- Bizony, hogy még ez távol áll tőlled. Máskülönben nem tudnál így mosolyogni, meg... szóba sem álltál volna velem... - <az egyéb érzésekről meg inkább nem beszélek...>
- És mit lehet csinálni a drágakövekkel? Már úgy értem, hogy én csak a gyakorlati felhasználásukat ismerem, hogy mi mire ad enyhülést, gyógymódot... hogy melyikkel milyen hatást lehet kiváltani... de drágakőmágia... ez... ez... már maga a mágia, ami roppant hatalom és félhető... És mégis hogy? Ráolvasol valami mondókát és elkezd világítani a kő például?- *érdeklődöm őszinte kíváncsisággal, lendületesen, majd gyermeki megvilágosodott mosoly ül ki az arcomra.* - Akkor ehhez kell a jade, amit ma vásároltál?

***
- Igen, szeretnék lefürdeni... de ha nem lenne baj, ha lehetséges inkább a szobában vacsoráznék csak veled. - *lekonyulok egy kicsit, majd csendesebben hozzáteszem.* - Jaajj... így is elszakítottalak a barátodtól. Rég láttátok egymást, holnap utazol, én meg... én meg önző módon kisajátítalak. Persze le is mehetünk, hogy tudjál beszélgetni Tenhoval, bizonyára sok megbeszélni valótok van.