Bár te udvariasan megvárod, míg az előtted levők szomjukat oltják, egy apró, ötévesforma kisgyerek viszont befurakszik eléd, iszik, fintorogva rád néz borzas fejével, aztán a tömeg résein keresztül ügyesen elszalad. Most már nincs előtted senki. A víz ízlelés után is víz marad, nincs semmiféle fura mellékíze és nem látsz benne túl sok döglött bogarat sem. Felfrissülve tovább haladsz az épület felé. Nem megy be előtted senki, viszont kifelé egy igencsak imbolygó férfi jön, inge félre gombolva, nadrágja csálén felkötve, lófarokba kötött fekete haja legtöbb helyen kiszabadult a sötét szalagból, mellyel összefogta. Mindezzel éles ellentét alkot ápolt és szép vonású arca, mely alapján úri származásra következtetsz. Mégis már messziről bűzlik az alkoholtól. - Fijjam! Neee vaj te méee ehe túúúú fiata? - kérdi tőled alig érthető kiejtéssel, amikor mellé érsz, felsétálva az alacsony lépcsőroson. Ez a rövid pillanat, mely időre a fejét feléd fordította, pont elég arra, hogy ne vegye észre azt az öt lépcsőfokot, mely a bejárat előtt terpeszkedik, így villámgyorsan, egy tompa nyekkenéssel a macskaköves utcán találja magát, arccal lefelé. Próbál feltápászkodni - persze senki sem siet a segítségére -, de még mielőtt ez sikerülne, újból megjelenik az iménti fiúcska. Odaszalad hozzá és egy gyakorlott mozdulattal kioldozza az erszényét. A földön félig térdeplő, félig fekvő férfi csak a levegőbe hadonászik, amikor el akarja kapni a gyereket. - Tollvahukk... - csuklik bele a kiáltásba. - Tollva! - kiáltja még egyszer, de a kisgyerek már szalad is el, egyenesen két koldus felé, akik egy sikátor sarkán tartogatják markukat a járókelők felé. Az apróság befordul a sarkon, s az egyik koldus azonnal utána iramodik. A lépcső aljában nyögdécselő férfi egy utolsó, elfúló "Tollvv...!"-felkiáltás után úgy dönt, tökéletes hely ez az alvásra, és visszahanyatlik.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
*A gyerek fintorgása ellenére csak rámoslyosgok és utat engedek neki a kúthoz, majd kifelé is. Én nem sietek és tudom, milyen nehéz kisgyerekként érvényesülni a sok közönyös felnőtt között. Nem volt az olyan régen... Ezek után kicsit felfrissülve érkezem a házhoz, melyből a rosszulöltözött úr jön kifelé. Az alkoholmámor akcentusával feltett kérdésére már épp válaszolni készülök, mikor hirelen akrobatákat megszégyenítő mutatványnal egy bukfencből veszi az öt lépcsőfokot és ezután még eszméleténél van, ráadásul mozogni is képes. Elősször csak csodálkozva rábámulok. A meghökkenés miatt, nomeg mivel semmi kedvem az ismeretlen utcák labirintusában futkosni , kis fáziskéséssel reagálok a tolvaj kölyök megmozdulására. Így csak legyintés lesz azeredetileg leleplező rábökésből.*
-Tol...vaj...
*Inkább a póruljárt urasághoz lépek és próbálok segíteni neki a felállásban, ha már a többi járókelő ennyire érzéketlen az ilyesmi iránt.*
Ebből a kis közjátékból rájössz, hogy nem nagyon kell aggódni a környékbeli gyerekek érvényesüléséért. - Nincszsmámsvo... - jön ki valami értelmetlenség - az alkoholgőz mellett - a férfi száján, amikor oda mész hozzá és megpróbálod felállítani. Bár nem egy testes ember, nem is tűnik nehéznek, mégse olyan könnyű elbánni vele, mert nem akaródzik segíteni a felállásban. Térdeplő állásba hozni még egész gyerekjáték, de aztán megszenvedsz azzal, hogy a lábait kiegyenesítsd, mégpedig a földre merőleges helyzetben. A próbálkozásodat bamba tekintetek és egy csapat vihogó nő véleményezi - nem felső körökből valók és ami az öltözködésüket illeti, nem is túl szégyenlősek. Annyi szerencséd van a részeg férfival, hogy amikor meghallja a nőket, felélénkülni látszik és kurjongat utánuk, de a stabil állást még gyakorolnia kell, mert közben ide-oda dülöngél, többnyire beléd kapaszkodva. - Hó hagytam az erszényemmm? - tapogatja oldalát azzal a kezével, amelyikkel épp nem beléd kapaszkodik. - Itt kéne lenni!
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
<Na most, hogy felsegítettem szerencsétlent valahova le kéne tenni. Közben a ledér nők meg csak nevetnek rajtunk. Jó. Nagyon jó. >
*Ezekkel a gondolatokkal nézek körül, hoyg hova tudnám leültetni a férfit. Vagy valami közeli pad vagy a szökőkút kávája lenne jó. Végül amit erre a célra alkalmasnak ítélek, oda teszem le. Utánna, ha már megszabadultam a tehertől válaszolok is költőinek tetsző kérdésére.*
-Az előbb egy ötéves forma kisgyerek lopta el Öntől, amíg a lépcső aljában heverészett. Nem kellene a városőrségnek bejelenteni a tolvajlást? Hátha gyorsan elfogják a tettest. Egyébként kit tisztelhetek Önben?
Leültetésre alkalmas hely lehet a lépcső, vagy nekidöntheted a házfalnak, vagy a szökőkút oldalának - ha ráülteted a szélére, beleeshet. Padot errefelé nem igazán látsz, elvégre senki sem ücsörögni jön ide (inkább fetrengeni XD). Miután leültetted a férfit és elmondtad neki, miből maradt ki, hangosan felröhög. - Városőségnek? Nem tunnak micsináni, sok a kóborolló gyerek! - tárja szét a karját. - Méjjó, hogy előb játam odabenn! - mutat a bordélyház felé kuncogva. - Nem vót má mit ellopni - vigyorog szélesen, aztán jópár másodperc után az alkohol mámorító hatása utat enged a "kit tisztelhetek"-kérdésnek is. - A neem Klastar Trol. Futá vaok. A Háom Talléba szátam meg. Ép két út köz vaok.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
-Értem. Tehetek még valamit a kényelméért? Ha nem, akkor bocsásson meg folytatom a negyed csodáinak felfedezését. További szép napot. Mégvalami. Merre találom ezt a Három Tallért, ha meg akarok szállni?
*Mikor megkaptam a választ vagy végleg alámerült újdonsült ismerősöm az alkoholmámorba, folytatom utamat a bordélyba befelé.*
<Érdekes népek ezek. A fertő és a csillogás egyszerre van jelen és ha nem vigyáz a látogató hamar elnyelheti bármelyik.>
- Arra van! - mutat balra egy kétsikátor széles utca felé. - Vagy arra? - néz aztán jobbra, elbizonytalanodva. - Igen, arra! - mondja most már magabiztosabban. - Me amiko bejöttem, még arra vot! - most már mindkét keze a levegőben van és ellenkező irányokba mutat, bólogatva. - Még pihenek itt - teszi hozzá búcsú szavait, leereszti karjait, hátradől és bambul maga elé. Nem kizárt, hogy még akkor is ott fog ülni, amikor te odabenn végzel. Most már tényleg behatolsz az épületbe, nem akadályoz senki. Egy rövid folyosón mész végig, melyet a nap fénye világít be, egészen egy áttetsző gyöngyökből felfűzött függönyig. A falon látsz mécsestartókat, de ezekben csak este lobog láng. A függöny mögött egy kis teremben találod magad, ahol két oldalt lépcső vezet felfelé egy ugyanilyen gyöngyfüggönyig, a szemközti falnál pedig két fegyveres, bőrvértes férfi ücsörög egy asztalnál, előttek kártyapakli és kocka. Az egyik egy intéssel üdvözöl, a másik pedig meghúzza a feje mellett lógó kis kötelet, miután a tetejére rögzített apró harang csilingelve megszólal. Rögtön ezután egy festett arcú, középkorú nő jelenik meg az egy emelettel feljebb lévő ajtóban, kinek szőke haja háta közepét verdesi. A jobb oldali lépcsőszárnyon eléd siet. Vörös, földigérő és testre simuló selyemköntöst visel, a szegélyeknél fekete csipkével kiegészítve. Minden lépésénél előbukkan tejfehér lábszára, melyen bokaláncok csillannak és egy színes kövekkel kirakott papucs. - Üdvözöllek Madame Seryina Örömházában! A nevem Lorey. Kérlek, kövess! - azzal a lépcső felé mutat, amelyen lejött.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
-Jó napot uraim! Azt hiszem most várnom kell egy kicsit.
*Köszönök a pultosoknak és várom mi történik a csengetésre. A lépcsőn levonuló nőt végighallgatom és követem, mondván ő biztos jobban tudja merre kell menni. *
-Üdvözlöm Lorey asszony. Merre megyünk? Közben, ha szabad kérdeznék Öntől valamit. Tudja a Tábla terén nekem azt mondták, hogy Stein urat, aki egy fogadóiroda tulajdonos, itt találhatom meg valamelyik kellemes intézményben. Amennyire tudom tőle sokat tanulhat az ember a fogadások menetéről.
*Útközben nézelődöm, hogy milyen érdekességeket, látványosságokat tartogat a hely.*
Lorey elindul előtted a lépcsőn felfelé. Köntösét némileg felhúzza, nehogy orra essen benne a lépcsőn. Ahogy mögötte haladsz, érzed bódító parfümének illatát. - Stein úr? - kérdez vissza. - A legtöbb vendégünk név nélkül érkezik és úgy is távozik. Mi elősegítjük testi vágyaik kielégülését, ők támogatják a megélhetésünket. Viszont ez a név ismerős. Nagyon is. Egy időben sűrűn látogatta a bordélyunkat, az utóbbi időben... gondok akadtak vele. Madame Seryina már nem látja szívesen a kis koboldképűt. Jobban teszed, ha más tanítómester után nézel! Közben felértek a lépcső tetejére és áthaladtok a gyöngyfüggöny alatt. Az előtértől gyökeresen eltérő részlegbe érkeztek. A padló vörösmárvány járólapok borítják, a falakat a vörös és barna meleg árnyalataiba bújtatták, és természetesen a buja művészeti alkotások sem maradhatnak el. Rögtön a függönytől jobbra egy áttetsző fátylakkal elválasztott beugró helyezkedik el, benne néhány kerevet, köztük kis asztalka, mely körül még két köntösbe burkolózott hölgy időzik. A beugróval szemben egy egyszerű ajtó nyílik. A folyosó egy rövid darabon még folytatódik, néhány ajtó is nyílik innen, s azt is látod, hogy a néhány méterre lévő végén újabb lépcsősorok futnak felfelé. Lorey az ajtó előtt megáll és feléd fordul. - Ha van fegyvered, kérlek, hagyd itt őket - mutat az ajtó felé. - Ez a fegyvertár; lányaink testi épsége érdekében. Előfordult régebben egy-két... baleset. Mivel nem állíthatunk minden lány mellé egy őrt, így inkább a harci eszközök mellé állítunk. Biztosíthatlak abban, hogy senki más nem fog a te fegyvereddel távozni, erre garanciát vállalunk. - Aztán megnézzük, hogy vannak a lányok - teszi hozzá pajkos mosollyal.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
*Lényem naívabb feléhez lassan azért elkúszik a felismerés, hogy itt mit is akarnak nekem adni információ helyett. *
-Ööö. Asszonyom azt hiszem félreértés történt. Én nem a lányok miatt jöttem csak azt mondták ilyen helyen érdeklődjek. Tudja én még túl fiatal vagyok "ahhoz".
*Bocsánatkérő arckifejezést vágva megvakarom a tarkómat.*
-Most még vissza lehet csinálni a dolgot igaz?
<Na ennél azért lehetett volna több eszem. Igaz, hogy én akartam a Nagyvilágot megismerni, de ez azért kicsit túl sok a jóból egyszerre. Mondjuk Malena szemei egészen... hm... azt hiszem az igézőek a jó kifejezés. Nomeg ott Taddeo is megpukkadna mérgében. >
(Farro) Lorey kissé meglepődik. - Ó, hogy nem örömöd lelni jöttél? Sajnálom, tudod, minden férfi, aki ide betér, csak egy valami miatt jön. Nem is gondoltam, hogy neked más szándékait vannak. Nos, Stein úrról csak annyit tudok, hogy valamelyik környékbeli fogadóban szállt meg egy ideje. Nem biztos, de talán a Három Tallérban. Máshol talán többet tudnak mondani, én csak ennyit segíthetek. De... - kezdi érdeklődő tekintettel - ...ha már itt vagy, biztos nem vagy kíváncsi a lányainkra? - újból huncut vigyor kúszik szája szegletébe.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
-Köszönöm a segítséget. A lányok bitosan nagyon érdekeseket tudnának mutatni, de sajnos a mamám azt mondta még fiatal vagyok az ilyesmihez. Taáln majd legközelebb. Mégegyszer köszönök mindent és az IStenek vigyázzanak Önre és a lányaira Lorey asszony.
*Miután megköszöntem a segítséget és elbúcsúztam elindulok kifelé az épületből. Majd kiérve megnézem, hogy a részeg futárt elvitték-e már. MEgkérdezek valami idevalósínak tűnő járókelőt, hogy merre találom a három tallért. Ha megtudtam az ittas simerőshöz lépek és kicsit megrázom a vállát, hogy figyelni tudjon.*
-Uram! Hogy érzi magát? Ha lábra tud állni elkísérhetne a Három Tallérba, hogy biztosan ne tévedjek el.
- Igazán nincs mit! - feleli Lorey. - Szívesen látunk valamikor máskor! A gyöngyfüggönyig azt a néhány lépést megteszi veled, aztán integetve búcsúzik, amikor lemész a lépcsőn. - Hé öcsi! - szólít meg az egyik őr. - Jó gyors voltál! - erre mindketten felröhögnek, mintha a világ legjobb viccét hallották volna. Amikor kiérsz az épületből, úgy tűnik, nem változott semmi: a népek még mindig özönlenek, a részeg futár is még mindig ugyanott csücsül, ahol hagytad. Valószínűleg elaludt a nagy pihenésben, mert a szemei csukva vannak. Elég nehéz eldönteni, ki lehet az idevalósi, de úgy tippeled, aki kevesebbet nézelődik, az talán már tudja, mi hol lelhető fel, így több az esély rá, hogy környékbeli. Ez csak egy feltételezés, de próba szerencse. Kinézel magadnak egy idősebb férfit, aki arcán jókedéllyel lépked, meg is szólítod. - Ott, jobbra, fiam - mutat jobbra, ami neked balra van, mert szemben állsz vele -, elmegy azon az utcán, ahol az az úr azzal a szemrevaló menyecskével kanyarodik be éppen - a "szemrevaló menyecske" igencsak úgy néz ki, mint egy utcalány -, aztán balra kanyarodik, úgy a nyolcadik utca környékén. Meg fogja ismerni, az valamivel nagyobb is, mint az előző hét utca, azok inkább sikátorok. Biztos többen is mennek arra, mint a többi leágazásokon. A fogadót szintén meg fogja ismerni, mert, hihi - vihog - három pénzérme van a cégérjén! - "Ez se normális" - gondolhatod magadban, de használhatóbb útmutatást adott, mint a futár. - Ha most megbocsát, nekem dolgom van. Még be kell rúgnom, mielőtt hazaérek. További jó mókát! - vigyorog szélesen, aztán tovább sétál. Ezután odamész a futárhoz, aki ízűen szundikál, egyenletesen emelkedik és süllyed a mellkasa - mindaddig, amíg fel nem ébreszted. - Na! Kijjaz? Reggel van? - álmosan kinyitja a szemét, egy pillanatra elgondolkodik, aztán felismer és megszólal. - Hogyne tunnék menni! - próbálkozik a felállással. - Minnyár! Látod, hogy ez nem fog neki egyedül menni, mert mindig visszahuppan és nem nagyon van, amibe belekapaszkodhatna.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
*A két kapuőrre vissza mosolygok mint, aki nem tudja miről van szó, de azért egyetért a többséggel. Aztán a segítőkész öregurat szépen végighallgatom és hálás vagyok, hogy végre valami használható útmutatást is kaphatok a tájékozódást illetően.*
-Köszönöm szépen a segítséget. Önnek jó berugást kívánok.
*Ezzel is meglévén a futárt megpróbálom segítenia felállásban, aztán elnavigálom magunkat a Három Tallérba az előbbi eligazítás alapján. Ha mése bizonyul pontosnak a leírás, akkor még megkérdek valakit a bizonytalanabb részeknél. Közben próbálom ébren tartani "társamat".*
-Jöjjön segítek egy kicsit, hogy könnyebben menjen. Ebben a melegben biztos kissé megszédült. Meséljen nekem amíg a Tallérokhoz érünk a negyedről. Még csak most jöttem, de máris emgkörnyékeztek idősebb hölgyek valami ködös kiszolgálási ajánlattal.
<Na, ha ezt elcipeltem a fogadóba legalább emglesz az alapja, hogy mit is akarok arrafelé. Nomeg, hátha segítőkészebb a józanabb társaság, ha látják, hogy visszahoztam a cimborájukat. >
A közreműködéseddel a futárnak sikerül lábra állnia, aztán elindultok a megjelölt irányba. A járás azért nem megy neki olyan nehézkesen, bár néha megbicsaklik a lába a fáradtságól és a múlófélben lévő alkoholmámortól. - Meséjjek? - kérdez vissza, aztán belekezed a mondandójába. - Be ke vajjam, ez a kedvenc részem itt Erjonba. Ritkán van szabadidőm, de ha akad, há benézek ide, az eccer biztos! Van itt ital, mákonyfű, nők... asszem ez utóbbi már ismerős - ha nem is nézel rá, hallod a hangjából, hogy vigyorog (nem mintha nem vigyorogna folyamatosan). - Nekik az a dollguk, hogy kiszolgájjanak minket, férfijakat - először kuncog, aztán felnevet. - Most is... a felére se emlékszem, de amire igen, az bizony jó vót! Ekkora csöcsök - egyik kezével jó nagy félkört ír le mellkasa elé -, jó nagy segg és csak arra vát, hogy nekem széttehesse a két lábát! Huhú! Aztá ott ziháta a fülembe, hogy "Még! Még! Ah!" - fejhangon próbálja utánozni a nő hangját. - Há neked mijjen vót? Ez vót az első, he? - a "he"-vel egyidőben barátiasan hátbavág és minden részletre kíváncsi tekintettel mered rád.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini