A yankari légiós [D20]

[Yvett de Crei]

(Xue)

- Bizony, hogy még ez távol áll tőlled. Máskülönben nem tudnál így mosolyogni, meg... szóba sem álltál volna velem... - <az egyéb érzésekről meg inkább nem beszélek...>

- És mit lehet csinálni a drágakövekkel? Már úgy értem, hogy én csak a gyakorlati felhasználásukat ismerem, hogy mi mire ad enyhülést, gyógymódot... hogy melyikkel milyen hatást lehet kiváltani... de drágakőmágia... ez... ez... már maga a mágia, ami roppant hatalom és félhető... És mégis hogy? Ráolvasol valami mondókát és elkezd világítani a kő például?- *érdeklődöm őszinte kíváncsisággal, lendületesen, majd gyermeki megvilágosodott mosoly ül ki az arcomra.* - Akkor ehhez kell a jade, amit ma vásároltál?

***
- Igen, szeretnék lefürdeni... de ha nem lenne baj, ha lehetséges inkább a szobában vacsoráznék csak veled. - *lekonyulok egy kicsit, majd csendesebben hozzáteszem.* - Jaajj... így is elszakítottalak a barátodtól. Rég láttátok egymást, holnap utazol, én meg... én meg önző módon kisajátítalak. Persze le is mehetünk, hogy tudjál beszélgetni Tenhoval, bizonyára sok megbeszélni valótok van.

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

<Hmm. Szerintem többet is megérhet, de már ez is eléggé borsos árnak tűnik jelenleg. Nomeg nem sérthetem meg azzal a kedves kereskedőt, hogy nem alkudozom vele egy keveset. >

*Elgondolkodó arccal méregetem az alkotást.*

-Ötven ezüstöt? Azt hiszem csupán négy aranyat tudok adni érte. Nagyon szép alkotás ez kétségtelen, de sajnos nekem ennyit áll módomban felajánlani érte.

*Ha sikerült megegyeznünk mosolyogva fizetek és mielőtt még távoznék az ajtóból meghajlok a kereskedő felé.*

-Köszönöm a szép ajándékot! Krad áldása kísérje élete során Jóuram!

*Ezzel kilépek és szépen elcsomagolva nyeregtáskámba az ajándékot elindulok egy fogadó után, hogy holnap reggel frissen kelhessek át a térkapun Haonwell felé.*

//Meggyőzés:
D20: 20( jó ez a generátor )
Képz.: +3
Tul.: +2
Tehetség: +2
Szép: +2(ha itt a becsületes kép előny)
Össz.: 27(29)

Ennek megfelelően 40, 42 ezüst a vége.//

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Haonwell
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 5. nap
Esemény: A Prológus eseményei
Résztvevok: Xue és Twan
________________________________________________________________________________

//Xue//

-Tényleg érdekel? -lepődik meg Arlan. -Nos, alapvetően manát lehet a kövekben tárolni, amit a különböző típusú dágakövek és ásványok a kristályszerkezetüktől függően másképp áramoltatnak, sokféle különböző hatást gyakorolva ezzel az Elsődleges Anyagi Síkra, nagyban könnyítve ezzel a varázslatok létrehozásába fektetett energiát. Sőt egy megfelelőképpen elkészített drágakő mágikus hatásának kiváltásához gyakran képzzetlen egyszerű ember is elegendő, mert az aktiváláshoz szükséges információkat a tárgy készítésénél véssük fel...no persze a rúnamágia egy külön stúdium, én örülök, ha egyenlőre a drágakövek mágiáját megismerem valamilyen szinten.

***
-Jaj, Tenho miatt ne aggódj Xue! -nyom egy gyors csókot az ajkaidra Arlan.

-Mivel igazi barát, tudja, hogy mikor kell hátérben maradnia...de igazad van, annyit érdemel, hogy elköszönjek tőle. Leszaladok az ivóba, hátha ottvan még, és elköszönök tőle. Mindjárt itt vagyok.

***
Szolgálóleány jön zöld ruhában:

-Asszonyom, elkészült a fürdő. Kövessen kérem, mert kihűl.

A fürdők a fogadó nyugati részében találhatóak, ahová külön folyosón külön bejárattal lehet bejutni a vendégszobák felől.
A szolgálólány hosszú, széles fehér vászon törölközőt ad, aminek a szegélynét zöld selyemszalag díszíti.

-Szappant, fürdőolajat és fürdősót talál bent, válasszon kedve szerint. -mondja majd meghajol és elmegy.

__________________________________________________________________________

//Twan//

//A kiváló Alkudozásért 2d100 Tp-t kapsz.//

A lovad egész álló nap hűségesen álldogált kötőféken, míg te ajándékéért talpaltál.
Mikor meglát vidáman felnyihog, és megbököd az orrával. Kötőféken vezeted, fogadót keresve.
Mikor a hátasod meglát egy csodálatos vörösmárvány szökőkutat, igencsak a sarkadra kell álljál, hogy visszafogd, hogy ne az ezeréves műemlékből oltsa a szomját. A lovad rettentő szomjas és valószínűleg éhes is, mert rakoncátlan módon menet közben bele-bele harap a lelógó fák leveles lombjaiba, olykor a gondosan nyírt útmenti kerti sövényekbe, hogy egy kis zöldhöz jusson, jobb híján.

***
A Palotanegyedből el kell gyere, hogy fogadót találjál. Kis kérdezősködés után a legközelebbi vendéglátóhely; a "Rendíthetetlen Tányér" felé irányítanak.
A mókás nevű hely cégére egy hatalmas fényesre suvickolt sárgaréz tál és veretes betűk hírdetik büszkén a nevét.
Van egy kiskapuja és egy szekérbejárója is; ahol éppen egy söröshordókkal megrakott lovasszekér áll. Markos legények engedik le a platót és kezdik el a raktárba pakolni az értékes nedűt.
Fehérkötényes udvari ork áll az udvaron és adja az eligazítást a rakodóknak hogy mit hova tegyenek, közben lovászfiú érkezik aki szintén az orktól kapja az ukászt:

-Jól van Bud, rakd fel az abrakoszsákot a lovakra, ha a fiúk végeztek vidd be őket az istállóba és lásd el!

-Óvatosan azzal a hordóval Sterling! Nem azért gürizek, hogy az egereket itassam!

[Garmacor]

elmosolyodok halva Giriard szavait
- Hm azt hiszem igazad van már ami a lányok szoknyáját illeti. Bár azért kíváncsi vagyok mi lehet abban a börtönben.
még elbeszélgetek a két muzsikussal majd amikor zenélni kezdenek csatlakozok hozzájuk én is

// off elnézést a késlekedésért, de péntekről szombatra nem aludtam és tegnap este 11-kor értem haza melóból

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Haonwell
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 5. nap
Esemény: A Prológus eseményei
Résztvevok: Tenho
________________________________________________________________________________


***

Miután kibeszélgetted magad a zenészekkel, és eltöltötted a napot azzal amivel akartad; este a Zöld Ruhás Hölgyben újra összefutsz Arlannal, aki egyenesen hozzád lép és megszólít:

-Ne haragudj barátom a délelőttiért, és azért hogy hanyagoltalak a mai nap, de nagyon úgy néz ki, hogy szerelemes leszek...vagy valami olyasmi...-teszi hozzá mosolyogva.

-Bocsánat azért a kis féltékenykedésért, de ismerlek és te se vagy egy mulya alkat, ha udvarlásról van szó...ha úgyis a Pentád felé mész megtennéd, hogy elkíséred Xuet? Látod milyen kis törékeny nő, nem akarom, hogy egydül utazzon. Ahogy a kötelességeim engedik, meglátogatom őt Yankarban. Ha valami nagy baj van üzenj, futárral, vagy pszí segítségével, bár nem tudom mennyire képezted magad ezen a téren az utóbbi időben...én most megyek...vár a legtündéribb nő egész Északon! Drukkolj nekem! -mondja és eltűnik a szobájába vezető folyosón.

[Yvett de Crei]

(Xue)

*Arlan elméleti oktatását figyelmesen és repesve hallgatom, bár amit mond számomra kicsit nehezen értelmezhető, attól függetlenül, hogy mágiaismereteim vannak - de ezek szinte kimerülnek a gyakorlati felhasználásban. Viszont érdekes amit mond, kíváncsiságomat felkeltette.*
- Rúnamágia?... A régi korok írásjegyeit mondják rúnáknak... Vagyis - *picit elgondolkodom* - vagyis... ha a kövekbe tudsz tenni manát, akkor az ó-írásjelekben is tudsz tárolni - és a kettőt kombinálhatod is - ami eredményezi, hogy egy olyan tudatlan ember mint én vagyok használhasson varázstárgyat.
Tudod ismerek pár legendát, amiben a hősök birtokában egy-két mágikus tágy volt és így hajtottak végre nagy tetteket. Persze kislányként, álmodozás közben gyakran eljátszottam én is a gondolattal, hogy ... - * <na... erről nem kell tudnia. Akkor még nem számított semmi és senki, egy elkényeztetett csitri voltam, aki ha nem kapott meg valamit lázadt...>

- Menj csak! Én elleszek addig...

*A szolgálóleányt követem, nem hagyok üzenetet Arlannak - remélhetőleg nem fogja azt gondolni, hogy csak úgy elmentem.
Követem a leányzót, majd barátságos hangon megköszönöm segítségét miközben elveszem a törölközőt.
Először szemügyre veszem milyen szappan, fürdőolaj, fürdősó áll a rendelkezésemre.
Orchideát keresek, mert az a kedvencem, de ha nem találok sem baj - más édeskés illat is megfelel.
Kicsit elnyúlok a dézsában, majd alaposan megmosdok - kivéve a hajamat, azt nem vizezem be. Amikor végeztem megtörölközök, vissza veszem magamra a ruhámat - hisz nincs másik, törölközőben meg nem akarok flangálni - és visszamegyek a szobába.*

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

-Jól van Gedo. Bocsáss meg, hoyg kicsit elhanyagoltalak ma. Mindjárt keresünk egy helyet, ahol kedvedre ehetsz-ihatsz barátom.

*Halkan magyarázok kicsit a szökőkút mellett a lovamnak és megsimogatom a fejét biztatásképp. Ugyan nem valami modoros dolog a környező sövényeket ritkítani, de azért mellettük vzetem hátasom, hogy egy-egy falat erejéig elláthassa magát. Mostanra már az én gyomrom is meg-meg kordul az egész napos talponlét után, így az első ajánlatra hallgatva elindulok, hogy megnézzem ezt a szimpatikusnak hangzó "Rendíthetetlen Tányért".*

<Remélem a rajta lévő adoagok is rendíthetetlenek lesznek. Nomeg az abrakoszsákok is hasonló jelzőkkel illethetőek. >

*Megérkezvén a serénykedő udvari ork és a lovászok felé veszem az irányt, hogy elhelyezzem a lovam mielőtt betérnék az embereknek fenntartott részbe is..*

-Szép Jó Napot az Uraknak! Megszállnék eme jónevű fogadóban és szeretnék lovam ellátásáról is gondoskodni. Hol szerszámozhatnám le Gedo-t, hogy egy alapos csutakolást és kiadós étket-italt kérjek neki?

//2D100: 130 TP//

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Haonwell
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 5. nap
Esemény: A Prológus eseményei
Résztvevok: Xue és Twan
________________________________________________________________________________

//Xue//

A víz az izlésednek kissé langyos, mert a tiadlani, illetvei niaeri kultúrában a fürdővizet forrón, az elviselhetőség határáig forrón szeretik, és ez errefelé nem dívik. Mint ahogy illatvélasztékban is meglehetősen konzervatívak, vadvirág, orgona, fenyő és rózsa a választék. Egyetlen fürdőolaj van ami "keleties" és ez a szantálfa-olaj. Tele is van az üveg, az északi nők nemigen szeretik.
A fürdőhelyiség padlója és falai mozaikcsempével burkoltak, és a kád sem mozdítható, hanem bele van építve a szoba padlózatába.
Mire visszaérsz Arlan szobájába, már a vacsora ott van felszolgálva az asztalon (vadaspörkölt petrezselymeskrumplival) és zöld gyertya ég a zöld abroszos, zöld szalvétás asztalon.
Arlan kézcsókkal üdvözöl.

-Jó illatod van. -mondja- Mi ez? Talán valamio saját recept?

Beteszi alád a széket és megvacsoráztok. Étkezés közben újabb apróságokat tudsz meg a férfiról, mindenféléről beszélgettek:

- volt egy bátyja és egy nővére, de ők is odavesztek a Dúlás vérzivatarában a szüleihez hasonlóan

-Arlannak saját vállalkozása is van amiből finanszírozza tanulmányait. Al-Mugafféban csendestársként beszállt egy datolyapálinka lepárló üzemeltetésébe; egy dzsad üzlettárssal.

-jól ismeri az Ibara dzsad államait, a vállalkozása miatt sokat csavargott arra.

-nem szereti a tetoválásokat. Véleménye szerint ez értelmetlen dolog, mert ha idővel megunja az ember, nem lehet eltűntetni.

Arlannak kérdései is vannak:

- Honnan jött az ötlet hogy üzleteléssel foglalkozz?

-Odahaza nálatok azt halottam majd mindenki ért a harcművészethez? Te is tanultál verekdni Xue? Nem tudom belőled kinézni, hogy válldobással leteríts, vagy lerúgj valakit...-mondja Arlan somolyogva- ...ha mégis képes lennél rá, kérlek szólj és átfogalmazom a kérdést.

-Te ismered a Slanok útját Xue? Már korábban is kérdezni akartam, nem félsz hogy egyedül utazol? Esetleg valóban kitanult harcművész vagy és meg tudod védeni magad?

-Szóltam Tenhonak, hogy kísérjen el Yankarig, ha nincs ellene kifogásod.

***
A vacsora végeztével Arlan -már túl lehetett egy fürdésen, mert megszabadult a talárjától, és szürkéskék vészonadrágban, széles gallérjú nyakánál kissé nyittott fekete ingben van- feláll magához húz és hosszan, nagyon hosszan megcsókol. Keze végigsimít a hátadon, kutató ujjai karcsú derekadat érintik, finoman hozzáérve a ruhával fedett keblekhez; próbára téve Xue hangulatát és fogadókészségét.
Arlan határozott, de gyengéd mozdulattal oldja meg a kimonód övét...

__________________________________________________________________________

//Twan//

-Szép jó napot önnek is nemesenszületett! -köszönt az udvari ork.
-Nos a legjobb helyre jött a jó ellátást és pihenést szeretne magának és haátasa számára.

-Bud! Vedd el a szívesen látott lovagtól a kantárszárat! És lásd el az ő lovát is. ...Ööö...látom harci mén, remélem nem az a harapós, rugós fajta, nem szeretném ha a lovászomat valami kellemetlen meglepetés érné...milyen vérmérsékletű a paripa?

-Nos jöjjön, jó uram, jöjjön; bevezetem a fogadóba! -mondja a börös üstökű ork

-A nevem Holgar. Én vagyok a fogadó tulajdonosa.

A Rendíthetetlen Tányér hajópallóval burkolt padozatú, és falambériás fogadó.
Az asztalok négyzet alakúak, négyszemélyesk és piros-fehér kockás terítő van rajtuk, középen egy szál gyertyával, ami egyrészt segít semlegesíteni a fogadó markáns dohányillatát és hangulatvilágítást biztosít.

Jó hangulatú kis hely, bár a táraság nem "úri" de az étkezőben jelenlévő egyen-formaruhát viselő legények mindig közbelépnek, ha egy-egy kapatosabb vendég erőszakoskodni, vagy túlságosan harsány hőzöngésbe kezd.
A vendégek zöme éppen egy szkandermérkőzést néz végig és drukkol ami két fejkendős, rövid tengerészkardos matróz között folyik.
Másik részük éppen étkezik vagy beszélget.
Bőven van szabad asztal, a fogadó félig sincs töltve.

-Tudja nemrég nyitottam, nemigen ismerik még a helyet; meg aztán az erigowi nemesség jó része lealacsonyítónak tartja, hogy egy "ilyenhez" járjon.- magyarázza Holgar, miközben az "ilyenhez" szónál hátrafordul és a nemesített ork pofázmányára mutat cinikusan vigyorogva.

-Remélem uraságodnak ez nem okoz problémát. Az igazat megvallva, eddig ön az első nemesi származású vendégem.
Ráadásul Krad Lovagja, ha jól látom. Jó messzire került a hazájától. Üzleti vagy magáncélú az utazás? Megtisztel a jelenléte uram; nemigen látok igazi lovagot errefelé...már aki be is tér ide.
-Mit hozhatok? A személyes ajánlatom az őzpörkölt, a szakácsom igencsak érti a vadas ételek elkészítési módját, igazán jól főz.

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

-Óóó ... Nem kell aggódniuk Gedo nagyon nyugodt és engedelmes paripa. Időnként még én is azt hiszem jobban érezné magát egy jóravaló gazdaságban, mint az utakon vagy a csaták viharában.

*Ezzel leveszem csomagom és pajzsom lovamról, amdj átengedem a lovásznak, hogy elláthassa. A felszerelésemet magammal viszem és követem az orkot a fogadóba. Érdeklődve hallgatom elbeszélését és beérve meg is csodálom a helyet. Az orkságára utaló megjegyzés elsőre nem esik le és kicsit értetlenül nézem miért is kéne problémásnak érezzem az itlétet, de végül csak felízzik a felismerés lángja szememben és kissé ráncolom a homlokom ennek hallatán.*

-Nagyon tetszik a fogadója Holgar Úr. ... Problémát? Milyen pro... Jaaa. ... Nem. Biztosíthatom az ilyen gonosz előítéletektől mentes vagyok és nem kedvelem azokat sem, akik ilyesmivel dobálóznak. Viszont így megkésve engedje meg, hogy bemutatkozzam. Twan di Tertonux vagyok Új-Pyarronból. Az Aranykör Rend vazallusaként mondhatni kötelességem a világot járni és minél több tudással gazdagítani magam és rendemet egyaránt. Mondjuk jelenleg személyes ügyben járok, ugyanis egy esküvőre vagyok hivatalos, de átutazóban megálltam körülnézni a legendákkal teli Erigowban.
-Az ajánlata jól hangzik köszönettel elfogadom az őszet vacsoramenüként. ... öhm ... Nem akarom feltartani vagy megséretni, de megkérhetem, hogy meséljen magáról, illetve a nemes orkokról, ha ideje engedi? Tudja eddig még csak hallomásból ismerem Önöket és kíváncsi lennék egy elsőkézből való elbeszélésre.

*Látszik, hogy ezt naív tudásvágyból kérdezem, kérem és nem vájkálni akarok az esetleges sérelmek krónikájában. Közben kiválasztok egy asztalt és elrendezve az egyik széken holmimat helyet foglalok. Még várom a vacsorát nézelődök. A kötekedést próbálom kerülni a békesség kedvéért, de azért a rámköszönegtőknek kis mosollyal visszabiccentek.*

[Yvett de Crei]

(Xue)

*A fürdőolajakat kombinálom - egy zubbantás szantálfa-olaj és pár csepp rózsa. Mégsem lesz büdös a végeredmény, csak sejtelmes. A szantálfa illata elnyomja a pici rózsát, azonban az néha-néha kibukkan a fűszeres illatfelhő közül édeskés, csábító illatával.*

- Majdnem saját recept. Most varázsoltam a fürdőben található illatokból. - *mosolyodom Arlan megjegyzésére.*
- Milyen szép teríték, és milyen fenséges illatok. - *jegyzem meg a teríték láttán vacsora előtt.
A beszélgetés alatt mint eddig szűkszavú vagyok a családomat illetően. Az ibarai csavargásakor elmondom, hogy mindig is szerettem volna járni a nagyvilágot, és irigykedve néztem azokat a történetmesélőket, akik bejárták a nagyvilágot - gondtalan élet volt az szememben - bár gyermek fejjel másképp lát az ember sokmindent.
A tetoválásokról eszembe jut apai nagyapám meséje, melyben családja ó-hazájáról mesélt Niareről. Ahol sokan rajzoltatnak testükre különböző motívumokat - és mire elérik életül csillagát szinte nincs is olyan hely rajtuk ami a saját bőrfelszínüket láttatná - és lényegében az életüket mesélik el egy avatott szemnek. Ott ez a kultúra, hagyomány része. Kicsit hallgatok, mert a kérdéseire nem tudok úgy válaszolni, hogy ne beszéljek gyermekkoromról - de hát nem fontos mindent elmondani...*
- A zárdában nevelőanyám fedezte fel képességeimet erre a pályára. Az ő hatása altt lettem az ami vagyok most. És ezért hálával tartozom neki, mindig csak a javamat akarta... és szigorának hála sikerült megnevelnie, ráébresztenie hogy nem minden az élet habzsolása, nem minden az, hogy nemesi születés jogán megkap az ember mindent amit csak kigondol. - *egy kicsit félrenézek, majd újra ráemelem kissé zavart, megbánó tekintetemet.*
Szerencsémre a tanulmányaim eredményei is jók voltak ahhoz, hogy a Magnólia Nővéreinek tagjai felfigyeljenek rám... persze, nevelőanyám is tagja a kereskedőháznak, most nevezték ki pár napja az itteni székhely vezetőjének, ezért is vagyunk itt. Én ide elkísértem, és majd innen ereszt utamra...
A Slan-ek útját? Ismerem, de nem művelem. Apám harcművész. Szerette volna, ha átadhatta volna nekem ismereteit, családja hagyományát, de... elzárkóztam tőlle, nem vonzott... Helyette inkább anyám családjának hagyományait sajátítottam el, ami magába foglalja a mesterkard használatát bizonyos szinten. Úgyhogy puszta kézzel nem tanultam verekedni, de a mesterkardot viszonylag jól bírom forgatni. - *mosolyodom el, és mintha nem zavarna már annyira, hogy életemről beszéljek. Azért az feltűnő, hogy míg nevelőanyámról beszéltem hangom szeretettel teli csengett, de a szüleimről szólóban már ez nem volt meg - legalábbis jóvallta másabb, inkább csak tisztelet, nem szeretet.*
- Hát igen, nevelőanyám felhívta a figyelmem, hogy legalább egy testőrfélét fogadjak fel magam mellé, mert biztos, hogy lesz olyan helyzet, ahol nem elég a szó, vagy az én tudásom - már ami a kardforgatást illeti. És akkor bizony bajban leszek.
Szóltál Tenhonak? Ez azt jelenti, hogy féltessz egy kicsit. Kedves tőlled, hogy így gondoskodsz rólam. Kedves és közvetlen embernek látszik. És ha igaz az amit mondtál róla... jobbat nem is lehetne találni. De... azonban baráti szívességből nem várhatom el tőlle, hogy velem tartson. Majd megérdeklődöm, hogy mennyi keretet szánnak erre a célra, majd megbeszélem vele.

***
- Köszönöm, ez finom volt. - *mondom, miközben felállok az asztaltól. Belesimulok karjaiba ahogy magához húz, s hagyom, hogy cirógasson miközben lágyan viszonzom csókját. Érintésére jóleső borzongás szalad át rajtam, s kezem felfedező útra indul először csak felsőtestén - mellkasán, hasán, derekán, majd hátán - ahogy végül is magamhoz szorítom egy kicsit, hogy ezek után visszaszánkázzon kezem testén megállapodva mellkasán, csak azért, hogy óvatosan kitapingatva ingje gombjait lassan lehámozzam róla a ruhát.*

[Garmacor]

látva Arlan lelkesedését elmosolyodok
-Semmi gond barátom. Kívánom, hogy boldogok legyetek.
majd egy kicsit komolyabban
- Persze elkísérem és még mielőtt aggódni kezdenél. A szavamat adom hogy nem próbálkozok semmivel. Beszéld meg vele itt megtalálsz. Annyire még nem képeztem ki magam az elme tudományában, hogy üzenetet küldjek. Még nem volt időm rá.
- No szaladj nem várasd meg a hölgyet.
majd már mosolygva
- Érezzétek jól egymást.
- A többit majd holnap. Itt megtaláltok.
Az este hátralévő részében hallgatom a zenét. És néha magam is zenélgetek csak csendesen a magam örömére.

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Haonwell
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 5. nap
Esemény: A Prológus eseményei
Résztvevok: Xue
________________________________________________________________________________


//MSN-en lejátszott meserészlet//

Az Igric:
Arlan bőségesen hagy időt egymás testének felfedezésére, látszik rajta különösen élvezi ezt a játékot, a tiadlani nő fehéren világító bőrének simaságát, illatát és a hollófekete haj szikrázását, a meggypiros ajkak vonzását. Inkább türelmes, mint szenvedélyes szerető; de kitartó és leleményes.

//Dobj Szexuális kultúra -próbát, 10-es szabály használható! Célszám nincs, az elért szint adja az együttlét felejthetetlenségének élményét.//

Xue:
//használom a 10-es szabályt - 10+6+2=18//

Pironkodás nélkül adom át magam a szenvedélynek. Figyelek minden jelre ami Arlantól érkezik. Átveszem az ütemét, bár felkorbácsolt szenvedélyemre tudom, hogy nem sokáig tudok féket tenni.
Ahogy az ingjétől megszabadítom végig csókolom a felsőtestét, miközben noszogatom finoman, játékosan, hogy az ágy felé vegye az irányt.

Az Igric:
Arlan meglepődik egy pillanatra, mikor a nő leveti magáról a gátlásai burkát, ami segít a férfinak tájékozódni a nő testi igényeiről. Bedőltök az ágyba, ahol a pár átadja magát az ölelésnek a csókok, az érintés és a kéj mámorának. Amint egyre jobban kibontakozik a nő szenvedélyessége, belső tüze, Arlan irányítóból úgy válik passzívabbá, kettőtök közűl te vagy az aki gazdagabb kultúrával rendelkezik-e téren ez nem vitás; de Arlan is érzékeny, figyelmes szerető. Végül elernyedtek egymás karjaiban, és a nyitott ablakon nyárszagú, fülled esti levegőt hoz csillagos éjbe borult haonwelli utca.

Xue:
Belefeledkezve a testi szerelembe lassan megszűnik a világ minden más része, nem marad más számomra csak A Férfi. Mint ahogy tudtam is nem bírom magamat féken tartani, s meghagyni Arlannak a vezető szerepet, lassan átveszem az irányítást, de meghagyva őt a szabad cselekedetek kibontakoztatásában.
Az eltelt pásztoróra után elégedetten, boldogan simulok hozzá, megnyugvással telve el, s nem gondolva arra, hogy holnap elválnak útjaink – csak a pillanatnak élve, élvezve minden boldog pillanatát. Simogatom gyengéden mellkasát, miközben arcomat vállába-nyakába fúrom és kedveskedő apró csókokkal hintem be hol arcát, hol nyakát.

Az Igric:

Egymás karjaiban aludva töltitek az éjszakát. Arlan nagyon korán indul. A hajnal sugarai tűznek be az ablakon mikor halk motoszkálást, neszezést hallasz. Arlan már útra kész. Még egyszer utoljára megcsókol, nem húzza el a búcsúzkodást. Miért tenné? Attól se neki, se neked nem lesz jobb.
"Isten veled. Találkozunk még kedves."-szólal meg a hangja a fejedben, majd csendesen nyikordul a szobaajtó és Arlan távozik.
//A Szexuális kultúra használatáért 3d100 tp//

Xue:
A negédes éjszaka után valami zaj ébreszt fel. Kinyitom a szemem és már csak azt látom, hogy Arlan indulásra kész. Egyből felülök az ágyban és szomorkásan nézem ahogy az utolsó simításokat végzi holmiján.
- Ne kísérjelek ki a Kapuk terére? - *kérdem, miközben az éjszaka a földre ejtett ruhámért nyúlok, hogy gyorsan magamra ölthessem és indulhassak vele.

Az Igric:
Arlan az ajtóból, visszafordul és téged néz. Szólni nem tud, nem viszi rá a szíve, csak a fejét rázza. -Kérlek ne...nem azért mert haragszom csak...nem szeretek búcsúzkodni, olyan suta vagyok olyankor...Ég áldjon Xue! Vigyázz magadra kicsi lány! Amint tudlak, felkereslek Yankarban. -búcsút int és elmegy.

[Yvett de Crei]

//Tp: 31+75+78=184//


(Xue)

*Már belebújtam kimonómba, s már csak a kötés hiányzott amikor újra "hallom" szavát a fejemben. Kezem megáll a mozdulatban és szótlanul nézem ahogy az ajtó becsukódik Arlan mögött. Visszaroskadok az ágyra és csak nézek magam elé, majd az ablakhoz lépek. Ha az utcára néz megkeresem tekintetemmel, s követem addig amíg látom. Majd visszabújok az ágyba, magamhoz ölelve a párnát, s félig szomorúan, félig boldogan emlékezem az éjszakára. Sajnálom, hogy elment, hogy nem tartott tovább...

Talán egy órát maradok még a szobában - megkönnyezve a történteket, majd végül boldogan csillogó szemekkel indulok el az ivórészbe, összeszedve előtte kevéske holmimat és az ajtót gondoan bezárva.
Egyből a pulthoz megyek, ahol leteszem a kulcsot az asztalra és ha van ott alkalmazott közlöm vele, hogy Arlan elment, felszabadult a szobája.
Menni készülök én is, de félúton visszafordulok a pulthoz.*
- Ne haragudjon, de még feltartanám... megszállt önöknél egy Tenho nevű fiatalember, tegnap a muzsikusokkal is játszott együtt. Megtudja mondani, hogy merre találom? Ha egyáltalán még itt van a fogadóban...

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Haonwell
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 5. nap
Esemény: A Prológus eseményei
Résztvevok: Mindenki
________________________________________________________________________________


//Twan//

Holgar elvigyorodik, kivillantva agyarait, az egyiken aranykorona van.
-Hát hogy a fajtám nemes-e azon én is elgondolkodok néha; de ne engem faggassék az úr hogy honnan és miként kerültünk Ynev ege alá. Annyit tudok biztosan; legalább annyi közünk van az orkokhoz, mint az emberekhez, és hogy mágiatudorok alkottak minket keltetőkben. Na erről aztán sok pletykát tudok, vérrel telt kádakról, meg lókancákból megszülesztett udavari orkokról is hallottam már meséket. Tudja a magamfajtát nemigen eresztik be a dorani tanácsba számonkérni, hogy az élettanban és a gólemgyártásban jártas kóklereik, hogyan miként és miért teremtettek minket. A fő az, hogy szabad vagyok és nekem bőven elég ennyit tudnom. -jelentette ki Holgar sommás ítéletét.
-Megjött az étele uram; jó étvégyat.
-Szándékában áll itt tölteni az ájszakát is? A vacsora 20 réz, a szállás egy éjszakára ugyanennyi. A lova ellátása 15 réz lesz.
-Meddig szándékszik maradni az úr?
***
Senki sem köt beléd, és senki sem köszön rád. A szkanderpárbaj elül; attrakció híján az összeverődött csődület is szétszéled.
Szolgálatban lévő városőrők is bejönnek, no nem inni, hanem kései vacsorájukat elkölteni.
Víg erv nyelvű társalgás vesz körűl, amiből -fájdalom- de a nyelvtudás hiánya miatt semmit nem értesz.
//Off: Javíts ki ha tévednék, de Twan nem beszéli az ervet.//

__________________________________________________________________________


//Garmacor//

Giriard és Antor az este folyamán is szívesen kiegészítik veled a zenésztársulatukat trióvá, nem kevés ismrtséget szerezve ezzel Tenhonak Haonwellben.
//A karakter +2 Hírnév pontot és d100 Tp-t kap.//

Az egyik szünetben a dúskeblű félelf fogadótulajdonos lép hozzád.
-Halottalak és láttalak játszani Antorékkal. Ügyes fiú vagy. Nincs kedved nekem dolgozni? A koszt és a kvártély ingyen van, és 1 ezüstöt kapsz egy napra.

__________________________________________________________________________

//Xue//

//Off: ne haragudj Yvett, de Tenhonak még "tegnap" van. Meg kell várjad Garmát, míg a meseszálával beér téged, hogy együtt folytathassátok. Bocsánat, igyekszünk megpörgetni, hogy beérjen téged. //
__________________________________________________________________________

//Dormak//

//Off: Tudja valaki mi van Herolddal? Két napja nem írt választ a reagomra...//

[Herold Bardelot]

(Gaz Dormak)

Felkellek, és lefürdöm, majd tiszta ruhába öltözök. Ezek után a szakaszból vagy a Daerimi kalandból keresek pár cimborát aki épp nincs szolgálatban és a nyakára hágunk a fél aranynak. Valami jó kis kocsmában ahonnan biztos nem dobnak ki, így talán sikerül kiélveznem majd a két hete is a dutyin kívül.

//1.off: szabin voltam a hétvégén, jeleztem is a megfelelö helyen
2.off: akkor nekem ennyi volt a prológus?
3d100tp:191//