Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Navaratna]

(Jadrána)

Örül hogy beszélgethet, vagy ha más nem, hallgathat mást, ez felidézi benne az ervai napokat, amikor csak ültek a kapu előtt egy padon és az öregek mondták hol az okosabbakat, hol csak a fecsegést.
-Köszönöm az ebédet, ha bérmit tudni akarok valakiről, tőle kérdezem, nem mástól. Egyenes vagyok, a kerülő utak tiszteségtelenek-jelentette ki, felállt és mestere felé indult. Menet közben motyogta csak:
-Ha haragszik rám, majd kapok tőle egy fejfát. Nem nagy ügy, még ki is vágom hozzá a fát...

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Váljon egészségedre az ebéd, vacsorára lejössz, vagy küldjem fel valakivel az ételt?

Válaszod után visszamegy a konyhába, te pedig a meseredhez indulsz. Egy kissé izgatott vagy az ajtó előtt, az érzés, hogy egy ilyen bölcs és nagy tudású hóhér a tanítód, még mindíg nem vált megszokottá, kopogás után, szól, hogy lépj be:

-Szép jó napot Jadrána, gyere, ülj le.

Úgy tűnik ő is helyre jött már valamelyest, most egy széken ül az ablak mellett, valószínűleg a távolt és a sírokat kémlelte. Vajon ismeri már az összeset, vagy a hosszú évek ellenére még mindíg akad amit nem figyelt meg jobban.

-Már vártalak, hogy megtudjam, hogy ment az első írás lecke ma délelőtt?

[Navaratna]

(Jadrána)

Félrebillenti a fejét. Csak ezért hívta?
-Elkezdtem, nem lesz könnyű.
<Ha akar még valamit, majd elmondja, felnőtt ember, nem kell noszogatni>
Inkább ő is kinézett a sírkövek irányába. Vajon a vizsga majd az lesz, silabizáljon ki régi sírfeliratokat?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Ahogy te is a sírköveket vizslatod, csendbe marad egy ideig, utána úgy szólal meg, hogy továbbra sem téged, hanem az ablakon kívüli díszletet nézi:

-Gondolkodtál-e már azon, hogy mit is jelent számodra a halál? De ne azt a nyilvánvaló választ mondd, hogy Darton elé kerülni. Úgy értem több szemszögből mit jelent? Például ha majd ott állsz az elitélt felett, és lesújtani készülsz? A bárdod egy pillanat erejéig élet és halál mezsgyéje lesz, jó halál az, amit majd a kezedtől szenvednek el? Aztán más megvilágításból, hogy gondolsz a halálra, amikor csatamezőkön tarol, és száz számra hullanak a harcoló felek? Vagy a koldus mikor cél nélkül megfagy egy csendes téli éjszakán a város egyik sikátorában, az ő halála mit jelent számodra?

Olyan erősen figyeltél, hogy csak most jössz rá, ez már a mai lecke része, ezért még jobban odafigyelsz:

-Aztán ott vannak azok a gyerekek, akik betegségben halnak meg, nem sok esélyt kapva az élettől. Miben külömböznek ezek a halálok egymástól? Ne azon gondolkodj, hogy én mit akarok hallani, néz mélyen magadba, és úgy felelj. Arra is, hogy ilyen megvilágításokból mit jelent számodra a halál? Nem kell rögtön válaszolnod, jól gondold át, és ne aggódj, itt nincs rossz válasz meg jó válasz.

[Navaratna]

(Jadrána)

Figyeli a mestert és figyeli a sírokat. Nem nagy gondolkodó ő, így bár hallgat kicsit, hamar megszólal, lassú tempóban:
-Ahogy látom, a városiak mindig sokat merengenek. A túl sok merengés csak búságot hoz, s minek búsan élni, ha lehet másképp is. Ugyan úgy: a halál akkor jő, amikor kell. Úgy, ahogy kell. Nem kell benne azt keresni, mért így, vajh mi érdemből. Jön és kész. Ahogy születnek, úgy el is mennek. Ahogy a születés is mindennapos, úgy a halál is. Egyiket sem kell csodára emelni. Bábaként tanultam anyám mellett, tudom. Anyám akkor is sírt, ha ép gyerek született, akkor is ha nem ép vagy éppen halva. Ahol adnak ott el is vesznek. Ahol valaki szülhet, úgy a halál is társa. Ajándék a születés és a halál? Lehet hogy vígasztalja ez az emberek szívét, de nem ajándék. Nem is átok. Így van. Ez vár mindenkire, nem csak az emberre. Ha hóhérként osztom, annak úgy kell lennie. Eszköz vagyok, nem végrehajtó. A halál se nem rossz, se nem jó. A halál az csak halál. Ahogy ez a születésre is ugyan így igaz. Belelát az okoskodó ebbe sokmindent de csak az esze lesz több, nem a haszna-legyint egy aprót.
-Senki nem tudja, milyen formán jön el neki a vége, de egyben biztos lehet: el fog jönni, és úgy ahogy kell, akkor amikor kell. Így van ez a nagy betegekkel is: van akit elvisz, mert vége az útjának, s van aki túléli, megmarad, mert van még dolga. Lehet hogy nem tudja mi, de mégis van dolga. Sosem kell bánkódni. Mért kéne? Ahova a halott megy, oda megyek én is csak máskor. Bánkódni legfeljebb azon szoktak, mért megy el a rokon, s mért hagy itt. Ostobaság. Irigyelni a sírt a halottól nagyon az, ahogy ittmarasztalni azt akinek menni kell szintén.
<De sokat beszéltem. Híjj, a városi módi rámragad?!>

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

A mester végig figyelmesen hallgat téged, olykor meglepetést látsz az arcán, de válaszod java része alatt nem tudod megfejteni mire is gondolhat. Mikor befejezted, nem tűnődik el szavaidon, egyből beszélni kezd:

- Miközben a gondolataidat közölted, egyre az járt a fejemben, hogy vajon tényleg komolyan gondolode amit mondasz, és hogy mennyiben térne el a véleményed, ha személyesen tapasztalnád meg a szituációkat, amiket vázoltam. Szerinted akkor is így gondolnád? *Kissé hitetlenkedő, csodálkozó lesz arckifejezése* Elég meggyőzően hatott ahogy előadtad, főleg mivel tudom, hogy nem igazán vagy a szavak embere. Ha így van, akkor tudnod kell, hogy a legtöbb hóhér nem így érzi. Hanem a dolog fontosabbik része az, hogy az igazán tapasztalt, nagy tudású hóhér mesterek, sok sok év kemény lelki vívódása után jut el ezekhez a gondolatokhoz. Teljesen el vagyok képedve Jadrána. Ha a gyakorlatban is megmutatkozik majd ez a természetes halál felfogás, akkor korunk egyik kiemelkedő hóhérja válhat belőled. A legtöbb hóhér aki szakít foglalkozásával, belső lelki vívódásai miatt teszi. Azt hittem ilyen téren még rengeteget kell csiszolni rajtad, hisz fiatal vagy, de úgy tűnik tévedtem. Kifejezetten örülök, hogy a tanítványom vagy.

[Navaratna]

(Jadrána)

Először is elpirul, nézi a sírköveket, majd figyeli a mesterét.
<Máskor jól megrágja mit válaszol vagy mond. Most pedig rögtön jöttek ajkára a szavak. Ennyire megleptem volna? A sok beszéddel elégedettséget is el lehet érni? Ezért mondta hogy beszéljek kicsit többet? >
-Így gondolnám. Bábatanonc voltam. És bár eddig csak segédkeztem kivégzéseknél, kkor is így gondolnám, ha magam végezném. Akkor is így gondoltam, amikor a hentest átküldtem a másvilágra-persze ezt halkabban mondja.
-Ezért börtönbe kerülök? Örülök hogy ön a mesterem és elégedett velem, furcsán hozná ki magát ha ön végezne ki engem...

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Dehogy kerülsz börtönbe, vagy pláne hóhér elé. Nem, nem, semmi rosszat nem tettél, az ilyen mocskos alakokat nem bűn megölni, nagyon ritkán adódik, hogy részletes kivizsgálás eredménye, meg bíróság dönthet valaki bűnösségéről. Ilyenkor marad a jó öreg önbíráskodás, ami, mondjon bárki bármit, jó dolog. Ha a saját értékrended szerint úgy gondolod hogy az a valaki megérdemli kezedtől a halált, és meg is teszed, csak az istenek itélkezhetnek feletted. Szerintem Darton nem haragszik rád. Erről viszont már beszéltünk, a halál nem rossz dolog, most már tudom hogy te is így érzed, Ha valaki ártatlanul is hal meg, Darton a tényleges tettei alapján fog itélni. Még ha nem is abban bűnös, amiért valakit kivégeznek, lehet hogy más egyéb bűnei fogják kárhozatba vinni, amiről a halandók soha nem tudtak. Egyébként meg a hóhérok különleges helyet foglalnak el a társadalomban, ha esetleg ezt még nem tudnád, nem olyan könnyű egy hóhért börtönbe, vagy főleg nem bitó alá juttatni. Mivel mi vagyunk a törvény keze, sokan vannak, akik megpróbálnak minket bemocskolni. Nagyon megalapozott vád kell, hogy egyáltalán vizsgálatot indítsanak, és általában többszöri és komoly vétség, hogy el is itéljék. Tehát hatalmas disznóságot kell elkövetned ahhoz, hogy elitéljenek. Aztán meg akkor sem én végeznélek ki, egyrészt már isszavonultam, másfelől meg nem vállalnám el

[Navaratna]

(Jadrána)

Ezt örömmel hallotta, halványan elmosolyodott.
-Hogy vannak velem eddig megelégedve a fogadó lakói?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Kissé furcsának találják, hogy nem keresed senki társaságát, persze Marcusét kivéve, de ez közel sem a legnagyobb különcség itt a fogadóban, sőt. Tulajdonképpen ez már nem is téma az asztaloknál a sör mellett. Aki esetleg megemlít, annyit tud rólad, hogy szorgalmas vagy, és ha kell, megfogod a munka végét. Az itteni emberek szemében az őszinte egyszerűségeddel párosulva ez nagyon jó tulajdonság. Tulajdonképpen ennyi, ha botrányhős lennél, akkor sokkal többet beszélnének rólad, de gondolom ily módon nem igazán vágysz hírnévre Na de eleget raboltam az idődet, menj fel a szobádba, és gyakorold az írást, Valdis itt hagyott neked egy palatáblát *elővesz a szekrényéből egy fakeretes tálca méretű sötét színű táblát, melyhez vékony hosszú bőrszíjjal kőből hasított és csiszolt vessző van kötve*, a használata nagyon egyszerű. Ezzel a vesszővel karcolod rá a táblára a betűket, majd meglátod milyen erősen kell, hogy látszódjanak. Mikor teleírtad, akkor egy nedves kis rongydarabbal jó erősen lemosod, és a tábla tiszta lesz, újbol írhatsz rá. És nehogy sajnáld letörölni a betűket , mesélte Valdis, hogy milyen áhítattal álltál a feladathoz, elégedett volt, azt mondta jó, hogy így becsülöd a betűket is, nem csak a kétkezi munkát.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Nem szeretek okvetlenkedni, s rátukmálni a társaságom senkire. Ha valaki hozzám szólna, biztos szóba elegyednék vele, nem vagyok faragatlan.
De azért eszébe jut, a faluban megesett hogy füle botját se mozdította ha szóltak hozzá vagy ha az erdőben volt, szelektív hallást fejlesztett ki Ervában Azt hallotta meg ami ínyére volt, a többit meg nem. Sosem volt barátkozó típus, ha viszont valakitől akart valamit, akkor azt a valakit felkereste
<Vannak emberek, kikből ha barát lesz, hamar nyűggé válnak folyamatos csüngésükkel és azt nem szeretem. De sajnos nem várhatom el mindenkitől hogy úgy intézzék a ragaszkodásukat mint én, így inkább tartom a 3 lépést.>
Megnézi minden oldalról a palatáblát, biccent.
-Köszönöm, használni fogom.
Búcsúzás után viszont nem a szobájába húzódott vissza gyakorolni, hanem lement az ivóba és letette magát az egyik asztalhoz. Letette maga elé a táblát, próbálgatta vonalakkal, melyik erősség felel majd meg ahhoz, hogy vonalakat csináljon a palára. Amikor ezt kitapasztalta, felsandított kik vannak jelen. Nem nagyon vette eddig szemügyre. Jött és ment, nem nézett fel nagyon a padlóról korábban.
Számba véve az állandó "bútordarabokat" elébb a saját nevét próbálta leírni, addíg gyxakorolva míg nem sikerült. Amikor sikerült, letörölte, s rajzolni kezdett: mégpedig egy kukoricacsövet akart csuhéstól. Ebbe biztos bele fog merülni s a pala adottságai miatt nem lesz egy művészi rajz.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

A kocsmában most csak néhányan vannak, van köztük olyan arc, amire ha eskü terhe mellett kéne vallanod, hogy már máskor is látad itt, nem mernél biztosat mondani. Egészen belemerülsz a neved leírásának gyakorlásába, elejében kissé nehézségeket okoz az írás, porba könnyebb volt a betűket róni, de gyorsan belejössz. Elégedetten nyugtázod, hogy most már nem kell sokat gondolkodnod a betűkön, egyből eszedbe jut, hogy melyik jel következik. Amikor siker koronázza erőfeszítéseidet, a törlés után belefogsz a rajzolásba. Még csak a felénél tarthatsz a rajznak, közben nagyon sokszor javítottál rajta a kis nedves rongydarabbal, rájöttél hogy így is lehet, nem muszály feltétlenül az egészet letörölni. Egyszer csak árnyék vetül az asztalra és a tábládra. Felnézel, a kocsmáros az:

-Nem akartalak megzavarni a tanulásban, de még nem vacsoráztál, és már későre jár. Tessék, ez nem nehéz étel, nem fogja megfeküdni éjszakára a gyomrod, egy kis köles kása lekvárral, remélem szereted.

[Navaratna]

(Jadrána)

Nem volt kifejezetten édesszájú, de kásában a lekvár nem vészes
-Velem is vacsorázik?-vette át az ételt miután megköszönte. Akár igen, akár nem, elfogyasztja amit neki adtak.
-Nemsokára újra tudok dolgozni, nem kell sokat várni már rá!-mondja a kocsmárosnak.

Vacsora után táblástul felmegy a szobájába, gondosan elteszi a palát, ingre vetkezik, lefekvés előtt bekeni a gyógyuló sebet a kenőccsel, amit kapott, majd elmondott egy imát is kinézve az ablakon:
-Holtak Ura, légy vele az éjszakában, de kíméld meg életét, ha ideje nem jött még el.
A vele, azaz hogy kiért imádkozott nem szorult magyarázatra Holnap lesz a holdfogyatkozás, nem szívesen hagyta volna ki Nehéz szívvel takarózott be. Míg ő kényelmesen hever, addig más ki tudja mi ellen vonul csatába...

[Ichigo]

(Lerion)

Visszaérve a fogadóba, Lerion gyomra megkordul, de jó hangosan. Még az eléjük jött dartoniták némejike hecceli is ezért.

-Hát nemtudom te hogy vagy vele Derill, de én farkaséhes vagyok. Fogadós, kérnék mindketönknek a napi menüből és mellé egy kupa mézsört!

Leülnek az egyik szabad asztalhoz és türelmesen várják az ennivalójukat.

-Holnap akkor kora reggel indulunk vissza a térre?-szólal meg hirtelen Lerion -Gondolom nem lesz egy leányálom, de men vagyok semmi jónak az elrontója

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Köszönöm, már vacsoráztam...*sóvárgó tekintettel fordul a konyha felé*, bár egye fene, megeszek veled egy kis tálka kását, abból nem lesz baj. Az igazi baj itt van e *megelei pocakját, majd elengedi*. Ha nem állok le a zabálással meg a pálinkával, nem sokáig leszek itt kocsmáros, a végén megüt a guta

Azzal elmegy a konyhába, és gy tál kásával tér vissza. Leül az asztalodhoz, és falatozni kezdetek:

-A munka miatt ne aggódj, megvár. Te csak gyógyulj meg szépen, aztán majd dolgozol. Látom a palatáblával ismerkedtél, kell is azt.

Miután megvacsoráztál és elköszöntél a kocsmárostól, a szobádma mégy. Kellemetlen gondolatok jutnak eszedbe, hogy mi minden történhet Marcussal, de az ima megnyugtat valamelyest. Lassan elnyom az álom. Reggel az első félig éber gondolatod az, hogy vajon visszajötte már Marcus. Utána kinyitod a szemed, titokban azt reméled ott ül a széken és semmi baja nem esett, de csak te vagy a szobádban.