A Vihar elõtt...

[Meridian]

(Nichen de Azadyr)

*Társai felé fordul:
-Nos, szerintetek mennyi esély van a sikerre? És egyáltalán mire számíthatunk a messzi Toronban? Kik lehetnek az ellenfeleink? Én szeretném ezt a küldetést befejezni, és ennek alapfeltétele a bizalo. Maradunk annyiban, hogy ha mindent nem is mondunk el egynásnak, mindenki bízzon mindenkiben! És ígérje meg mindenki, hogy nem árt semmiben a másiknak, bármi derül is ki róla. Nekem senkivel semmi bajom nincs, és amíg nekem nem tesz valaki ellenemre, addig én sem teszek nekei keresztbe.

<Na, most kiderülhet, ha valakinek vaj van a fején. Kíváncsi vagyok, mit regálnak, elsősorban Ivoria kisasszony. Con válaszában nem kételkedem. Ha minden jól megy, egy idő után mindenki tűzbe tenné a kezét a másikért. Meg kell ezzel próbálkozni, különben esélyünk sincs a sikerre.>

*Kérdőn tekint társaira, és várja a válaszukat.

[Hakea Ello]

(Miro)

<MENNYI? Ezek nem normálisak. Ennyi pénzért egy profi fejvadászegységet föl tudnék bérelni. Van bőr a pofájukon, nem mondom.>

-Uraim, remélem megértik az álláspontomat és végighallgatnak. A rendelkezésemre álló vagyon annak a töredékének kifizetésére sem elég amit önök követeltek, és ezért nagyon szégyellem magam. Az utat bírom állni, térkapupénzzel együtt, de egy aranyas előlegnél többet nem tudok jelenleg állni, egyszerűen nincs több vagyonom. Apám biztosan kisegít ha a küldetés sikerrel jár, és akkor kifizetem a kért összegeket.

*Arcán mély megütközés, és hatalmas szégyen terül el. Fejét egy kezébe hajtja, illetlen módon az asztalra könyökölve támasztja. Haja az arcocskája elé omlik, csendesen sírdogál, nem feltűnően, sőt, épp ellenkezőleg, megpróbálja tényleg takargatni szörnyen kétségbeesett ábrázatát. Az élesebb fülűek szipogása alól kihallhatják, hogy ezt mondja halk, elhaló hangon:

-Itt fognak hagyni...nem lesz elég.**hüpp** Apa **hüpp**...nem lesz elég a pénz...

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Carolina hangját hallva közelebb húzódik az ajtóhoz.*
- Bedal vagyok... beengednél? A hölgyecske indulni akar... fontos lenne tudnod, mit és hogyan...
* Hangjából gúny és dac olvasható ki, ám óvatosságból nem mond semmi olyat, ami furcsa, vagy nem ideillő lenne. Várja, hogy ajtót nyisson neki a lány.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

- Ha indulunk, akkor negyed óra és készen vagyunk. A szobádnál leszek akkor.
*Carolina ezzel le is tudja ezzel a dolgot és szorosan magához öleli Syilt. Megfordul vele, hogy megint ő legyen felül és homlokát a férfi homlokához érinti.*
- Lassan készülnünk kell. Majd Toronban még lesz alkalmunk összebújni. Szeretlek. Ne feledd.
*Ad egy forró csókot a férfinak és lemászik róla. A dézsához sétál és belemászik. Gyorsan lemosakszik. Nem zavarja, hogy hideg a víz. Felfrissíti magát majd kiszáll és megtörölközik. Ruháit gyorsan felkapja. És ennyi. Nincs más dolga. Nincs semmije a kapott ruhán kívül. Lecsüccsen az ágyra és várja Syilt, hogy amaz is elkészüljön. Ha indulásra készek, akkor kisétál a férfival a szobából és Bedal szobájáig megy együtt vele.*
- Benézek a paphoz. Megnézem, hogy mit akar tőlem. Lent találkozunk.
*Amikor a férfi eltűnik a lépcsőfordulóban, bekopogtat a sogronitához.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, Két Szűz fogadó
Időpont: Ősszel, Reggel
Résztvevők: Carolina
_____________________________________________________________


Nem szól semmit a kopogásra várja,hogy a lány válaszoljon a papnak.Bár nem ellenkezik,de látszik rajta,hogy szivesen feükdne még veled.Amig fürdesz elővesz egy kevésbbé vizes ruhát a hátizsákjából.
Egy ezüst ing mindenféle nonfigurativ mintázattal és egy fekete nadrágot.Meglehetősen elegáns ruházat.Mikor kimászol ő már neki állt az öltözködésnek.A fekete köpenyét felveszi,ami előlről is takar egy kicsit igy nem igazán feltünő a ruházata.Az indulás előtt még magába töm néhány falatott a reggeliből.
A pap ajtaja előtt mosolyogva bólint egyet majd lecsatolja a derekánál felszijazott diszed tőrét és a kezedbe adja.

-Egyszer még hasznát fogod venni

Aztán ad egy puszit az orcádra és elindul a hátizsákjával lefelé a lépcsőn a fogadó részbe.

Többiek:
Látjátok,ahogy Syil'Drun leér a fogadó részhez hátán a hátizsákjával.Egy fekete köppeny van rajta.(alatta levő ruha leirása lásd fentebb).
Kér a fogadóstól némi élelmet,amit a hátizsákjába tesz,aztán mirohoz sétál.Ráteszi a kezé a vállára és kedvesen kezd el beszélni.

-Ne aggodjon Ivoria kisasszony.Ők mind csodás és jótevő emberek...

Ekkor lepillant a törpre

és törpe, akik egy jó ügyért és gyalázatos toroni fatyuk ellen akár még ingyen is vállalnák.hiszen mind szeretik az északi szövetséget és biztos vagyok benne,hogy mind utálják a Toront és csatlósait.Ez egy eszme,amiért érdemes harcolni és amiért érdemes feláldozni az életet és most a pénz eltörpül a cél mellet...Remélem egyetértene uraim és van önökben annyi becsület és bátorság,hogy az eszmét többre tartják mint a pénzt vagy talán tévednék?

[Meridian]

(Nichen de Azadyr)

*Látva Ivoria kisasszony halk kifakadását, a lovag arcán először megütődöttség, majd megbánás és zavar látszik. Köszön a megjelenő Syil'drunnak, majd ismét a lehajtott fejű nőhöz fordul. Gyengéd, biztató hangon szól Ivoriához:

-Bocsásson meg nekünk, kisasszony, hogy ennyit követelünk Öntől. Eszünk ágában sincs Önt nyomorba, vagy pénzhiányba kergetni. Én, ha kell, kész vagyok lemondani 3 aranyról, és megelégszem azzal az eggyel is, mert úgy érzem, hogy meg kell tennem, hog Önnek nem legyen problémája az anyagiakkal. És eszem ágában sincs önre ilyenért haragudni. Nem kell ezért szégyellnie magát, szerintem nekünk annyi pénzünk nincs itt, most együtt, mint Önnek.

*Nem meri megsimogatni a lányt, hogy megnyugtassa, de semmi erre utaló mozdulatot nem tesz. Körbehordozza tekintetét, a többieken, hogy lássa, hogy mindenki így reagál -reményei szerinte legalábbis-. Majd visszapillant Syilre.
-Nem tudod, merre vannak Bedalék?

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

*Bedal bólintva, komoly arccal bólint magának, majd egy "köszönömöt" és egy "majd találkozunkot" mormolva visszasétál a szobájába. Kitárja az ajtót, majd belépked. Gyorsan előkapja köpenyét, majd átvizsgálja, mi van nála. Kis pénzesszütyőjének tartalmát gyorsan átfutja, kulacsát megvizsgálja, majd fáradtan konstanálja, hogy a pénz éphhogy elég lesz az útra... és egy kis borra a kulacsba. Amikor a lány bekopogtat, szívéjesen ajtót nyit neki.*
- Kérlek... kerülj beljebb Carolina.... lenne pár megbeszélni valónk a tegnappal kapcsolatban...
* Leül az ágy végére, majd belekezd.*
- Öhm... a hölgyel megbeszéltük, hogy a látszatot fenntartjuk. ő majd játssza szépen tovább a szerepét, én meg úgy teszek, mintha mi se történt volna. Sogron... akarata ez.
* eltartja kezét, és lehnyja, hogy még ne szóljon a lány.*
- Tudom, hogy abszurdnak hangzott, és nem vagyok az a bizakodó típus, mint tudhatod...
* Itt elmosolyodik, majd folytatja.*
-... de hosszas elmélkedés után... rájöttem bizonyos dolgokra. Nem akarlak téged untatni vele... a lényeg az, hogy te is tégy úgy, hogy tegnap nem történt semmi, és nagyon kérlek... a barátodnak semmit. Lehet, hogy már ő is mondta... de én csak meg tudom erősíteni. Ebben legalább egyet értünk... nos... negyed óra múlva indulnk. Lent találkozunk. Addig is... előre is sok szerencsét....
* Bedal a végére tényleg elkomorodik, látszik rajta, őszintén mondja, hogy szükség lehet rá. Ha a lány kimegy, magára kanyarítja hamuszűrke köpenyét, mely elrejti egész felső testét, csupán lábbelije és a lába szára lóg ki. Néha fel-fel dereng a bíbor pikkelyvért a kpeny alatt. Kámzsája hátra vetve, kopasz fejé élénk szinekben virít. Így sétál le a fogadó alsó részébe. Oldlán a köpeny alatt a lángkard, csizmája lábszárában a tőre. A társasághoz lépked, és derűsebben, de még mindig komoran.*
- Ha már mind menni készülnek... én is veletek tartok. Toron.... oda vezet az út. Remélem a kisasszony... nem bántódott meg kacifántos szavaimon.
* Látva a lány elkeseredettségét, arcán némi érzelem is tükröződik. Továbbra is állva marad, majd biccent a többieknek is. Sylre pillantva komolyan látszik, gondolkodik, hová tegye a férfit.*
- Nos... mikor is indulunk? Mert ha megbocsátotok... gyorsan még kifizetném a szállást, és kérnék némi... útra valót...

[Joe Lyon]

( Con Bronta )

* Nichen kijelentésén kissé eltöpreng, majd válaszol:*

- Én már az elején megmondtam, hogy amire egyszer ígéretet teszek, azt be is tartom, ha a fene fenét is eszik! Azt ígértem, hogy segítek amiben tudok a toroni küldetésben, hát akkor segítek! < Remélem más is így van ezzel?!> *A hölgy sírását hallva egy gondolat röppen fel Conban* < Na az úri kisasszony ismét „elbukta” a próbát. Ide jön egy vad idegen társaságot felbérelni, hogy menjen vele Toronba és kb. 20 aranya sincs a bandát kifizetni! Mi a fenét fogunk mi a fattyak közt csinálni? Miért megyünk oda? Kezd tényleg érlelődni bennem a teljes kétely Ivória kisasszony történetével kapcsolatban! Először fel sem veszi, hogy én csak egy melónak titulálom az ő és apja sorsát, most meg feldobtam neki a pénz kérdést, és ahogy sejtettem a többiek is ráharaptak a témára. Gyanús, felettébb gyanús! Bár Bedal mellette áll! A levél is valódinak tűnt! Nem értem! Nem értem! Légy résen Con!> * Syil’bur leérkezését végig figyelemmel kíséri. Eddig általában egy sötétebb szobában találkozott az idegennel, most jobban szemügyre veszi. Annak beszéde végén, meg Nichen reakcióján magában elmosolyodik* < Barátom, ha tényleg tudnám, hogy Toron ellenségeit, nem pedig esetleg barátait kísérem el szíves örömest vállalnám a kockázatot, de a tervem része volt a pénzfeldobós akció. Mondjuk úgy tűnik most sem kellett csalódnom. > * Bedal leérkezése után Con rövid kérdést tesz fel:*
- Lovat viszünk az útra, vagy a nélkül indulunk? *Majd Syil’burra és ez után Ivoria kisasszonyra tekint* A pénzre visszatérve! Igaza van Syil’bur , remélem jól emlékszem az ön nevére! Ön felizzította lelkemben a halványuló haza szeretetet! Bocsásson meg Ivoria kisasszony, hogy pénzt mertem kérni szolgálataimért! Néha az ember elveszti jó modorát ebben a szennyes, számító világban! Természetesen kötelességemnek érzem, hogy kövessem és segítsem!

[Loachlan Weredin]

(Fejszés Lunir)

-Rendben barátom, én még várok, csak ne kelljen sokáig!

*Biccent a leérkező Syil'Drun felé.Kicsit megdöbben Ivoria kétségbeesésén, de végül megenyhül.*

-Elnézést kisasszony, nem akartam önt megbántani ezzel a pénztémával.Ha így áll a helyzet, akkor természetesen én is megelégszek 1-2 arannyal.Csak tudja, rám még egy elég fontos út vár, ami még szerintem ennél is veszélyesebb lesz.Ezért kértem ilyen nagy összeget szolgálataimért, de ezt akkor felejtsük el...

*Syilhez*

-Igen, nekem is fontos az Északi Szövetség, ez nem kétséges, de mégis csak Toronba megyünk, és azért ez nem lesz gyerekjáték.Szóval jó lenne egy kis fizetséget is kapni az egész balhéért.

*Rendel még egy kupa bort, és annak kortyolgatása közben a többieket figyeli.

[Hakea Ello]

(Miro)

*Hangulata csak lassan változik, igazán örülne egy bíztató símogatásnak, hajborzolásnak. A titokzatos harcos érintése nagyon jól esik neki, lassan abbahagyja a szipogást, elsuttog neki egy köszönöm-öt, majd körbenéz a társaságon.

-Hát akkor végre mind itt vagyunk, üdvözlöm önöket is köreinkben, Syil'Drun, Carolina. Most bizonyosodott be igazán, hogy önök mennyire jó emberek valójában, még a kért fizetés híján is elkísérnek a veszedelem sasfészkébe. Higgyék el nekem, én nem titkolok el önöktől egy nyomorult rézpetákot sem, amennyi pénzem van, mindet az önök rendelkezésére állítom.

-Köszönöm, Bedal úr, ha nem lennék ilyen szorult helyzetemben, nem fakadnék ki ilyen könnyen.

* Előveszi kis bőrerszényét és kiönti az asztalra minden egyes fityingét, ezzel megszilárdítva becsületét. Vagy egy tucat súlyos érme koppan az asztalon, néhány ezüstszínű is és egy halom kis rézpénz.

<Hát nesztek, ha többem lenne, többet adnék. Nekem nem számít a pénz, engem mélyebb dolgok hajtanak.>

//Muszáj volt módosítanom, ez van, ha az ember túl sok kakaót iszik //

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Mielött elfordulna, még halkan jelzi a pénzét az astalra borító lánynak.*
- Nem kell pénz. Csak fedezze az út költségét, és ha kell, legyen nekem egy fölösleges ezüst némi ételnek. Most megyek, és rendezem a fogadóssal az anyagiakat. Rögötn jövök...
* Bedal azzal sietve elfordul a társaságtól, és a pulthoz verekszi magát. A fogadóst megpillantva nyomban int neki.*
- Elhagynám a szobát... a szállást és az ételt köszönöm... kérem... mivel tartozok?
* Amint a fogadós egy árat mond, nyomban ki is fizeti. Amennyiben a szálás és az étel három ezüstnél többe kerül, erősen felhúzza vékony szemöldökét, jelezve, nem egészen ért egyet az árral. De amint normélis értéket mond a szobáért a férfi, nyomban le is számolja neki a pénzössszeget. A maradék kis pénzéből egy kis szívességet kér a férfitól.*
- Itt van még egy kevés pénz... ezt a kulacsot kérem töltse fel a legjobb minőségű borral, ami ezen kapható.
* Azzal a köpenye belső zsebei egyikéből egy kopott, jelvénnyel díszített kulacsot halászik elő. A pultra teszi, majd várja vissza, immáron borral tele. Miután végez, visszasétál a többiekhez. Csendben megáll, és figyelmesen szemléli az eseényeket.*

[Desmond Tiny]

(Fekete Mythar)

*Amikor Miro kifakad kedvesn néz a lány felé és épp szolni akarna mikor megláttja Syil'Drunt lejönni a lépcsőn. Köszön neki majd meghallgatja mit mond. A többiek reakcióin elmosolyodik. <Nem tudtam, hogy ennyire fenyegetve érzitek magatok > Mikor Miroba visszatér az élet akkor szemezgetni kezd vele, és lágyan mosolyog felé. Majd többiekhez intézi szavait.*

-Úgy látom a pénzügyeket elrendeztük, most már csak annyit kéne tudni mi a pontos útvonal és egy órán belül indulhatunk is szerintem. Én személy szerint jobban szeretnék lóval utazni, sokkal rövidítené az utat. Te mit mondassz Lunír?

[Loachlan Weredin]

(Fejszés Lunir)

*Elmosolyodik, mikor barátja Ivoria felé tekintget, szemezget vele.*

<Na már megint az a nőcsábász természete...kíváncsi leszek mi bontakozik ki ebből...

-Természetesen nekem tökéletes, ha lóval megyünk!Csak mostmár tényleg induljunk, mert szerintem nem csak én vagyok már türelmetlen!

*Csillogó szemekkel tekint körbe.Tovább iszogatja kupája tartalmát, és izgatottan dobol ujjaival az asztalon.*

-Ti mit gondoltok?A feladat szempontjából is jobb lenne, ha minél előbb elindulnánk!

<Igazán elindulhatnánk már...itt van mindenki, és ahogy nézem, mindenki készen is áll...a pénz az már tök mindegy, megoldom vhogy...vagy nem...pics...

[Hakea Ello]

(Miro)

<Te tudsz aztán nézni, Fekete Mythar, biztos ezer nőt omlasztottál már össze pillantásoddal. Engem nem fogsz...akaratom mint az abbit. És...szívem akár a jég. Úgy szeretnék végre... >

*Mythar a kis nemeslány szemeibe nézve lélektani ismeretei segítségével szörnyű felfedezéseket tehet. Eleinte csak kíváncsiságot lát, lassan belemerül szeme füstkvarcszín tengerébe, majd mélyebbre nyúlva velőtrázó, keserves torzulásokat láthat a lelkén. Pontos mibenlétüket nem tudja kideríteni, de így is beleborzong a szörnyűségbe. Mikor feleszmél, a lány elkapta tekintetét, arca, tekintete üressé vált, semmi nem tükröződik rajta. Szenvtelenül szól a társasághoz.

-Lovakat az anyagi korlátok miatt nem vihetünk magunkkal, valójában értelme sem lenne, ugyanis egyenest a császárvárosba megyünk, Shulur tömött utcáin pedig valószínűtlen hogy hasznát vennénk hátasoknak. Egyébiránt készen állok az indulásra, de még mindíg nem tett senki sem javaslatot az esetleges álcánkra, avagy az utazás lebonyolításának módjára.

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Bedal beleun a türelmes, higgadt szemlélődésbe, így felemelve tekintetét jelzi, hogy szólni szeretne.*
- Ha megbocsát fényességed, akkor lenne pár javaslatom... lévén, hogy nem vagyok túlzottan jártas az ország kultúrájában nemigen tudok egyebet javasolni, mint általános tapasztalatokat ilyen téren... legelső, hogy a megmaradt pénzét mindenkinek helyi érmékre kellene cserélnie. A fegyveeket, melyek nem honosak az prszág kultúrájában gondosan el kell rejteni, ne legyen árulkodó jel, ki honnan is jött. Ha valaki származására konkrét jel utal, igyekezzen eltüntetni, lévén hogy a hely, ahova megyünk nemigen díjazza az idegen megnyílvánulásokat. Jómagam ezérthát elleplezve a Rendem kiléltét... ezt a köpenyt fogom viselni... így kisebb az esélye, hogy megtudják, hová valósi is vagyok... és hogy mért lenne baj megtudni kik is vagyunk? Nos, legyen elég annyi, hogy jobb, ha a helyiek nem vernek lármát jöttünkre.... még a békés országokban is van egy-két bolond, aki nagy patáriát csap iddegenek láttán... márpedig Toron nem az a békés hely. Semmi nem megtervezett mozzanat, semmi meggondolatlanságnak nincs helye az úton. Ez nagyon fontos lenne... ha semmi problémát nem okozunk Shulurnak, és senkinek nem szúrja majd a szemét a látványunk, akkor nem lesz baj... ezért is javaslom, hogy Mythar... legjobb lesz, ha nyíltan nem villogtatja a szimbólumát... nem egyszer próbáltak engem megfogni, csakmert az Úram jelképét nyíltan hordoztam magamon... de az más vidék volt, és más történet. Most Toronról van szó, és nem játék a feladat. van valaki, aki többet tud mondani nálam ennél? Mert segítségre... tervre lenne szükségünk. Mit, és hogyan. Con... ha jól tudom, a hely ahonnan jösz, közel van Toronhoz... te talán tudsz valamit...
* Bedal ölbe tett kézzel ácsorog, hallgatva a felszólalókat. Megpróbál minnél többet megjegyezni a fontos részekből, igyekszik eszébe vésni az elszórt tudásmorzsákat.*