Új-Pyarron

[Hakea Ello]

(Sylas)

*A nő már iramodna, mikor eszébe jut valami, ami bebiztosíthatná őket legalább valamilyen szinten. Kissé elpirulva bocsánatot kér a nőtől, amiért nem jutott eszébe azonnal, majd egy néhány röpke pillanat erejéig koncentrál. Utána tesz egy lépést a recepció felé, de megtorpan amikor érzi hogy nem feltétlenül sül el jól a dolog.

-A veszélyérzékemet rendkívülire növeltem. Nem biztos hogy egészen jól sül el a dolog, én mégis megkockáztatnám. Nincs igazán megnyugtató előérzetem a dologgal kapcsolatosan. Vágjunk neki?

*Pillantása merő érzelemkavalkád. Idegesség, türelmetlenség rí le róla, valahogyan mégis figyelmesnek és gondoskodónak tűnik.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*Megtorpan, amikor a férfi várakozásra inti. Figyeli ahogy újra elindul a recepció felé majd megint megáll.*
- Mi a baj. Másfele menjünk?
*Sóhajt egyet.*
- Megbízom benned egyenlőre. Vezess, amerre úgygondolod hogy biztonságban kijutunk a lépcsőház felé.
*Utána követi a férfit amerre az vezeti.*
<... Csak ne csaljon csapdába. ...>

[Hakea Ello]

(Sylas)

-Nincs más választásunk. Kockáztatnunk kell. Fohászkodj az Úrnőhöz hogy burkolja puha árnyakba lépteinket.

<Ne hagyj cserben minket. Ne most. Szégyen lenne ilyen nyomorult földönfutók előtt lebuknunk.>

* Végül elindul a recepció felé. Elméjét kiélesíti, ugyanis más képességének nem igazán veheti hasznát.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, Dél Cillaga fogadó recepcióján
Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének második napján, éjközép után
Résztvevők: Clauril (Limenel), Sylas Oira (Hakea'Ello),
_____________________________________________________________

*Nyugodt, de határozott léptekkel indultok el a Recepció felé. Utatokban több ajtó mellett haladtok el a folyosón, de mind zárva van. A recepciós pult helységéhez érve kiléptek az ajtón, és az előtérrel találjátok szembe magatokat. Ahogy kiléptetek az ajtón, mellettetek áll a recepciós fiú, értetlen ábrázattal. Csak roppant nagy szerencséteknek tudhatjátok be, hogy nem fogad benneteket a recepciónál nagy szemekkel bámuló értetlen vendégsereg is. A fiú néhány pillanatig méregeti enyhén csapzott fizimiskátokat, majd zavartan és kicsit tanácstalanul megszólal.*

- Örhöm! Elnézést hölgyem és uram, de mit keresnek itt? Ez ott a személyzet területe!

*Látható tanácstalanságotokat látva azonban rögvest kapcsol.*

- Azt hiszem talán kicsit eltévedtek. Ha a lakosztályok felé vezető lépcsőt keresik, menjenek vissza a folyosó elágazásához, és ott jobbra!, ott lesz az emeltre vezető lépcső

[Hakea Ello]

(Sylas)

* Jócskán megijed mikor észreveszi a fiút, de megpróbálja ennek legcsekélyebb jelét sem adni. Megjátssza a tanácstalant, ami nem is okoz neki túl nagy erőfeszítést. Majd mihelyt látja hogy rajta a sor, megkönnyebbült arccal válaszol.

-Nagyon szépen köszönjük az információt, nem vagyunk hozzászokva ilyen hatalmas épületekhez a kis galambommal. És a bál hevében néha megfeledkezik az ember ilyen apróságokról. További jó estét, és mégegyszer köszönjük!

*Majd lágyan kézen fogja Claurilt és megindul a megadott irányba. A lépcsőfordulóban még egyszer körülnéz a lovag után kutatva. Majd Claurilhoz szól, halk, bizalmas hangon.

-Morgena hatalmas.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*Követi a papot a recepcióra. Mikor kiérnek, rögtön a vértes alakokat kezdi elemezni magában. Amikor a morgenita a fiúval kezd el beszélni, szenvedélyesen belekarol a férfiba, és annak vállára teszi közben a fejét. Kicsit becsípettnek tetteti magát, és mosolyog mint a tejbetök. Miután útbaigazítják őket, kart karba öltve megy a pappal visszafelé. Befordulnak a lépcsőház felé és amikor már nem látja őket senki, elkacagja magát.*
- Hát ez elképesztő. Eszméletlen vagy. Ezt élveztem nagyon. na de siessünk. Menjünk minél előbb biztonságos helyre.
*Csak úgy sugárzik az arca. Már ami látszik belőle. Felszaladnak az emeletre, és mikor a nő szobája elé érnek, az ajtó nyílik egyből. A dzsad szolga kitárja és beengedi őket. Clau bólint neki, a szolga kisétál a folyosóra és becsukja maga mögött az ajtót. Clau széttárja a kezeit és megszólal.*
- Hát itt laknék. Érezd otthon magad.
*Az ágyhoz sétál, és leveszi a köpenyt. A selyeming hozzátapad a lány testéhez az izzadságtól. Ledobja a csizmáit és a fürdőhelyiség ajtajához megy.*
- Helyezd kényelembe magad. Mindjárt jövök.
*Azzal eltűnik a helyiségben. A fürdőkádhoz megy és levetkőzik teljesen. a fürdőkád szélére ül, és a lábát belelógatja a vízbe. Élvezi hogy felfrissíti a hűvös víz. Locsolgatja a testét egy darabig.*

[Hakea Ello]

(Sylas)

*Halványan de sugárzó szemekkel mosolyodik el mikor hallja a lány lelkesedését. Felfut vele a lépcsőn, hagyja hogy elragadja a siker és a őillanatnyi gondtalanság mámora. Utat enged a rabszolgának és Clau után ő is bemegy a szobába. Miután magukra maradtak, tréfásan megjegyzi:

-Hát igen. Most már bánom hogy nem első osztályra irattam be magam.

<Hmm, rámférne egy fürdő igazság szerint...nincs merszem megkérdezni tőle. Ha rávezetem esetleg...>

-Köszönöm kedves meghívásodat. Ha bármire szükséged van, kérlek szólj. Ez a legkevesebb amivel viszonozni tudom jólelkűséged.

*Majd a tükörhöz lép, leveszi ingét és végignéz magán. Bőre enyhe kreol, szíve fölött a Farkasok címere. Tátott agyaras száj, arany körmök. Megfordul, és nézi a "hollót". Régebben undorodott és félt tőle, ostoba gyermekfejjel még el is kaparta, erre már csak egy csorba emlékeztet a "madár" bal szárnyán. Elmosolyodik, és ellép a tükörtől, leül az ágy szélére és vár, hátha ad valami jelt magáról a nő. Megint feláll, és megpróbálja a szobát sejtelmes félhomályban úsztatni, sötétít, esetleg fényt gyúlyt ha kell.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*A pancsolás után kilép a kádból. A dél körüli dolgok jutnak eszébe. Eljátszik a gondolattal, de aztán elhessegeti őket.*
<... Nem bírná ki. Hasim már bírja a lelki strapát. Ő még nem. Nem akarom ezzel elrontani az egészet. Ez az este a fokozatosság jegyében fog tellni. Legalábbis remélem. Ha levenném a maszkom, akkor nem tudnám megfékezni. A ruhámmal is nagy kockázatot vállaltam. Még nem bízhatom meg benne. ...>
*Belebújik egy puha háziköntösbe, ami körülbelül térdig ér, és a dekoltázsát is behúzza. A maszkot is megigazítja a fején, majd mezítláb besétál a szobába.*
- Na? Találtál valami érdekeset?
<... Na. Nem szarakodott. Az a nadrág úgynézem hamar követni fogja az inget. Vajon tényleg ilyen hamar le akar fektetni? Miért bízik bennem? Vagy azt hiszi, hogy az ágyban kiszedhet valamit belőlem? Jujj. Még a gondolat is vicces. De jóképű, annyi biztos. Felkeltette az érdeklődésemet. De előbb a munka, és utána a szórakozás. ...>
*Odasétál az egyik polchoz, és leemel róla két kristálypoharat. Tölt valami jóféle töményet és a férfihoz lépve átnyújtja az egyiket.*

[Hakea Ello]

(Sylas)

*Clauril besétál a szobába, Sylas egy pillanatra elmélázik a nő kecses lábain. Mikor nyújtja neki a poharat, feláll az ágy széléről, és koccint vele. Nagy homályszemeivel a nő tekintetét keresi, szemeiből kiolvashatja gondolatait.

<Bízom benned, pedig semmi okom rá. Ugye nem akarsz megmérgezni, hmm? Ne rontsd el azzal az estét...hisz olyan szép lehet még.>

-A ma esti apró győzelmünkre.


*Megízleli az italt, majd kortyol belőle egyet-kettőt. Visszaül a helyére, és hellyel kínálja a nőt is. Majd lágy hangon elkezd picit érdeklődni származása, élettörténete és ilyesmi felől, hogy oldja a hangulatot.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*Ő is belekortyol az italba, hogy a férfi lássa az ital ártalmatlanságát. Azután leül a férfi mellé az ágyra.*
- A győzelmünkre, bármi felett is arattuk.
Hogy honnan jöttem? Dovorból. Azért vagyok itt, hogy felmérjem a terepet. Vallásunk egyfolytában terjeszkedik, és hely kell neki. Itt délen még nem sokan ismernek minket, és ennek hála nem si sokan üldöznek. Ne olyan terhes a megítélésünk mint északon. Nagyon rámijesztettél, de minden riadalmamért kárpótol az, hogy nem vagyok egyedül ebbe az óriási városban. Ráadásul egy pappal hozott össze a sors. Külön örülök.
*A poharat lerakja a földre és hátrébb csúszik az ágyon. Kezeivel háta mögött támaszkodik meg ezzel kicsit megnyitva dekoltázsát, és mélyen a pap szemeibe néz.*
- mesélj te is magadról. Hogy lehet, hogy ilyen tiszta kyr vonásaid vannak és mégis fekete a hajad?

[Kherion Ran'Dhaal]

(Azrel Lorden)

*Mikor meghallja, hogy a két gyanús alak menekülőre fogta a dolgot, utánuk indul, bár tudja: a félvértben semmi esélye nincs arra, hogy utólérje őket. Az elágazásnál balra fordul, így egyenesen visszaérkezik a Dél Csillagához. A további bújocskára már nem volt szükség, össze állt a kép a fejében. Emlékezett az ebédre, ahol Clauril kisasszony és az az idegen férfi az avatatlan szemek számára szinte észrevehetetlenül jeleztek egymásnak egy-egy mozdulatukkal. A másik árny feltehetőleg a hölgy volt. Az ok, amiért találkoztak, Azrel számára rejtély maradt, minthogy az a tény is, hogy sietősen elfutottak, mikor ő a közelükbe ért, ami természetesen azt jelentette, hogy valamit igencsak titkolnak az itteniek előtt, de ennek már nem sok jelentősége volt a lovag számára. Kora hajnalban úgyis útnak indul, akkor pedig már teljesen mindegy lesz, hogy mi is történt ezen az éjjelen.

<... Amúgy pedig különben sem tartozik rám a dolog ...> - gondolta, miközben belépett a fogadóba, és magabiztosan odaballagott bajtársaihoz. Még felelevenítettek egy-egy veszélyes, vagy éppen mulatattó pillanatot az elmúlt hetekből. Körülbelül egy óra múlva búcsúzott el tőlük:
- Remélem, látjuk még egymást, Azrel! - nyújtott kezet Haphes, utolsóként.
- Arra mérget vehetsz, barátom! - mosolygott Azrel, majd kezet rázott a vörös hajú lovaggal. - Kora reggel indulok! Minden jót, barátaim! - köszönt el a lovag, majd elindult a szobája felé.

[Hakea Ello]

(Sylas)

*Szemmagasságba fekszik a nővel mihelyt látja hogy elnyújtózkodik, majd folytatja a beszélgetést.

-Tudod, nem mindíg előny ha az emberről lerí hogy kyr. Nem is vagyok tisztavérű, legalábbis nem teljesen. Hajam festett, látod?

*És előtúr neki egy apró tincset ami véletlen fehér maradt bizonyítékul.

-Eléggé zavart az elfásult kasztrendszer. Ugyan van értelme, de a törvény feledésbe merül, ha nem szegik meg. Egyetlen Tharr tanításai közül amivel szimpatizálok. Az egyház így nyer legrohamosabban teret a pórnép közt. A magasabb kasztba tartozók pedig az egyensúly fenntartása és a hagyományok megőrzése miatt fordulnak leginkább az árnyékúrnő felé, no meg bájos szemű boszorkánylánykák által, nemdebár?

Egy sejtelmes mosolyt enged meg Clauril felé.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*Elfekszik az ágyon. Egyik kezével támasztja a fejét, a másikkal játszik az ágyon. Látszólag nem vette fel a boszorkánylányka kifejezést. Fapofával siklik túl rajta. Egyik lábát felhúzza egy kényelmesebb pózba, ezzel a puha szövet lecsúszik szinte egész gyönyörű combját láthatóvá téve. Közelebb telepszik és odanyúl a fehér hajfürthöz. Mikor közelhajol, hogy megnézze, dekoltázsát kiszolgáltatja a férfinak. Az teljesen betölti annak látómezejét.*

[Hakea Ello]

(Sylas)

*Hagyja hogy egy darabig eljátsszon a fehér tinccsel. Majd finoman megfogja a nő csuklóját, magát testközelbe fészkeli vele óvatosan, majd halkan a fülébe súg

-Tudom már mi célt szolgál az ezüstszín álarcod. Sok lány álm­a hogy úgy nézzen ki mint te, Clauril, de nem gondolnak bele, mekkora teher néha a gyönyörűség. Ebben a városban csak egymásra számíthatunk, ha megtudják kik vagyunk, bizonyosan az életünkre törnek. Bízz meg bennem, kérlek. Engedd meg, kishúgom­ hogy teljes valódban csodálhassalak.

*Vár a nő reakciójára, bár igencsak nehezére esik féken tartania magát. A nőből áradó érzékiség vonzza mint molylepkét az esti gyertya fénye. Ha megengedi, másik kezével leveszi a maszkját, eltűnődik a mennyei szépségű arcon, majd lassan a szájához emeli a nő kezét, lehunyja szemeit éł gyengéden végigtáncoltatja nyelve végét Clauril ujjhegyein.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Clauril)

*Hagyja, hogy Sylas levegye a maszkját, és várja a szokásos reakciót. Meg is támaszkodik, hogy ne érje váratlanul amikor a férfi leteperi.
Mélyen a szemébe néz. Arca minden pasit megbabonáz, és ha ez a látvány a testével is kiegészül, akkor mindig elszabadul a pokol. Szépsége és kisugárzása olyan párost alkotnak, hogy ha nem takarná el a külvilág elől, úton útfélen letámadnák. És ez még a jobbik eset. Vigyáznia kell arra is, hogy milyen ruhákat hord. Ő a két lábon járó érzékiség.*
<... Nem tudom mit várok szegénytől. Eddig is jól bírta, de ez már sok lesz neki is. Pedig ma este tényleg lassan akartam kezdeni. Hmmm. Mindegy. Ez a sorsom. Sodródjunk az árral. ...>