesz. -

Mielőtt elpakolná az élelmet tör még egy darab kenyeret és elfogyasztja, aztán iszik egy kis vizet kulacsából. Előveszi a pokrócot, gondosan szétteríti, a csizmáit leveti és ráül a szerény fekhelyre. Hátizsákját párnaformára pofozza, majd ráhajtja fejét miután jól begubózott, betakarta magát. Hanyatt fekszik a tűz mellett, s az ég felé tekint. Elgondolkodik a nap történésein, majd kis idő múlva az Öreg felé fordul.

- Al Abadanában egyáltalán tudnak már az amund vészről? Készítik a sereget a démonok fogadására? Vagy én leszek a vész hírvivője? -