Tiltakozásodra ellépett és zavartan félrenézett: -Bocs, elragadtattam magam. De elmenned azért nem kell! Tetszettél nekem, de látom,te nem akarod... -Ezio!-hallottad kintről Augusta hangját. Helja beszívta ajkát, megszeppent, hogy most itt lelik veled kettesben. Gyorsan kilépett a lak ajtaján, hogy távozzon. A lány meglepődött, nem értette mit keresett nálad a nemes lánya, de aztán csípőre tette a kezét és elkomorult. -Ej, hogy a kisasszony nem talál elég fiút a maga köreiben még itt nézdél!-lett dühös Augusta. -Hogy?-meredt le a támadó hangnemen Helja. De aztán felsikított, mert Augusta nekiesett: a falubeli lány pofon csapta és tépni kezdte a haját: -Fene jó dógában a szegény ember nyelét fogná meg, nem elég illatos ami a várban van?! Alig jött ide és már fel is falná, hogy aztán kirúgják mint macskát szarni? Asztat én nem hagyom! De Helja sem hagyta ám magát, csakhamar a két lány a füvön hempergett, ütötte, karmolta, harapta egymást morogva, szitkozódva. -Te kis senki, tudod kit üss meg! Fogja a frász egy vadászlegény pöcsét!-fakadt ki a nemeslány, ki hitte volna hogy tud káromkodni. Még a kecske is felemelte fejét és abbahagyta a legelést.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Ezt már igazán nem tűrheti, hisz a végén még Auguszta keveredik bajba miatta, azt pedig a szívére venné, így igyekszik szétválasztani őket. Megragadja Augusztát, és felhúzza, persze csak úgy hogy ne fájjon a lánynak, ha lehet a hóna alá nyúlva, és szorosan magához öleli őt. - Nyugodj meg, semmi se történt, hisz téged szeretlek, te lány... -súgja a fülébe. <Mit mondtam! Tündérek, és angyalok, most aztán kibukott belőlem...> Ha Helja feltápászkodik akkor hidegen, de nem otrombán szól hozzá: - Kisasszony, most menjen el. Azt hiszem meg tudja más is keresni azt a macskát a ház népéből. <Ha most ezért engedetlenek mer nevezni, én bizony eléállok az apjának, oszt jól megmondom neki milyen lány ez!>
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Helja távozásának nem vagy lélekben tanúja: mivel vallomásod hallva a kifulladt, karmolt, borzas Augusta csókot adott neked, átölelte nyakad s ebbe a kellemes tevékenységbe bele is feledkezett. Formás keblei a mellkasodnak feszültek, verbénaillat csapta meg orrod. Mire újra a szemeidbe nézett, ketten voltatok a tisztáson. -Macska? Szerintem keressük meg azt a macskát. Kandúrnak kell lenni, azt pedig nőstény körül leljük! Most van bagzás. Aztán pedig... -lesüti szemeit- Elkísérsz a régi Haragos kúthoz? Az erdőben egy forrás az.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Most már engedi hogy vére rohamra induljon, és hegyi patakot túlszárnyalva zubogjon ereiben. A lány csókja, és az érzései pont összetalálkoztak, így Ezio most igazán boldognak és reményteljesnak érzi az életet, mintha legalább tündérországba jutott volna. Vagy Domvik angyalainak földjére. - Elkísérlek, s ami a macskát illeti, tudod milyenek azok. Majd előkerül magától, ha éhes lesz. De szerintem nézzük meg a Haragoskútnál, hátha ott van. És...-egészen közel húzódik hozzá, orruk is összeér.- Amit mondtam, komolyan mondtam ám. Megbízhatsz bennem, tiszta szívvel Auguszta.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
-Az úgy helyes, ha úgy gondolod te is ahogy én, más különben apámat küldeném ide vasvillával!-nevet. -Gyere el hozzánk két nap múlva, mutasd meg magad! Ne a falu beszélje, hogy udvarolsz nekem, hanem lássa azt a családom is! Beléd karol, elindul veled az erdőben. Ez egészen idilli hangulatú sétának indul. Kanyargós kis ösvényre visz téged Augusta, gyerekkori emlékeiről mesél, amik az erdőben történtek vele a falubeli gyerekekkel vagy magában. Egy tisztáson leállt viágot szedni, te viszont meghallottál valamit a levegőben: zeneszót. Valami hangszerből jöhetett erőtlenül.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Kellemes az idő, a legjobb amit tehet hogy újdonsült kedvesével andalog, és hallgatja őt. - Hallgasd csak! Valahol játszik valaki...talán lanton? -figyel fel a zenére. <Egy vándorzenész? Vagy a tündérek járatják a bolondját velem?>
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Augusta kiegyenesedik, ráncolja homlokát. -Zene? Én semmit nem hallok...Vagy várj csak! -fülel, vállat von. -Ez biztos Dwynwyn lesz. A remetelány. Ő penget néha a maga örömére. Meg akarod lesni őt?-vigyorodott el úgy, mint aki kész rossz fát tenni a tűzre.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Elmosolyodik. - Persze! De ki ez egyáltalán? -Kézen fogja, és lehúzódnak az útról, várják hogy közeledik-e a hang forrása, vagy nekik kell elindulniuk.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
A hang forrása se nem közeledik, se nem távolodik. Azaz művelője egy helyben tartózkodhat. Augusta szívesen veled tart, teljes csendben, lopakodva. Elsunnyogtok egy bokorsor előtt, majd kőrisfa csoport alatt, leereszkedtek egy kis ösvényre, immár szúnyog és nedves illat jelezte, közela forrás. Egy kis ér is csordogált el lábatok mellett, majd a lány megtorpant. Félrehajtott egy lelógó lombos ágat. A zene egészen közelről szólt már. Az ág elhajtása révén megpillanthattad a zenészt is a forrás mellett. Dwynwyn volt az, a remetelány. Igen merész kivágású ruhában üldögélt, meíztláb, egy hárfával. Szép volt, igentelt keblekkel, Augusta irigykedve mérte végig: -Szerinted szebb mint én?- kérdezte halkan tőled és kezét hátadra simította. A remetelány nagyon szépen játszott, s csak halk dúdolással kísérte saját magát. EDgy kerámiakorsó pihent a forrás mellett, biztos vízért is jött, nem csak szórakozni. Nem tűnt elvadultnak, csak másnak.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
El van telve a látványtól, és a hangtól. Nem számított rá ugyanis, hogy egy szépséges lányt lát majd, akit alig fed ruha egyes helyeken. Figyelmét főleg a kablei vonják magukra, de Augusta megszólal, és ez visszazökkenti a valóságba. Ránéz a mellette rejtőző lányra, és elmosolyodik. - Nekem te vagy a legszebb. -mondja vidáman, de nagyon komolyan. A látvány csak mégjobban feltüzelte a kíváncsiságát, és az jut eszébe milyen szép is lehet Augusta teste. Még elhallgatják egy darabig a zenét, aztán folytatják útjukat tovább. A fiú nem süket ugyan a zenei szépség iránt, és a látvány is a kedvére való, de azért nem akarja, hogy a hirtelen jött szerencséje elmúljon, és esetleg Augusta otthagyja, meg aztán a leskelődéstől, főleg ha az illető nem a párja, meg is lehet ám vakulni a Domvikhitűek szerint, és ezt igazán nem kellene megkockáztatnia. Másrészt lehet, hogy a lány félig tündér, és ha túl sokáig nézi őt a végén még megbabonázza.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
-Ó, persze-persze...-suttogja vissza-Nem maradhatunk itt amíg elmegy! Inkább tegyünk egy kört, hátha legközelebb már nem lesz itt! Ha a zene halkul, akkor távolodik!-javasolja és máris hátrálni kezd óvatosan. Viszasétál az ér mellett, a kőrisfákig. -Gyere, addig leülünk a Nénefa alá. Egy vén tölgy az, hatalmas lombokkal a kaszáló tőszomszédságában-mosolyog rád és belédkarol. Mivel közel van hozzád, megérzed vadvirágillatát. Blúza lazán van csak megkötve, minden lépéssel együtt mozdulnak keblei is.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Leülnek hát a nagy tölgy alá, s a fiú átkarolja a lány derekát. Huncut szemekkel néz rá Augustára.- Aztán, mióta van az, hogy tetszem neked? Mert te bizony már azóta tetszel, hogy először láttalak, de csak még jobban megszerettelek azóta. És tőlem erről még senki sem hallott, el nem árultam ezt senkinek. Hát te?
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Augusta elfészkelődött melletted, mosolygott, egy fűszálet vett kezébe, azt forgatta ujjai között. -A szüleim tudják, hogy valaki kedves nekem s teszi a szépet. Még nem árultam el nekik, ki az, pedig kíváncsiak. Én is úgy vagyok ezzel, mint te. A tó partján láttam meg, milyen csinos vagy-itt megérintette a hajad, megpuszilta az arcod.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Lesz mostanság valami ünnep, hogy mindenki lássa, már van kedvesed, és persze nekem is van? Miután válaszolt hozzásimul a lányhoz, és egyik kezét a finom archoz támassza. Mondani nem igazán tud sokat, nem is annyira a szavak embere ő, ezért inkább csak egyszerűen csókot nyom a legszebb szájra, ami most nagyon közel van hozzá.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
-Kicsit odébb van, de a szüreti búcsúkor megjelenhetünk együtt. Elnyújtja a csókot, közelebb bújik hozzád, balját mellkasodra fekteti. igen, határozottan vadvirág illata van a lánynak! A fán csak harkály kopogott, szél borzolta a rétet. Magatok voltatok...
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!