A yankari légiós [D20]

[Herold Bardelot]

(Gaz Dormak)

Bár azt nem értem mi szükség van arra, hogy most a rezidenciára visszamenjünk azért követem a társaságot.

< ööö mit is mondott a tábornok?... akkor most az inas megbízható vagy spion? ...bah nem emlékszem >

Kíváncsian figyelem az inas reakcióit, hátha ebböl váalst kapok a bennem felmerült kérdésre, meg azt hiszem akármit is ond az inas a légiósok nem fogják benegdeni a "nagy mágust". Erre a felvetésre még egy apró mosolyra is futja ebben a zordnak készülö kalandban.

[Yvett de Crei]

(Xue)

*Groad rezidenciájához való visszaúton azért eléggé feszülten haladok, és bár a pletykákra figyeltem, semmit nem tudtam leszűrni belőlük azon kívül amit tapasztaltunk is.
A kapuban felvetődő apró problémára nem gondolván most egy kicsit elbizonytalanodom, de Tenho megelőz, s mire Kinnel már kiér a bizonytalanságnak kifelé nyoma sincs.*
- Kinnel! Az Úr itt Kreion Reikor, és a kíséretemhez tartozik. Nem tudom, hogy megoldható lenne-e - de bizonyára - *nézek rá itt kedvesen és kérlelően* -, hogy ma éjszaka ő is itt szálljon meg, hogy reggel korán együtt indulhasunk útnak az üzleti ügyeimet intézni. Nem szeretnék vesződeni még a találkozás késleltetői procedúrájával.

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*Hosszú volt a nap és sok információt kellett megjegyeznem, feldolgoznom. Így nem csodálom, hogy elmélázok és azon túl, hogy a környező tömeget vizslatom már nem nagyon foglalkozom az olyan apró, de fontos részletekkel, minthogy újsüttetű társunkat be kéne juttatni. Végül inkább csendben maradok, hogy ne legyen túl sok a kérésből.*

<Hm. A főkomornyik. Azt hiszem itt nem kéne nagyon heveskedni, hogy igenis maradjon velünk Kerion, mert lassan már nagyon nyílvánvaló lesz, hogy egy csapatba tömörültünk. Első fél napunk Yankarban és máris négyen kísérjük mindenhová Xue Kisasszonyt. >

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Yankar
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 6. nap
Esemény: Groad Werthorian házában
Résztvevők: Mindenki
________________________________________________________________________________


//Mindenki//

Kinnel meghajtja fejét Xue felé:

- Ha ön mondja kisasszony; legyen kívánsága szerint.

-Engedjétek be Kreion urat. - utasítja az őröket.

- Az úr azonnal kap egy külön szobát; rengeteg vendégszobánk van és korántsem töltöttük fel mindet. Kérem kövessenek.

-Egek mi történt önökkel kisasszony!? -néz végig hülledezve a lovagon Kinnel.

-Azt tudtam, hogy az egyik inas ruhákat vett a szabóknál; de hogy önöknek kellett, azt nem tudtam. És a hajuk is mind csupa víz. Csak nem zuhantak bele a csatornába? Jaj, remélem nem voltak a kis fahíd közelében, ami egy órája gaz merénylők a levegőbe röpítettek...-A quarró testőre mitől pörkölődött meg? Olyan vörös az arca mint a ráké...

***

Kinnel Kreionnak külön vendégszobát mutat; a többitől jóval távolabbi helyen a földszinten a szárny végében, közel a kerthez.

-Elnézést Kreion úr; de már csak ez a szobánk maradt üresen. De ha Tenho úr megosztja önnel a szállását, ahogy ajánlotta, természetesen bevitetek egy pótágyat.

-A fürdőről már intézkedtem mindannyiójuknak, és vacsora is várja önöket a szobájukban.

És valóban: könnyű hússaláta, valami zöldséges-csirkehúsos, erősen fűszeres egytálétel -Kinnel elmondása szerint helyi hagyományos recept- és száraz fehérbor várja az érkezőket.

-Nyugodalmas jó éjszakát kívánok. -mondja a komornyik és magatokra hagy benneteket.

[Yvett de Crei]

(Xue)

- Köszönöm Kinnel!
*Elmonfordírozom.*
<Ha hazudunk tudni fogja, hogy hazudunk, hisz spion, tud a merényletről.
Ó, anyám mit csináljak. Megpróbálom kihozni a legjobbat, bár már azt hiszem így is eléggé elcsesztük. Sok részletet nem fixáltunk le, még erre a bemutatásra sem gondultam. Talán nem fognak gyanút... bár azt hiszem ez naiv gondolat...>
- Egy kőhídon mentünk át Kinnel, és jött egy megvadult ló szekérrel mögötte, amin valami égett. A csatornába ugrottunk előle. Mi balesetnek gondoltuk.
...
Ez a nap fárasztó volt. Szeretnék minél előbb lepihenni, ám előtte volna még egy kis meg beszélnivalónk. Uraim, ha önöknek is megfelel jöjjenek a szobámba.
*Beérvén a szobámba megvárom míg Kinnel eltávolodik, majd papírt veszek elő pennával. És írni kezdek.
'Meg nes említse Alcarát!
Reggel úgy 8 tájban kellene útnak indulnunk, mintha csak a városba mennénk nézelődni. Csak a legszükségesebb felszerelést vigyük magunkkal. Menet közben majd beszerezzük a többit.'
Kreion orra alá dugom először a papírt, majd szépen a többieknek is megmutatom, közben Kreionhoz intézem kérdésem.*
- Nos, Ön itt ismerős, mely helyszínt tudná ajánlani először megnézésre, hogy helyet keressek a kereskedőházunk székhelyének? Tudom, ezt holnap is megtudnánk beszélni, de én már szeretnék egyből indulni célirányosan reggel a helyszínre.

[Garmacor]

<hm az álnok vipera és még el is akarja szakítani tőlünk Kreiont. Nem lesz ez így jó. Senkit sem láttam ezen a folyóson szobából kilépni rajtunk kívűl. >
- Köszönöm Kinnel, de inkább a pótágyat legyen szives elintézni. Kreion barátommal sok megbeszélnivalónk van és nem szeretnénk a mászkálásunk zavarni senki nyugalmát.
<átlátszó duma ahogy az övé is de jobbat most nem tudok>
- Természetesen Xue.
majd követem Xuet a szobájába elolvasom a papírt, majd amikor mindenki elolvasta elégetem majd figyelmesen hallgatom a beszélgetést

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*Hallgatom a válaszokat és próbálom összeegyeztetni az igazsággal, hogy ha engem kérdeznek a mély hallgatáson kívül hátha valamit még tudok majd mondani, amivel nem kényszerülök hazudni, de nem is rombolom le a most előadottakat. Ez egyenlőre nem áll össze, de szerencsére nem is kérdez tőlem a komornyik. Így követem a társaságot Xue szobájába. Ugyan ezzel a nagy szobáramenetellel kapcsolatban ismét vannak fentartásaim, de majd úgyis nekem kell kiállnom az élesnyelvű "nemesség" ellen. A papirost elolvasom csak nem értem igazán. Ha a városba megyünk nézelődni, hogy vihetjük magunkkal a lovat, ami a legszükségesebb az útra? Persze mint általában az ilyen dolgok felett gyorsan napirendre térek és kis válvonással elmosolyodom.*

-Azt hiszem, akkor én felkészülök a helyi atrocitásokra és ha nem bánja kisasszony magamhoz veszem az ehhez szükséges felszerelésemet holnapra. Valószínűleg elég embert sikerült már magamra haragítanom a bálon és az ön jóhíre se nőtt ezzekkel a szobába özönlésekkel. Mielőtt az urak tiltakozni akarnának nem az Önök jóindulatával van a gond, hanem a rosszmájú pletykafészkekkel.

[Herold Bardelot]

(Gaz Dormak)

Az orrom alá dugják a papírt és meg kell állapítsam ezek vmit nagyon félreértettek. Ez nem papnevelde, és nem is valami flancos ficsúr képzö, Én a Yankari légióban vagyok quarro, így egy grimasz után tolom tovább a papírost.

-Sokáig maradunk még? Csak mert az igényeiket máshol is gond nélkül ki tudjuk elégíteni.

Szóljanak ha végeztek,-unom meg végül a pakolászást- kint leszek az ajtó elött.
Kilépek és az esetlegessen elöforduló feérnépeket vizslatom.

< azt hiszem nem jutunk mi el abba az Alcarába ... meg miért nem lehet egyszerüen letaroltatni öket egy két quetonnal? ... ha tudják hogy mennek legalább már idöben a szívükbe költözik a félelem ... ennyi bajt egy gyermek miatt ... nekem a legnagyobb gondom az volt ha elvesztem az erdöben ... ezeka városi kis fruskák meg egész birodalmakat döntenek meg ... >

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Yankar
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 6. nap
Esemény: Groad Werthorian házában
Résztvevők: Mindenki
________________________________________________________________________________


***

Végre elkövetkezik a megérdemelt pihenés ideje.
Kinnel gondoskodik Tenho pótágyáról; így a dsidoni férfit a bárd szobájában szállásolják el, ahogy kérte.
Dormak nem kap külön vendégszobát, mert a ház fegyverese és neki biztosítva van férőhely az őrök szállásán.
Kreiont kivéve van mit kipihennie a csapatnak; különösebben senkit sem kell ringatni, hogy elnyomja az álom.

//Off: Elnézést a reag első változatában Sion karakterét beszéltettem, mert összekevertem Kreiont Kinnellel, de mint kiderült én eleve félreértettem, mert Xue nem is Kinnelhez, hanem Kreionhoz beszélt, de ébennem meg az jött le, hogy Kinnelhez; de Kreion neve maradt a fejemben; aztán Yvett szólt, hogy Kinnel nem Kreion, aztán már láttam, hogy felcseréltem az eleve félreértett Kinnelt Kreionnal, így teljesen okafogoytt a reag első fele....nem tudom értitek-e...//

[Herold Bardelot]

(Gaz Dormak)

Miután az új fiú és két társa is távozik a szobából, bekopogok és belépek Xuehez.
-Elnézést hölgyem, ha már nincs rám szüksége akkor elvonulnék a örség pihenöjébe.

//vagy Xue nál, vagy a pihenöben//
Az ágy szélén űlve levetkezem és elgelöször a pengémet és vértemet kezelem le olajjal. Miután a kötelezö jellegű és lassan már szokássá váló karbantartással végeztem a pengét az ágyam széléhez támasztva lefekszem és alszom.

//fp:30; ép:17//

[Sion]

(Kreion)

Kinnelnek:

-Elnézést kérek Mr. Kinnel hogy értesítés nélkül "török be". A kisasszony minden bizonnyal elfelejtette tájékoztatni érkezésemről, de ezt nem róhatjuk fel neki, hiszen oly sok minden járhat most a fejében! Ígérem többé nem fordul elő...

Xue kisasszonynak:

*Elolvasom a papírt melyet elém tart, majd bólintok és így válaszolok:*

-Igen, igen kisasszony! Az ilyen dolgok nem tűrnek halasztást! Talán a legjobb az lenne ha a városkapuk és a kereskedőút környékén néznénk szét először. Arrafelé mindíg nagy a nyüzsgés és nem utolsó sorban az áru tárolása szempontjából is sokkal előnyösebb!

-Köszönöm az ajánlatát Tenho úr, azt hiszem elfogadom és az ön szobájában töltöm az éjszakát...

*Visszavonulva a szobába, várom hogy esetleg Tenho akar e valamit, de nem vagyok az a szószátyár típus. Cuccaimat az ágy mellé készítem és mivel nem vagyok fáradt, meditálásba kezdek. Próbálok közben figyelni a környezetemre. Valamivel később azért én is aludni térek.*

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*Azt hiszem nem nagyon van mit mondani, így megvárom, hogy milyen emgbeszélnivaló van még, illetve a védelmezett hölgy mit nyilatkozik van-e még szüksége a testőrségére. Ha végül nincs és mindenki elbúcsúzik szépen elhagyom én is a többiekkel a szobát. Természetesen az este folyamán már kifejtett okoknál fogva nem hagyom kettesben a Yankari mércével nemtelen társakkal a helyileg amúgy is hányattatott sorsú kiasszonyt.*

-Azt hiszem mindannyiunkra ráfér egy kiadós alvás a holnapi körút előtt. Xue Kisasszonyra pedig nem vigyázhatunk idebent, mégha ez lenne a legbiztonságosabb is. Így remélem holnap reggelig már nyugtunk lesz. Mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát.

*Ebben a kézcsók dologban még mindig bizonytalan vagyok, így marad a már látott többé-kevésbé helyes meghajlás. A szobámba visszatérve kiteregetem a batyumat, majd levéve a sok alulméretezett holmit kicsit próbálgatom sérült lábam és felmérem mennyire lehet súlyos a helyzet a további terhelésre vonatkozólag. Végül felöltöm éjszakai öltözékem, mely egy fehér pizsamaszett. Ezután még az ágy szélén ülve megtisztogatom a kardom a lötyitől, ami esetleg még rászáradhatott. Végül vagy az éjjeli szekrényre fektetem vagy a falnak támasztom, hogy azért kéznél legyen a sok nemkívánt fül miatt. Még egy esti fohász Kradhoz, emgköszönve bölcs útmutatását a mai napon is és álomra hajtom fejem. Erősen remélve, hogy holnap könynebb lesz a dolgunk, de ezt még az én elkalandozó, fáradt agyam is felfogja, hogy hiú ábránd csupán.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Yankar
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 6. nap
Esemény: Groad Werthorian házában
Résztvevők: Mindenki
________________________________________________________________________________


//Off: Valóban terveztem valamit az éjszakára, de –Quator szavaival élve- miután be lett harangozva, így hagyjuk…a kiszámítható kaland unalmas.//

//Mindenki//
Az éjszaka mindenki számára békés, kellemes pihenéssel telik el.
//Mindenki gyógyult az AK-ban leírt szabályok szerint.//

//Mindenki kivéve Dormakot//
Másnap reggel ki-ki a maga ritmusa szerint ébred; a pallérozott elme pszi-használóinak nem okoz gondot felébreszteni magukat akkor amikor, ők szeretnék; aki –fájdalom- nélkülözni kénytelen e hasznos készséget, egészen kora délelőttig alszik; hacsak addig fel nem ébresztik.
A vendégsereg késő délelőtt, majdenem dél fele dugja ki az orrát, hogy a társasággal, a várossal ismerkedjen, és hogy évezze a „potyázás” minden pillanatát…
Kipihenten ébredtek; cseléd kopogtat az ajtón a reggelivel és megy végig mindenki szobájába:

-Jó reggelt asszonyom/uram! – Engedelmével; a reggeli. – a fehércseléd leteszi a terhét az asztalra, elhúzza a sötétítőket és kinyitja szellőzni az ablakot.

A reggeli igen bőséges, többfogásos. Tea, kávé, szűrt gyümölcslé, édes és sós péksütemény, lágy és keménysajt, sonka, kolbász, juhtúró, főtt tojás, pirítós, vaj, méz, fehérkenyér, és friss gyümölcs várja az éheseket.

//Dormak//
Miután teneked más beosztásod van, nem háborgat az őrparancsnok, viszont a reggelid nem olyan változatos, de a kiadósságára és a tápértékére nem lehet panasz. Friss fehérkenyér, gyönyörű, húsos szalonna, sonka, hagyma, paradicsom, zöldségek; és kútvíz.

[Yvett de Crei]

(Xue)

- Igen, az lenne a legjobb, ha a kereskedőház saját raktárral is rendelkezheztne az alapanyagok miatt. Bár nem ismerem a várost, de úgy tűnik ez nem kisterlet amit itt felvázolt. Lesz munkánk.
Annyi minden lenne még megbeszélni valónk, de nézzék el nekem, hogy most össze-vissza rángatom magukat. A fáradtság teljesen legyűrt, már nem tudok ép ésszel gondolkodni és döntéseket hozni.
Köszönöm Twan! Azonban nem hinném, hogy a házban bármitől is kellene tartani. - *mondom, de arcomon az ellenkezője látszik - és ezzel még csak nem is hazudok. Viszont tudom, hogy mindenféleképpen visszakellett ide jönnöm, hisz van nállam pár olyan tárgy, amit magamhoz kell vennem indulás előtt.*
- Jó éjszakát uraim! Álmuk legyen nyugodt és békességes!
*Egy meghajlás mindenki felé, jelezvén részemről vége a naaaagy megbeszélésnek, hisz bár volna mit mondanom, de nem tudhatom ki és hogyan hallja, így ezt nem kockáztatom meg.
Távozásuk után a kopogtatásra kelletlenül nyitok ajtót, de meglátva Dormakot megnyugodom.*
- Menjen csak Dormak, azt hiszem éjszakára nyugodtan magamra hagyhat. Magának is kell a pihenés. Jó éjt!
*Dormak távozása után szemrevételezem a felszerelésemet. Tapasztalván, hogy nincs lötyi nállam elszidom magam a sárga földig - és még tovább is, mert nem találok jelzőt erre a felelőtlenségre és rövid észre.
Ez közben kiterítgetem a ruhámat, hogy száradjon, főleg a köpeny.
Ezek után összekészítem a következőket: papír, tinta, penna, pecsétviasz, a ruha amit másnap felveszek (fekete takan, egy rövid tunika, szandál). A kardomat az asztalra rakom, tokjában pihenve. A macit - a legfontosabb kelléket - az ágyamba rakom.
Mindezek után kihasználom azt a fürdőt, amiről Kinnel gondoskodott, még akkor is ha már elhűlt, bizonyára nekem pont így a kellemes. Alaposan lemosdok, még a hajamat is megmosom a csatorna vize után. Törölközést követően, tisztán, fáradtan csupaszon mászok bele az ágyamba. Korholom magamat a nem előre gondolkodás miatt, de hamar elnyom az álom a macit szorongatva.

Hála az Égieknek az éjszaka eseménytelenül telt el.
Reggel a cseléd ébresztésére ébredek. Magamra kapom a köpenyem és nyitok ajtót.*
- Jó reggelt! Köszönöm.
*Reggeli tisztálkodás, öltözködés, majd megreggelizem hamar, nem teketóriázok vele.
Ha ezzel kész vagyok Tenho szobája felé veszem az irányt és bekopogok, majd türelmesen várom az ajtónyitást, vagy bármi mást.*

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*Reggel kopogtatásra ébredek. Álmosan kikászálódva az ágyból és elkullogva az ajtóig kinyitom. Vagy a cselédség egy tagja vagy valamelyik utitárs az minden bizonnyal, így kissé félre állva beengedem kis motyogás és ásítás közepette, de azért gyorsan összesezdem a jómodorom is.*

-Jóreggelt..ÁÁHHHM... Jaj. Elnézést bárdolatlanságom miatt. Tettem nem menthetem, de remélem Ön kegyesen megbocsátja egy bolondos lovagnak ezt az illetlen fogadtatást. Mégegyszer Jó Reggelt Kívánok!

*Kis bocsánatkérő mosollyal arcomon szépen megvárom, hogy az érkező mit is akart. Majd a mosdótálat igénybe véve rendbehozom magam a tegnapi fiaskó és az éjszaka után. Felöltözvén tiszta, száraz ruháimba máris jobban festek és sokkal jobban érzem magam. Szépen nekiülök a reggelimnek és jóízűen elfogyasztom. Végül felöltöm aranyszín vértem a kiegészítőivel együtt(alkar-, lábszárvédők, combvértek, vállvasak) és felövezem derekam a fattyúkarddal.*

-Így már mindjárt más.

*Ránézek a letámasztott pajzsra, de úgy ítélem, hogy az már túlzás lenne, így marad a szobában. Ezzel még egy utolsó kis igazítás és kilépek szobám ajtaján körbenézni, hogy a folyosón mozgolódnak-e már társaim. Kicsit hezitálok, hogy fel merjem-e költeni a védelmezett hölgyet, de végül bátorkodom bekopogni hozzá, ha a kis tanácstalankodás közben nem bukkan fel.*