Feketeleves [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malor csak csöndesen áll és látszik valamin nagyon rágja magát belülről. Közben a különböző szóváltások közepette a két megszeppent alak először elcsigázott arccal feláll, de ahogy Dzsana „védelmükre kel” kicsit bizakodóbbá válnak. Mustafában nem bíznak ez látszik rajtuk, így inkább az általuk amúgy is főnökként azonosított lovaghoz fordulnak.*

-Jóuram kérem higgye el nem fogunk megszökni vagy gondot okozni. Kérjük hadd ne kelljen gúzsba kötve szoronganunk a sarokban.
-Mi? Értem. Jólvan hiszek maguknak. Maradjanak csak az asztalnál, akár még kockázhatnak is. Mustafa, ha kérhetem ne terrorizálja a foglyokat. Megbűnhődnek majd tetteikért a törvény által.

*Eszmél fel töprengéséből a vitéz és kis vidámság költözik a tekintetébe, ahogy Dzsanára mosolyog.*

-Látom Dzsana kezd elvarázsolni a hely vagy talán valaki más hatott a világnézetedre a rabokkal való bánásmód terén?

*A szörny említésére és a felvetésre, hogy majd elintézi a banditákat elkomorodik ismét.*

-Quintarha. Egy quintarha van odalent. Nem fog feljönni, mert odalent vannak az őriznivaló kincsei és egyébként sem fér át az omláson. Viszont nem tudom eldönteni mi legyen vele. Mindenkit lemészárolt, aki el mert bármit is emelni a kincseiből. Ez alapján egy vérszomjas gyilkos, akit nem szabadna életben hagyni. Másrészről viszont mindenkit elengedett, aki nem piszkálta vagyonát. Ezek alapján inkább csak egy különösen lobbanékony házigazda, aki végső soron csak saját tulajdonát védelmezte, igaz talán túl drasztikus módszerekkel.

*A csatamén utat enged a papnak. Ez nem jár különösebb mozgással, de nem is berzenkedik az ellen, hogy mellette elsétálva kinyissa az ajtót Mustafa a kinti utazóhoz intézett szózatához.*

*Eközben Súrion magában átkozva a bentieket és az egész helyzetet visszaindul lassan Fahlanhoz. Továbbra sem látni semmi mozgást és az erdő neszei is némák maradtak. A többi rabló vagy már messze jár vagy lehet, hogy a nagy tisztás melletti bozótosban bujkál. Rádöbbenhet az utazó, hogy milyen kiváló célpontot nyújt így a nyílt színen.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A lovamhoz érve megnézem,hogy van-e víz a kútban.Ha van,akkor elrakom fegyvereimet és húzok fel vízet.Ha ihatónak látszik,akkor meg itatom Fahlant és én is iszom.Meg a készleteimet is felfrissítem.Közben úgy állok,hogy a ház és a kút között legyek és gyakran körbenézek.*

< Remélem ezek nem akarják itt tölteni az éjszakát!?Mert,azt hiszem,hogy nem sokáig bírnám velük egy fedél alatt,és akkor valakinek még Baja esik... Bunkó banda!
És vajon mit találtak odabent?Remélem nem találták meg a csapóajtót... >

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

*Alap esetben feldühítene a lekislányozás, de jelenleg eleresztem a fülem mellett. Eléggé el lett cseszve mára minden, még hangulatom sincs veszekedni, vitázni senkivel.

Malor vidám tekintete nem derít jó kedvre, de nem is válaszolok neki, inkább csak kényszeredetten elfordítom a fejem róla.*
- Nem.... csak rájöttem, hogy én sem vagyok különb nálluk. - *morgom magamban félhangosan a gondolatomat anélkül, hogy tudatomig eljutna ez bizony hangosan kibuggyant belőlem.

Arra hogy mi van odalent csak nézem a lovagot. Értetlenül, számomra zavaros amit beszél.*
- Mégis ... most mi van akkor lent? Egy ember?

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Miután ilyen jól meg van szervezve ez az egész csapda, és a van aki kint rohangáljon, úgy döntök nekem ennyi elég volt. Irányítsa más ezt az egész elfogósdit. Leülök az egyik szabad székre, és csak nézek ki a fejemböl csendben. Megunva a várakozást végül lemászok a csapóajtón, egy szó nélkül, és a könyvtárban elmondok egy imát Doldzsahoz, hogy adjon türelemt, jó sokat.(meg manát egy keveset ) Ha ezzel végeztem még megyek egy kört hátha találok valamit amit el tudok olvasni majd a kezemben a könyvvel felmegyek és azt olvasgatom, várom hogy forduljon valamerre a kocka, történjen valami.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A kút vize friss és tiszta. Fahlan hálásan nyihog a hosszú, kínkeserves út után, hogy végre felfrissülhet és pihenhet. A környéken nem mozdul semmi, sem az erdőben, sem a házban nem látni mozgást.
Eközben odabent Mustafa elvonul a „tömegtől”, hogy Istenéhez forduljon. Doldzsah kissé fukarul méri most ajándékait. Az isteni energia ugyan átjárja papja elméjét, de az áhított türelem megtagadtatik egyenlőre. A könyvtárban sokat kell bolyongani, hogy végre dzsad nyelvű könyvet találjon az ember, de úgy egy fertályóra alatt rálel egy kissé archaikus szövegezésű, de mindenképp érdekes könyvre, melynek címe: „Kaputárgyak és felismerésük”
Odafent Malor ismét tegnapról jól ismert vizsgálódó tekintettel figyeli Dzsanát, de mint már eddig is nem szól semmit, nem kérdezősködik. A témaváltást tapintatosan követi és a lent lévő valamivel kapcsolatos kérdésekre koncentrál.*

-Egy többszáz éves, intelligens gyík. Nem tudok túl sokat a fajtájáról csak annyit, amit a legendákból lehet megismerni. Őröknek teremtették őket rég elporladt, őrült máguskirályok.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Nah végre valami igazi csemege. Belelapozva a könyvbe viszont rájövök, hogy nem hogy csemege, hanem igazi ritkaság.

Fent a többieknél igen alapossan elmélyedek a szövegben, hisz archaikus nyelvezetét talán meg sem érteném egy felületes átfutás alkalmával. Annyira elmélyedek a könyvben, hogy lassan kezd megszűnni körülöttem a világ, és eltompulnak a hangok. Egészen belemerülök, szinte meg is feledkezem a környeztemröl.

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

- Gyíííík.... - *és úgy nézek Malorra mintha azt latolgatnám valyon mikor buggyant meg az elméje. Szemeim előtt felsejlik egy alig fél méteres apró gyíkocska, melyet eddig láttam életemben (a legnagyobb amivel találkoztam) és lassan vigyorra húzódik a szám.*
- Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy egy gyíktól lettetek ennyire öhm.... ijedtek?... Egy kis gyíktól ....
Ha több száz éves már, amit kétlek, mert egy gyík sem élhet olyan soká... akkor bizonyára már vén... alig bír mozogni ... - *az egy az egyben lejön rólam, hogy nem egy nagy mágikus lény képe lebeg a szemem előtt, hanem egy ártalmatlan kicsi normális gyíké. Még egy legendát sem hallottam ilyenekről, sőt a máguskirályok sem mondanak sokat - legalább is vidám vigyor a képemen ezt sugallja.
Aztán egy picit abbahagyom, ahogy Mustafa megjelenik ismét a csapóajtón és beleméjed egy könyvbe... Malorra nézek, és már nem annyira vigyorogva kérdezem.*
- Azt az utazót, talán marasztalni kellene. Ígérem megpróbálok nem modortalan lenni, de egyedül lehet nem bír el a haramiákkal, ha egyedül fut össze velük.

[Huor Aikanáro]

Súrion

- Ez az,igyál csak!Derekasan helyt álltál...

*Nézegetem és hizlalom a szemem szép hátasomon,miközben iszik.Majd a házra sandítok...*

< Valamit ki kellene találnom,hogy ezek eltűnjenek innen...
...De mit? >

*Miután Fahlan befejezte az ivást,hagyom had legelésszen a kút körűl (már ha van mit), én pedig alaposan feltúrok minden sátrat,hátha találok valami érdekeset.És talán közben eszembe jut valami,hogy hogyan szabadúljak meg a háziaktól.
A sátrakból időnként kinézek,hogy a lovam mere van és esetleg vannak-e hívatlan vendégek,vagy,hogy van-e mozgás a házban...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A könyv igen érdekes és magával ragadó olvasmány, főleg olyannak, aki előtt szinte folyamatosan a hírnév ideája lebeg. Hisz nem sokan mondhatják el, hogy dzsinnek nyomait kutatták fel és még kevesebben, hogy az esetleg sikeresen megidézett uraságok teljesítették kívánságaikat. Az elején még az unalmasabb általános, néhol filozófiai magaslatokban járó elméletek vannak, elyek a dzsinnek mibenlétét próbálják magyarázni. Kicsit belelapozva több rang is említve van, de valószínűleg a teljes kép összerakásához nemhogy egy alapos, nyugodt átolvasás kell majd, hanem többször is át kell rágnia magát rajta az embernek.*

*Eközben Malor kicsit rosszallóan, de kis mosollyal ingatja a fejét. Láthatólag örül Dzsana jobb kedvre derülésének. Azért kicsit próbálja formálni a láthatólag hibás képet a nő képzeletében.*

-A Quintarha, mint ez itt alattunk jó másfél láb marmagasságú és több, mint három méter hosszú pikkelyes-tüskés lény. A mágia, amiből született soha nem halványul és emiatt nincs szüksége semmire a fennmaradáshoz, nem is öregszik és nem is lanyhul. Örök időkre szól a „megbízása”. Ha túlvagyunk a zsiványok begyűjtésén és akarod látni lemehetünk, hogy láthasd Te is miről van szó.

*Az utazóval kapcsolatban a lovag kissé elmereng.*

-Behívhatjuk. A lovával együtt talán kicsit szűkösen leszünk, de az asztalt az ágyra fektetve és a székeket a kandalló mellé állítva elférnek a hátasok is. A banditák érkeztével nem lesz egyedül, mert én még mindig tartom magam ahhoz, hogy megadom a lehetőséget az önkéntes feladásra.

*Végül bólint és elindul kifelé. A lova mellett elhaladva gyengéden megpaskolja az állat nyakát, amely orrát a vért fémjének nyomja viszonzásképp. Majd kicsit kinyitja Malor az ajtót, hogy kiszóljon, de aztán ki is tárja teljesen.*

-Maga meg mit képzel?! Hagyja békén azok nem a maga tulajdonában vannak!

*Súrion már épp átnézett két-három sátrat és némi elszóródott pénzérmét, illetve egy két ezüst gyertyatartót, márványszobrocskát talált. Az erdő továbbra is csendes, de a ház ajtaja kitárul és kilép a lovag. Ahogy meglátja, hogy az új szerzeményeit szorongatja az utazó erőteljesen rászól. Úgy látszik őt nem igazán érdekli, hogy ki vagy kik hallják meg.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< érdekes... fésű ... egyszerü fésű? nem is gondoltam volna ... aha itt vannak a nevek ... mennyiért? ez bolond? ennyiért már egy egész sereget veszek! >
Ilyen, és ehez hasonló gondolatokkal eltelve olvasgatok, de mikor nagyjából ráérzek arra, hogy ez nem egyéjszakás olvasmány elteszem a tarisznyámba.
//fent ez még Dzsanna oktatás elött volt//

A székemen ülve hallgatom végig hogy Malor hogy s mint vélekedik a "gyíkról".
< azért megnézném hogy merre szaladnál anyukám, mikor feléd robog a kis gyíkocska >
Nem szólok közbe csak szelíden vigyorgok, majd rájön, minek bántsam. Azta felvetést hogy hívjuk be az idegent, viszont fintorogva fogadom és fejcsóválással is láttatom ellenérzéseimet. A káröröm szobra is lehetnék mikor kiderül hogy a "békés utazó" kit be akartunk hívni "meleg vendészeretö hajlékunkba" épp a kinti sátrakat fosztogatja.
< csak kibújt a szög a zsákból .. ezt látnom kell ez biztos jó lessz >
Felugrok és a nyitott ajtóhoz lépek, majd a "félfának" támaszkodva nézem a történéseket.

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

*Ahogy meghallom Malor kiigazítását a gyíkkal kapcsolatban egyből lehervad a mosoly a képemről és elkerekedő nagy szemekkel nézem.*
- Aaahhh Hogy mágia.... ehheeeee - *hát igen, a szavak ilyenkor nem állnak össze értelmes mondatokká, sőt, a gondolatok sem törnek felszínre, hogy esetleg más is kitudja venni gondolataimat. Felsejlik az Ifini tartózkodásom ismét, és bár nem voltam ott túl sokáig, de haloványan bepillanthattam, hogy mire képes egy olyan "ember", aki ismeri és használni is tudja ilyen irányú képességét. Azzal is tisztában voltam eddig, hogy én csak egy piciny részt láttam, de hogy értelmes lényeket teremtsenek azon hatalom álltal....
Még bámulok kicsit tudatlanul, hápogva magam elé, amikor Malor erőteljes hangját meghallom. Felállok, de Mustafa már megelőzött, így nekem csak az ablak maradt, hogy megnézhessem mi is történik.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

// Csak,hogy nehogy megint félre értés legyen,Én nem azt mondtam,hogy bármit is ellopok,hanem,hogy megnézem,találok-e valami érdekeset.És ez nem azt jelenti,hogy amit csak találok,azt bedugom az ingem alá,és úgy nézek ki mint aki gyorsan felszedett 50 kilót! //

*Az erőteljes hangra,kissé megijedve felkapom a fejem és tekingetek.Ekkor látom,hogy a páncélos jött ki a házból.*

- Óóó,csak lassan a testel!Nem akarok Én semmit ellopni,ki kérem magamnak!!
de viszont érdekel,hogy kik is ezek a banditák és mivel ők nincsenek itt,hogy be mutatkozzanak,így igyekszem rájönni a lehetőségekhez mérten.
És azt hiszem jogos a kíváncsiságom,mivel két nap alatt kétszer akartak kardélre hányni!
...több keveseb,de inkább kevesebb sikerrel!
Szóval,ha lehet,akkor ne engem,hanem őket...
...De,tulajdon képpen kit is tisztelhetek benned,lovag uram?Mert ha jól emlékszem,akkor az első találkozásunk alkalmával elég egyoldalúra sikerűlt a bemutatkozás...!?
Tehát mint tegnap már mondtam,az Én nevem Arafinwé Súrion,utazó és zenész!

*Válaszolok egyenesen,határozottan a vádaskodó lovagnak.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Az ajtón, ablakon kikandikáló közönség még feltűnőbbé és érdekesebbé teszi a házat. A két rabló is kikukucskál Mustafa mellet, de azért ők nem mennek túl közel a paphoz. Közben Malor közelebb megy az utazóhoz, de nagyjából a ház-kút táv felénél megáll.*

-Uram. Egyoldalú volt, de egy kicsit talán megkoptak az emlékei. Én bemutatkoztam, Ön elviharzott. Nevem Malor del Nakloss. Megkérem tegyen vissza mindent oda, ahol megtalálta aztán, ha akar jöjjön be hátasával együtt a házba. Vagy menjen el, mert itt kint nincs biztonságban.

*Odabent összenéz a két jómadár és suttogva konstatálják, hogy „jófej” ez a lovag.*

//Ok.//

[Huor Aikanáro]

Súrion

- Óhh,valóóban!Most már emlékszem!
De,talán bocsánatos bűn,hiszen nem éppen szokványos ébresztőm volt...!Még csoda,hogy a saját nevemre emlékeztem...

*Majd a talált dolgokat beőgyítem a legközelebbi sátorba és ismét a lovaghoz fordulok.*

- Bemenni a házba..?Nem,nem!Köszönöm.
Előbb aggódom az útitársai miatt,mint pár réműlt csirkefogó miatt... Nekem a tegnap reggel éppen elég volt a társaiból...

*Közben egy pillantást vetek az ajtó félfát támasztó dzsadra.*

- De,elmenni sem fogok!Miért is kellene?!Sötétedés előtt vagy kiérnék az erdőből,vagy nem... Hát,akkor már inkább megvárom itt a reggelt!
Vagy talán te vagy uram a házigazda,és gondot okoz a jelenlétem?

*Fahlanhoz megyek és elkezdem leszerszámozni a kút mellett (kb. egy méterre).*

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

*Súrion szavaira inkább dohogva elfordulok az ablakból - az egészből Mustafa értheti meg a "beképzelt f@sz" jelzőt, ugyanis dzsadul morgok, és bár ez hangosabban kiszaladt, de a többit még hallkabbra veszem.
Malorhoz megyek.*
- Van értelme így bentmaradnunk? Bár ha azt nézem, egyedül olyan szép csalit tudna eljátszani... - *nézem egy kicsit a fazont, ahogy a lovát szerszámozza le.*
- Egyébként nem tudom mi a fészkes fene baja van velünk. Lehet nem bírja a fajtánkat?!... - *hangomra nem teszek tompítót, és az utolsó mondataimat már Súrionnak mondom.*