Haonwell városa

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*A nõben nagyon hamar elszakadt az az elhatározás hogy nem lesz indulatos, s próbál inkább nyugodt maradni. Elég volt hallania a családjára ejtett célzást. Szép lassan látszott is rajta, hogy igencsak erõfeszítésébe kerül, hogy ne egybõl támadjon Morikra. Végighallgatta, de igen gyér cérnán lógott az önmegtartóztatása...*
- Ne merészelje anyámék nevét a szájára venni még egyszer. Nem ismeri a múltam a nevelésem, így nincs joga ítélkezni felettük.
*Ránézett Szitára, majd Maldarra - meghökkent hogy semmit nem árultak el. Szita arckifejezését látva inkább õ kezdte el.*
- Nem gondoltam volna.... Igen megtaláltak a barlangnál. De nem voltam hajlandó visszajönni. Kértem õket ne mondják el, de álmomban nem gondotam volna, hogy azok után ahogy a hugom bánt velük nem teszik meg. - *újabb baklövés. Indulatában elszólta magát. Szeme megvillant, lassan kifújta a levegõt, majd Morik szemébe nézett.* - Egy év távlatából végre eljutottam addig, hogy megtaláltam a hugomat, aki elvezethetett volna a családomhoz itt. Nem a legmegfelelõbb módon távoztam, elismerem. De gyorsan kellett döntenem, s inkább így választottam mintsem újabb hónapokat kelljen álldoznom mindenért. Nem várom el hogy bárki is megértse. Õk távoztak, s mi is elindultunk a magunk útjára. Útközben messzirõl találkoztunk Arborral, aki távozott látszólag, majd gondolom én settenkedett utánunk, hisz másképp nem kerülhetett volna oda. Megtámadtak bennünket, ez itt nyílpuskával lövöldözött, s volt két harcos, meg egy mágaihasználó sötét alak. Nem tudom ki vagy mi volt, de a hugomat magával vitte. Nem a két lábán, hanem valami ügyeskedés segítségével, csak egy pálcát láttam eltörni, s utána eltûntek. Nem szolgálhatok mással, ennyit tudok, még ez is több mint bárkire is tartozik, egyedül az én dolgom. Valószínûleg õt keresték, s magukhoz semmi közük, de nekem meg kell tudnom pontosan hova és miért vitték, ezért rá szükségem van. - *lökte meg egy kicsit a foglyot.* - A városban biztos találok valakit, vagy elvezet hogy honnan indultak, vagy még mittudom én...
Furcsán hangozhat, de visszajöttem a tegnapi ígéretem miatt, amit amúgy is megakartam ejteni, ha megtaláltam a családomat, s vállalni azt amit kell. A másik önzõbb, nem ismerem a vissza utat. - *ahogy beszélt mérge úgy szált el. Érzelmei kiütköztek arcára - a toroniakkal szemben, Dittérõl, hogy mennyire fontos neki a megtalálása, szomorúság, csalódottság, s volt még valami megmagyarázhatatlan vonás.*

[Anathor]

(Maldar)

*Úgy dönt nem szól bele a beszélgetésbe, egyszer már úgyis végigjátszotta ezt. Szita kijelentésére és Pat morranására kérdõn felvonja a szemöldökét.*
<...kösz -.- ...>
*Morik kifakadásán egy jót mosolyog, tudhatná, hogyha eddig nem tette meg, most sem fogja elárulni mit tud. Még Szita nézése sem hatja meg... Bár egy kicsit megkönnyebbül mikor maga Pat vág neki a történetnek, legalább nem kell tovább hazudnia. Azonban meglepetésként éri, hogy Pat elmond "mindent" ami a múltjával kapcsolatos, hiszen még neki sem mondta el. Igaz, nem tartozik neki magyarázattal, de kellemetlenül érinti. Rágódik még ezen egy darabig, aztán pozíciót vált: hanyatt fekszik és úgy hallgatja a végkifejletet.*

[Alauron]

(Alauron)

Morik felvetésére bólogat, tényleg nem kell most erõsködnie, amúgy sem igazán szereti az olyamit. S abban is igazat lát, hogy a szolgálata lejár mikor visszatérnek a városba. Eddig még nem is gondolt erre, de végsõsoron...habár hallgatja Pat mondandóját, még is inkább máson gondolkodik.
<Itt lassan végzek, s meg kellene már látogatnos atyámat, minél hamarabb. S aztán...lehet addigra apa leszek. >

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*A gúnyos mosolyra nem reagál látszólag. Vissza is lép tõlle, majd Morikra és Patra néz, s hallgatja a beszédet. Közben a foglyot tanulmányozza.
Amikor a beszélgetés befejezõdött Pathoz fordul.*
- Talán tudnék egy módot hogy megértse.

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ/Navaratna]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, este
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: mindenki
__________________________________

Morik elvesztete a türelmét.
-Nem is tudom anyád nevét, és ha egy mód van rá, nem is akarom tudni! Akarja a halál megismerni a múltadat meg a nevelésed, s nekem te ne magyarázz mirõl mit vélekedjek és mit ne! Mi az hogy a hugod? Itt az egész pereputty? Vagy ez valami fedõnév? S mi az, hogy hirtelen menned kellett? Égi sugallat? Itt valamit megint nem úgy mondasz el, ahogy volt!-emelte fel hangját, csípõre tette kezeit, nyakán kidagadtak az erek.
-Mirõl kellett hallgatniuk? Hogy az erdõben összefutottál gombát szedve a hugoddal? S miket csinált a hugod, hm? Hohó! Váárjunk csak! A gejzíres lábégetés! Gyenge mellébeszélés volt, csak nem köze van a hugodhoz, hm? Te dwoon vagy kicsikém, mi a fészkes fenét keresne a pereputtyod haonwelli területen? Mondom én, itt bûzlik valami! Szökött rabok vagytok ti? Üldöznek titeket a hazátokban és itt húztátok meg magatokat? Hadoválsz itt nekünk és kiderül, közönséges bûnözõvel meg a bandájával van dolgom?! Azt hiszem, most játszottad el azt, hogy ez csak a te ügyed! Ha csak halvány esély is van rá, hogy átverted Tekk'rjét a naiv kis álcáddal, garancia hogy bitófán végzed a falazóiddal egyetemben! Abban meg nem segédkezem, hogy megpattanj a törvény elõl! Vállalni, azt amit, kell, jól mondod: a kötelet...?
Szita teste megfeszült. Összeszorította a száját. Szólni sem tudott Morik vádló szavait hallva s azt, hogy vezetõjük indulata így a felszínre tört.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Nézett már rám? Maga szerint dwoon földön mennyi elf él? Hm... mit gondol miért vagyok korcs? Mit nem lehet ezen felfogni és elhinni? Azért mert a törvény embere egybõl az jut eszébe ha valaki külhonban keresgél, hogy bûnözõ? Ezt a legkönnyebb igaz? Nem vagyok bûnözõ sem hazámban sem itt. Éa igen, a bitófát, ha mindez itt bûn. - *felemelte a hangját, szinte kiabált Morikhoz, de szemét továbbra is rajta tartotta, nem vette el tekintetét róla.*

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ/Navaratna]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, este
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: mindenki
__________________________________

*A fogoly rekedten nevetgélni kezdett, élvezte, hogy körülötte mások egymásnak készülnek ugrani.*
-Mit tudom én! A határaitokon csak fehér ember teheti átall a lábát!!! Azt meg inkább nem firtatnám, hogy ki hentergett kivel, hogy te most itt állsz! Ne terelj cicám, felelj a kérdésekre! Félre a szaros önérzettel, válaszokat akarok!-*Moriknak kapóra jött a fogoly ottléte. Így nem a nõt, hanem azt vágta orrba öklével. Felhasadt a férfi ajka és kitört elõl egy foga. Vért köpködve esett féltérdre.*
-Mit nevezel te itt családodnak? Mért léptél le csak úgy? Mért olyan Maldar lába? Mi a kurva fenével van közöd Toronhoz?!-*bömbölte. Az újonnan odakerült ló nyugtalanul nézett a dzsad férfira, aki Pat fölé magasodott. Szita lassan felállt, feszülten figyelt.*
-Nem verekedhetnek össze-*szólt halkan Maldarra.*-Idefigyelhetnél, vagy oldalba rúglak én is. Meg sem akarod védeni, s inkább itt heversz, mint aratólegény kaszálás után fûvel a szájában?-*kérdezte szemrehányón folytott hangon.*

[Anathor]

(Maldar)

*Nagyon nem tetszett ahogy a dolgok alakultak. Amikor már megelégelte felpattant a helyérõl (a mozdulatsor közben intézi Szita hozzá a szavakat).*
- Mostmár elég legyen, a k***a életbe! Hagyjátok abba mindketten! - Odabiceg kettejük közé nehogy kitörjön a verekedés. Háttal áll meg Patnak. - Tudni akarod mi történt? Találkoztunk, igen, hazudtam. Nem volt semmiféle gejzír, meg forró pocsolya. A nõ, a húga, égette meg a lábam. De nem érdekes... Tehát beszéltünk és "elengedtük", "elengedtem". Igen, én voltam. Azért tettem, mert nem volt olyan információ birtokában ami hátráltatta volna a küldetést, vagy hogy a Herceg ellen forduljon. - tart egy kis szünetet, hadd csillapodjanak a kedélyek. Majd odafordul Pathoz és higgadt hagon mondja:
- Ami pedig téged illet... mostmár belekeveredtél az ügybe, és már nem csak rád tartozik mindez... Szeretném ha mindent elmondanál.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Megfeszült minden idegszálával. Úgy szorította sarlókését, hogy a viszonylag friss seb tenyerén ismét felszakadt, de nem érdekelte.*
- A CSALÁD szó mit jelent magának? Kiteregessek mindent? Ezt akarja?.... - *a hangja még mindig közel volt a kiabáláshoz. Pár pillanatig megfeszítette az összes izmát. Maldar ekkor érkezett közéjük. Végighallgatta, majd jéghideg hangon kezdett bele.* - Sok évvel ezelõtt elegem lett az állandó toroni mindennapos fenyegetésbõl... Többedmagammal vállaltuk a halált, csakhogy minél több sötét kutyát küldhessünk a túlvilágra. Átmentünk toroni földre, és nyírtuk azokat akik befolyással rendelkeztek, s közel tudtunk kerülni... az ágyukba. - *köpte dühösen, és undorodva a szót.* - Nyolc év.... ami tönkretett emberileg, értékileg. - *újabb szünet, látszott rajta hogy itt lenyelt pár mondatott, szemében a megaláztatottság lobbant fel, majd erõvel nyomta el magában, s helyére a düh lángjai csaptak fel* - Mindez bûn?.... Igen?!?.... Nem érdekel, megtenném újra, bárkivel ha kiderül toroni mivolta.... hidegvérrel. - *hangja visszaszelidült fagyossá, halkabbá* - Visszamenekültünk, csahogy már nem volt hova. A szülõfüldünk feldúlva, felégetve, gyerek, asszony, öreg, férfi... mind legyilkolva. Haldokló Ranil paptól tudtam meg, hogy van még családom - itt, az Ördög markánál. De csak ennyit mondott, ezért kellett elmennem azonnal, mert itt vagyok, s itt VOLT A HUGOM.... - *remegett testében, ujjaiból már rég kifutott a vér a sarlókés markolatán. Teste, lelke utolsó tartalékát élte fel mindezzel. Komolyan, határozottan szólalt meg, belenézett Morik szemében, aki láthatja komolyan beszél, nem gondolja másképp.* - Ha mindez itt bûn, legyen akár bitófa, hóhér bárdja nem érdekel. Nem akartam mást csak megtalálni a családomat. De hogy így alalkult még jó is, legalább nem fogja nyomni a bûntutdat évekig a lelkemet, hogy nem védtem meg a hugom, legalább hamarabb megdöglök, s senkinek nem fog fájni miattam a feje. De akár most is véget vethet mindennek, nem fogok elfutni a halálom elõl. - *fegyverét eldobta kezébõl oldalra, úgy állt Morik és a többiek elõtt összeszorított szájjal.*

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ/Navaratna]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, este
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: mindenki
__________________________________

-Szeretnéd, mi, hogy kiontsa valaki a véred? Úgy könnyebb lenne. De nem. Tehát dwoon ellenálló vagy, aki vakmerõn és félig képzetten átruccant az ellenséghez fejeket szedni...-*vett mély levegõt a férfi, hogy maga is kieressze így a gõzt. Egy lépést hátrébb is tett, hogy ne álljon úgy Pat és Maldar arcába.*
-A többi ellenállót nevezed családodnak, és hugodnak, de valódi vérkapcsolat az nincs közöttetek, stimmel? Az ellenségnél sajátos módon szereztél híreket, azt hiszem igen finoman fejeztem ki magam a kedvemhez és eszemhez mérten...Önjelölt kémecske, fasza. Valamit elszúrtatok, mert az ellenállás fészkét felfedezték, az ottlévõket átküldték a másvilágra. Aki meg megmenekült, lehet, hogy Haonwellben van. Azaz volt, mert a hugodat meg elvitte egy toroni varázsértõ. Ó, a szentségit...! nemhogy beletenyereltünk a tehénszarba, de arccal bele is hempergõztünk...-*vakarat meg fee búbját Morik. Szita állát simogatta és agyalt.*

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Tehetetlenül felsóhajtott.*
- Falut égettek fel, falut... egy egész falut, azt amelyik majd fél emberöltõig az otthonom volt. Kém.... bah... egy egyszerû qurv@ aki gyilkolja a népe ellenségét. Egy egyszerû gyilkos, akinek..... áááááhhhh..... már minden mindegy. Csináljon amit akar ... - *leroskadt a földre, maga alá húzta lábát, nem kívánt többet mondani. A fáradság ólomként nehezedett rá az éhséggel és szomjúsággal keveredve, de nem érdekelte. Térdére hajtotta fejét és begubózott.* <Ennyi volt. Igen, egyszerûbb lenne meghalni, már úgysincs miért élnem. Egy rakás szar.... nem még az sem.... undorító, felkoncolni való áruló, aki ráadásul egy Napszüzet is hagyott sötét kézre kerülni. Ditte... Istenem!....>

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*A veszekedés közben Maldarhoz hasonlóan közel lép hozzájuk, hogy ha kell rögtön tudjon cselekedni. A fogoly orrbavágására, megrebben a tekintete. Amikor Pat leroskad a földre határozottan, de nyugodt hangon szólal meg.*
- Térjen mindenki pihenõre. Holnap reggel higgadtan majd folytatjuk, így semmire sem megyünk, ha kiabálnak egymással.

[Anathor]

(Maldar)

*Kissé megnyugodik, hogy használt valamit a szava, nem csak a semmib beszélt. Azért a további beszélgetés alatt nem áll ki közülük. Amikor Pat leül, pár másodperc múlva õ is követi példáját, azzal a módosítással, hogy csak leguggol. A kezébe veszi Pat arcát óvatosan és a szemébe néz.*
- Ami a húgodat illeti, ne izgulj miatta, nem lesz semmi baja. Hidd el nekem. Holnap majd rendesen megbeszéljük, józan fejjel mi legyen. Na mit mondassz? - és egy bátorító mosolyt csal a saját arcára.

[Alauron]

(Alauron)

Felhergelt Morik, és érzelmeit megélõ Pet...Alauron nem igazán tudja melyík a rosszabb, vagy a trágárabb. Végtére is hogy nem verekszenek össze, és végetér ez az ostoba közjáték, végre pihenni térhet mint tervezte. Ha tehette volna inkább nem tudta volna meg Pat múltját, így igazán felkavaró, hogy mik meg nem történnek...tényleg sokmindent átélt már a lány.
<Újabb példáját láthattuk annak, hogy az érzelmek elhomályosítják a józanságot, akkor is ha életünkbe, szemérmünkbe, vagy biztonságunkba kerül... Lám feláldoztad a szép megánéletet, boldogságot a hazádért, most meg a visszatérésed lehetõségét a szerelemért? Talán az utóbbi csak majdnem... De végül a szerencse nem a te oldaladra állt.>

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ/Navaratna]
Idõpont: koratavasz, 11. nap, reggel
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: mindenki
__________________________________

-Rendben van. Amint a nap felhágott az égre, visszatérünk rá. Jobbis, mert szíjat tudnék hasítani többek hátából.-*vett mély levegõt Morik. Leült és kezdte az õrséget. de akár más is kezdhette volna, hisz ezek után álommanó messzire vitte a sátorfáját, s nehezen akarózott visszamerészkedni.
Ám mégis elnyomott sorra álom mindenkit. patot a lelki kimerültség miatt, Szitát a fizikai, Maldart talán kicsit mindkettõ, Alauront meg...a keseredés érzete, Fejejteét a tompa gondterheltség. Talán a hátasok és Arbor aludt a legjóízûbben.
A reggelt Jeffete látta meg legelébb. Alig állt két lábra, Maldar és Arbor mocorgása követte, a többiek még húzták a lóbõrt. Harmat lepett meg mindent, cinke csipogott egy fenyõágon. Sápadt prikadat volt az aznapi, de valamivel enyhébb. A fogoly is aludt, bár fának kötözve nem kellemes dolog. feje mellkasára volt bukva és hortyogott. Ezek szerint éjjel senki nem vágta át a torkát.
Arbor kialudta magát. Semmi gyengeség, semmi szédülés. Fájdalomnak híre sem, ami igazán megnyugtató. A többiek -Jeffete és Maldar kivételével- még aludva. Üstökös prüszkölt egyet, szagolgatta a nedves füvet.*