_____________________________________________________________
KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________
*Malor csak csöndesen áll és látszik valamin nagyon rágja magát belülről. Közben a különböző szóváltások közepette a két megszeppent alak először elcsigázott arccal feláll, de ahogy Dzsana „védelmükre kel” kicsit bizakodóbbá válnak. Mustafában nem bíznak ez látszik rajtuk, így inkább az általuk amúgy is főnökként azonosított lovaghoz fordulnak.*
-Jóuram kérem higgye el nem fogunk megszökni vagy gondot okozni. Kérjük hadd ne kelljen gúzsba kötve szoronganunk a sarokban.
-Mi? Értem. Jólvan hiszek maguknak. Maradjanak csak az asztalnál, akár még kockázhatnak is. Mustafa, ha kérhetem ne terrorizálja a foglyokat. Megbűnhődnek majd tetteikért a törvény által.
*Eszmél fel töprengéséből a vitéz és kis vidámság költözik a tekintetébe, ahogy Dzsanára mosolyog.*
-Látom Dzsana kezd elvarázsolni a hely vagy talán valaki más hatott a világnézetedre a rabokkal való bánásmód terén?
*A szörny említésére és a felvetésre, hogy majd elintézi a banditákat elkomorodik ismét.*
-Quintarha. Egy quintarha van odalent. Nem fog feljönni, mert odalent vannak az őriznivaló kincsei és egyébként sem fér át az omláson. Viszont nem tudom eldönteni mi legyen vele. Mindenkit lemészárolt, aki el mert bármit is emelni a kincseiből. Ez alapján egy vérszomjas gyilkos, akit nem szabadna életben hagyni. Másrészről viszont mindenkit elengedett, aki nem piszkálta vagyonát. Ezek alapján inkább csak egy különösen lobbanékony házigazda, aki végső soron csak saját tulajdonát védelmezte, igaz talán túl drasztikus módszerekkel.
*A csatamén utat enged a papnak. Ez nem jár különösebb mozgással, de nem is berzenkedik az ellen, hogy mellette elsétálva kinyissa az ajtót Mustafa a kinti utazóhoz intézett szózatához.*
*Eközben Súrion magában átkozva a bentieket és az egész helyzetet visszaindul lassan Fahlanhoz. Továbbra sem látni semmi mozgást és az erdő neszei is némák maradtak. A többi rabló vagy már messze jár vagy lehet, hogy a nagy tisztás melletti bozótosban bujkál. Rádöbbenhet az utazó, hogy milyen kiváló célpontot nyújt így a nyílt színen.*