Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: egy halászfaluban
Időpont: este
_________________________________

Ada lelkes. Tényleg érdeklik az ilyen témájú dalok, egészen lázba hozzák. annyira, hogy közlékennyé is válik.
-Ha elmesélném neked miken menetem át Yllinorban! Ott aztán vége hossza sincs a kalandoknak meg a bajkeverésnek! Egy ízben Santriol bércei között, Tustula környékén nagyon megszívtuk! Én meg még páran duhajkodtunk egyet. Kártyában megverték a társam, de reggelre kiderült, csalás révén. Kitaláltuk, leckéztessük meg a jómadarakat! Nyomukba eredtünk, télen, a vastag hóval borított hegyi úton. Utol is értük őket, kicsit elagyabugyáltuk őket, meg pár pofon tőlük is elszállt felénk, de mindent egybe vetve jól esett megmozgatni magam egy kis havas birkózásban-csillogott a szeme- S mikor mi kerültünk ki győztesen, elkövettem egy hibát: felrikkantottam, elég élesen. Egy olyan vidéken, ahol a lavina gyakori halálosztó. Sejtheted, milyen hózuhatagot indítottam el! Hamar elfelejtettük ki ütött kit és miért, menedékbe kellett húzódnunk. Hajszál híja volt, hogy nem maradt ott senki, s mind a heten, vert és verő egy kupacban, egy sziklakiszögellés alá kuporodtunk, míg ránk nem borult a hegy ruhája. Több órába telt mire kiástuk magunkat, átfagytunk rendesen, s ráment a megtakarított pénzem arra, hogy mindenkinek állnom kellett egy jó emberes piaadagot és meleg fürdőt Tustulában.
Az emlékektől felsóhajt, de nem lett rossz a kedve.
-Kár, hogy nem akkor találkoztunk, önfeledtebb voltam...-ült közelebb melléd, letette a lantod, megsimította az arcod s beletemette arcát egy hosszú csókba. Már bontotta volna ki ingedet, amikor nem messze románcotoktól valaki felbukott a parton és részegesen óbégatott is mellé. Ada arca megvonaglott:
-Arel szaros solymaira, az életben nem fogunk tudni egy jót...? Mindig közbejön valami?!-fakadt ki a nő.
-Ó, bocsánat, nem is szaros sólymok-mormogta bocsánatkérően, s felállt, csípőre tette kezeit.
-Mi van, muszáj itt fetrengeni?-szólt oda, majd nyelvet váltott s valószínűleg shadoniul megismételte ugyan azt. A válasz darabosan, nehezen jött, s belefúlt valami panaszba. Ada égnek emelte szemeit.
-Pont most, pont most?!
Lenézett rád:
-Megvan a matrózunk...Segíts nekem a tűzhöz hozni, és bocs, de ezt a pásztorórát megint el kell napolnunk.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: ismeretlen helyen
Időpont: éjjel
_________________________________

Tisztes távolságban a várostól egy fűzfaligetnél lovak vártak rátok. Te a markossal kerültél egy hátasra, Dantest is felkötötték egy egyikre. A szagból ítélve a mocsárvidék pereme a cél. Hol közelebb, hol távolabb érezted magad a Shadlek folyóhoz, hűvös lehelete meg-meg csapott.
Aztán egy irdatlan nádas szélén leszállt mindenki, téged is felszólítottak erre.
-Sétálunk kicsit.
Akár tiltakoztál akár nem, bekötötték a szemed. Sokáig meeteltettek a nádasban, girbe gurba utakon. Majd tűz fénye vakított el, ahogy lehúzták kötésed.
-Iymer!-kiáltott fel egy ijedt lányhang. Elenniáé volt. Nádból épített kunyhók szegélyezte tisztáson voltál. A tisztás talaja maga is letaposott, ledöngölt nád volt.
-Együtt kis család-tette csípőre kezeit a nagy loboncú vezér. Egyedül ő nem viselt álarcot. Dantest Elennia mellé tették, a lány elsápadt, azt hihette, hullával van dolga.

[Iymer]

Tekintettel Elenniára és Dentasra, szót fogadtam, hagytam a dolgokat menni a maguk útján. De nem mondtam semmit.

<No, Matula, lássuk, emlékszem-e még azokra, amiket a nádivilágról mondtál.>

Elennia kiáltására legangolón: - Igenis.
Mikor Dentast nézi: - Él. Gondolom megmérgezték. Nekem szánták, de ketten jöttünk.

Elennia mellé telepszem, komótosan körbenézek a szigeten amennyire tudok, mi hol van (pl. csónak van?), hányan vagyunk, merre jöttünk be (csak látszik valami alagút az összeboruló nád alatt), hol van még járat a nádban (pl. másik bejárat, halászó helyek, ...), hová teszik a fegyvereimet (ha egyáltalán elhozták), hány kunyhó van, mi célt szolgálnak, állítanak-e őröket, van-e jószág a szigeten, vagy a környékén, a tűz, vagy tüzek hogy van(nak) megoldva, hogya helyezkedünk el mi a tűzhöz és a kijárathoz képest. Éjszaka nem nagyon szokott lenni szél, ha jól tudom. Ez helyzet/mi a helyzet a széllel? Végül:
- Aludjunk. Holnap nehéz napunk lesz. - és igyekszem tényleg elaludni, ha hagynak.
Hozzávetőlegesen mennyi idő van még reggelig? Tekintve, hogy az éjszaka épp csak elkezdődött, amikor elindultunk azzal az égetnivaló pappal.
Ha még sok óra van reggelig, Pszi ébresztést állítok be 3-4 órával későbbre (3-4: maradjon még sok idő az éjszakából), de aludjak is keveset.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádas
Időpont: éjjel
_________________________________


A lány egy kis nyilacskát húzott ki Dantes karjából és el is dobta. A férfi hortyogott.
-Velem is valami hasonlót csináltak...-morogta a lány.
Körbenézve azt látod, nem szigeten vagy. Nem is vettek igénybe csónakot, amikor idehoztak, már pedig vízen járni nem valószínű, hogy tudnak.
A 6 banditán kívül mások nincsenek ott, s 4 alagút van, mi a nádvilágba vezet. Hogy melyik volt az, amin bekötött szemmel bevezettek s még melyik vezethet kifelé, az nem derül ki.
Szúnyogok zümmögtek arcotoknál, Elennia buzgón hessegette és csapkodta őket a szélcsendben. Öt kunyhót látsz, kisebbet, nagyobbat, a haramiák lepakoltak, de egy mindig rajtatok tartotta szemét. A tisztás közepén lekapartak a földig s úgy gyújtottak tüzet. Kora éjjel van, ám a lány már éhes, s ennek hangot is ad. A vezér somolyog s fejével int egyik emberének. Három nagyobb pogácsá kapott a lány meg vizet.
-Te kérsz?-nyújtott feléd pogácsát a lány szomorúan. Mire az utolsó faléatokat beette, addigra Dantes mocorogni kezdett. Felcsipázva felnyögött.
-Élünk még, Iymer, vagy Domvik előcsarnokában vagyunk?

[Iymer]

Hmm... nem vették ki a nyilat? Nekem is eszembe juthatott volna...

Szúnyogok ellen itt hadakozni feleleges. Esetleg a füst lehet megoldás, mással nem éri meg próbálkozni. Úgyhogy nem is zavartatom magam miattuk, az ilyesmit megszokhattam Matulánál. Ha Elenniát nagyon zavarja, némi friss, jól füstölő füvet, zsurlót, nádat, ilyesmit teszek a tűzre lassú, kimért mozdulatokkal, ha hagyják.
Ha jól emlékszem, én is régen ettem, így éhes vagyok, elfogadom a pogácsát, meg is köszönöm.
- Még élünk, ki tudja meddig. Mikor falnak fel ezek a dögök - mindenki érti, ahogy érti.
- Kelj fel, nézz szét. Lásd, hol s hogy vagyunk. - Mennyire stabil, megbízható Dentas mozgása?

Nem világos a helyzetünk. Tehát akkor nem vittek be bennünket a folyó mocsaras széléig, hanem ezek szerint a nádasnak a part menti részén vagyunk a szárazon? Tudom, melyik irányban van a folyó (békakuruttyolás, esetleg még vizimadarak hangja, szél iránya, merről van hűvösebb, esetleg vízcsobogás, ilyesmi). Mennyire száraz a nád, ami minket körülvesz? Könnyen gyulladna? A lábunk alatt nádtörmelék van? Az mennyire száraz?

Nem rakták körül kővel a tüzet? Micsoda felelőtlenség; aztán majd csodálkoznak, ha tűz lesz...

Azért ez a sok kérdés, mert fogalmam sincs, mit csináljak, teljes mértékben a körülményektől függ.

[Lianna Pentangelin]

//A tűzrakást én rontottam el, lila gőzöm sincs arról, hogyan kell szakszerűen tüzet rakni (kővel vagy anélkül), az életben nem éltem kinn a természetben hogy tudjam, még józan paraszti ésszel sem Ergo vedd úgy, ezek jól rakták én meg szarul írtam le.//

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádas
Időpont: éjjel
_________________________________

Raknál füstölni valót, ha hagynák. Az első mozdulatra rád szólnak, hogy maradj ülve. Dantes mikor már ül egy ideje, kitisztult szemmel pillant körbe.
-Foglyok vagyunk? -észreveszi Elenniát.
-A kisasszony magának kereste a bajt, remélem ezt tudja.
-Nem veszem nagy hasznát a feddésének-feleselt a lány.
-Értek hozzád egy ujjal is?(D)
-Többel is, de ha arra kíváncsi, fogdostak, vagy meggyaláztak-e, a válasz nem. És akkor biztos nem lennék ilyen nyugodt.
A folyót nem hallod, de amerre a szemed ellát, nádat látsz, magasabbra nőnek mint egy ember, így hogy mekkora a kiterjedése, nem tudod megsaccolni. A letaposot nád száraz, de ami áll, az élő növény.
Dantes is vizslatni kezd.
-Melyik lukon hoztak minket?-függeszti szemét az egyik nádnyílásra.-Nem szeretném a reggelt itt meglátni.
-Azon-bök állával Elennia a tűz túloldalán lévő jobboldali nyílás felé.
-Ha balról jönnek, mindig sáros a csizmájuk és halbűzt árasztanak és vizes a lábszáruk.
A lány hátradől s a tűz innenső oldalán lévő másik két nyílásról kezd el beszélni:
-A harmadik, ami két kunyhó közé van beékelve, az szerintem a nádas szívébe vezet, ami mocsárba juttat. Mielőtt jöttetek, egy bozontos paraszt jött ki ott s halkan szót váltott az őrömmel. Ritka büdös ember volt! A negyediket nem tudom...-vont vállat egy fűzfa tönkjénél megbújó keskeny nyílásra.

[Iymer]

//
Akkor lehet a tűz pl. a földön, körberakva kövel, esetleg lehet még földből kis gödröt ásni, és a kitermelt földet körberakni. Esetleges PSZI Levitáció miatt fontos lehet.
//

- Ha nem, hát nem. - Azzal lelököm a kezemből a mindenféle gizgazt és visszaülök.

Ezek szerint tudunk úgy bezélgetni, hogy ne hallják?

Végighallgatom Elenniát, fontos dolgokat mondott. Megnézem, ki hová, hogyan fekszik, és akkor aktuálissá válik, amit korábban írtam az alvásról.
- Aludjunk. Holnap nehéz napunk lesz. - Beállítok akkor az éjszaka hátralévő részének mintegy felére Pszi Ébresztést, és igyeszem elaludni.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádas
Időpont: éjjel
_________________________________

//Gödörben raktak tüzet//

Igen, tudtatok, nem figyeltek arra oda. A férfiak a kunyhókba szándékoztak éjjelre behúzódni, kivéve azt a kettőt, akit őrnek kiállítottak. Titeket is behajtottak a kunyhóba, ami elé leültettek: de csak te meg Dantes aludhattatok együtt, Elenniát felállították s a lányt szorongva beveztték a vezér kunyhójába...
Dantes szeme elkomorultak.
-Ez nekem nem tetszik...Nehezebb dolgunk lesz és ha az a férfi megpróbálja lefektetni, Domvik nevére ígérem, el fog borulni az agyam!
Dantes kelletlenül mászott be a kunyhóba, de nem tudta lezárni a szemét. teljesen ideges lett, fülelt a másik kunyhó felé, de sem kiabálás, sem tiltakozás nem ütötte meg a fülét, csak a lány gúnyos vakkantása valamire.

[Iymer]

// Megnéztem, 2-es Pszi-vel nem ismerem a Levitációt.

Én mondtam, aludni tervezek, Ébresztéssel. Már persze ha Dentas is hagy.
- Én sem örülök, de mit tehetünk most? Levágatjuk magunkat? Egyébkét nálam van a tűzszerszám, a tarsolyban. - A végét már halkan mondom.

Nádkunyhó, ugye? Némi erőszak hatására a másik oldalon is ki lehet jutni. A kunyhóba, ahol vagyunk, meg nem látnak be egy tábortűz fényénél, ugye? De legalábbis alig?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dallam végeztével, térdeire helyezi lantját a dalnok, majd a nő gyönyörű szemeit fürkészve hallgatja annak történetét, élményeit. Elmosolyodik szerényen, majd óvatosan ráteszi kezét a nő kezére.*

<… Yllinorban járt?! Hmmm… Mogorva Chi országában! Arel felkentje! Mik derülnek ki eme fiatal nőről?! Rengeteg helyen megfordulhatott már, nagy élettapasztalattal rendelkezhet! …>

* Gondolataiból Ada közeledése zökkenti ki. Erlon tenyerébe veszi a nő arcát, s forrón visszacsókol. Mikor ismét „közbe jön valami”. Történetesen a részeg férfi érkezte, lehajtja fejét, öklével pedig belecsap a parti fövenybe.*

<… Ilyen nincs!!! …>

* Ada szavaira csak bólint Erlon, feltápászkodik a tűz mellől, hátára akasztja lantját, megigazítja mellényét, ingét, s balját az oldalán függő rapír markolatára helyezve a matróz irányába fordul.*

- Na, nézzük azt a kurafit! *Elejt azért egy félmosolyt, majd elindul a dülöngélő felé.*

- Szólj neki, hogy csak segíteni akarok! *Veti vissza Adának, majd megközelíti a férfit. Kartávolságon kívül megáll, majd jól végigméri azt.*

[Lianna Pentangelin]

//Nem Mogorva Chei? //

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: egy halászfaluban
Időpont: éjjel
_________________________________

A matróz nem teljesen ura magának. Részeg. A haja a koponyájára lapult, egy sipka majd lkecsúszott a tarkóján, fogai bagótól sárgák, félmeztelen, nadrágját egy varrott öv tartotta fenn. Mezítláb botladozott. Valamit erősen hajtogat. Ada szemeit forgatja.
-Nem sok időnk van, ez seggrészegre itta magát és bele akarta fojtani magát a tengerbe. -Egyszerre szerencse és átok, hogy ma itt voltunk...-teszi még hozzá.
A férfi ártalmatlan, a tökét nem találná meg ha vizelni szeretne, nemhogy fegyvert fogva nektek essen Lerogy a tűbortűz mellé, s hosszas noszogatás, nyaggatás veszi kezdetét. Ada az ország nyelvén kérdezgeti, a férfi hol haragos valakire, hol telebőgi a tenyeét, ahogy kezeibe temeti arcát.
-Megviselte a támadás ami a hajót érte. Mégsem szimpla hajótöréssel van dolgunk...Hol arról beszél, hogy zátonyra futottak, hol arról, hogy vademberek cibáltak le mindenkit a fedélzetről és kinyúvasztották őket.
De Ada arca feszült, falfehér. Nem örül annak, amit hall. Ő a rokonát élve, egészben akarja, nem tetemként...
Jó fél óra zagyvaság után az exmatróz kidől, Ada feláll s járkálni kezd.
-Rohadt életbe, nagyjából elmondta, merre történt ez az eset, de oda nem fogunk hajót kaspni! Kalózok felségvize! Oda senki el nem visz minket!
Aztán rád néz, arca megvonaglik.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: nádas
Időpont: éjjel
_________________________________

A kunyhót is nádból támasztották, hátsó fala is abból készült, ülni lehetett benne, de állni nem, olyan magas nem volt. Jobban nézett volna ki csőszlaknak a határban, ezt csak alvásra találták ki, nem tartós ottélésre. Dantes elheveredett a konyhó szájában, befelé fordult, feléd:
-Tartsam a hátam, amíg te körbeszaglászol? Takarom a fényt neked, alvást mímelek. Mit mondasz?

[Iymer]

- Én is valami ilyesmire gondoltam, csak majd később. Most még mindenki épp lefekszik, nem alszanak. Sokan vannak.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Hmm...
- Szóval egy úrhölgy és a társalkodónője... és ki hajtotta a kocsit, hány ló volt előtte? Azt mondták segítettek, megcsinálták nekik a tengelyt? Sok csomag volt náluk? *egyszerűen, érthetően kérdez...

<Domvik verje meg... Kocsival mennek... így legalább csak az úton haladnak, de gyorsabb tempóra kell váltanunk... ha lehet ennél még gyorsabban haladni>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Con Larrodan
Helyszín: úton, tábortűznél
Időpont: este
_________________________________

-Ahogy láttam bérelt kocsihoz bérelt kocsis jár, valami férfi volt-vont vállat a férfi- Négy szép párát fogtak be elé, igencsak megfizethette az úrnő!
A csomagra vállát vonogatta a kereskedő, ő nem nézte meg annyira, de a lánya igen:
-Annyi volt, hogy meglepődtem. Mert csak egy ládányi. Azt hittem, az urak sokkal több mindnel hurcolkodnak egyik helyről a másikra-fanyalgott.
A kocsit hallva a többiek is felfoghatták, hogy gyalogosan, kanyargó utakon bújdosó nőkről van már szó. Monica ezt szóvá is tette, mikor lefekvéshez készültek a kereskedőék:
-Holtfáradtan semmire nem megyünk, így nem javaslom, hogy most azonnal felkerekedjünk. de hajnalban mindenképp lovaink véknyába kell mélyesztenünk a sarkunkat.
Sigfrid sem volt víg, szokásos vigyorgása elmaradt.
-Con, szerintem ezek hamarább érnek a városba mint mi. Van valaki, akit meghagytak neked, hogy felkeresd a városban, ha ez az eshetőség következik be?
-Sötéten lát, uram. Nem hallotta? Fél napot elvesztegettek tengelytörés miatt. (Nathan)