Feketeleves [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Dzsana egyre jobban kezdi erejét veszteni ebben a nem túl kellemes helyzetben. Talán jobb lenne a lován ülve, de ki tudja úgy mennyire lenne érzékeny az állat mozgására sebe. Az ösvényre szép sorjában rátérve még úgy egy szűk fertályóra következik a természet ölén, mikor Malor megállítja lovát és leszállva a csapás melletti kisebb tisztásra vezeti. Utána Dzsana érkezik a különös táborhelyre, majd Mustafa is „befut” az ösvényre térés körüli kisebb baki után. Fejében még mindig a halott körüli furcsaságok járhatnak. Vagy tényleg valamiféle gonosz entitás játszik az elhunyt emberekkel az élők kárára vagy a mai napon sikerült fáradtságos munkával élve eltemetni egy sebesültet. A tisztás alig öt láb átmérőjű, de méteres korlát keretezi az erdő felől félkörben. Közepén pedig egy nem túl aprólékosan kidolgozott „kompozíció” foglal helyet. Egy félbevágott fatörzsből kialakított asztal, melyet két oldalról hasonlóan megalkotott padok fognak közre. Egy kialakított pihenő és piknikhely a vadon közepén. A lovag kiköti lovát, majd Dzsanához lépve elveszi tőle a másik hátas kantárszárát is. Dél óta először megtöri a hosszúra nyúlt hallgatást.*

-Hagyd, madj én kikötöm. Ülj le és egyél valamit. Hogy bírod? Talán jobb lenne, ha a lovat is használnád, ha már úgyse cseverésztek a pappal.

*Kiköti a másik lovat is és előpakolja a nyeregtáskából az úti elemózsiát, valamint a vizeskulacsokat. Majd megvárva, hogy mindkét társa helyet foglaljon a pihenőhöz ő is leül a z egyik padra.*

-Itt megpihenünk, ha megfelel. Még van egy kis út, ami ma vár ránk, de már nem vagyunk messze az éjszakázásra is alkalmas táborhelytől. Ha Krad is úgy akarja holnap kora délre elérjük az öreg Oren házát. Valahol a környékén tanyáznak a rablók is.

/Súrion/

*Az adrenalin az agyadban dobol szinte. Elérkezett az idő, hogy szembenézz a környéken ólálkodó rémmel. Kiugrasz a sátor elé és rámeredsz lámpásnyi szemeiddel. A kis lélegzetvételnyi időt kihasználva az árnynak már nagyjából beérnie a fénykévék hatósugarába. Így igen megdöbbentő látvány tárul a szemed elé. Egy igencsak csatakos és sáros óriási meztelen-csigával akadt dolgod. Erősen konyuló kocsányos csápjaival eléggé szánni való, de egyben komikus benyomást kelt. Még mindig egyenesen a sziklák és ezzel feléd tart, de ilyen közelről már biztosra veszed, hogy ez annak köszönhető, hogy nem lát semmit az ebadta csigája és csak vakon csúszik előre az ítéletidőben. Mindazonáltal méreteiben még így is tekintélyes és tiszteletet parancsoló állatról van szó. Jobban megfigyelve megvan az átmérője a másfél méter is, csupán arról van szó, hogy jó fél méternyit „felszánt” a talaj felszínéből haladás közben, így egy vájatot hagyva a tájban maga után. Hátasod kissé ideges a furcsa szerzet látványától és kissé erőteljes földes szagától.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Kifejezetten nem haragszom meg azért hogy végre megállunk. Azért nem szoktam én ennyit túrázni. Az egyik padra ledobom a hátizsákom és melléülök, elökeresem belöle a hideg élelmemet. Körbenézek kérdön, kér-e valaki, majd vagy társaságban vagy egyedül nekikezdek falatozni. Kifejezetten csak az étvágyam csillapítom, nem tömöm magam degeszre. A hirtelen jött lehetöséget kihasználom és amíg van rá lehetöség, a többiektöl a körülöttünk lévö erdö széléhez elvonulva, imát küldök Doldzsahoz. A teljes szertartást lefolytatom, amennyiben nem szakítanak félbe.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Nehezebben mint gondoltam. Évek óta nem kaptam ekkora sebet, de azt hiszem a legnagyobb gondom ez a meleg, ezzel a fülledt levegővel.
...
Hogy a ló? ööööö....öööööö...ööööö
*A meglepettség és a zavar jelei mutatkoznak rajtam.*
<Hogy lehet ennyire elbambulni, hogy nem jutott el a tudatomig, hogy itt a ló is. Nem kellett volna gyalogolni. Ennyi erővel azt sem vettem volna észre, ha levágják a fejem!?! >
- Egy kicsit elgondolkodtam....
*Leülök az asztalhoz, majd a mindkét Úrnak jó étvágyat kívánva hozzáfogok én is enni. Éhes is vagyok, meg tudom, hogy kell az erőnlét is így eszek egy kiadósat (nem zabálok, de a méreteimnek megfelelő mennyiségűt fogyasztok).
Amikor Mustafa elmegy imádkozni kicsit közelebb ülök Malorhoz.*
- És ha megtaláljuk a rablókat mit csinálunk? Van terved?

[Huor Aikanáro]

Súrion

* Majd hanyadt esek mikor meglátom,hogy a rettegett lopakodó árny egy túl nagyra nőtt csiga...!
A meglepetéstől köpni nyelni sem tudok!Csak bámulom a gusztustalan jószágot,ahogy vonszolja magát egyre közelebb.*

< Mi a Sz@r...?!
Ez meg honnan kerűlt ide?És miért pont most?
...Te szánalmas gusztustalan dög...!
Remélem gyorsan tovább csúszol...? >

*Közben csak bámulom a karjaimat leengedve a támadás legkisebb jelét sem mutatva.
Ám egy erősebb széllökés libabőrt "varázsol" az immár csuron víz testemre és pillanatig sem tétovázva vissza lépek a sátor alá.Onnan figyelem a késő esti "vándort".(Ám,ha véletlenűl a mi szállásunkat nézné ki magának,akkor odavágok neki...)*

// Jobb k. ; TÉ:136 , SP:9
Bal k. ; TÉ:121 , Sp:7
Ha szükség lenne rá...
A kezdeményezés gondolom az enyém. //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Elfogyasztjátok az ebédeteket. Malor kissé aggódó képet vág és időnként Dzsanára pillantgat. Látszik, hogy aggódik amiatt, hogy nagyon elcsigázza az utazás a nőt. Mustafa nem eszik annyit mint két utitársa, így ők még falatoznak, miközben ő Doldzsahhoz intézi szavait a kis pihenő peremén. Malor elgondolkodik a kérdésen, hogy mi is lesz, ha megtalálták a rablókat, de néhány pillanat múlva megvonja vállát és meggyőződés-teljesen válaszol.*

-Ha megtaláltuk őket felszólítjuk mindet, hogy adja meg magát a pyarroni törvények értelmében. Ha nem engedelmeskednek vagy ellenállnak… Nos akkor erővel fogom őket elfogni és az igazságszolgáltatás színe elé citálni. Tudom ez talán számodra naivan vagy viccesen hangzik, de nem fogok rájuk rontani álmukban vagy hasonló minden bizonnyal hatásos, de egyben becstelen módszereket bevetni. Egyébként hogy érzed magad? Jól esik az étek és a víz?

*Látszik, hogy a lovag mérlegelve jelenlegi haladásotokat inkább most hagy nagyobb pihenőt, hogy kicsit feltöltődhessetek testileg-lelkileg. Utána már valószínűleg a délután további részét és az estét ismét túrázással fogjátok eltölteni.*

/Súrion/

*Még néhány perc és az óriás puhatestű odaér a sziklasátorhoz, de nem veszi észre és egy „TAPP” (tompa puffanás/nyomódás) kíséretében nekimegy. Ez különösebb megrázkódtatással egyiküknek sem jár a sebességet figyelembe véve. A kókadó csápok felágaskodnak és gyors össze-visszaságban csapkodni kezdenek, majd kis idő múlva abbamarad a „szélmalomharc” és kicsit hátrébb tolatva ismét elindul a csiga és ismét „TAPP”. Ezt még vagy kétszer megismétli, majd egy nagyobb léptékű hátrálás után egyszerűen elfordul és folytatva útját elkúszik előtted és hátasod előtt kissé lefelé az út irányába, ha nem háborgatja senki. A lovad még nyihogni is elfelejt a különös viselkedést tapasztalva.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Az ima végeztével visszaülök az asztalhoz és hallgatom a beszélgetést, ha tart még. Igyekszem pihengetni mert bár nem vagyok egy gizda alak, azért nem most töltöttem a 20-at sem, és az ilyen túrákat általában lovon szívessebben végzem mint gyalog.
< na most jó lenne az a gebe a vásárból.. tényleg az elf csaj, azzal meg mi lehet? >
-Nem tudom Uraságod mennyire ismeri a városiakat? Nos én tegnap találkoztam egy elég rámenös kis köpcös kereskedövel, kiröl a lócsiszár elég lesujtóan nyilatkozott, így nem mentem bele az ajánlatába, ugyanis épp lovat akartam venni. Nem is ez a lényeg, a du. folyamán még egyszer öszehozott vele, és két társával a jó sors. Volt vele egy gorviki veszett kutya, és egy igen szemrevaló elf teremtés akiröl azt állította, hogy neki dolgozik mint embervadász. Én magam is nevetségesnek találtam eme képtelenséget, de gondoltam megosztom Önökkel, mivel rá egy bö órácskára a hölgyike az öreg Oren után kérdezösködött a fogadóban. Annak akkor nem tulajdonítottam jelentöséget, de ha mégis nekik dolgozna, itt kint jó elönye lenne a kis fruskának így gondoltam szólok, nehogy utánna már késö legyen.
A kis monológom után ha van kérdés arra válaszolok, de tovább pihengetek és gondolkozom az élve temetés rejtelmeiröl.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Nem hangzik viccesen. De miből is gondolod, hogy ez számomra vicces? Azért mert teljesen más törvények között éltem eddig? Szemet-szemért, fogat-fogért! Az én népem ezt így nézi. A legkisebb hibától a legnagyobbig. Barmarizmus lehet neked és .. és... - *és nem találom a megfelelő szót* - Ebben nevelkedtem, éltem, akár tetszik akár nem...
*Ha eddig nem volt sz@r kedvem ezután lesz. Egy kicsit "megütött" ezzel a szöveggel Malor.*
- A fene becsületességeddel elmehetsz a pics... oda az Ibarában. Egy hét... és nem lenne belőled semmi és senki, csak a csontjaidat koptatná a homok valahol a dűnék közt.....
*Befejezem az étkezést, a kulacsot meghúzom, de a keserű szájíz megmarad. Azt észre sem vettem, hogy mikor ült vissza a pap hozzánk, majd egy vállvonás kíséretében tudomásul veszem.
Végighallgatom mondandóját és még mindig morcosan motyogok hallhatóan azért.*
- Most már igazán kíváncsi vagyok mi van a vénség házánál, ennyi embert felcsigázni az ismeretlen.... A kíváncsiság nagy Úr! Na, de előbb a banditák hada, akiket el kell fogni b e c s ü l e t e s e n ! Mert ugye ez a mottónk!? - *nézek utolsó szavaimnál Malorra kissé gunyorosan, élcelődve.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Most már a sátor alól figyelve az óriási csigát,kezd egyre komikusabb lenni.Főleg mikor a szerencsétlen újból és újból nekimegy a sziklának!*

< Na te mafla...
Te vagy az éjszaka réme mi...! >

- Látod Fahlan?
Mondtam Én,hogy ne félj,vigyázok rád...!

*Viccelődök miközben elrakom a kardjaimat és megveregetem a Fahlan nyakát.
Majd egy újabb szélroham eszembe juttatja,hogy csuron víz vagyok és gyorsan előveszem az utolsó száraz ingemet.
Sőtt az esetből tanúlva az utazó köpenyemet is magamra veszem,ha netán ismét ki kellene állnom az esőre...
Közben figyelgetem,hogy hogyan is halad a mi félelmes rémünk. *

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Malor mindkét dzsad mondanivalóját végighallgatja majd összecsomagolja ebédje maradékát és csak utána válaszol. Nem látszik rajta különösebb érzelem, csupán a szemei árulkodnak a benne dúló viharról.*

-Nos azt hiszem nem árt az óvatosság. Ugyan nem ismerem az Ön által említett társaságot, de mindig vannak, akik más kalandvágyók révén szeretnék megkaparintani az öreg Oren házának titkait. Mivel mi nem oda indultunk, így remélhetőleg nem is futunk össze velük. Azért köszönöm, hogy szólt Mustafa.
-A ház nem tudom mit rejt. Őszintén szólva engem is érdekelne, hogy mi ez a fene nagy rejtély körülötte, de ez egyenlőre nem tartozik rám.
-Inkább becsülettel fogadom a halált szemtől szemben, minthogy hátulról támadjak olyanra, aki nem is védekezik.

*Az utolsó megjegyzést Dzsana szemébe nézve teszi. Pillantásában keserűség lappang. Lassan elpakolja a cuccokat és úgy egy fertályórát még hagy pihenésre mielőtt felülne lovára és nekiindulna az ösvény következő szakaszának.*

-Induljunk. Estig elérjük az éjszakázásra alkalmas helyet.

*Ismét kezdetét veszi a túra. A lovag meglehetősen szótlan, de ez az elmúlt óráknak vagy az időjárás miatt nyomottságnak egyaránt betudható. Este felé egyre sürübb és sötétebb felhőréteg figyelmeztet a készülődő égi háborúra, ami egyre biztosabb, hogy a mai nap sem kíméli meg e tájat.*

/Súrion/

*Most már nyugodt hangodat hallva lovad sem feszült. Mire ismét száraz ruhába öltözöl és magadra öltöd a köpenyedet is a csiga már elhagyta a fénycsóvák területét, így csak az időnként felvillanó villámok fényénél pillantod meg alakját ahogy egyre távolodik felszántva az utat és a füves lankákat. Az idő is kezd megenyhülni. A szél eláll és a dörgés-villámlás is abbamarad. Csak az eső tart ki. Már nem zuhog, csupán csendesen „besimul” és apró mindent átáztató, mindenhová befurakodó permet száll az égből. Egy idő után a szemeidből áradó fény is kihunyt, így jelenleg a sötétség jótékony fátyla borul a sziklasátorra.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Nono nem kell úgy elöre szaladni, azt hogy ki mikor hal meg csak bízzuk az Égiekre, úgy vélem ez az Ö dolguk. Egyébként a hölgynek igaza van, lehet hogy mi is bajban lennék ezen a vidéken az Ön segítsége nélkül, de bárkire ebböl a vidékböl a biztos halál várna a sivatagban. Nem csak azért mert az olyan kemény és zord, sokkal valószínűbb hogy tiszteséges vezetö nélkül pár nap alatt felprédálná a tudatlant a helyi érdekű céhek egyike.
****
-Megtudhatom hogy mi is az a szállás ahová igyekszünk? Akkor most nem a haramiák vélt vagy valós táborához tartunk?
****
A továbbiakban csendesen követem a két lovast és néha néha hátranézek nem-é sántikál utánnunk valaki kissé mereven és földszagúan.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A nekem szánt mondatra csak egy "Höhhmmm" a válasz - nemtörődömül és talán kicsit "fájdalmasan".*
<Nem fogok magyarázkodni, ha nem is érdekli a miért.>
*Pihenéssel töltöm az időt ami még indulásig hátra van. Becsukott szemmel, hogy minél hatékonyabb legyen.
Nem jegyzek meg semmit Mustafa szavaira, inkább csendben maradok gondolataimmal, amik cseppet sem vidámak.*
<Még ha nem is képzelődtem tegnap, és semmit sem értettem félre, a most kiderült szakadék miatt kapa itt már bármire is. Szerintem már azt is megbánta, hogy egyáltalán szóbaállt velem. Egy kicsit idegen a két világ egymástól, amiben felnőttünk... Ez pedig... nem jó semmilyen szempontból.... Ez van. Ezt rótták rám, el kell viselni... Kellene... >
*Induláskor még mielőtt felszállnánk a lóra Malor elé állok. Az nem érdekel mit tud leolvasni arcomról, vagy ki a szememből (soha nem tudtam rejtegetni érzelmeimet).*
- Ha mindhárman lovon ülnénk jobban haladnánk. Ha elviselsz ülhetnék előtted, Mustafa meg ezen a lovon - mert gondolom lovagolni azért tud - *ezt már a papnak mondom*
- Ha nem, akkor... - *egy nagyobbacska nyelés* - gondolon nem olyan nagy megterhelés lenne ennek a lónak két személy. Ennyire nem értek hozzájuk. Persze ez is csak akkor ha neked Mustafa nincs ellene kifogásod, mármint személyem ellen.
*Hol egyik, hol a másik férfira nézek, és ahogy telnek a pillanatok, úgy jövök egyre jobban zavarba a csalódottság, és minden más mellett.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A száraz ing és a köpeny megteszik jótékony hatásukat,kezdek álmosodni... És "viharlámpáimból is kifogyott az olaj",amit különösebben nem is bánok most már.Habár úgy is mindegy,mert csak egy "vak csiga" nem vette ész,hogy Én össze-vissza villogog a sötétben...
Még ki-ki nézek,hogy akad-e még hasonló éji vándor,de aztán csak elhelyezkedek a pokrócomon és onnan tekingetek tovább.Majd némi csendes meditáció után,ha rám tör az álom,akkor "megadom magam"...*

// Pyarroni Pszi diszciplina (Af)
Ébredés
Meditáció ideje: 1kör
Ha feloszlik a felhőzet,akkor a csillagfényre ébredjek,vagy a pirkadat első sugaraira. //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Sajnos nem tudok bánni ezekkel a dögökkel. A személye ellen nincs kifogásom. Viszont önnek nagyobb szüksége van most a kényelemre mint jómagamnak, így kérdem a lovag urat anélkül is elérjük a célunkat hogy fel kéne szállnom arra a jószágra, vagy nagyon hátráltatom a haladásunk? Ebben az esteben persze szíves örömest engedek a felkérésnek.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*A lovag meghallgatja mindkét társát.*

-A banditák táborukat valami ködös oknál fogva Oren házánál verték fel. Oda kétféleképpen juthatunk. Vagy megállunk éjszakára és holnap továbbindulva dél körülre elérjük, vagy egész éjszaka megyünk és reggelre érjük el. Véleményem szerint inkább ne fáradtan, álmosan érkezzünk. A táborhely egy fedett résszel rendelkező tisztás lesz, ahol védve pihenhetünk a vihartól.
-A lovak elbírják két ember súlyát, illetve nekem mindegy ki kivel lovagol. Gyalogos tempónál nem fogunk tudni hosszútávon gyorsabban haladni a környezeti feltételek miatt. Ha gondolja Mustafa akár mögém, akár Dzsana mögé is felkapaszkodhat, ha nem tud lovagolni, de figyelmeztetem, hogy az esetleges fájdalmakért, a feltört ülepért nem vállalok felelősséget.

*Türelmesen megvárja, míg kialakul az utazás végleges felállása és csak ezután indul el.*

/Súrion/

*Nyugalmasnak ígérkezik a további éjszaka. Legalábbis egyik irányból sem látni mozgolódást. Lovad is elcsendesedett és pihen a sziklák takarásában. Lassan a monoton eső álomba ringat és végre a sok izgalom után pihenni térsz.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Mikor a lovag végez válaszával, ingatom a fejem pár percig majd összedszedem a gondolataimat, mondandómhoz a szavakat.
-Úgy látom elbeszélünk egymás mellett Uram. Azt értem hogy magának mindegy. A kérdésem arra irányult hogy azt a táborhelyet estére elérjük-e úgyis hogy én gyalog megyek?

****
//választól függ hogy mit teszek.Ja bocsi a kétsorosért //