*Rámosolyog Shanilra.* - Semmi baj. Biztonságban vagy. Az az embervadász, illetve aki annak adta ki magát, elárult minket. Még szerencse, hogy nem ölt meg, csak leütött. Ha jól tudom, valami mérget is kaptál, de ebben nem vagyok biztos. Jobban jártál mint Joe barátja. Tudod az ork. Ő meghalt. Úgyhogy ne emlegesd kérlek majd Joe előtt jó?
Hogy vagy? aggódtunk miattad.
*Ráteszi kezét Shanil homlokára, hogy nem e lázas, aztán megigazítja a takaróját.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Megfogja Minu kezét és hirtelen fel szeretett volna kelni,de féluton hirtelen megszédül és visszazuhan az ágyra.Mélyeket sóhajt majd ismét neki rugaszkodik lassabban kisebb nagyobb sikerrel.Vhogy felül az ágyon hátát a falnak vetve.
-Te jól vagy?
végignézi Minut közben az egyik kezével megfogja a szakadt ruha cafatokat,amik lógak róla.
-Láttom...harcoltál te is.
Elforditja a fejét Minutól.
-Sajnálom.Sajnálom,hogy nem tudtalak megvédeni...hogy nem voltam melletted akkor,amikor szükséged lett volna rám...
- Jól vagyok, ne aggódj. De tisztáznunk kell pár dolgot. Útálom, ha gyenge nőnek néznek, akire egyfolytában vigyázni kell. Harcos vagyok. Méghozzá arelita, tehát a fanatikusabb fajtából. Azt, hogy törékeny vagyok, azt az elszántságommal ellensúlyozom. Nem kell engem félteni.
<... Hogy mondjam el neki, hogy összemelegedtünk Joeval. Fenébe. Az utcán még könnyebbnek tűnt. ...>
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
-Igen tudom,hogy nem szereted.De attól még sajnálom,hogy nem tudtam rd vgyázni.Fontos vagy nekem és sok mindent megtennék azért,hogy megne sérülj. ... Egyébként meg azt mondtad,hogy ijjász vagy nem?Az ijjászok meg nem tudják magukat megvédeni rendsen közelharcban.Legalábbis a történelem ezt sugalja .
Egy kissé elmosolyodik és láthatóan sokal jobban érzi magát.Kezeivel megfogja Minu kezeit.
-Képzeld olyan szép álmom volt,amig aludtam.vagyis amig ájultan feküdtem...
*Shanil lelkesedésére kicsit lebiggyed Minu. Látszik rajta, hogy bajban van, nem tudja, hogy kezdje el mondandóját. Újból megsimogatja Shanil arcát, de arca szomorkás.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Probálja kifürkészni Minu tekintetéből,hogy mi lehet a gond,de végül nem jut sokra.
-Tudom már,hogy mi lehet baj.Biztosan nagyon elfárdatál az elmult napokban és a sérüléseidből sem épültél fel teljesen.Mit szólnál ahhoz ha lemennék és főznék egy kis gyógyteát?Van egy titkos receptem,ami azonnal kiüzi a fáradságot és friss és üde lesz az ember.Aztán elkisérlek és nézünk neked egy új ruhát na?mit szólsz hozzá?
- Fáradt sem vagyok, a sebeim sem fájnak. A szakadt ruhám sem zavar, nemsokára megvarratom.
Tudod, amíg nem voltál a közelemben, meg eszméletlen voltál, jobban megismertem Joet, és eléggé közelkerültünk egymáshoz. Ennél közelebb nem is kerülhettünk volna. Én megértem, hogy haragszol rám, és tudom, hogy az én hibám, hogy hitegettelek téged is meg Flammot is, de akkor még tényleg nem tudtam, hogy mit akarok. Joeba megtaláltam azt amit kerestem. Ezt nehéz szavakba önteni. Egyszerűen egymásbagabalyodtunk. Arel így akarta. Hidd el, nem akartalak megbántani.
*Megfogja a férfi kezét, de érződik, hogy fél annak reakciójától és elég bátortalan.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
KM esemény
Helyszín: Tiadlan, Lighan, Bölcs háza
Időpont: dél
Résztvevők: Schinter, Quiasse Limenel Umassyras, Flamme O'Styg, Joe Lyon
_____________________________________________________________
* Arakan és Radogin beljebb lépked az öreg épületbe. A levegő dohos, enyhén áprodott, félhomyály uralkodik. Láthatóan elhanyagolt az előcsarnok. A tiadlani ezzel mit se törődve int egyet, hogy kövessék. Az öreg, és az atya meg is indúlnak. A csarnok egyik végében alacsony lejtőszögű lépcső vezet felfelé, vélhetően az első emeletre, mely a kúria méretét tekintve az útolsó egyben. A kardművész megáll a lécső alján, majd felfelé mutat.*
- Fel! Nyem hibázhatni el...könnyű megtalál. Követ fény!
* Radogin értetlenül mered Arakanra. Az öreg homoloka ismét, az idegesség jeleként- ráncossá válik.
* A lépcső enyhén nyikorog, főleg a súlyosabb Radogin lábai alatt. Az öreg botjával veszi a lépcsőfokokat, egyszer-egyszer meg-megtorpan, végignézve a lépcső falán lévő apróbb térképeket. Amilyen elhanyagolt volt az alsó szint, annyira gazdag, és zsúfolt a felső: a falakon méregdrága térképek, sose látott szigetek rejtélyes képei, és sok egyébb érdekesség. A fény fokozatosan erősödik, majd a lépcsőn felérve egy folyosón találja magát a látogató. *
* a folyosó oldalsó falán ablak, mely egy szobára néz. Az ajtó nyitva, ám a többi a sejtések szerint zárva. Rossz érzés lesz radoginon úrrá, kis félelem fészkeli be magát a szívébe. Arakan azonban görcsösen lépked tovább az ajtó felé, majd radogint bevárva belép rajta.
Az ajtó kisebb, ratárszerű szobába vezet. Az ajtó becsapódik, Radogin máris visszalépked ellenőrizni, ki tudja-e nyitni. amaz meg se nyikkan. Arakan felemelt kézzel jelzi, hogy az atya nyugodjon meg. hamarosan Arakan, és Radogin elmélyében egy idegen hang szólal meg.*
<... Kik vagytok, és mi járatban? Miéert zargattok engem?...>
Arakan gyorsan megvizsgálja, honnan jön a hagn, és milyen szándékú. Mosolyogva konstanálja, hogy a közelből társalog az idegen, és szimpla érdeklődést mutat.
<... Segítségedet szeretnénk kérni, bölcs nagyuram. Van itt egy furcsa eszköz. Mizonyára látott már ilyet... szükségünk van a tdására, hogy elvezethessen minket a rúna készítőjéhez. A Bölcsek óhaja ez!...>
* Egy percnyi csönd következik, majd az ajtó meletti fal megnyílik. A szoba, ahová vezet, óriási. A közepén hatalmas íróasztal áll, rajta halmokban tekercsek, térképek hevernek. A falakon értékes tudományos munkák, tervrajzok díszelegnek, míg a könyvespolcokon régi, felbecsülhetetlen értékű könyvek ülnek. A szoba közepén köpcös, kis öregember áll. Nagy, fehéres szakálla, és egész öltözködése a felvilágosult eszmék sajátjait tükrözi. A férfi merev arccal áll, majd szívélyes vendégként, kezét nyújtja:*
- Üdv nektek, Bölcsek szolgái. Remélem nem hiába fecsérlitek az időmet.... gyorsan add ide azt a tárgyat.
* Arakan látszik, hogy méltatlankodva, és megalázva van, és igencsak zavarja a hangnem, ahogy beszélnek vele. Gyorsan visszafogja magát, majd a Fürkészt az öregnek nyújtja.*
- ÁÁh.... egy Fürkész. Egyszerű tárgy... de annál hasznosabb. Igen...itt és itt meg van törve a rúna. Nem lesz olcsó rendbehozni. De mivel a Bölcsek régóta barátként tartanak számon, ezért hajlandó vagyok szívességből megtenni. Kérlek, távozzatok, majd az egyik szolgámmal elküldetem a Vörös Sárkányba.
* radoginnak felcsillan a szeme, vajon honnan tudhatja az öreg, hol szálltak meg. Magában vállát megvonva, gyanakvóan végigméri a kis öreget. Mikor az elküldi őket, meghajol, majd kilépked a szobából, de immmár az épppen kitáruló folyosóra vezetőn. Arakannal együtt újra vévigjárják az idevezető utat. Közben azon tanakodnak, vajon ki ez az öreg, és mekkora becsben állhat, ha ilyen nagy tiszteletnek örvend.... *
Egy pillanatig nagy szemekkel néz Minura és majdnem lesik az ála majd elmosolyodik.Magához öleli Minut.
-hehe nem is tudtam,hogy ilyennel szeretsz viccelődni.Egy pillanatig majdnem bedőltem.mert Joe nekem elmondta,hogy nem avatkozik bele ebbe a dolgogba és ha egy férfi ember elmond vmit,akkor annak súlya van.
*Arckifejezése nem változik. Hagyja magát megölelni, majd közelről Shanil fülébe súgja.* - Lehet, hogy akkor még tényleg így gondolta Joe, de azóta változtak az ő érzelmei is. A szerelem nem jelenti be előre hogy érkezőben van. Ne hibáztasd őt. Nem tehet róla. Az én hibám, hogy hitegettelek. Nem tudom, hogy képes leszel e valamikor megbocsátani nekem ezért. De nekem a történtek ellenére fontos maradtál te is és Flamm is.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Abbahagyja az ölelkezést Minuval.Hagja nyugodt mégis tele van feszültséggel.
-Szóval nem vicceltél az előbb.Jól hallottam szerelemről beszéltél?Szóval az egész,amit mondtál nekem azon az estén,hogy nálad nem mennek ilyen gyorsan a dolgok és hogy nem szeretnél fél-elf gyermekeket és hogy neked idre van szükséged mind mind hazugság volt...Persze gondolom,hogy mennyire lehettek neked fontos.Pár napja még együtt voltunk egy füves ligetben és most egy másik férfi karjaiban vagy és azt mondod,hogy megjött a szerelem?Egy olyan férfival,akit alig ismersz pár napja?Miben jobb Joe nálam?Miért nem tudsz vagy inkább tudtál engem választani?Kiöntöttem neked a lelkem!A kezedbe helyeztem az életemet!
Mély sóhajtást vesz.
-Mond a szemembe,hogy azon az estén Gro ugoni hegységben,ami volt az mind mind csak hazugság volt!Mind mind csak játék volt az érzelmekkel!
*Meg is lepte a férfi kirohanása meg nem is. Mondjuk, hogy csak reménykedett abban, hogy megérti őt. Összerezzent Shanil szavaira mint akit leszidtak, de sikerül összeszednie magát.* - Nem értettél meg engem akkor. Nem voltam szerelmes beléd, csak azt hittem. Talán magamnak sem akartam bevallani, mert szükségem volt rád. Igen. Önző voltam. Te akkor ott voltál, vígaszt nyujtottál, én meg nem tudtam elutasítani mert gyenge voltam. Nem hazudtam. Még mindig nem akarok gyereket, és biztos vagyok benne, hogy jó darabig nem is fogok akarni senkitől. A gyorsasággal kapcsolatban meg tévedtem. Én is ugyanolyan gyarló lény vagyok mint te, vagy a többiek. Én is tévedhetek. Hidd el, hogy nem terveztem ezt be, csak jött. És ne várd, hogy összehasonlítgassalak Joeval, mert nem tudom megtenni. Mindkettőtöknek megvannak a saját értékei. Valószínüleg Joe értékei és az enyémek összepasszoltak. Nem tudom máshogy kifejezni magamat. Bocsáss meg.
*A végét már alig bírja elmondani. Remegő szájjal és csillogó szemekkel fejezi be a mondani valóját, aztán elfordul és elpityeredik.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
-Bár csak én is eltudnám intézni magamban egy olyannal,hogy tévedtem.Még most sem hiszem el,hogy Joeval közelebb kerültetek egymással ez alatt a pár nap alatt mint mi az elmult hónapok alatt.Jobban passzolnak hozzád az értékredjei mi?
Amikor Minunak leesenek az első könnyei elkezdi átkarolni hátulról,de féluton megáll és visszaül az ágyra,közben magába motyogja.
-nem tehetem Joe-t választotta.Jobb lesz ha megtartom mosttantól a távolságot.Miért nem tudott engem választani?Mit tettem rosszul?Miért ilyen igazságtalanok az Istenek?MIÉRT?!
Egy zsebkendőt tesz Minu combjaira majd megfogja a lány vállait.
-Azt hittem te is szeretsz.Kiöntöttem e lelkem...Ez volt életem legnagyobb pofára esésem.
*Zokogva fordul vissza.* - Akkor ott én is kitárulkoztam neked, nem csak te nekem. De nem az igazi mély érzelmeim voltak, csak kétségbe voltam esve.
Most mit csináljak? Én senkit nem akartam megbántani. Nem tudom visszacsinálni. Meg nem is akarom. Szeretem őt. Végre valaki mellett felhőtlenül boldognak éreztem magam. Azt hittem, hogy veled jutok el idáig, de nem így történt.
*Megadóan széttárja a kezeit, majd elkezdi törölgetni a könnyeit.* - Ha ezért megutálsz, azt megértem. Nem is fogok tovább mentegetőzni. Nyugodtan add ki a haragodat meg a csalódottságodat. Elviselem. Hordj el mindennek ha akarsz. Ennyit tudok most nyújtani neked.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
-nekem viszont mély érzelmeizm voltak és vannak.igen én is azt hittem,de nem igy döntöttél.... ... kiadni a haragom?Megutálni téged?Egyre kellemetlenebb helyzetbe hozol.Hogy tehetném ezt?tudod jól,hogy szeretlek!nem lennék képes ilyet tenni.
és egy könycsepp hull az ágyra.Rögtön felemeli a fejét,hogy Minu ne láthassa ilyen gyengének és inkább a fal felé fordul.