Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

Arennek

-Még egy becenév, hogy kicsim meg aranyom, és búcsút inthetsz a töködnek, mert nővé igézlek-fenyegetett Valri.
-Még szép hogy biztos vagyok a dolgomban-fonta össze karjait fölényesen.
-A másik tündér elmehet a fenébe! Nagyzol és azt hiszi okosabb nálam!-fújta fel magát a nő. érzékeny pontra tapintottál. Arvandar és Valri riválisok lehetnek, már amia tudást illeti. A nő szemmel láthatóan kikérte magának, hogy a másik tündérnek nagyobb tudást tulajdonítasz mintneki. Ám mivel túlreagálta, kicsit lehet igazság a dologban, s a férfi nem hiába hozta szóba az üzletet...
-Ha káromolod az istened és még szitkozódsz is, akkor biztos hogy meglágyult a fejed. szegény Ilana odahaza ki fog térni a hitéből, ha meghallja a "meggyüttem vazze' " felkiáltásod, a "falni akarok baszki" kiegészítéssel
-Csak gratulálhatok az alpári szókincsedért-csatlakozott újabb hang beszélgetésetekbe. na ne. A másik tündér. Ugyan abban a kobaltkék köpenyben, s hasonló érthetetlen módon közlekedik, bukkan fel a semmiből, mint Valri. Most duplán hull rád az áldás...vagy az átok
Valri szeme összeszűkült.
-Ne molesztáld a váram azzal, hogy a falain át suhangatsz(V)
-Ugyan, már jó 15 éve magára hagytad a várat s most én ápolgatom. (A)
-Ahogy a csinos Liórát is ápolgatod.
-Azért ilyen szép.
A vita további része tündérnyelvbe fulladt. Kóstolgatta egymást a két tündér, saját hiúságuk mindent felülmúlt. Nem nagyon akar végetérni, de tetlegesség nincs kilátásban.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Köszönjük a segítséget, indulunk is. A fiúval kapcsolatban... neveljék meg rendesen, szabadszájú és tiszteletlen, vigyázzanak rá. Adjon isten...

*Séta közben hallgatja Monicáék eszmefuttatását.....*

- Nathannak ötlete nem elképzelhetetlen, ellenben akkor az a nő lehet már rég bánja tettét, de menthetetlenül elveszett. Lelkét egy démonnak adta a tudásért cserébe. Igen, létezik egy démon, ami képes boszorkány erőt adni bármely nőnek aki szövetségre lép vele, de cserébe a lelkével kell fizetnie, s élete végéig szolgálnia. A kötelék csak a női démon halálával ér véget. Ez megmagyarázná a bélyeget a homlokukon... Folyamatos mentális fonál feszül a démon és az "áldozata" között... Ha eme démon áll a háttérben vajmi keveset tehetük, elpusztítani nem tudjuk, csak visszaűzni a saját síkjára. Ehhez viszont nagy hatalmú pap kell, a mi erőnk ehhez kevés.
- Ne poénkodj Sigfrid, most ne...
- Azt hiszem alá becsültem az ellenséget... Sokkal nagyobb erők állnak emögött az egész mögött mint gondoltam. Nem hagyhatom hogy elérjék a fővárost. Monica, Nathan, nem kell velünk tartanotok. Nekünk Sigfriddel mennünk kell, de ti maradhattok.... gondoljátok meg, feleslegesen ne kockáztassunk...

[Erin O'Shanon]

Hagyom őket mint a kis ovodásokat.hagy perlekedjenek, én nyugodt vagyok.

<Még a végén valamielyik tényleg nővé változtatana, ha beleszólok a dolgukba.>

Nyugodtan leülök az ágyamra, és egy kicsit megpróbálom örömömet lelni agbban hogy biztonságban vagyok.


<Nem szólunk bele a tündérek dolgába....okosak vagyunk...Majdcsak eldöntik egymás közt.>

[Lianna Pentangelin]

Connak

-Álljon meg a gyászmenet-emelte fel mindkét kezét Sigfrid.
-Nathan bedobott egy sötét, sejtelmekkel teli ötletet, de ez mindaddig egy ötlet, amíg be nem bizonyosodik az igazság. Ha kiderül, hogy démon keze is belelóg a bilinkbe, akkor Nathannak jók voltak az elképzelései. De ezt nem tudjuk még. Való igaz, rossz érzéseinket támogatják az efféle ördögi képzetek, sőt, löknek is rajtuk, de nem kéne azonnal erre szavaznunk és úgy kezelni mint tényeket. Egy bélyeg egy látomásban szerintem nem feltétlenül fonalakat vagy miket jelent egy démon kezéhez vezetve. Én akár a banyák közös szövetségének bélyegét is érthetem ez alatt, vagy csak azt a puszta tényt is, hogy a boszorkányság bélyegét viselik, esetleg hogy a vezetőjük befolyásolja híveit és nem valami külső személy. Még a hasadt elmét is jobban el tudom képzelni, mint hogy egy démon tanyázik a nőben és befalja a gazdája lelkét ha eljön az idő.
Monica megigazította a haját.
-Én egyik ötlet felett sem törnék pálcát. Én is csak találgatok, Sigfrid.
-Találgatás helyett meg kell bizonyosodnunk. Ha a rosszabbik dolgok állnak fenn, azaz démonnal is kell számolnunk, papi segítséget kell kérnünk és egy keresztül szalmát nem léphetünk a papi erősítés megékezéséig, csak akadályozhatjuk a bagázs fővárosba érkezését. Nem jól mondom, Con?
Sigfrid nem csinált ügyet abból, hogy tegezésre tért át az eddigi illedelmes magázásról.
-Nem akarom azt a hibát elkövetni és következményeit elsenyvedni, hogy elhamarkodottan leteszem valami mellett a voksom, és aztán kiderül, már az alapgondolat is téves volt.
-Egyiken se szeretnénk ezt-nyugtatta a felhevült Sigfridet Monica-Mi lenne, ha végére járnánk, hogy valóban ördögi hatalom lapul-e mögöttük? Egy ilyen fonál vagy micsoda, amiről beszélt, hogy a démon és áldozata között feszül, megérezhető?-tette fel neked a kérdést.
-Oh, Monica drága, elébb talán utol kéne érnünk őket!-forgatta szemeit a vörös lovag.
-Azon vagyunk-morogta Nathan.
-Attól még kérdezhetek, nem? Hisz ön tett rá burkoltan utalást, nem ért az elme dolgaihoz, sem pedig a démonológiához.(M)
-Mert te igen. Na, kérek egy máglyát, van egy fehér banyánk-szólt oda csípősen Sigfrid. Gyorspostával érkezett a pofon. A nő lekevert egyet a meglepett lovagnak. Hajlékony volt Monica, csak egy odahajolásába került.
-Több tiszteletet nekem is. Apám inkvizítor, több mint sértő, hogy azzal gyanúsít, fekete mágiában lennék jártas, még ha csak annyira is, hogy fehérként alkalmazzam. Kikérem magamnak.
-Hó, fogják vissza indulataikat kérem-léptetett kettősük közé Nathan, ne legyen folytatása az előbbinek.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

A vita megszakadt egy kurta, megdöbbent szóval. Valritól hangzott el, majd rád vetette szúrós szemeit:
-Te üzletbe akarsz bocsátkozni ezzel a csigával?!
-Nem csiga. Egy tündér, aki varázsló-javította ki Arvandar a nőt.
-Bah, tündérboszorkánymester-feketítette be a másik szakmáját Valri.
-Ha én boszorkánymester vagyok, akkor te meg boszorkány-vont vállat a férfi.
-És az üzletet nem is tártam még sokkal józanabb társad elé. Várni akartam vele a felépüléséig. Mivel koslatott a folyosón, úgy vélem, jobban van. A dolog egyszerű, Valri-de neked kezdett el magyarázni.
-Tudom a pontos igét, amivel kiköszörülheted ezt az időgabalyt, azaz visszatérhetsz a saját idődbe, de cserébe kérek valamit.
-Ha gyerekről van szó, felejtsd el-morgott dühösen Valri-A legutóbbi ilyenről nem jó emlékeket őrzök.
-Nem, nem élek csecsszopók elbitorlásával. A lányodnak szeretnék udvarolni, ha majd serdülő lesz.
-Még mit nem! Pederaszta! Liliomtipró! Vén kujon!-szorította ökölbe Valri a kezeit és majdnem ráugrott Arvandarra.
-Nyugodj meg, csak akkor veszem el, ha legközelebb is szerelmes lesz belém.
-Buggyant vagy. Ha hazatérünk, nem is fogsz emlékezni semmire, mert meg fog változni jó pár dolog.
-Áá, teszek róla hogy emlékezzem. Ashaizz-mondta kurtán és Valri azonnal vörös lett.
-Meg ne mert csinálni az emlékbevésést.
-Pedig meg fogom. Lióra kivételes nő, szép és szeretem. Emlékezni fogok rá. Ő rám nem. Hogy is tehetné...Újra fel kell nőnie. De ha újra találkozunk, már pedig ha emlékezni fog rá korábbi énem, meg fogom keresni, udvarolni fogok neki és megteszek mindent hogy elnyerjem a kezét. Ha elutasít, akkor elutasít, benne van a pakliban. Én pedig nem fogok erőszakoskodni vele, ha nem engem választ.
-Hiychta rae!-káromkodott Valri-Csederből vederbe? Na abból nem eszel! Mondd meg neki Aren, hogy kapja be és felejtse el az egészet!

[Erin O'Shanon]

-Álj, álj, álj...-mondom.
-Idefigyeljetek mindketten.Nekem is van egy ajánlatom.Arvandar mit szólnál ahhoz, ha párbajban döntenénk el a dolgot, becsületes párbajban férfihez méltóan.
<Csak így igazságos.>
-Így nem élhetsz vissza a helyzetemmel, ha legyőzöl mindenféle hókuszpókusz nélkül egy igazi párbajban, akkor beleegyezem mindebbe, de ha nem, elmondod Valrinak a megfelelő varázsigét, és úgy teszel mintha meg sem történt volna az egész, megfeletkezel rólam, a családomról és a lányomról...Ez így igazságos.
-Nem tudom mennyi idős vagy, de tudhataod kardomban a becsületem, és minden kérdést így tartok legeggyszerűbbnek eldönteni.
-Most rögtön kérem a választ, és ugyan nem szokásom, de most rögtön szeretném megtenni a bajvívó teremben a saját kardommal.
<Ez így méltó a nevemhez.Végüli rossz kardforgatóhoz úgysem adnám e lányomat, szóval még a multban is először ugyanezt tenném.>
-Ezek az én feltételeim, elfogadhatóak vagy sem??-kérdezem a vita lezárásaként.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Arvandar egyik szemöldöke felszaladt, Valri nevetgélni kezdett:
-Öregem , ezt megszívtad...-nevette ki a tündért:-Aren, ez a csóka nem tud vívni. Enyhén egyenlőtlen küzdelem lenne. Arvandar varázsló...
-Gyerekes mindig fémhez nyúlni ahhoz hogy dolgokat elintézzenek az emberek. Elég elavult mára a rapír. Torinnal sem azzal vívnál, mivel közel 8 éve a rapír kiment a divatból. S az én népem férfijai nem így intézik el ügyeiket.-fűzte össze ujjait a férfi.
-Nekem tetszik, jó kis élő legenda párbaj lenne, 8 év után először, vagy mifene. Még ha ózsdi is a rapír, képes kiszúrni a tüdőd-öltött nyelvet Valri.
Kezdett a szoba kicsi lenni. Mert újabb fővel bővült a reggeli vitakupaktanács. Lióra csatlakozott rövid kopogást követően, vért nélkül, szövetnadrágban, tunikában, frissen és üdén. Betette maga mögött az ajtót, ránézett az ajkát beszívott Valrira, rád, majd Arvandarra.
-Megtudhatnám mi az?
-Ő elhagyta a celláját, ő pedig kihívott párbajra-közölte Arvandar a lányoddal.
-Nem lep meg-mérte végig a tündérnőt Lióra-Tündér, és mint ilyen, egyszerű emberi cella nem tartja soká egy helyben.
-Úgy van-fonta össze karjait Valri, de nyugtalankodni kezdett.
-Hallottam, hogy elhagyod a szobánkat, aztán éreztem, hogy ide jöttél.
Érezte? Hú, valami magioblabla egyszerűsített változatának szele csapott meg. Még hogy a lányod megérzi...pf!
-Tudomásomra jutott a fogoly cellaelhagyása.
Lióra ezt egy biccentéssel helyben hagyta, veled kezdett el foglalkozni:
-Párbaj? Mért?
-Miattad.(Arv)
-Fejtsd ki.(L)
-Hm...(Arv)
-Az van, hogy Aren nem hazudott, ő a múltból jött apád, ez a pedofil meg annak fejében küldte volna vissza a múltba velem, ha Aren megígéri, hogy udvarolhat neked ha felnősz megint-darálta Valri. Lióra dühös lett.
-Elegem van abból, hogy hazugsággal tömik a fülem egész álló nap. Amrius atya szerint ez a férfi a fattyú bátyám-mutatott Lióra rád.
-He?-hőkölt hátra Valri-Nekem erről a verzióról mért nem szóltál?
Lióra tekintete elsötétült. Mély levegőt vett.
-A jóváhagyásom nélkül semmilyen párbaj nem kezdeményezhető. Még akkor sem, ha ráállnál-nézett Arvandarra.-Részemről ez a téma lezárva, kisebb gondom is nagyobb annál, hogy léha tündérekkel és bolond féltestvérekkel kockázzak! Arvandar, szükségem van rád! te testvér pedig készülj, délben megvívsz Torinnal-majd Lióra széles mozdulattal kinyitotta az ajtót, megvárta míg előtte kimegy a tündér férfi s csak azután lépett ki maga is. Ahogy az ajtó bezárult és ketten maradtatok, Valri maga mellé eresztette a kezeit.
-Basszus. A csaj kemény dió. Arvandar nélkül sose jutunk haza...-morogta-Mért ezt a francot kéri magának?! Mért nem mást? Aren!-ragadta meg köpenyed a mellkasodon-Ki kell találnunk valamit, amire inkább rááll, mint Lióra kezére, vagy itt vénülsz meg!

[Erin O'Shanon]

-Nah ide figyelj Valri 2 perccel ezelőtt még aztmondtad, sőt bizonygattad, hogy igeni tudod a megfelelő igét, és húzzunk a vérbe, erre most beköpöd, hogy egy olyan alaknak, aki rá van kattanva a lányomra, próbáljak kitalálni valamit helyette.Mégis mit adjak neki??
<Majd adok neki egy pónilovat >
-El tudunk innen jutni valahogy mielőtt a saját fiam szétszabdal?Figyelj....most mondták hogy Torin nem rapírral küzd....mert az nem divat-pföjj-köpök egyet-Ez épp elég megszégyenítés nekem.
-Mennyi az esély rá hogy még egyszer nem hibázol? Jobbanmondva arra hogy egyáltalán máshova jutunk csak ne ide.Ebből a helyből elegem van.
<Nem, nem bírom már ezeket a rémálmokat.>
Az őrület csillog a szememben.
-Nem bírom ki.....
Összeesek a szoba közepén.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Félig eszméletedet veszítetted. Sötétség borult a szemedre, összecsuklottál, de hallani hallottál mindent. Így Valri kifakadása elért téged:
-A dráma most luxus! Szedd össze magad te ványadt kis kukac!-apró legyintéseket éreztél az arcodon. Aztán egy csattanó pofont. Kitisztult a látásod. Valri melletted gugol és módszeresen pofoz. Nem, nem legyintget, hanem emberes adagokat kever le. Ez kijózanít, érzed, az arcodon vörös kéznyomok maradnak és lehet bge is dagad tőle a pofád. Még jó hogy nem ököllel esett neked.
-Amikor azt mondtam, hogy képes lennék hazavinni téged, nem hazudtam. Az erőm megvan hozzá. Viszont azt az igét, amit ki kéne közben mondanom, pontatlanul ismerem. Te sem akarod hogy háromszori nekifutásra találjam el a helyes kiejtést, mert nem tudom felmérni, legközelebb a még távolabbi jövőbe csöppenünk, vagy az aquir háborúkba a godoni birodalomba, vagy az istenek hajnalához! Ezek azért engem is taccsra vágnának, érted? Nem végtelen a hatalmam-ismerte be kelletlenül.
-Ha végtelen lenne, most Valri istennőként libegnék itt akkora arccal, hogy az be sem fért volna a vár kapuján...Arvandar viszont ismeri a helyes kiejtési módot...Épp nincs a közelben semmilyen más fajtársam, hogy nála keressem az igét, de ha lenne is, kizárt, hogy annyira vagy egyáltalán ismerné-e ezt az igét. Ez a kék hólyag nagy koponya a szakmájában, egyszerre áldás és átok, hogy pont ő van most itt.
Felrángat téged a padlóról, akkor is, ha leroskadsz utána ágyad szélére:
-Ha nem tartasz ki, és összezuhansz, sorsodra hagylak. Viszketést kapok a lelkibeteg emberektől meg undort. Az ilyenek nem érik meg a fáradtságot. Ha csak rólam lenne szó, Arvandar biztos mást kérne, és nem Lióra kezét...
Elkeseredettséged elsuhant fejedből. Mit is mondott Valri? Ha csak RÓLA lenne szó, a tündérvarázsló biztos mást kérne tőle...Valri nem kapcsolt. Nem fogta fel szavai értelmét. de te már kapizsgálni kezded...

//Következő reagod kérlek a Shadlek - avagy nem mind ima, mit templomban mondanak témához írd//

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Mindenki nyugodjon meg *mondja higgadtan...*
- Először érjük utol a banyákat, s majd akkor kiderül hogy mitévők leszünk. Ha képesek vagyunk magunk elbánunk velük, ha nem kérünk papi segítséget. Ilyen egyszerű az egész. De kérem, hagyjuk a torzsalkodást, Monica, Sigfrid rosszabbak vagytok mint egy civakodó házaspár... *nevet fel*
- Ne egymást bántsuk, ott haladnak előttünk a célpontjaink, őket kell elkapni... Rájuk tartogassuk az erőnket *kacsint Monicára*
- Mit szóltok hozzá? Haladjunk...

[Lianna Pentangelin]

Connak

A páros morogva kötött ideiglenes fegyverszünetet. Jobb is volt. Estére Nathan épp javasolni akarta, hogy egy kis ligetnél üssetek tábort -most nem jött elétek sem tanya sem elhagyott csűr- ám a kis kiszemelt liget egyik fáján lógott valami. Helyesebben valaki. Egy test. Monica megmerevedett a nyeregben.
-Az egy akasztott hulla?-kérdeztt rá kendőzetlenül. Sigfrid kardot rántott.
-Az. Con?-várta utasításaid.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Az... egy pillanat... *kardot ránt és ismét koncentrál, közben körbe néz, felméri a terepet*

//Érzékélesítés, Hallásra... 2 körös meditáció, 1 körig tart, 2 Yp//

- Nézzük meg mi történt... *lassan léptet előre és fülel... nagyon XD *

[Lianna Pentangelin]

Connak

Amíg a lovon merengtél (a 2 kör miatt) Sigfrid már leszállt. Megközelítette a testet de nem ért hozzá. Mire odaértél, Monica és Nathan is talpon volt. A test egy fiatal lányé volt. Fekete haja a vállaira tapadt, belepte már a harmat. Talán ha fél napja lóghatott ott Nyaka ki volt törve, szeme üvegesen néztek a fák ágai közé, szája eltátva. Egy kései dongó repült ki belőle.
-Fúj...-hallottad Monica hangját. Ruhájából ítélve utazó lehetett, nem valami környékbeli tanyasi. A lány ujjai el voltak sárgulva. Sigfrid megszagolta, fintorgott.
-Valami gyógyfű szaglik rajta.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Inkább ne érj hozzá *szól Sigfridnek... majd kivonja Mendráját, és egy suhintással elvágja a kötelet... a lány teste a földre zuhan. Majd a hullához lép, a hasára fordítja, és tőrével felmetszi hátán a ruhát (arra figyel hogy a bőréhez ne érjen), hogy tetoválást keressen, ha kell megvizsgálja az egész felsőtestet a jel után, eközben magában beszél...*

- Mikor még élt gyönyörű nő lehetett, a ruha mit visel nem egyszerű gönc, felmászni nem tudott, öngyilkosság nem lehet. Valaki megölte... Itt kell legyen, biztosan az egyik banya... *keresi a jelet...*

[Lianna Pentangelin]

Connak

-Most mért piszkálod?-nézett rád Sigfrid. Monica fölényes mosolyt eresztett el:
-A kezdő banyák előszeretettel jelölik meg magukat. Ha én banya lennék, juszt se tennék magamra semmi jelet. Szerintem ezen se lesz.
Üsse meg a ménkű, Monicának lett igaza. Se ékszer, se jellegzetes ruhadarab, se testi jel -már amit vetkőztetés nélkül meg tudtál állapítani- nem jelzett csoporthoz való tartozást.
-Apám kifogott olyan banyát, aki egy fekete golyót helyezett fel a hüvelyébe, mert ez volt a hovatartozásának jele...
Monica szavaira Nathan mély levegőt vett. Majdnem elhányta magát. Sigfrid szemében érdeklődés csillant.
-Milyen érdekes egy inkvizítor munkája...(S)
Nathan hátba vágta a vörös lovagot, hogy csituljon.