(Lorrain Sil Celestius)
*Hallgatja a lovag aldasat, csendben, ahitattal. Magaban O is egy imat mormol. Miutan Lord Montargis befejezte az imat, feltekint a lovagra, pontosan a szemebe nez. Kivancsi annak tekintetere, s annak szemebe, mint a lelek tukrebe nez. Miutan par csendes masodperc telik el, a poharaert nyul, majd megszolal.*
- Koszonom a bokokat. Igaza van, igyunk apamra. Megerdemli. - rejtelyesen elmosolyodik.
*Lenez a maga elott levo etekre.*
<... Hal. Miert pont hal? Sebaj, egyszer kibirom. ...>
*Batortalanul az egyik villaert nyul, es nekikezd a vacsorajanak. Nem kezdemenyez beszelgetest, egyelore massal van elfoglalva. Igazabol igencsak ehes, s ez csak most tunik fel neki. Ennek ellenere lassu, kimert, apro falatokat eszik.*