Haonwell városa

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

<Hm... bevett szokás külhoniak alkalmazása... hm... elég érdekes ... ... Mindenesetre nagyon nagy összhangban kell dolgoznunk, ha eredményre akarunk jutni. Összhangban - amihez meg kellene egyást ismernünk, lehetőségek, képességek, tudás terén ... és persze a 'véres ruha' szindrómát el kellene felejteni egyeseknek, nem - inkább mindenkinek, bár eddig ketten tettek megjegyzést - mintha ők sosem hibáznának - na mindegy majd megoldódik a helyzet, vagy nagyon hamar lelécelek...>
*Bólint egyet Tekk'rje felé, hogy megértette, bár arcáról nem tűnnek el a kétségek nyomai. Távosásakor köszön neki, s még ücsörög kicsit a székén gondolataiba temetkezvén. A többiek kászálódása őt is távozásra ösztökéli - feláll, nyújtózik egyet és elinul kifelé. Szitakötő szavai és "csipkelődése" hirtelen érte. Arcára kiül a megdöbbenés, majd egy kis mérges pír, végül letisztulnak arcvonásai.*
- Talán hagyni kellene ezt a témát - tovább kéne lépni. Beláttam, hogy hibáztam megbeszéltük Maldarral - és vége...És ha még vagy ketten előhozakodnak ezzel, nem biztos hogy higgadt tudok maradni - főlleg ha úgyanolyan stílust ütnek meg mint Jeffete...
*Tekintete megkeményedik kissé - látszik arcán nagy erőfeszítésébe kerül ez a "nyugodtság"...
- Nyúzott lennék? - biztosan csak a rémálom miatt van - éjszaka kipihenem bizonyára. Bár ezek után, amiket Tekk'rje elmondott nem biztos, hogy tudok majd nyugodtan aludni...
Téged pedig csodállak - én jóformán fel sem vettem a szavai értelmét, te máris feltetted a lehetséges összes kérdést...hogy a fenébe csinálod???

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Tekk'rje kivonulását csak figyelte, de nem szól semmit. Próbál megnyugodni, ezért inkább elvonul egy félreeső helyre, nincs kedve beszélni senkivel. Rendelne egy kupa erős italt, de mivel nem hozta be a pénzét, letesz erről. Csöndben ül és koncentrál az elkövetkező fél órában. A végére feldolgozza, de kiül arcára rossz kedve, és ki tudja meddig lesz rideg. Azért az "utasításokat" minden ellenvetés nélkül követi.*

[Alauron]

(Alauron)

Hogy gondolatait véghez is vigye, az elf után ered, és félrehívja egy kis beszélgetésre a többiek amúgy is bent maradtak...

//Arbor, priviben beszéljük meg...//

[Schinter]

Arbor Vitus

Meglepodik kisse Alauron mondadojan.Egyelore nem valaszol tovabbra is kimert leptekkel halad lefele a lepcson.nehany perc mulva valaszol csak Alauronnak.

//privibe kuldom akkor ha annyira ragaszkodsz hozza,de nem ertemerre mi szukseg...//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Völgy felső részeinél
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, dél
Résztvevok: mindenki
___________________________________________________________

* Miután tekk'rje kiviharzik, Morik felemelt kézzel jelzi, hogy figyelmet szeretne...*
- Ahogyan az elf is mondta: fél óra és indulunk. És... nem visszük a lovakat. gyalogosan... a felszerelés a szemközti szobában vár midnenkit... bőrből varrt táska, benne szeméylenként egy fél hétre való elemorzsia és minden más, amire szüksége lehet a társaságnak. Ha elkészült a csapat, a fogadó aljába gyülekezzünk....
* A figyelmes személődő még láthatja az ablakból, ahogyan az öles termetű férfi a kocsi felé lépked el... mielőtt beszállna, egy alak tűnik fel mellette... sebes szóváltás után a férfi az út menti bozótosba veti magát... Tekk'rje beszáll a fogatba, majd a kocsis a lovak közé csap.. az alkotmány megindul vissza, a hercegi város felé. Ezennel a küldetés egy újabb szakaszába lépett a társaság... Morik a maga furcsán kiegészített gladiátorvértes incognós alakjával a fogadó aljában helyezkedik el, várva a csapattagokat...*

[Schinter]

Arbor Vitus


Elsetal meg a szomszed szobaba korulnezz az elore elkeszitett felszerelesen.Olyan felszerelest nem visz magaval,ami felesleges lenne...Beleertve a felheti elelmet...majd az erdoben talalni lehet sokkal frissebbet es finomat felteve ha keszitettek neki is

[Navaratna]

(Szitakötő)

-Még egyszer bocsáss meg nekem, nem akarom, hogy te vagy bárki más rosszul érezze magát a prűdségem miatt. nso, ha bérmikor, bármiről lenne kedved beszélgetni velem, gyere bátran hozzám. Most is megkérdezném, mi volt az az álom, ami így rádnyomta a bélyegét, de ahhoz túl rövid ideje ismerlek, hogy ilyen személyes kérdésre ragadtassam magam, kivéve ha magad nem hozod szóba.
Mondja Szita csendesen, ám barátságosan Patnak
-Az arccsipkedését is elnézést, látom, nem vagy abban a hangulatban, amit ez megoldana. Am, nem tudom, hogy mit beszéltél meg Maldarral, de jó, hogy nincs köztetek harag. Ami a sok kérdést illeti...
Finoman elmosolyodott, aztán felelt.
-Pyrarronban testőrnőként dolgozom, a munkám hatékony végzéséhez szükséges ismernem a körülményeket. Ezek csk az alapozó kérdések voltak, biztosra veszem, akadnak még út közben bőven, és bármennyire idegesítő leszek, fel is fogom tenni őket. úgy veszem észre, más sem fog nyugodtan aludni...
Itt Maldarra nézett futólag

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Végighallgatja Tekk'rjét...magában elhűlik és ledöbben egyszerre, de kívülre nem mutat semmit belőle. Álmában sem gndolta volna, hogy ily nagyszabású, nagymértékű és komoly dologgal fog szembekerülni. Árulás? Szabotőr az udvarban? ... Nagyon komoly ...
Szitakötő kérdésein és Pat gondolatmenetén elcsodálkozik, hogy pont a nőknek jutnak eszébe ilyenek....érdekes. A megbeszélés végén Maldar felé fordul. Látja rajta, hogy nem szívesen beszélgetne senkivel. Viszont mindenféleképpen megakarja beszélni a történteket, a kocsiban pedig nem lesz lehetősége. Így hát pár perces várakozás és gondolkodás után mellélép.*
- Ne haragudjon. Látom, hogy előbb megemésztené ezeket a híreket. Viszont ez hosszú időt fog igénybe venni és míg el nem kell indulnunk megbeszélném a történteket. Remélem megérti...Talán egy pohár bor mellett megbeszélhetnénk odalent...
*Barátságos arcot vág - látszik rajta, ha nemleges választ kap odébbáll, s majd később ha Maldar is akarja sort kerít az elmaradt beszélgetésre.
Ha vele tart a férfi, akkor előbb felveszi a cókmókját, s lesétál a földszintre. Kér két pohár bort (vagy ha Maldar mást akar inni, akkor a neki megfelelő italt), s leül egy asztalhoz az egyik sarokba.*

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Tétován kivonulna a szobából és felszedné az előkészített felszerelést, és lemenne a fogadóba, mikor odajön hozzá Jeffete. Meghallgatja amit mond, utána elgondolkodik. Látszik rajta hogy dühös és tétova, de így szól:*
- Pont rossz az időpont, de rámfér egy ital. Essünk túl rajta gyorsan, szeretnék gondolkodni és egyedül lenni egy kicsit. Ugye megérti?
*Nem is igazán vár választ, inkább csak olyan illedelmességből tette fel. Szóval ha Jeffete elindul lefele, követi. Lassan mozog és bosszankodik magában, de helyet foglal az asztalnál. Kényelmetlenül ül, de nem szól semmit, minél gyorsabban és pörgősebben folyjon a megbeszélésük. Várja, hogy Jeffete elkezdje amit akar.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Akkor fog hozzá mondandójához amikor a kért italokat kivitték nekik.*
- Nos még egyszer bocsássa meg, de számomra nem tűr halasztást ez a beszélgetés....minél előbb tisztázom az ügyet, annál hamarabb lehet béke köztünk. Szóval: én nem tudtam, hogy Patriciával megbeszélték a tegnap esti történteket. Én abban a hiszemben voltam, hogy ő is haragszik magára és maga is orrol rá a tegnapi...öhm...lejáratása miatt. Ugyanis az enyhén szólva etikátlan lépés volt tőlle - és egy férfinak nagyon irritáló. A figyelmeztetésemet nem szándékoztam fenyegetőzővé tenni - a 'Fekszik!'-kel, szerettem volna elvenni az élét a dolognak, de hamar rájöttem, hogy rosszul tettem. Sajnálom, pont az ellenkezője történt mint szerettem volna...Bár még akkor nem tudtam a feladat súlyosságáról, de így utólag még fontosabb számomra hogy ez a csapat rendesen és olajozottan működjön...hogy semmi ellentét ne legyen köztünk, mert az a munka kárára menne. Az uralkodónk biztonsága, élete, az országunk léte most a tét lényegében - így meg pláne nem szeretném, ha ilyen kicsinyes dolgok miatt vallanánk kudarcot. Remélem megérti álláspontomat és
nem táplál irántam ez miatt ellenszenvet.

[Yvett de Crei]

(Particia Kromhaar)

- Nem kell mit megbocsátanom ... egyrészt megértem. Nos, hogy tudd Maldarral a tegnap esti öhm...ööö...lejáratásomat tisztáztam le ... vagyis bocsánatot kértem tőlle. És ő szintén bocsánatot kért, hogyha megbántott minket azzal a hátmosási javaslattal ... na szóval tisztáztuk, lerendeztük. És innentől kezdve ügyelek az ilyenekre, ugyanis ezt nem kívánom mégegyszer.
*Mondandója közben az arcán gyenge pír jelenik meg - mintha kicsit szégyelné magát... Szemeiben lassan vidám csillogás költözik.* <az az ölelés...brrr....Na!!! félre ezzel, hisz megfogadtam, hogy nem!!!...>
*A csillogás a szemeiben megmarad, de egy kicsit komorabb arccal folytatja*
- Nos az álmom a halálomról szólt - nem, inkább a megsemmisülésemről, a lelkem megsemmisüléséről - és egyúttal jelzés is volt, hogy elszúrtam nagyon valamit öhh...na...mindegy....
Vág az eszed mint a beretva....ahogy észrevettem mindenkit megelőztél a kérdéseiddel - a többiek is ugyanezeket tették volna fel... Úgy veszem észre te nagyon megfontolt nő vagy...előre tervezel sokmindent - én meg inkább improvizálok...sohasem tudtam még úgy dolgozni, hogy előre megterveztem minden lépésemet, mindig keresztülhúzták őket...rögtönzéssel viszont elég jól boldogultam eddig...
*Mondandóját hamar befejezi, mintha félbevágták volna a mondatát...egy röpke pillantást vet Szitakötőre, majd el is kapja a tekintetét róla. Kicsit szorosabban markolja meg hátizsákjának vállpántját, majd kissé rekedtes hangon folytatja.*
- Szedjük össze a cuccost amit összekészítettek...aztán menjünk le inkább... én speciel kimennék a friss levegőre, a fák közt jobban érzem magam mint bent ilyen épületben.
*Azzal kilép az ajtón, be a másik helységbe. Felkap egy zsákot, kicsit féloldalasan húzza a lányt a súlya, majd szépen lassan leballag a lépcsőn és kimegy a fogadóból. Odakint egy fa tövébe leül úgy, hogy láthassa ha a többiek kijönnek onnan.*
<A fene enné meg...még ilyen sem volt, hogy így eljárjon a szám... Heh...tegnap még azt mondtam neki, hogy írnok voltam...most meg azt, hogy rögtönzéssel dolgoztam ... amilyen gógyija van, biztosan fel fog tűnni neki... Csak remélni tudom, hogy nem kérdez rá.... Óh Ranil! Micsoda alak lett belőlem...látszik, hogy nem gyakoroltam már jóideje...edzésben kellene magamat tartanom mind testileg, mind pedig lelkileg...ennek rossz vége lesz - most érzem csak igazán, hogy kiestem a rutinból...de nem szúrom el!...nem szúrhatom el!!!... >

[Anathor]

(Maldar Yffil)

- Tökéletesen megértem és igaza is van. Most a munka a legfontosabb. És egyáltalán nem táplálok maga iránt ellenszenvet, nem a mondandóján rágtam be, hanem a stílusán. Ugyanis nem tudtam másképp elképzelni ezt a "Fekszik"-et, csak mint fenyegetőzés. De felejtsük el... Úgy veszem nem történt semmi. Tőlem nincs harag. Inkább koncentráljunk a feladatra. - itt megereszt, vagyis inkább próbál megereszteni egy kis mosolyt, de nem sikerül túl meggyőzően. De szerintem jobb lenne ha Pat-tal is megbeszélné a dolgot... Mihamarabb.
*Lehörpinti az elérakott bort egy húzásra, majd feláll az asztaltól.*
- Köszönöm az italt, és akkor nem történt semmi. - és odanyújtja a jobbját Jeffetének, majd egy biccentés közben odaböki - Ha most megbocsájt...
*Felvonszolja magát a szobába, ahol az előkészített felszerelések várják őket, felkap egyet és leballag komótosan. Arcán még mindig látszik a rosszkedv, de már nem annyira súlyos, mint korábban, leül egy üres székre és magábamered.*

[Navaratna]

(Szitakötő)

Figyelmesen hallgatja patot, több alkalommal elcsodálozik magában, amiből csak a kicsit felszaladó szemöldök árulkodhat.
-Lejáratás...? Öh... eről végképp nem hallottam. No, most már mindegy is, remélem, nem szívjuk itt egymás vérét. Nem ezért vagyunk itt.
Mikor észreveszi a vidámság szikráit Pat szemében, kicsit megnyugodott. Remélte, nem lesz a nőnek egész nap ilyen nyomott kedve. Az álmot hallgatva még közelebb is hajolt, s megegyezett magában azzal, ő sem lenen túl vidám, ha ilyet álmodna. Főleg, hogy közben az földön kell aludni...
-Ó, nehogy azt hidd, hogy nekem nem kell rögtönöznöm! Nem vagyok tökéletes, mindenre én sem tudok gondolni, legfelljeb törekedhetem rá, ha meg valami váratlan következik be, gyorsan kel cselekednem. Muszáj megfontoltnak lennem. ha hibázom, vagy henyélek, esetleg nem vagyok résen, meghal az, akit védenem kell.Akkor pedig elbukom és nemcsak a megbízómmal kell szemben találnom magam, de a védencem családtagjaival és az üres érmészsákocskámmal is. Teher ez, nem egy első bál. És mivel ember vagyok, nem pedig valami földöntúli lény, hibázni is szoktam. vagy, rosszul tervezek...Öh, de ez inkább a magánéletmre igaz, nem a munkámra.
Szita megköszörülte a torkát zavarában
-Ha nem haragszol, megjegyezném, te különös hatással vagy a férfiakra, míg én ezen a téren a zsák molylepke után következem... No, de nem terelném a beszélgetést az önsajnálat kellemes ám hiábavaló ösvényére, ide azzal a kis élelemmel!-csapta össze tenyerét, hogy kínját így enyhítse.
<Mit nyavajgok én itt! Eltértem a témától. De 4 év az 4 év. és sajna az önmegvalósítás pont egybe esett ezzel a munkával. Előre sajnálom a többieket.. mármint hogy...mindegy. Hm, de hirtelen elhallgatott Pat. Talán többet árult el mint amit szeretett volna? Érdekes, hogy a testiségről bátran beszél, de magáról annál kevésbé. A rajzom talán részben igaz róla. Majd megmutatom neki. Valamikor. Este. Hm, rögtönzések... Kicsit csapong, no de eleven! Én meg kikövezett úton megyek a sótlan szipirtyókok felé. Önsajnálat!!! Szita!!!!>
Ment Pattal, hogy a maga adagját átvegye, kiérve az épületből levette a holmiját Kockáról, hogy elvihessék a lovát. Sóvárogva nézett a hátasra, azt hitte, még egy ideig nem kell talpalnia. Leült a fűre Pat mellé és megnézte, mit is kell élelmen értenie. Közben motyorászott:
-Gyalogoljak...Ezzel a nagy málhával...Nem vagyok én vándorló daru! Én napi 4 óránál tovább nem tudok gyalogolni ekkora csomaggal. Megpróbálom, de hogy a második nap görcs fog a lábamba állni, arra mérget veszek. És ki fog cipelni akkor? No ki? Senki. Talán Morik? Ó, én örülök hogy ő is velünk jött. Évek óta nem beszéltem hazámhoz közelivel sem. Hm, észrevetted, hogy senki nem kérdezte meg, mennyit is kap a munkáért?

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

- Köszönöm a megértését.
*Amikor megitták a bort fogadja Maldar kézfogását és egy enyhe mosolyt el is ereszt tőlle szokatlanul.*
- A Patriciával való tisztázást nem mihamarabb, hanem rögtön meg is ejtem.
Persze, menjen csak ...
*Fejbiccentés mellett feláll az asztaltól, és elindul Patricia és Szitakötő után az udvarra. Kifelé menet odalép a pulthoz kér még két pohár édes vörösbort, s ezekkel a kezében lép ki a fogadó ajtaján. Szétnéz, s mihelyst meglátja Patot egyenesen odamegy a lányokhoz.*
- Hölgyeim! Egy pohát bort elfogadnak tőllem? Tessék...
Patricia! Szeretnék váltani néhány szót Önnel, ha nem zavarom most. Megkérném rá, hogy most beszéljük meg azt, ami a hintónál történt. Most jövök Maldartól, vele már megbeszéltem a történteket - nincs semmi probléma köztünk.

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

- A lejáratás... hát igen.... örülj neki, hogy nem hallottál róla semmit. Egy kicsit túllőttem a célon ... és ... hát ... megaláztam Maldart a többiek előtt ... na de tényleg mindegy - bocsánatot kértem érte őszintén tőlle és ő fátylat borított rá. Nem is értem igazán.... ritka az ilyen ffi aki egy ekkora dolgon csak így átlép, szerencsém van, hogy ő ilyen - más lehet kettévágott volna ott a helyszínen...
Rosszul tervezel a magánéletedben? Talán egyszer ki kéne próbálnod a spontán dolgokat - *egy pajkos mosoly jelenik meg a szája szegletében Szitára nézvén. Ami pár pillanat múlva az arcára is fagy, mert meglátja Jeffetét kifelé igyekezni a fogadóból épp feléjük. A többi mondandójára Szitának csak ímmel-ámmal figyel, agyát elöntik a komor gondolatok, nem képes teljesen a lány szavaira figyelni. Jeffete odaérkeztekor szúrósan ránéz, s várja a férfi mondandóját - amin egy kissé meg is lepődik.*
- Köszönöm, de én nem kérnék abból a borból - nem biztos, hogy utána túl sokat tudnék gyalogolni, tekintve arra, hogy ma még nem is ettem egy falatot sem....
Hát jó! Beszélgessünk. Mondja csak...
*Mindeközben nem áll fel a földről, de a tekintetét sem veszi le Jeffetéről.*