Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, erdészlak
Időpont: reggel
______________________________

Tiltakozásodra ellépett és zavartan félrenézett:
-Bocs, elragadtattam magam. De elmenned azért nem kell! Tetszettél nekem, de látom,te nem akarod...
-Ezio!-hallottad kintről Augusta hangját. Helja beszívta ajkát, megszeppent, hogy most itt lelik veled kettesben. Gyorsan kilépett a lak ajtaján, hogy távozzon. A lány meglepődött, nem értette mit keresett nálad a nemes lánya, de aztán csípőre tette a kezét és elkomorult.
-Ej, hogy a kisasszony nem talál elég fiút a maga köreiben még itt nézdél!-lett dühös Augusta.
-Hogy?-meredt le a támadó hangnemen Helja. De aztán felsikított, mert Augusta nekiesett: a falubeli lány pofon csapta és tépni kezdte a haját:
-Fene jó dógában a szegény ember nyelét fogná meg, nem elég illatos ami a várban van?! Alig jött ide és már fel is falná, hogy aztán kirúgják mint macskát szarni? Asztat én nem hagyom!
De Helja sem hagyta ám magát, csakhamar a két lány a füvön hempergett, ütötte, karmolta, harapta egymást morogva, szitkozódva.
-Te kis senki, tudod kit üss meg! Fogja a frász egy vadászlegény pöcsét!-fakadt ki a nemeslány, ki hitte volna hogy tud káromkodni. Még a kecske is felemelte fejét és abbahagyta a legelést.

[Alauron]

(Ezio)

Ezt már igazán nem tűrheti, hisz a végén még Auguszta keveredik bajba miatta, azt pedig a szívére venné, így igyekszik szétválasztani őket. Megragadja Augusztát, és felhúzza, persze csak úgy hogy ne fájjon a lánynak, ha lehet a hóna alá nyúlva, és szorosan magához öleli őt.
- Nyugodj meg, semmi se történt, hisz téged szeretlek, te lány... -súgja a fülébe.
<Mit mondtam! Tündérek, és angyalok, most aztán kibukott belőlem...>
Ha Helja feltápászkodik akkor hidegen, de nem otrombán szól hozzá:
- Kisasszony, most menjen el. Azt hiszem meg tudja más is keresni azt a macskát a ház népéből.
<Ha most ezért engedetlenek mer nevezni, én bizony eléállok az apjának, oszt jól megmondom neki milyen lány ez!>

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, erdészlak
Időpont: reggel
______________________________

Helja távozásának nem vagy lélekben tanúja: mivel vallomásod hallva a kifulladt, karmolt, borzas Augusta csókot adott neked, átölelte nyakad s ebbe a kellemes tevékenységbe bele is feledkezett. Formás keblei a mellkasodnak feszültek, verbénaillat csapta meg orrod. Mire újra a szemeidbe nézett, ketten voltatok a tisztáson.
-Macska? Szerintem keressük meg azt a macskát. Kandúrnak kell lenni, azt pedig nőstény körül leljük! Most van bagzás. Aztán pedig... -lesüti szemeit- Elkísérsz a régi Haragos kúthoz? Az erdőben egy forrás az.

[Alauron]

(Ezio)

Most már engedi hogy vére rohamra induljon, és hegyi patakot túlszárnyalva zubogjon ereiben. A lány csókja, és az érzései pont összetalálkoztak, így Ezio most igazán boldognak és reményteljesnak érzi az életet, mintha legalább tündérországba jutott volna. Vagy Domvik angyalainak földjére.
- Elkísérlek, s ami a macskát illeti, tudod milyenek azok. Majd előkerül magától, ha éhes lesz. De szerintem nézzük meg a Haragoskútnál, hátha ott van. És...-egészen közel húzódik hozzá, orruk is összeér.- Amit mondtam, komolyan mondtam ám. Megbízhatsz bennem, tiszta szívvel Auguszta.

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, erdőben
Időpont: délelőtt
______________________________

-Az úgy helyes, ha úgy gondolod te is ahogy én, más különben apámat küldeném ide vasvillával!-nevet.
-Gyere el hozzánk két nap múlva, mutasd meg magad! Ne a falu beszélje, hogy udvarolsz nekem, hanem lássa azt a családom is!
Beléd karol, elindul veled az erdőben. Ez egészen idilli hangulatú sétának indul. Kanyargós kis ösvényre visz téged Augusta, gyerekkori emlékeiről mesél, amik az erdőben történtek vele a falubeli gyerekekkel vagy magában.
Egy tisztáson leállt viágot szedni, te viszont meghallottál valamit a levegőben: zeneszót. Valami hangszerből jöhetett erőtlenül.

[Alauron]

(Ezio)

Kellemes az idő, a legjobb amit tehet hogy újdonsült kedvesével andalog, és hallgatja őt.
- Hallgasd csak! Valahol játszik valaki...talán lanton? -figyel fel a zenére.
<Egy vándorzenész? Vagy a tündérek járatják a bolondját velem?>

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, erdőben
Időpont: délelőtt
______________________________

Augusta kiegyenesedik, ráncolja homlokát.
-Zene? Én semmit nem hallok...Vagy várj csak! -fülel, vállat von.
-Ez biztos Dwynwyn lesz. A remetelány. Ő penget néha a maga örömére. Meg akarod lesni őt?-vigyorodott el úgy, mint aki kész rossz fát tenni a tűzre.

[Alauron]

(Ezio)

Elmosolyodik.
- Persze! De ki ez egyáltalán? -Kézen fogja, és lehúzódnak az útról, várják hogy közeledik-e a hang forrása, vagy nekik kell elindulniuk.

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, erdőben
Időpont: délben
______________________________

A hang forrása se nem közeledik, se nem távolodik. Azaz művelője egy helyben tartózkodhat. Augusta szívesen veled tart, teljes csendben, lopakodva. Elsunnyogtok egy bokorsor előtt, majd kőrisfa csoport alatt, leereszkedtek egy kis ösvényre, immár szúnyog és nedves illat jelezte, közela forrás. Egy kis ér is csordogált el lábatok mellett, majd a lány megtorpant. Félrehajtott egy lelógó lombos ágat. A zene egészen közelről szólt már. Az ág elhajtása révén megpillanthattad a zenészt is a forrás mellett.
Dwynwyn volt az, a remetelány. Igen merész kivágású ruhában üldögélt, meíztláb, egy hárfával. Szép volt, igentelt keblekkel, Augusta irigykedve mérte végig:
-Szerinted szebb mint én?- kérdezte halkan tőled és kezét hátadra simította.
A remetelány nagyon szépen játszott, s csak halk dúdolással kísérte saját magát. EDgy kerámiakorsó pihent a forrás mellett, biztos vízért is jött, nem csak szórakozni. Nem tűnt elvadultnak, csak másnak.

[Alauron]

(Ezio)

El van telve a látványtól, és a hangtól. Nem számított rá ugyanis, hogy egy szépséges lányt lát majd, akit alig fed ruha egyes helyeken. Figyelmét főleg a kablei vonják magukra, de Augusta megszólal, és ez visszazökkenti a valóságba. Ránéz a mellette rejtőző lányra, és elmosolyodik.
- Nekem te vagy a legszebb. -mondja vidáman, de nagyon komolyan. A látvány csak mégjobban feltüzelte a kíváncsiságát, és az jut eszébe milyen szép is lehet Augusta teste. Még elhallgatják egy darabig a zenét, aztán folytatják útjukat tovább. A fiú nem süket ugyan a zenei szépség iránt, és a látvány is a kedvére való, de azért nem akarja, hogy a hirtelen jött szerencséje elmúljon, és esetleg Augusta otthagyja, meg aztán a leskelődéstől, főleg ha az illető nem a párja, meg is lehet ám vakulni a Domvikhitűek szerint, és ezt igazán nem kellene megkockáztatnia. Másrészt lehet, hogy a lány félig tündér, és ha túl sokáig nézi őt a végén még megbabonázza.

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, erdőben
Időpont: délben
______________________________

-Ó, persze-persze...-suttogja vissza-Nem maradhatunk itt amíg elmegy! Inkább tegyünk egy kört, hátha legközelebb már nem lesz itt! Ha a zene halkul, akkor távolodik!-javasolja és máris hátrálni kezd óvatosan. Viszasétál az ér mellett, a kőrisfákig.
-Gyere, addig leülünk a Nénefa alá. Egy vén tölgy az, hatalmas lombokkal a kaszáló tőszomszédságában-mosolyog rád és belédkarol. Mivel közel van hozzád, megérzed vadvirágillatát. Blúza lazán van csak megkötve, minden lépéssel együtt mozdulnak keblei is.

[Alauron]

(Ezio)

Leülnek hát a nagy tölgy alá, s a fiú átkarolja a lány derekát. Huncut szemekkel néz rá Augustára.- Aztán, mióta van az, hogy tetszem neked? Mert te bizony már azóta tetszel, hogy először láttalak, de csak még jobban megszerettelek azóta. És tőlem erről még senki sem hallott, el nem árultam ezt senkinek. Hát te?

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, erdőben
Időpont: délben
______________________________

Augusta elfészkelődött melletted, mosolygott, egy fűszálet vett kezébe, azt forgatta ujjai között.
-A szüleim tudják, hogy valaki kedves nekem s teszi a szépet. Még nem árultam el nekik, ki az, pedig kíváncsiak. Én is úgy vagyok ezzel, mint te. A tó partján láttam meg, milyen csinos vagy-itt megérintette a hajad, megpuszilta az arcod.

[Alauron]

(Ezio)

- Lesz mostanság valami ünnep, hogy mindenki lássa, már van kedvesed, és persze nekem is van?
Miután válaszolt hozzásimul a lányhoz, és egyik kezét a finom archoz támassza. Mondani nem igazán tud sokat, nem is annyira a szavak embere ő, ezért inkább csak egyszerűen csókot nyom a legszebb szájra, ami most nagyon közel van hozzá.

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, erdőben
Időpont: délben
______________________________

-Kicsit odébb van, de a szüreti búcsúkor megjelenhetünk együtt.
Elnyújtja a csókot, közelebb bújik hozzád, balját mellkasodra fekteti. igen, határozottan vadvirág illata van a lánynak!
A fán csak harkály kopogott, szél borzolta a rétet. Magatok voltatok...