A Pusztaság

[Huor Aikanáro]

Manul

* Fahlan leszerszámozása és csutakolása után aludni indulok, de Yakur tűnik fel a tűz mellett. Valamit a tűzbe dob, majd farkasszemet nézünk rövid ideig. *

< Szóval neked is van ilyen páncélod kis görény... De meg fogsz lepődni, amikor kilyukasztom... >

* De a rövid kis színjáték után mindenki visszatér a maga sátrába. Pihenni akarok...
De egyszer csak rémisztő álomból riadok fel, valami vagy valaki van odakint... *

< ...Mi a bánatos balhere volt ez?! Az a kis szuka... >

* Sajgó fejem tapogatva lassan, kicsit kábán feltápászkodok az ágyból. Kiráz a nyavaja ettől az egésztől... Se ébren, se álmomban nincs nyugtom!
Megpróbálom magam össze szedni és a valóságra koncentrálni, a zajra...
Lassan, halkan előhúzom a handzsárom és bejárat közelébe,de attól kicsit jobbra osonok. Figyelek és várom, hogy mi történik. És közben úgy helyezkedek, hogy az esetleges támadót meglephessem. Ha belép valaki, akkor azonnal lecsapok rá.
Ha mégsem történne semmi, akkor hosszasan fülelek, majd óvatosan a kardommal félre tolom a sátorlapot, ami a bejáratot takarja. De nem állok be középre, oldalt maradok és tovább figyelek. Ha ismét nem történik semmi, akkor vissza engedem a sátorlapot és a fekhelyemre telepszek. De nem alszom, hanem kardal a kezemben figyelek, amíg el nem nyom az álom. *

//Off: Szükség esetére gurítok támadó értéket és Sp-t. Az egyéb harci módosítókat rád bízom
Elírtam a Handzsárt, azt javítottam //

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín: Gyepű, Rossz Föld, a volt Sakálok Nemzetségének területe
Esemény: Elcsípett beszélgetés



\\ Egyelőre nincs szükség dobásokra, az utolsó posztod a dobálóban a következő csatára raktározzuk \\


Mocskosnak érzed magad. Mintha lemosták volna rólad a Szellemek érintését és valami rossz, sötét dologgal töltöttek volna fel helyette.
Undorító.
Hányingered van.
Medveszag...?

\\ Intelligencia - próbát kérnék\\

A zaj a sátor előtt két emberre utal. Megállnak a közelben.

Yakur hangját hallod. Suttog, de érted, mit mond.

- Lehetetlen. Nem hiszem, hogy ennyi látnokbürök után ébren legyen, vagy ellenállhasson.

Aya hangja sokkal határozottabb, mint azelőtt.


- Néha tényleg úgy gondolom, hogy oltáron lenne a helyed, Yakur. Hány éve várunk már erre? Manul kulcsfontosságú hazatérésünkben. Láttam őt jósálmomban.
Erre azzal jössz nekem, hogy szerinted nem éber. Érzem, hogy nagyon is az.
A következő félmunkádnál Thuragh ajándéka leszel.
Így hogy jelöljem meg? Gondolkozz már...

Kavicsok morzsolódnak.

- Többé nem fordul elő. Kívánod, hogy eszméletét vegyem? Bár valószínűleg széttárt karokkal hortyog.

Csend.

- Felesleges. Ha bemész hozzá, levágja a farkad. Cserélj rajtam kötést és segíts vissza a Második Bőr alá. Reggel megpróbálok beszélni vele. Amúgyis olyan ügyben jár itt, aminek nem jött még el az ideje.

Au. hány ujjad fér be?


Neszezés, surrogás.

- Kettő. Ha rám hallgatnál és feküdnél ahelyett, hogy a Korg - Torony sátra előtt utasítasz rendre, talán már helyre is jött volna. Hmm. Így sem rossz. Milyen "ügy"?

- Nem nagy ügy. Nem is tartozik rád. Nagyfiú lelke nagyon zárt, a nevén és a Sahih el-Rúah legendán kívül nem jutottam mélyebbre.

- Az valami ibarai kufár, vagy mi?

Csend.

- Halgass, Yakur. Mondom, oltáron a helyed.

- Vérem és velőm a Tiéd, Comturom.

- Ne hívj így. Sem már, sem még. A Fekete Hajnal újraeljöveteléig még lesz pár évünk hátra.

- Akaratod Szerint, Anya.


Távolodnak.
Csend van újra. Egy - két óra és hajnalodik - állapítod meg, ahogy kikémlelsz, hogy valóban tiszta - e a terep.
Az.

Kifejezetten hideg van, lehelleted párája icipici cseppekben ül meg az orrod hegyén.

Meg kell fognod a halántékod, annyira fáj.
Hányinger.
Szédelegsz.


A vacsorádtól a sátorlapon kidugott fejjel, okádva szabadulsz meg, azonban ez csak némileg hoz enyhülést.

Rossz föld ez, a zsigereidben érzed...

[Huor Aikanáro]

Manul

* Alig bírom magam össze szedni. Nem elég az álom és a kínzó fejfájás, még az Ősök támogatását is elveszítettem... Felfordult a gyomrom... A vacsorától, a helytől, az álomtól, a szagoktól, ettől az egésztől! Minden porcikám egyszerre üvölti, hogy el kell innen mennem, amint lehet...
De a kinti zajok és hangok rövid időre feledtetik kínjaimat, koncentrálok...! *

< Ezek rólam beszélnek...!? Ébren ám te patkány... Tudja a nevem a szajha... Hát, én is láttalak, nagyon is jól, te kétszínű szuka... Megjelölni...? Álmomban akartál a fejembe mászni...? Mi a szart akarnak ezek...? Csak várd ki, amíg én mászok a tiédbe... Gyere te kis szarházi... Gyere csak... Tudja, hogy ébren vagyok...? Hát persze, az álom... Felébredtem, tudja... Pontosan, beszélgetni fogunk...! Szóval a sámántanoncnak nem sikerült beforrasztania a sebet rendesen...?! Helyes...! Ez a kis szajha tényleg a fejemben turkált... Majd én elmesélem ennek a kis kíváncsi patkánynak, hogy miért is jöttem... De az lesz az utolsó mese, amit hall életében...! Comtur... Az meg mi a lószar...? Holnap kiderül... Holnap... >

* Végighallgatva a beszélgetésüket magyarázatok és kérdések sora kavarog a fejemben. És düh tombol bennem, amiért ez a két dögnek való, ki akar játszani és használni! De a feszült figyelés elmúltával visszatér a fejfájásom és a hányingerem. Egyik kínzóbb mint a másik... Leengedem a kardom és támasztéknak használom, ahogy szinte bele görnyedek a fájdalomba. Azonban rossz ötlet volt előre hajolnom... Abban a pillanatban a vacsorám is előre lendül... Szerencsére az ajtó mellett állok és van időm gyorsan kidugni a fejem, mielőtt hányok... Csak az éjszakát bírjam ki... Nagy nehezen vissza botorkálok a fekhelyemre és elnyúlok rajta. Megpróbálok mélyeket lélegezni és az Ősökhöz fohászkodni, hátha vissza térnek és segítségemre lesznek... *

< Csak bírjam ki holnapig... Atyák, térjetek vissza, szükségem van rátok... Átokverte egy hely... De, ahol én vagyok, ott vannak az Ősök is, bennem... Amíg ver a szívem és hiszek, addig velem vannak... >

//Off: Dobás a topic-ban. Tároljuk csak őket, jó dobások lettek. kár lenne, ha elvesznének! //

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín: Gyepű, Rossz Föld, a volt Sakálok Nemzetségének területe
Esemény: Kontraktusnak vázlata



Szinte ájultan zuhansz a fekhelyre, álom immáron nem zavar fel egyáltalán.
Csak valami zaj. Már nem érzed a dermesztő hideget, csak valaki más jelenlétét a sátorban.
Virágillat...
Aya.

- 'Reggelt, Manul.
A megszokott rajzok a bőrön és a vonzó test látványa elmarad - helyette az ismerős szűk páncélruha nyeli el tekinteted. Melletted áll, hátrébblépve várja, hogy felkelj. A fekhely mellé rakott tőkén vaskupa gőzölög - eddig ismeretlen, ám bizalomgerjesztő illat lengi be a sátrat.

Mozdulatain nem hordozza sebesülésének nyomait. Lehetetlennek tűnik, hogy ilyen hamar egyáltalán lábra tudjon állni. Mégis úgy mozog, mint egy valódi vadász.




A földet nézi, meghunyászkodás nélkül sütve le szemeit.Még így is inkább tűnik veszélyesnek, mint lábadozónak.

- Tudom, mi járatban vagy itt és el kell keserítselek...

Vár, hogy mi a reakciód. Nem tűnik feszültnek, hangja mély és nyugodt.

- Sahih el-Rúah. Ezt a nevet csak néhányan ismerik erre felé és a jóslatok szerint még jó öt évig a föld alatt pihen. Ha úgy érzed, hogy hazudok, lelked rajta, vár a Gyepű...
Álmomban találkoztunk már. Nem volt finom élmény, elhiheted. Jósálmomban a vérem kívántad venni.
Mindenesetre alkut ajánlok. Segíts hazajutnom és elindítani a bosszúm. Ha talpra állott a Fekete Hajnal, visszatérünk Veled a Gyepűre és vérünkkell segítjük Sahih el - Rúah felkutatását. Kemény menet lesz, egymagad elvéreznél közben.
Ha nemet mondasz, elfogadom.
Ha álmom beteljesítve kardot húzol, mert belemásztam az emlékeidbe, elfogadom.
De jobb, ha tudod, hogy nem célom, hogy vér follyon.

[Huor Aikanáro]

Manul

* Kábán, zsibbadtan ébredek álomtalan álmomból. A lány áll mellettem... Lassan végignézek rajta, látom páncélt öltött és valami levest hozott... Érdekes párosítás... Felrémlik bennem az éjszaka, az elhangzott dolgok és hevesebben kezd verni a szívem. *

< Kétszínű kis dög... Ha nem megy erővel, akkor hízelegni próbál. Játszani akarsz? Legyen hát! >

* Leplezetlen mosolyra rándul fáradt arcom és lassan feltápászkodom. Miközben Aya hamisan édes szavait hallgatom kinyújtom tagjaimat. Kényelmesen, ám tudatosan kiűzöm magamból a fáradtságot. *

< Sahih el-Rúah, megint... Ki a bánat lehet...? Nem csak álmomban kívánom, elhiheted... Hogy alkut?!? Rossz volt a sorrend, először kellett volna kérned... Kétszínű szajha... És milyen előzékeny... >

* Mire befejezi a lány a mondandóját, addigra nagyjából végzek is nyújtózással és az álmosság helyét düh veszi át. De egyenlőre türtőztetem magam és válaszolok neki. *

- En raggad tugbaya w'rossom hut ta effenry! - Le kéne tépnem a fejed, mint egy galambnak! Nem Te vagy az egyetlen, aki próbált a fejembe mászni... De Te vagy az egyetlen, aki még él... De, mivel ilyen barátságos vagy ma reggel, ezért még várok vele.
Hogy ki a lószar az a Sahih, akit emlegetsz, nem tudom, meg a Te fekete hajnalodról se hallottam még, de nem is érdekel egyik se. Azt viszont tudom, hogy még az átkozott fajtádnál is köt az a tény, hogy az életeddel tartozol nekem. Amíg le nem szolgálod, vagy Én el nem küldelek. Hogy is mondtátok tegnap...? Igen... Az erő jogán!! Szóval mielőtt bármit is kérnél, előtte adnod kell... És ezt egyszeri ajánlatnak veheted, csak mert ma nincs hozzá kedvem, hogy a véred folyjon...

* Közben leplezetlenül süt az arcomról a harag és az elszántság, hangom határozott. Láthatja, hogy ez nem tréfa.
Számítok rá, hogy feldühítem és támadni fog, ez a játékom része. Közben a szemem sarkából felmérem, hogy hol is a handzsárom. De ha támad, akkor először puszta kézzel próbálom elkapni és "satuba" szorítani...*

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín: Gyepű, Rossz Föld, az Új Hajnal Klánjának területe
Esemény: Adni




\\ Érzékelés, valamint Akaraterő - próbát szeretnék kérni. Megjegyezném, a karakterlap és az előtörténet alapján Manulnak
még nem volt szerencséje ágyba bújni senkivel.\\


- Sahih a Penge. Azt kajtatod. Hiába adod a tudatlant.

Aya érzelmeit egyáltalán nem tudod leolvasni arcáról. Nem dühítetted fel, az biztos. Ha mégis, lehetetlenül jól leplezi. Hátrébb lép.

- Az életemmel nem szolgálhatok, de valami mással... Kemény évünk volt és egyszer sem párosodtam közben.

Közben trükkös csatok oldódnak az oldalán és kétfelé esik a páncélruha a földre, teljesen hangtalanul. Majd az alsó is.
Csodás, tekintélyes keblek tárulnak eléd, a női test fantasztikus szépségével. A rajzok a szemednek kedves részeket elkerülik, amit eddig csak sejtettek a rongyok, az most teljes valójában kerül szemeid elé. Pont annyira izmos, hogy kívánatos maradjon, ám ereje férfiemberéhez hasonlatos lehet.
Megfordul, hogy lásd, nincs rejtett fegyvere.



A lehetetlenül kerek és izmos fenék látványtól vér lódul ki a fejedből, s be az ágyékodba.

Aya anyaszült meztelenül, felvont szemöldökkel néz Rád kérdően. Nem tűnik veszélyesnek így egyáltalán.

[Huor Aikanáro]

Manul

//Off: Ez annyira aljas volt... És az akaraterő sincs meg... És persze, szűz, nem gondoltam, hogy jelentősége lesz a semmi közepén...//

- A kard, igen... Majdnem elfelejtettem, hogy turkáltál a...

* Vágnám rá kapásból, de elakad a szavam. Egyszerre eset le, hogy mit mondott a lány és a ruhája is...
Idegesen a szakállam kezdem babrálni, még soha sem vetkőzött meztelenre előttem nő... A meztelen nők, akiket eddig a háborúban láttam, azok halottak és megbecstelenítettek voltam. De Aya erős és gyönyörűen eleven... Nem tudom levenni róla a szemem. *

- Ez őőő... Én nem... Én őőő... Én nem tudom, hogy... őőő... Én még nem...

* Próbálnék valamit mondani, de csak habogok össze vissza. Melegem van és kiszáradt a torkom. Csak állok ott tétován, pedig égek a vágytól, hogy megérintsem... *

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín: Gyepű, Rossz Föld, az Új Hajnal Klánjának területe
Esemény: Kapni (Manul és Anya)



Már megint a medveszag. Yakur ezek szerint a sátor előtt strázsál. Már szóra nyitnád a szád, már indulnál, hogy elhessegesd, amikor...
Aya megfordul. A tetoválásokat határozottan természetellenesnek tartod tudatod felszínén, de tekintete fogvatart. Nem bámulod már a combokra varrott kosszarvakat. Nem érdekelnek a rajzok, gyorsan jelentőségüket vesztik.
Oldalán az évek alig látható csíkokat martak - most esik le, hogy már nem látsz keresztül a lányon. A halálos seb komoly szúrássá enyhült, egy vastagabb faágat sem lehetne átszúrni rajta.

- Te nem, Te nem mi? - ujját a szádhoz érinti, habogásod elhalkul.

Határozott mozdulattal lök a prémek közé, valahogy eszedbe sem jut ellenkezni. Az öledbe ül, megcsókol. Úgy meztelenít le két mozdulattal, hogy zavarba jössz tőle.
A hajadba túr.
Lehúnyod szemeid.
Masszírozni kezdi a fejedet.
Csókjában érzelemnek nincs nyoma, de finoman-édesen bizsergeti a szád. Amikor abbahagyja, hiányérzeted támad és kinyitod szemeid.

Hát ki nem szarik Yakurra?


- Metha érintsen Engemet, ez így száraz lesz.

Egyetlen, gyors mozdulattal tépi fel két körmével a gyógyulófélben lévő sebet. Hagyja, hogy vére lassan lefelé csordogáljon, az öledbe, ahol most végre egymásba értek.

- Így.

Többé nem csókol, de az élmény bőven kárpótol.

Ötleted sincs, meddig tart nászotok, kizökkensz az időből.
Húsz év fájdalma, háborúja, utazása, feszültsége távozik belőled. Új értelmet nyer a "JÓ" kifejezése. Több, eddig lényegtelennek tűnő részlet világosodik meg elmédben múltadból.

Kiélesedik hallásod, tisztán érzékeled, ahogy a felkelő Nap felszántja a Gyepű foldjét. Hallod a ritkás aljnövényzet sercenéseit növekedés közben.

Gyengének, sebezhetőnek érzed magad, legszívesebben most azonnal nyugovóra térnél.
Csak a hátát látod, ahogy a sátorlap felé lép és felkapja a földről öltözékét. Combjai belsején vérrel keveredett Manul csordogál.

- Huh, Keleten szép nagy dolgok nőnek, mi...? Ha beszélni akarsz, Északnak az utolsó sátor az enyém. Ha menni akarsz, most menj, tőlem aztán kerenghetsz a pusztában évekig, Martalékom.

Mire pislogsz egyet, már le is hullik a sátorlap és a ropogó köveken hallod, ahogy távoznak. Yakur érces hangja tör utat füledbe, bántóan cseng a távolból:

- Mire volt ez jó, Anya? Nem fogod tudni magadhoz kötni semmiképpen. Még az Egyetlen Tanait sem vallja.

Aya válaszát elnyomja a távolság, s fejed tompa zsibongása.

Magad vagy újra, a nász illata körbeleng.


Furcsa, mintha többet adott volna, mint eddig bárki, de többet is vett volna el erődből, mint eddig bármi.
Elég véres vagy, a gyengeség percek múltán elszáll és átveszi a helyét valami komor elégedettség. Esti rosszullétednek nyoma sincs.



\\ Manul most megkapja a Szexuális Kultúra 1. fokát Kp - ráfordítás nélkül, illetve gratulálok - a Korg egyetlen ynevi nap leforgása alatt a 2. - ik Tapasztalati Szintre lépett. Indoklása : jó szerepjáték, helyzetfelismerés \\