Úttalan utakon, az ország földjét járva...

[A Dorcha]

Vengének és Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délután

*Yokomoto*

*Hosszasan járod végig a kis utcákat, legégett házakat, de csak hullákat találsz... Borzalmas látvány ez, még neked is. Megcsonkolt holttestek, össze-vissza heverő végtagok, kicsavart testek... mészárlás volt... Semmit sem hagytak, amit nem vittek el, azt felégették...*

*Venge*

*Sokáig tanakodsz mi legyen... Yokomoto eltűnik a szemed elől... minden csendes... sehol egy lélek... Agyad viszont jár, régi emlékek közt turkál... de túlságosan is a felszínen kutatsz, ezek viszont jó mélyen elásva nyugodnak benned... Őrjítően lassan telnek a percek... Yokomoto sehol...*

[A Dorcha]

Kitanak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, este

*Ebéd után ismét lóra kapsz, s nyakadba veszed a világot... Egész jól haladtok, Szilaj diktálja a tempót... látszik hogy ez nagyon is passzol neki... Egész hamar érkezik az este, hűl a levegő... csillagok kelnek... Találkoztál még egy két utazóval... mind a kikötő városba igyekeztek... Estére találtatok az úttól nem messze egy nagy terebélyes fát, ami akár eső elől is menedéket nyújthat. Ez tökéletes lesz éjszakára... már csak a tábortűz hiányzik... meg persze a vacsora - kordulja a gyomrod...*

[Catti Brie]

/Venge/

*A csend egyre nyomasztóbb. Fura szagokat hoz a szél. Venge és a kis mókus egyre nyugtalanabb.
A lány homlokráncolva veszi észre, hogy Yokomoto szinte "felszívódott". Percekig fürkészi a környéket, de senkit se lát közeledni.
Tanácstalanul néz hol a falu felé, hol a lóra.*

<...jajj...Yokomoto...gyere már vissza...utálom, ha ilyen helyen egyedül maradok...>

*Töri a fejét, honnan olyan ismerős ez a látvány: a szagok...a füst látványa...a ló.
Egyik pillanatban egy villanás, és már majdnem összeáll a kép, ám a következőben megint semmire se emlékszik.
A feje szinte belefájdul, aztán feladja.
Inkább megint a falu felé néz, hátha végre előkerül a férfi.*

[Yvett de Crei]

(Kita)

*A délután folyamán már arra is figyelek, hogy milyen a táj körülöttünk. Most másodjára találkozni idegenekkel érzem kicsit "lazábban" sikerült a pár perces beszélgetés, de mégis idegen. Viszont egyre jobban derülök, hogy fog ez menni, megállom a helyem.
A terebélyes fánál megállva hosszú kantárszárra kikötöm Szilajt, leszerszámozom. Majd kialakítom magamnak a cseppnyi vackot ahol álomra hajthatom fejem. Ezek után száraz ágakat gyűjtök (vékonyat, vastagot, de az biztos, hogy nem lesz elég egész éjszakára, sőt talán még addig sem míg elfogyasztom a vacsimat, hiszen nem tudhatom mennyi lesz az elég, hisz a templomban sosem kellett ilyet csinálnom.
Annyi eszem azért van, hogy az erdőt ne gyújtsam fel, így kitisztítok egy jó lábnyi széles területet a levelektől gallyaktól, és itt rakom meg a tüzem (egy vadonban élő ember bizonyára halálra röhögné magát rajta ), majd próbálkozom a meggyújtásával
Ha megy a nyeregtáskába rakott kétnapi élelemből ismét veszek elő egy adagnyit, és elfogyasztom, utána melegedek még picit a tűznél, majd összébbhúzom a tűzfészket. (Ha a tűz nem gyulladt volna meg, akkor nem kínlódok vele )
Első vadonban töltött éjszakám azonban nyugtalanít, így elmémet felkészítem arra, hogyha Szilaj nyugtalanná válik azonnal felébredjek, valamint fegyveremet is fekhelyem mellé helyezem.*

[A Dorcha]

Kitanak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, este - másnap reggel

//A karlapon a felszerelés listát updatelni kellene //

*Miután sikeresen kikötötted Szilajt, nekiállsz előkészülni az éjszakára... Gyűjtesz faágakat, kisebbet-nagyobbat, vékonyabbat-vastagabbat, helyet csinálsz a tűzhöz, majd a szárazabb, vékonyabb ágakkal próbálkozol, egy kis száraz levéllel, mohával... hátha meggyullad... Erőlködésedet idővel siker koronázza, mielőtt végképp feladnád szikra pattan, és lángra kap a kis tüzed. Hatalmas sikerélmény lesz úrrá rajtad A saját tábortüzed, Te magad csináltad Ennek örömére neki is fogsz vacsorázni...

Az éjszaka nyugodtan telik, a fás-erdős környezetben igazi béke honol... nincs mi zavarja az álmod. Kissé hűvös van, de a tűz elég jól melegít... sokáig ébren vagy, így életben tartod, de aztán a fáradtság csak elnyom. Másnap reggel, kissé nyűgösen, fáradtan, fázósan ébredsz. A tűz még halványan parázslik...*

[Sion]

(Yokomoto)

*Csalódott hogy nem talál túlélőket akik tudnának mondani valamit, valamint nem tudja mihez fognak most kezdeni. Egyrészt minnél hamarabb ki kéne derítenie kik tették ezt és megtenni a szükséges lépéseket. Másrészről az élelem fogytán, sőt már holnap sem tudja mit fognak enni, de ezt majdcsak megoldják valahogy. Vengére is vigyáznia kell. Tényleg! Venge... Lehet hogy azóta már megijedt és árkon bokron túljár a kaszárnya felé! Sietni kezd kifelé, vissza a lány felé. Nem számít már támadásra, de kardját végig kivonja tartja még most is. Amikor a lányt meglátja, megkönnyebbülten tart felé.*

-Menjünk most azonnal, nem neked való látvány ami odabannt van. Ha találunk, majd visszaküldünk egy papot...

*Azzal megfogja a kantárt és megindul jó nagy ívben megkerülni a várost...*

[Catti Brie]

/Venge/

*Megkönnyebbülve sóhajt fel, amint megpillantja a közelgő férfit, ám arckifejezését látva a megkönnyebbülés inkább ijedtséggé változik.*

- Mi történt, mi az a szörnyűség?

*Ám mivel Yokomoto nem részletezi a dolgokat, hanem megindul a lóval, Venge se szól többet, hanem elgondolkodva, vissza-visszanézve követi őt.*

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Rövid volt az éjszaka és hideg. Azonban a tüzet nem piszkálom már, helyette inkább bemelegítek, majd gyakorlatozom kicsit - remélhetőleg ez az álmosságot, a fáradságot és a fázósságot is elűzi. Ha végeztem magamra kanyarintom köpenyem, míg meg nem reggelizem, mert bizony megfázni nem akarok.
Reggeli után újra mozgásba lendülök, elpakolok, összeszedem holmimat, majd felszerszámozom Szilajt.*
- Na, akarsz ma is lenni a tempódiktáló? - *kérdem a lótól. Megpaskolom a nyakát, majd felülök rá és újra az útra vezetem.*



//off: azonnal főnök kicsit kiment a fejemből//

[A Dorcha]

Vengének és Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délután

*Majdhogynem némán lépdeltek egymás mellett ahogy nagy ívben kerülitek a falut, azaz a maradványait. Ahogy egyre haladtok a falu mellett járhattok mikor az egyik közeli bokorból halk kaparászást hallottok... mocorgást, mozgolódást... Yokomoto már ismét a kardjáért nyúl, mikor a bokorból két tyúk bújik elő... kaparászva az avart... "kincseket" keresve Nem töltött galambok, de egy étkezésre bőven elegendőek... Összenéztek, már csak el kell kapni őket *

[Catti Brie]

/Venge/

*A tyúkokat meglátva szinte egyszerre néznek össze.
Venge nagyot nyel, majd szeme a férfira villan. Kezével óvatosan intve jelzi, hogy ő bizony most akcióba lép.
Alig hallhatóan súgja:*

- Majd én...nekem már van gyakorlatom benne.

*Tarisznyáját leereszti a földre, köpenyét óvatosan leemeli válláról, majd egy jól irányzott mozdulattal hirtelen a két tyúkra dobja, és abban a pillanatban ugrik is, hogy rájuk hasaljon.*

[A Dorcha]

Vengének és Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délután

*Venge*

*Jelzed szándékod, s gyorsan cselekszel. A köpenyed beteríti a két riadt madarat, de ahogy vetődsz mindkettő farral "tolat ki" alóla... pechedre két irányba... Az egyik biztosan meglesz érzed, s mellette landolsz (ekkor érzed az égő fájdalmat bal térdedben, úgy néz ki sikerült valami átkozott fagöcsörtöt, kődarabot kifogni landoláskor, de nem is törődsz vele), köpenyedet köréfogva tartod... innen már nem menekül. Ellenben a másik sikeresen megszabadult a köpeny fogságából, s riadt szemekkel bámul a világba... az inalást választotta. A kezedben lévő hallva a másik hangját eszeszett ficánkolásba kezd, de erősen tartod... nem lesz vele gond... már csak a térded sajog, de ezért a finomságért megérte. Ahogy a másik tyúk után pillantasz látod Yokomoto is akcióba lenül...*

*Yokomoto*

*Látod az eredményt, kettőből egy tyúk megvan, a másik viszont kereket old, azonnal cselekedned kell különben meglóg.*

[Sion]

(Yokomoto)

*Ahogy érzékeli az éles helyzetet, tudja hogy nem habozhat tovább! Másodlagos fegyvereit veszi elő (azaz káz ), és a tyúk felé indul. Tudja, ha most hibázik annak komoly következményei lesznek, így teljesen a feladatra összpontosít és támad! *

//1. Harci kör - Harc az ellenfél fogjul ejtéséért + akrobatika!?!
Ké: 6 + 36 - 5 (harc az ellenfél fogjul...) + 2 (akrobatika) = 39
Té1: 57 + 47 - 5 + 6 = 105
Té2: 47 + 47 - 5 + 6 = 95
Vé: 88 (Amennyiben nem vértyúkok, úgy érzem ezzel elkaptam! )//

[Catti Brie]

/Venge/

*Felszisszen, mikor az égető fájdalmat megérzi a térdében, de most az ételnek való számít, semmi más.
Minél jobban ficánkol a "drágaszág", annál jobban szorítja a földhöz a köpeny széleit.
Közben fél szemmel odasandít, hogy Yokomoto vajon sikerrel jár-e.*

<...nocsak-nocsak...nem is olyan elveszett ez az ember...sőt...talán még ügyesebb is, mint én...úgy látszik, nem csak kardot szokott forgatni... >

*Mindenesetre megnyugodva látja, hogy egész ügyesen bánik a kezeivel. *

[A Dorcha]

Vengének és Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délután

//Kicsit több komolyságot //

*Yokomoto*

*Szemedben különleges fény csillan ahogy a tyúk felé ugrasz... Érzed, teljesen biztos vagy benne nem menekülhet... és valóban. Hosszú ugrással nyúlsz előre a levegőben, s ujjaid egyként fogják közre szerencsétlen állatot...

Tiétek mindkét tyúk, már csak meg kell kopasztani, aztán süthetitek és kész a vacsi *

[Catti Brie]

/Venge/

*Elismerően biccent, látva az ügyes akciót.
Egy gyors mozdulattal a köpenye alá nyúl, kirántja a tyúkot, majd szempillantás alatt kitekeri a nyakát, és a rűre dobja. Elégedetten szusszan egyet, majd mivel más lehetőség nincs, azonmód szárazon elkezdi kopasztani.
Közben kaján vigyorral az arcán lesi, hogy a férfi vajon tudja-e, mihez kell kezdeni egy élő, káráló és igencsak tiltakozó ebéddel.*