(Patricia)
*A nõben nagyon hamar elszakadt az az elhatározás hogy nem lesz indulatos, s próbál inkább nyugodt maradni. Elég volt hallania a családjára ejtett célzást. Szép lassan látszott is rajta, hogy igencsak erõfeszítésébe kerül, hogy ne egybõl támadjon Morikra. Végighallgatta, de igen gyér cérnán lógott az önmegtartóztatása...*
- Ne merészelje anyámék nevét a szájára venni még egyszer. Nem ismeri a múltam a nevelésem, így nincs joga ítélkezni felettük.
*Ránézett Szitára, majd Maldarra - meghökkent hogy semmit nem árultak el. Szita arckifejezését látva inkább õ kezdte el.*
- Nem gondoltam volna.... Igen megtaláltak a barlangnál. De nem voltam hajlandó visszajönni. Kértem õket ne mondják el, de álmomban nem gondotam volna, hogy azok után ahogy a hugom bánt velük nem teszik meg. - *újabb baklövés. Indulatában elszólta magát. Szeme megvillant, lassan kifújta a levegõt, majd Morik szemébe nézett.* -  Egy év távlatából végre eljutottam addig, hogy megtaláltam a hugomat, aki elvezethetett volna a családomhoz itt. Nem a legmegfelelõbb módon távoztam, elismerem. De gyorsan kellett döntenem, s inkább így választottam mintsem újabb hónapokat kelljen álldoznom mindenért. Nem várom el hogy bárki is megértse. Õk távoztak, s mi is elindultunk a magunk útjára. Útközben messzirõl találkoztunk Arborral, aki távozott látszólag, majd gondolom én settenkedett utánunk, hisz másképp nem kerülhetett volna oda. Megtámadtak bennünket, ez itt nyílpuskával lövöldözött, s volt két harcos, meg egy mágaihasználó sötét alak. Nem tudom ki vagy mi volt, de a hugomat magával vitte. Nem a két lábán, hanem valami ügyeskedés segítségével, csak egy pálcát láttam eltörni, s utána eltûntek. Nem szolgálhatok mással, ennyit tudok, még ez is több mint bárkire is tartozik, egyedül az én dolgom. Valószínûleg õt keresték, s magukhoz semmi közük, de nekem meg kell tudnom pontosan hova és miért vitték, ezért rá szükségem van. - *lökte meg egy kicsit a foglyot.* - A városban biztos találok valakit, vagy elvezet hogy honnan indultak, vagy még mittudom én... 
Furcsán hangozhat, de visszajöttem a tegnapi ígéretem miatt, amit amúgy is megakartam ejteni, ha megtaláltam a családomat, s vállalni azt amit kell. A másik önzõbb, nem ismerem a vissza utat. - *ahogy beszélt mérge úgy szált el. Érzelmei kiütköztek arcára - a toroniakkal szemben, Dittérõl, hogy mennyire fontos neki a megtalálása, szomorúság, csalódottság, s volt még valami megmagyarázhatatlan vonás.*
			



 >
 >


 Hagyjátok abba mindketten! - Odabiceg kettejük közé nehogy kitörjön a verekedés. Háttal áll meg Patnak. - Tudni akarod mi történt? Találkoztunk, igen, hazudtam. Nem volt semmiféle gejzír, meg forró pocsolya. A nõ, a húga, égette meg a lábam. De nem érdekes... Tehát beszéltünk és "elengedtük", "elengedtem". Igen, én voltam. Azért tettem, mert nem volt olyan információ birtokában ami hátráltatta volna a küldetést, vagy hogy a Herceg ellen forduljon. - tart egy kis szünetet, hadd csillapodjanak a kedélyek. Majd odafordul Pathoz és higgadt hagon mondja:
 Hagyjátok abba mindketten! - Odabiceg kettejük közé nehogy kitörjön a verekedés. Háttal áll meg Patnak. - Tudni akarod mi történt? Találkoztunk, igen, hazudtam. Nem volt semmiféle gejzír, meg forró pocsolya. A nõ, a húga, égette meg a lábam. De nem érdekes... Tehát beszéltünk és "elengedtük", "elengedtem". Igen, én voltam. Azért tettem, mert nem volt olyan információ birtokában ami hátráltatta volna a küldetést, vagy hogy a Herceg ellen forduljon. - tart egy kis szünetet, hadd csillapodjanak a kedélyek. Majd odafordul Pathoz és higgadt hagon mondja:
 - és egy bátorító mosolyt csal a saját arcára.
  - és egy bátorító mosolyt csal a saját arcára. Lám feláldoztad a szép megánéletet, boldogságot a hazádért, most meg a visszatérésed lehetõségét a szerelemért? Talán az utóbbi csak majdnem... De végül a szerencse nem a te oldaladra állt.>
 Lám feláldoztad a szép megánéletet, boldogságot a hazádért, most meg a visszatérésed lehetõségét a szerelemért? Talán az utóbbi csak majdnem... De végül a szerencse nem a te oldaladra állt.>