Haonwell városa

[Alauron]

*Amint Alauron belépett a fogadóba lendülete máris alábbhagyott, figyelmével a hozzá szólóra összpontosított, és biccentve nyugtázta, hogy elérték hegyes füleit a mondatok. Szótlanúl beállt a mellvértes figura közelségébe, és onnan vette szemûgyre a többi jelentkezõt*

<Vajon nekem is meg kell mutatnom a rátermettségemet, vagy sem? Régen láttam már egy rendes küzdelmet, és így legalább tényleg csak a java marad. Én sem szeretném ha alkalmatlanok jönnének, még a végén bajuk esik. Kíváncsi vagyok mirõl is van szó, meg arra is mihez kezdek ha bemutatót kell tartanom. ... Egy biztos, vannak szépszámmal akik próbát tesznek, úgy látom, egyesek jól fel vannak szerelkezve, na persze az még semmit sem jelent... de azért nem kellene egy tucatnyit magunkkal vinni, bármi is legyen a keveseb néha több. Némelyik nagyon magabiztos, némelyík inkább kíváncsinak tûnik.>

//Leírás: Alauron átlagos magasságú félelf férfi, világosszöke egyenesszálú haját kibontva,szabadon hagyja. Mélykék szemébõl érdeklõdés, és empátia sugárzik, ahogy szépen végigjártatja szemét a jelenlevõkön. Ruházata sötétszürke utazóköpeny, szétengedve, csak a nyakánál van összekötve melyet egy sötétzöld borostyánlevél alakú csatt tart. Alatta halványkék inget, és egyszerõ bõrnadrágot visel erõs fekete övvel megkötve, kényelmes, puha csizmával. hátán megviselt hátizsákot, elcsomagolt íjat, és fémhüvelybe bújtatott kardot tart a táskájához kötözve.//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: mindenkinek
_____________________________________________________________

* A hatalmas termetû férfi a körésereglett had közepén ülve széttekintve harsan fel.*
- No... Wanqor! Nyisd ki a Pincét... lenne egy kis dolgunk ott...
* Ideges sugdolózás hallik fel... pince? Vaami kis lyukba akarja leterelni a társaságot? mégis... ekkor az öreg fogadós serényen bólintva megelevenedik... a pult mögött egy ajtót nyit ki... az öles férfire tekintve válaszol vissza...*
- Nyitva... aztán óvatosan, nemrég cseréltettük ki a felszerelést....
* A hatalmas férfi legyint, majd hatalmas lapátkezeivel megragadja a széket, és kinyomja magát.*
- Aki szeretne pénzt keresni, az jöjjön velem... akitúl gyávának érzi magát hozzá, az maradjon csak itt...
* Azzal elõre mutat az ajtó felé... a gladiátor jobbkeze megindul ura elõtt, hogy utat vágjon... az öles termetû férfi és a "segédje" eltûnik az ajtóban... férfiak egy 10-12 fõs csapata vonul be utánuk... A zsoldosvezér még azonban az ajtóból visszaszól.*
- Küldött uram... jöjjön csak velünk... Wanqor... ha látsz még valakit, akinek hasznát vehetném, küldd csak be. Ezeket látva sejtem, hogy el fog tartani egy ideig...
* Amint mindenki besereglett, aki be szándékozott menni, az ajtó becsapóik. Wanqor a pultnál maradtakat bátorítgatja... legalábbis próbálja...*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A közelmúlt eseményei aggasztják... sehol sem lehet használható információra bukkanni...pedig már napok óta járja a várost. Azaz egy használható infó is csak az volt, hogy Tekk'rje csapatot fog gyûjteni az Ezüst Pegazuscsikóban. És lám: itt is van. És ha az utcán nincs információ a tûzfészekben lesz elegendõ...sõt, talán még több is mint most gondolná...*
<Nah! Ezek az emberek igencsak szedett-vedett társaság, de nem írok le senkit. Már régen megtanultam senkit se becsüljek alá... Eléggé érdekes fazonok is vannak itt... Na a nagyja kipucolódott... ideje közelebb menni.>
*Egy ráérõs mozdulattal még kiissza borát a poharából, szépen lassan feláll, rátámaszkodik botjára, és odasétál a hercegi címeres fazon - Tekk'rje - asztalához. Léptei neszezését nem lehet hallani, csak a botja halk koppanását minden lépésnél. Az asztal mellett egy lépésnyire megáll, elõször Tekk'rje-re néz, majd a kíséretében lévõ illetõkre - mindenkin elidõzik egy pillanatot. Tekintetét visszakanyarintja a kapitányra, s tiszta, hangos minden akcentus nélkül erv-ül hozzászól:*
-Üdvözletem Tekk'rje nagyuram! Ha nem bánná egy régi ismerõse is szeretne résztvállalni a munkában - személyemben...

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*A kapitány szavaira mosoly derül az arcára, hiszen már alig várta ezt a pillanatot.*
<...végre valami, nemcsak a várakozás...>
*Csak azután áll fel miután a kapitány eltávolodott az asztaltól, és Wanqor feltárta a pincébe vezetõ utat. Komótos mozdulattal kitolja maga alól a széket és végigpásztázza a környezetét. Tekintete megakad azokon akik nem követik a hercegi zsoldost és egy szánalomra méltó vigyort ereszt meg feléjük, hiszen nem férfi aki egy kis megpróbáltatás elõl megfutamodik. Lassan megfordul az ajtó irányába, amerre a többiek vették az irányt, és elindul határozott léptekkel. Szemében mintha egy kis huncutságot lehetne felfedezni, de legbelül ég a vágytól, hogy végre bebizonyítsa mire képes. Még mielõtt lemenne a helyiségbe odaszól a fogadóshoz:*
- Öreg cimborám! Kérlek készítsd elõ a felszereléseimet az útra! Ezt a lehetõséget nem hagyom ki... - ezzel rákacsint, és levonul a pincébe.
*Amint leért a helyszínre, körbetekint, és egy biccentéssel üdvözli a jelenlévõket, kifejezve ezzel a megbecsülését.*
<...hát akkor kezdõdjön aminek kezdõdnie kell...>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: mindenkinek
_____________________________________________________________

* Az öles termetû férfi Jeffete alakjára néz... arca hírtelen felderül... ha tudná, hogy régi barátja valójában mivel foglalkozik, és ki is, nem vigyorogna így...*
- Jeffete! Ha már így áll, üdvözlet a bizalmi körömben. De azér... gyere csak, nézzük meg nem-e rozsdásodtál be azóta...
* Amikor az embersereglet a pult mögötti ajtón átsorjázik, hírtelen egy terméskövekkel kirakott széles folyosón találja magát az ember. Poros falépcsõ vezet lefelé... a pincébe. Az élen haladó Morik, a férfi jobbkeze egy fáklyát akaszt le a falról, majd megindul lefelé... három négy fordulónkánt egy-egy fáklya lángja világítja be a lefelé törõ lépcsõsort. Amikor végre az ember ismét egyenes talajon találja magát, meglepõdve konstanálja, hogy itt... homok van leszórva. Szürkés színû, hideg... annyira nem bizalomgerjesztõ. A terméskövekkel kirakott lépcsõdorsuló után egy szintén téglákból rakott folyosócska következik. Pártíz lépés után a falon világító fáklyák egy ajtót derengenek be... vastag bélletes szárnya van, vasalt félfája és igen erõs zárja... a gladiátor Morik odalép, majd a fáklyát az egyik tartóba helyezve az övére nyúl le... egy crádás tollú kulcsot halászik elõ, majd a zárba illeszti, és hangos kattanással elforgatja. Kitárja az ajtót...*
* A terem, ami az ajtón túl van meglehetõsen nagy. Négy oszlop tartja a mennyezetet, amely 3,5m magasan terül el. A föld szintén homokkal felszórt, bár aki lyukat szeretne belé fúrni, igen kemény homokkõbe ütközik. A teremben az oszlopokon és a falakon fáklyák világítanak, ami nagyon jó látást eredményez. Szinte már-már olyan, mintha napfényes udvarban sétálna az ember... egyedül az enyhe dohszag zökkenti ki az embert ebbõl. A fal mellé egy hatalmas szekrény van tolva... mellette két kisbb komód, és néhány rozoga szék. Ezzel ellentétes oldalon két bábu... az oszlopok közé van láncolva. Fa gyakorlóeszközök ezek, melyeket a módosabb gyakorlóiskolák tartanak, hogy a vívás alapismereteit ezen tanulhassák a kezdõk. A sarkokban kisebb állványok találhatóak, bennük mindenféle fegyver.. leginkább olcsóbb vas és gyengébb acélmunkák: különféle szálfegyverek, mint kopja, lándzsa, alabárd és hasonlók, esetleg erõsen használt hosszúkard, csatabárd és hasonlók... a választék nem túl nagy, és nem túl bizalomgerjesztõ... a szekrényekben egyenlõre nem tudni, mi jó bujkálhat. Az öles termetû zsoldosvezér a négy oszlop közé sétál, a terem közepére. A Gladiátor lézengve áll meg körülötte.*
- Nos... az ajtót elõbb valaki... köszönöm. Na mint már mondtam, a feladathoz egyfajta rostán kell áthaladnia a személyeknek.. fontos azonban tudni, hogy aki átmegy ezen a rostán már nem vonhatja vissza a szavát, azaz elfogadja az ajánlatom. Ehhez némi tudnivalóra is szükség van... nagyrabecsült hercegünk számtalan... monopóliummal rendelkezik. Ilyen monopólium az elf erdõk felügyelete. Aki a feladatra vállalkozik, az el fog menni az elfek egyik mélyebben fekvõ településéhez... egy csapat ha úgy tetszik. Egy kényes ügyet kell felderíteni, felvilágosítást nem adhatok róla, pontosan hogy és mit... eddig tiszta? Mert ha igen, kezdhetjük...
//.. pls mindenki egy karakter kinézet leírást. Aki írt, annak még egyszer, hogy áttekinthetõ legyen... fontos lene nem csak a ruházatot, fegyverzetet leírni, hanem a fizikai erõnlétet, a kölcsínt és hasonlókat... elõre is nagyon thx!...//

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Avarath még nagyobb érdeklõdéssel figyel, mikor kinyitják a pincének az ajtaját*
<Pincében van a próba? Hát ez érdekesnek tûnik és ha már jelentkeztem mért is ne menjek be? Meg hát ki kell állni valamilyen próbát. Idõm úgy is van temérdek. Mért is ne menjek be? Na nem leszek gyáva bemegyek... De azért remélem nem lesz nehéz a próba. >
*Avarath utat tör magának azon a csoporton keresztül akik még tétováznak, közbe hallja azok tanakodását "Szerinted mit kell bent csinálni?-Nem tudom", "Kérlek készítsd elõ a felszereléseimet az útra!"."
<Na, egy magabiztos ember ez igen, ez már beszéd>
*...- Ennek hallatán egy kis mosoly jelenik meg az arcán.*

//Bocs hogy még csak most írom, azt hogy bementem //

[Navaratna]

(Szitakötõ)

*Fejemet ingatom, és jobb híján a közelemben lévõ nõnek mondom:*
-Mik vannak! Mifelénk nem nagyon mondanak olyasmit, hogy húzás kifelé, és a többi válogatott bárdolatlaság, fõleg nem hölgyek társaságában. Ha valaki azt hiszi, ettõl lesz tekintélye, az téved... S fõleg, hogy címert is visel! Azt hinném, aki erre kap jogot, azért bizonyos fokig mûvelt is... -dohogtam rekedt pyarroniul.

<Ennyire nem becsülik meg a zsoldosokat, vagy csak nagytaplós gyepesfejûekhez szoktak? Siralmas...Más nép, más temperamentum. Durvák, no. Északon, ahogy észrevettem, a nõk nagyorrúak és csontosak, meg betegesen sápadtak, a férfiak pedig gyalulatlan szavúak... Hm, némelyik milyen magától eltelt fejet vág, hogy elsõnek lép be! A sakkban is elõször a paraszt lép...>

-Nos, kisasszony, megmaradt a munkakedv? Vagy ön is "lelép"? De lehet, itt csak az eszüket izomban hordóakra tartanak igényt, és ön nem tûnik olyannak-somolyogtam a nõre, s jól hallhatóan mondtam ezt, nem rejtettem véka alá a véleményem.
-Vagy talán ketten együtt felérnénk egy olyasfajta férfival?-nem becsültem le a nõt, csak humorizáltam.

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*A biccentés után jobban szemügyre veszi az "arénát", és csak most esik le neki hogy mekkora. Láthatóan meglepõdik, de pár másodperc után eltûnik arckifejésérõl a döbbenet. Figyelmesen végighallgatja a vezér kijelentését, de õ már elõre eldöntötte a válaszát. Nem tétovázik többet egy pillanatnál tovább és elõrelép, fejérõl lehúzva csuklyáját. Meghajol a katona elõtt, majd felegyenesedik, és csöndben hallgatja és várja a kapitány reakcióját.*
<...ha tudná miket követtem el régen be sem engedett volna ide...> - és magában mosolyog.

//Amit eddig nem tudtatok pontosan megbecsülni, az a magassága és a súlya. Most jól észrevehetõ hogy magas (183cm) és kissé vékony (73kg). Elsõ ránézésre azt hihetné az ember hogy egy erõsebb szél elfújja, de a látszat csal. Ahogy a fény kivilágítja arcát, láthatjátok hogy nem egy szép teremtésrõl van szó, de nem is igazán csúnya. Kócos fürtökben hull a sötétbarna haja a homolkára, de nem lógnak a szemébe, amik most elszántságot tükröznek. Tartása bizalomgerjesztõ és a kisugárzása is megnyerõ, összeségében egy fess ember. Sötétzöld csuklya takarja az arcát (általában, most nem), amihez jön egy szintén zöld utazóköpeny. A köpeny alatt egy barna gombos felsõ látható és egy az út porait viselõ sötétes nadrág, hozzá egy megviselt csizma. Fegyverként egy hosszúkardtokot figyelhettek meg (valószínüleg az is van benne ) és egy hárítótõrt az övé mögé helyezve.Amit még jobban ki lehet venni, az az hogy a kardja markolata díszes, biztos egy értékes darab.//

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Avarath áll egy helyben jelezve, hogy nem fog elmenni, csak ha kérik...
<Minek mennék el hamár egyszer figyelmeztettek?>

*Közben szemügyre veszi a csoport többi tagját és csalódottan csóválja fejét mikor láttja, hogy sok ember meghátrál néhány üres szótól...*
<Kár... pedig elég szimpatikusnak tûnt az a fazon, de jobb így minthogy az úton gondolná meg magát>

*Majd mikor már csak a végképp elszánt emberek maradtak, kíváncsísága kijün belõle*
-És tulajdonképpen mi is lesz a próbánk?
.....
-Értem...

//Egyszer már írtam egy kis jellemzést a karimról, ha kell akkor írok részletesebbet//

[Alauron]

*Alauron mostanában nem szívleli a zárt pincéket, de nem esik nehezére lemenni oda. A zsoldosvezér szavaiból úgy vette ki, hogy neki nem kell kiállnia, ezért hát nem a vállalkozók között ácsorog hanem félrehúzódik az egyik oldalfal mentén hogy mindent lásson, és kellõ távolságra, hogy hallja is a szavakat.*

<tehát erdei útra számíthatunk? Az remek kis séta lesz. És most kiderül milyen társaságban. Vajon Morik is jön? Elvégre ugyanúgy bérenc, mint azok akiket most kiválasztanak. Egyre kevesebben vannak. Vajon mi lehet az a kényes ügy? Úgy látszik ismerik már azt a Jeffete nevû alakot itt. Maradt két nõ is. Nem láttam még nõket harcolni, különösen kíváncsi vagyok rájuk. Csinosak. Nem kell õket leírni, tudtommal, egy nõ is sokmindenre képes, pont mint egy férfi, csak ritkábban adja fejét kalandra. hm..kezdõdhetne már!>

//A kinézet, és viselet leírásán túl dacára félelf származásának Alauron nem vékony, legfelljebb emberi szemmel nézve nem az a kifejezetten izmos alkatú, de válla széles, ahogy leveti köpenyét rögtön látszik hogy nincs elhanyagolva az izomzata. kézfeje is mindennapos igénybevételt mutat, újai finomak, de erõtelljesnek tûnnek.//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: mindenkinek
_____________________________________________________________

* A két nõ társalgásába akaratlanul is belehallgat a fogadós... éppen a pultját törölgeti nagy serényen, elvégre most, hogy elment a siserehad, maradt ideje erre... hiába, egy ilyen méretû hely 30-nál is több fõt... Wanqor az asztal felé meredve szólal meg... közben kezében a rongy gyorsan jár a karcos pulton.*
- Ha megjegyezhetném... Tekk'rje nagy tekintélyû úr ám. A csapatai részt vettek a 13.zászlóháborúban ám... akkor még fiatal volt... nem néz ki öregnek, pedig már vén csataló... mint jómagam. Szolgáltam ám alatta... akkor még fiatal volt. Karizmatikus jó vezetõ... hát meg aztán lojális is. Há' hogy úgy mondjam... néha elég bunkó volt ár akko is. Engem nem zavart, elvégre egy zsoldoscsapatban... apropó, akkortájt jelentek meg a talpasok mellett az északi hármak kószái a csatatereken. Valami kalandozóféleség volt ez a fickó, úgy furta be magát a katonaságba. Szal végigharcolta a háboút... neki így bunkóskodnia is szabad. A magafajták segítsége nélkül talán még fogadóm se lenne... nem mintha Haonwell állna még... szentem érdemes megnézni, mit akar. Mostanában az a hír járja, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, mer' különleges feladatokat végeztet el, mint felhajtó. Nade mit fecsegek itt... ha akarnak, próbálkozzanak be. Nincs semmi baja a harcos nõkkel, sõt...
* Itt enyhén ráncos arca huncut mosolyba húzódik... majd eltûnik... eközben a lefelé fáradó csapat megérkezik a homokkal felszórt területre... ha a nõk is csatlakoznak, akkor épen a becsukódó ajtó elõtt érnek be... Morik alig láthatóan - csak a nagyon szemfülsesek veszik észre! - int a terem másik végében ácsorgó egyik alaknak... a férfi az éppen kilépõ férfiakat követve szintén kisétál... a vskos ajtó becsukódik. Az öles termetû férfi még válaszol Avarath kérdésére.*
- próba? Semmilyen próba nincs itt. Megmérettetés. Morik barátom.... hogy úgy mondjam harcban jeleskedõ személy... aki bárminemû fogást talál rajta, kiérdemli a bizalmam. Csak látni akarom, mit kezd az ember egy ilyen helyzettel... mennyire találékony, furmányos, esetleg ért-e valamilyen hatalomhoz...
* Azzal a lézengõ gladiátor a középre sétál... edig egy szót se hallottak a jelenlévõk tõle... most széttekint az itt maradtakon: Félkört formálva állnak az esélyesek. Köztük van Jeffete, Avarath, Maldar, Alauron... és még négy férfi. Egyikük sötétebb képû incognós alak... fegyver nem is látszik nála. Egy másik férfi ravasz képû tõrmûvész... kezében most is egyik kedvenc fegyverét próbálgatja, igen szellõs öltözékben... déli, kreolos bõre van. Egy másik férfi az északi kószák szokványos, erõteljes vonásait hordozza magán. Szõke haja, mindig komor arca... bõr mellvértje, és övén hosszúkardja van. Az útolsó a körben egy izmos, nagydarab férfi.. fülében jókora karikát hord, származása erõsen riegovi... oldalán szablya, ez utal képzettségében: bizonyára jó lovas. A két nõ ekkor lép be a körbe... a termetes férfi meglepõdve mosolyodik el.*
- Nocsak-nocsak hölygeim... ez aztán becsülendõ. Na mindjárt... mindjárt meglátjuk, milyen hévvel áldotta meg kegyeteket Arel... ez aztán igen... Morik? Kész vagy? Ki legyen az elsõ?
* A komor gladiátor széttekint... a laza, furcsán ellenszenves tõrmûvészre bök.*
- Te. Állj ide... mindenki más félre.
* Morik a négy oszlop közé áll... tõle alig két méterre a tõrmûvész. Az öles termetû férfi a szekrények közelébe tereli a társaságot. tenyerét összecsapva kiált fel.*
- No.. ha kész vagytok, kezdõdjön. Apropó... Te * Mutat a tõrmûvészre.* a sarkokban vannak a fegyverek... ha kel válassz... mi a neved?
* A férfi flegmán vállat von. Fintorogva méri végig a fegyvereket...*
- Nekem onnan nem kell semmi... szólítson Gyorskezûnek...
* A nagydarab férfi melén összevonja a két kezét...*
- Hah... nem tetszesz nekem Gyorskezû. NAgyképû arrogáns... csináld ki Morik. nem kell nekem olyan, aki nem hajlandó az emberre hallgatni fegyvelmezetten.
* Morik bólint...*
-Csak finoman, elegánsan... nem fogok csontot ropogtatni, és beleket kiontani... itt most nem az a lényeg.
* Szólal meg a tõrmûvész felé a gladiátor. A tõrmûvész ismét vállat von...*
- MAjd meglátjuk...
* Hírtelen csend áll be... Morik mély alapállást vesz fel... feszülten koncentrál az elõtte álló tõrmûvészre.... a férfi újait megmozgatva végigsimít a pengéjén... hümmög egyet lefelé nézve, kissé komoran... egy köhögés hátulról, majd a férfi hírtelen megmozdítja csuklóját, és a gladiátor felé vágja a tõrt... Morik görcsösen félrekapja fejét a felé száguldó tõr elõl, majd vigyorogva szólal meg.*
- Átlászó vagy... minden bûvészkedõ hülyegyerek így kezdi.
* A tõrmûvész kissé indulatosabban lekap az öve felé, és két kezével két-két tõrt kap fel... összesen négy tõrt tart mostígy... ez lehet a teljes arználja...*
- ehhez mit szólsz, aszisz?
* A férfi megindúl jobbra... az egyik oszlop felé hátrál, közben kezével ijesztgeti a gladiátort... amaz néha félre-félrekapja fejét, ami okán a tõrmûvész elmosolyodik. Kínos kõrözés kezdõdik... beijeszgetésekkel... majd egy váratlan ponton a gladiátor elõre lép, kivont hajlított kardját megindítja elõre... a tõrmûvész azonnal jobb kezével két tõrt hajít a féri felé.. azonban az, mintha lendülete se let volna, hírtelen szándékosan elcsúszik a homokon, és lábbal elõre érkezik a tõrmvész elé... a csúszás pont elég arra, hogy megérkezve a gladiátor jókorát taszíthasson a tõrmûvészen... a férfi azonban nem tántorodik hátra: kettõt hátraugrik, majd egy tõrt vet a gladiátor felé... annak meztelen karját súrolja a penge... kisebb vérzõ sebet okozva... szerencse, hogy kicsit megdõlt a becsúszás közben. Azonban Morik villámgyorsan feláll, és mély alapállásban egy széles ívû támadást indít meg: halított pengéje a tõrmûvész bal kezét sérti fel... nem is akármilyen módon: a férfinek három uja vágódik le, nevezetesen a mutató, a középsõ és a gyûrûs. A tõrmûvész felkiállt fájdalmában, majd kiejti kezeibõl a tõrt... a gladiátor azonban megáll egy helyben, és lefelé mered rá...*
- Látod... nem érdemes nagyképûsködni, mert hulla gyenge volt, amit elõadtál. Sítílus kellene neked, nem pedig ez a flegma alvilágias maszlag...

[Alauron]

<A levágott ujjak ugyan példás leckék, de túlzás, enyhébben is meg lehetett volna leckéztetni azt a nagyképû alakot. A gladiátor ötletesen verekszik, meg kell hagyni.>

*Alauron továbbra is kissé oldalról szemléli az eseményeket. A vér felserkenésekor szemei meglepetten elkerekednek, levágott ujjakra nem számított. a hátralévõ nyolc esélyesbe magát nem számolja bele, neki még senki sem szólt, és nincs sok kedve ezek után. Arca egyszeriben feszültebbé vált, a gladiátor mutatványa látszólag meggyõzte valamirõl: ha valaki jönni fog akkor az nem lesz gyenge a fizikai küzdelemben. Aztán újra a kíváncsiság szikrája lobbant ahogy szeme elgondolkodón összeszûkült.*

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*A toborzó társaságot figyelvén észreveszi amint az egyik asztalkától férfi emelkedik fel. Botjára támaszkodik, és úgy ballag Tekk'rje asztalához. Szavaiból egyértelmûen kitûnik, hogy jó ismerõsök lehetnek.*
<Egy öregember botra támaszkodva? Nah, ez kell még a csapatba, hogy lehessen õt is támogatni... bár ahogyan elnézem bizonyára egyéb praktikákhoz jobban ért... No nézzük a többieket: férfiak...csak férfiak, egy jámbor medve, egy vékonydongájú, egy aránylag jó husiban lévõ...az ott egy kicsit kivénhedtnek látszik...ez itt hátul meg még hátulgombolósnak, az ott legelöl igen magabiztos - talán megalomániás...ez itt elõttem pedig úgy megy a többiek után mint aki a gatyájába csinált... vajon ki marad benn?>
*Gondolataiból a másik nõ szavai zökkentik ki...*
-Igen kicsit nyers a fazon... de hát nem bájcsevegésre invitált senkit... bizonyára van jobb orcája is... csak ritkán jön elõ.
A munkakedv megvan, de inkább kényszer, ha megakarok élni.... 'Eszüket izomban hordók' - ez találó némelyikre - *és jót mosolyog rajta.* - Ha meg csak izomagyúak kellenek, akkor inkább neki se fogjanak...mert az biztos bukás bármi legyen is a feladat... És nem egyel, hanem egyel-egyel érünk fel!!! - *és cinkosan rákacsint a nõre. A "véletlenül" közbekotyogó fogadósra néz* - Köszönjük az infót! Biztosan tudunk valamit kezdeni vele... ; ha mást nem legalább sejteti, hogy nõcsábász ez a Tekk'rje - *ujjával a pult mögötti ajtóra bök, ami állítólag a pincébe vezet és egy igen széles mosoly kíséretében folytatja:* - Végül is nem egy ronda, elhanyagolt fazon....
<Nah igen, az õ körében biztosan van használható infó, már csak közel kell férkõzni hozzá....úgyhogy ha törik, ha szakad be kell jutnom a csapatba...> *Széles mosolya ellenére a szemében látszik az elszántsága. Határozott léptekkel megindul az ajtó felé és visszaszól a lánynak:*
-Szerintem menjünk! - *a lépcsõn lefelé lépdelve még beszélget a lánnyal:* - Benned kit tisztelhetek? Az én nevem Patricia, de az ismerõsök inkább csak Pat-nak szólítanak. Kérlek ezt használd te is!
*A vaskos ajtó majdnem becsukódott orruk elõtt, szerencséjük volt, hogy idõben odaértek... A terembe belépvén Pat igen elcsodálkozik...vajon milyen hely lehet? Tekk'rje szavaira csak megvonja a vállát és egy hangos "Majd meglátja!" rövid mondat hadja el a száját. A megérzései egyre jobban azt sugallják az eszközök, fegyverek láttán, hogy itt harcolni kell...a bejutásért. Igen hamar bebizonyosodik, hogy megérzése nem csapta be...* <Hú de beképzelt ez a tõrös fickó! Na de ne ezzel foglalkozzunk, inkább figyeljük meg a technikáját ennek a gladiátornak...talán van gyenge pontja....csak legyen elég idõm megfigyelni...szóval nehogy én legyek a következõ.... >

//Ismételten ki nem olvasta volna a karakterem kinézete:
Kissé magas, de igencsak vékony testalkatú nõ - bár ennek ellenére mindene megvan, ami egy nõnek kell. Talán a húszas évei vége felé járhat korban. Beige szõke haja kis fonatokba van rendezve, élénk zöld szeme kíváncsian, mégis határozottan csillan meg, kissé telt ajka rózsaszínben játszik, szeplõtlen arc, kissé fitos orr - az összkép egy igen szemrevaló teremtést ad. Vonásaiban a dwoon jegyek fedezhetõek fel.
Az az ember, aki tovább idõzik a megfigyelésével észreveheti, hogy apró fonatai alatt kissé hegyes fülek bújnak meg...
Öltözékére az egyszerûség jellemzõ: világosszürke 3/4-es ujjú térd alá érõ, szolid dekoltázsú egész ruhát visel - nem szûk, de nem is bõ alj résszel. Derekán egy igen széles öv látható, melyrõl most is egy kardhüvely lóg - a hozzáértõ szemeknek egy rövidkardot sejtet. Lábán egy egyszerû fekete gyaloglócsizmát visel. Semmi cicoma, semmi ékszer - mintha egy egyszerû földi parasztlány lenne...//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevõk: mindenkinek
_____________________________________________________________

* A gladiátor nagyot fúj... pár pilanat elteltével a hercegi zsoldosvezér szólal fel.*
- Nagyon rendben van...na most húzzál innen kifele... talán a szenny Sunnyogóknál még érhetsz valamit... szeretem az egyeneséget és a fegyelmet.. õszintén még az írmagja sincs meg benned. Ha az ember azt akarja, hogy korrekten, egyenrangú félként kezelem, ez a kettõt követelem meg. Másképp...
* Itt nem szól semmit... a feltápázkodó tõrvetõ véres kezét fogva áll meg.. a zsoldosvezér a szekrényt gyorsan kinyitja, majd egy textildarabot, és egy kis bugykost vesz elõ.*
- Itt van ne... ezzel fertõtlenítsd le, ajd tekerd be abba. Látogass meg egy gyógytót, aztán Isten veled...
* A tõrvetõ még útoljára a zsoldosvezér szemébe néz... majd egy jókorát köp a földre... de azért a egítséget elviszi magával... miután az ajtó hatalmas csattanással bezárl, a zsoldosvezér felmorran...*
- Haah pazarlom én itt a kötözõanyagot... no emberek... következõ? Te ott... * Bök a nagydarab riegovira* most gyere te. Nevedet szabadna megtudnom?
* A nagydarab férfi gyér meghajlást eszközöl, majd mély hanghrdozásbn válaszol.*
- Utras Elkmar... hallottam a háborúkról Tekk'rje kapitány... örülnék, ha ön mellett harcolhatnék...
* A nagydarab férfi elmosolodik a hízelgésre.*
- mellettem semmiképp... azok az idõk elmúltak, már a jövõnek élek. No majd meglátjuk... készülj fel...
* Amint a gldiátor közelébe ér, a férfi biccent. Kardját övén lógatva, öklét behajlítva fordul a gladiátorhoz... amaz bólintva övébe csúsztatja hajlított kardját, majd szintén uszta kézzel ál ki a férfi ellen... elkezdenek kõrözni... a nagytermetû férfi lomhán elõre lódul.. a gladiátor mindárt az oldalába kerül, majd oldalról meglöki, és egy ügys lábsöpréssel a földre teríti az óriást... mindez pár pillanat alatt... ezután Morik elõkapja kardját, és a férfi melének szegezi... hát ez gors volt... a zsoldosvezér feltartott kézzel mutatja, hogy elég lesz.*
- Jól van... köszönöm hogy azért megpróbálkoztál... hasznodat venném azonban a másk csapatomban, ha érdekelne... menj a Foyet-be, Garais falához... ott keresd Jorubita-t... õ majd segít eligazodni....

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

- Hát jó! Legyen! Bár ebben a városban annyi a sanyarú sorsú ember, hogy nincs idõ berozsdálni... - *válaszolja vissza a kapitánynak, amikor is az magával invitálja. A "tömegben" szépen komótosan baktat lefelé a lépcsõn, egy pár egyénkét feltartván... Odalent a nagyteremben érdeklõdve szemlélõdik szerte szét* <Nah, milyen titkos gyakorlóhelység ez itt kérem szépen... hmm...néha még Wanqor is tud meglepetésekkel szolgálni, és még jobban illik ez Tekk'rje-re> *Az idelent összesereglett egyéneket egytõl egyik megfigyeli, de nem feltûnõen. Amikor a két hölgy leér egy kicsit felszalad a szemöldöke - érdekesnek tartja e jelenséget. Bár személyének sem új egy nõi kalandozó látványa, de hogy ilyen körbe bemerészkedjenek... bizonyára többet tudhatnak mint a látszat mutatni szeretné....
A csoport szélén áll meg, hogy jól szemügyre tudjon mindenkit venni. Amikor is a megmérettetés elhangzik kicsit felszökik a szemöldöke... õ meg a harc... tán az utolsó idejét megtudná mondani mikor is használta a botját... de hát van a tarsolyában más is....
Az elsõ egyén harcát a gladiátorral látván végigfut az agyán, hogy egy kicsit vad a válogatás, de hát Tekk'rje mindig is a biztosra ment...és alaposan megválogatta a csapatát - a gyengéket mindig is hamar kiszórta, ezért is volt oly sikeres a háborúban... A második harc rövid kimenetelét látván végignéz ismét a társaságon - vajon ezek után kinek szállt inába a bátorság?*