(Jadrána)
Örül hogy beszélgethet, vagy ha más nem, hallgathat mást, ez felidézi benne az ervai napokat, amikor csak ültek a kapu előtt egy padon és az öregek mondták hol az okosabbakat, hol csak a fecsegést.
-Köszönöm az ebédet, ha bérmit tudni akarok valakiről, tőle kérdezem, nem mástól. Egyenes vagyok, a kerülő utak tiszteségtelenek-jelentette ki, felállt és mestere felé indult. Menet közben motyogta csak:
-Ha haragszik rám, majd kapok tőle egy fejfát. Nem nagy ügy, még ki is vágom hozzá a fát...