_____________________________________________________________ 
KM esemény 
Helyszín: Erion melleti erd?sség
Id?pont: ?sszel, Éjszaka
Résztvev?k: Carolina con Ragucci(Limenel)
_____________________________________________________________ 
Arra ébredsz,hogy egy szalma ágyon fekszel feletted egy id?sösd? férfit látsz.nem emlékszel semmire és nagyon fáj a fejed,de érzed legbelül,hogy el kell menned innen.Le Dél felé.A férfi kedvesen rád mosolyog és az ágyra tesz néhány tiszta paraszti ruhát és csak annyit mond:
-Aludj kedves.Ki kell pihenned magad.
Ekkor lenézel és észre veszed,hogy egy fehér takró van rajtad.Gyorsan felemeled a takarót szerencsére alatta egy ismer?s fekete ölt?zéket látsz.Kicsit megnyugszol nem is tudva az okát.Hirtelen elkezd fájni a fejed és néhány homályos kép villan be a fejedbe.Nem tudod kivenni ?ket,de úgy döntesz,hogy pihensz még egy kcisit.
Éjjközép tájt felébredzs átveszed a ruhákat,amit kirakott neked az id?s férfi és az asztalon egy tál kih?lt levest is találsz.A ruha látszolag férfi ruházat.Egy szürke paraszti ing egy fekete nadrággal és egy szandállal.Ahogy felveszed a ruhákat érzed,hogy nem éppen a te méretedbe készültek.Melleid igen csak kidomboritja az inget,de a nadrággal már jobb a helyzet.A sötét ruháttól vmiért undosrodsz igy gyorsan el is égeted a kandalóban.Óvatosan kilépsz az ajtón és azt veszed észre,hogy az öreg egy rögtönz?tt föld ágyon alszik a kinti szobában vastag téli takaróval.Kisurransz a házból és elkezdesz futni ahogy csak birsz.Nem tudod honnan,de érzed,hogy most Dél felé tartasz.Hetekig mész Dél felé útközben gyökerekkel gyümölcsökkel csökketetted az éhségedet és egy egy forrásból iszol egy kis vizet.
Az elején még számoltad a napokat,de ahogy telt az id? egybe mosottak már.A fák és a bokrok megtépázták amugy sem túl jó min?sség? ruháidat.Szerencsére egy napon egy karavánba botlottál.A karaván f?nök látszolag megsajnált és azt mondta,hogy elvisz egy darabig.Egy Erion város mellet fognak elhaladni és ott ki tudnak majd rakni.Az út sorrán végig egy fedett szekérbe ültetnek.Ruhát sajnos nem tudnak adni,de nem tettek semmilyen fenyeget?t.Ételt és italt is adtak amikor csak szükséged volt rá.A szekérbe a tétlenségg igen csak zavart.Feltehet?en nem ehhez szoktál az életed sorrán.
Az út igen hosszadalmas.Nem engedtek,hogy elhagyd ezt a szekeret mondván,hogy bajba kerülhetsz f?leg ilyen ruházatban.Ezt nem igazán értetted,de érezted,hogy igazuk lehet,igy szót fogadtál és bent maradtál.
Egyik éjszaka végre a karaván vezet?je bekopog hozzád:
-Utjaink most külön válnak.Menj arra.Egy félnapi járó földre van Erion.
Kezével NY felé mutat.Aztán rád mosolyog és te elinduslz NY felé.Nem sokkal kés?bb hallod a lovak horkantásait.Valószin?leg a karaván tovább indult.....
			
				





 
 
 Amikor mesteremmel találkoztam, úgy döntöttünk, mégsem Pyarronba megyünk, hanem kóborlunk a Délvidéken. Ez sokáig így ment. Jártunk küldetésen Shadon roppant bástyáinál, a déli Nagy Pusztaságokon- ahol ember alig jár-, és végül Pyarronba is eljutottunk. Mi is sok emberen segítettünk, ám egyszer mesterem -akivel immáron társként kezeltük egymást- egy nap elém állt, és azt mondta, hogy ő átadta a tudást, a többi rajtam múlik. Neki most el kell indulnia utolsó útjára, mától fogva abszolút a magam ura vagyok. Ezután elbúcsúztunk, és míg ő Délnek ment, én még maradtam egy ideig Pyarronban. Itt találkoztam egy elfel, aki nagyon jó barátom lett, és az elkövetkezendő 3 évben vele jártam Yneven. Voltunk a híres-neves Abadanában is, megismerhettem viszonylag hosszú küldetésünk alatt elég jól megismertem az ottani nyelvet és embereket. Barátom jóvoltából még az Elf Királyságba is bejutottam -igaz, csask rövid időre-, de ezalatt egy kicsit megismerkedtem a kultúrájukkal, az életükkel, és elég jól elsajátítottam a nyelvüket. Ám nem sokáig maradtam, mert a kalandvágy hajtott volna tovább. ezért elbúcsúztam, és Erion felé vettem az irányt. Sokáig utaztam, hosszú utat tettem meg, míg ideértem, és most ismét küldetést keresek. Remélem, velem tartasz.
  Amikor mesteremmel találkoztam, úgy döntöttünk, mégsem Pyarronba megyünk, hanem kóborlunk a Délvidéken. Ez sokáig így ment. Jártunk küldetésen Shadon roppant bástyáinál, a déli Nagy Pusztaságokon- ahol ember alig jár-, és végül Pyarronba is eljutottunk. Mi is sok emberen segítettünk, ám egyszer mesterem -akivel immáron társként kezeltük egymást- egy nap elém állt, és azt mondta, hogy ő átadta a tudást, a többi rajtam múlik. Neki most el kell indulnia utolsó útjára, mától fogva abszolút a magam ura vagyok. Ezután elbúcsúztunk, és míg ő Délnek ment, én még maradtam egy ideig Pyarronban. Itt találkoztam egy elfel, aki nagyon jó barátom lett, és az elkövetkezendő 3 évben vele jártam Yneven. Voltunk a híres-neves Abadanában is, megismerhettem viszonylag hosszú küldetésünk alatt elég jól megismertem az ottani nyelvet és embereket. Barátom jóvoltából még az Elf Királyságba is bejutottam -igaz, csask rövid időre-, de ezalatt egy kicsit megismerkedtem a kultúrájukkal, az életükkel, és elég jól elsajátítottam a nyelvüket. Ám nem sokáig maradtam, mert a kalandvágy hajtott volna tovább. ezért elbúcsúztam, és Erion felé vettem az irányt. Sokáig utaztam, hosszú utat tettem meg, míg ideértem, és most ismét küldetést keresek. Remélem, velem tartasz.