Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: egy halászfaluban
Időpont: este
_________________________________
Ada lelkes. Tényleg érdeklik az ilyen témájú dalok, egészen lázba hozzák. annyira, hogy közlékennyé is válik.
-Ha elmesélném neked miken menetem át Yllinorban! Ott aztán vége hossza sincs a kalandoknak meg a bajkeverésnek! Egy ízben Santriol bércei között, Tustula környékén nagyon megszívtuk! Én meg még páran duhajkodtunk egyet. Kártyában megverték a társam, de reggelre kiderült, csalás révén. Kitaláltuk, leckéztessük meg a jómadarakat! Nyomukba eredtünk, télen, a vastag hóval borított hegyi úton. Utol is értük őket, kicsit elagyabugyáltuk őket, meg pár pofon tőlük is elszállt felénk, de mindent egybe vetve jól esett megmozgatni magam egy kis havas birkózásban-csillogott a szeme- S mikor mi kerültünk ki győztesen, elkövettem egy hibát: felrikkantottam, elég élesen. Egy olyan vidéken, ahol a lavina gyakori halálosztó. Sejtheted, milyen hózuhatagot indítottam el! Hamar elfelejtettük ki ütött kit és miért, menedékbe kellett húzódnunk. Hajszál híja volt, hogy nem maradt ott senki, s mind a heten, vert és verő egy kupacban, egy sziklakiszögellés alá kuporodtunk, míg ránk nem borult a hegy ruhája. Több órába telt mire kiástuk magunkat, átfagytunk rendesen, s ráment a megtakarított pénzem arra, hogy mindenkinek állnom kellett egy jó emberes piaadagot és meleg fürdőt Tustulában.

Az emlékektől felsóhajt, de nem lett rossz a kedve.
-Kár, hogy nem akkor találkoztunk, önfeledtebb voltam...-ült közelebb melléd, letette a lantod, megsimította az arcod s beletemette arcát egy hosszú csókba. Már bontotta volna ki ingedet, amikor nem messze románcotoktól valaki felbukott a parton és részegesen óbégatott is mellé. Ada arca megvonaglott:
-Arel szaros solymaira, az életben nem fogunk tudni egy jót...? Mindig közbejön valami?!-fakadt ki a nő.
-Ó, bocsánat, nem is szaros sólymok-mormogta bocsánatkérően, s felállt, csípőre tette kezeit.
-Mi van, muszáj itt fetrengeni?-szólt oda, majd nyelvet váltott s valószínűleg shadoniul megismételte ugyan azt. A válasz darabosan, nehezen jött, s belefúlt valami panaszba. Ada égnek emelte szemeit.
-Pont most, pont most?!
Lenézett rád:
-Megvan a matrózunk...Segíts nekem a tűzhöz hozni, és bocs, de ezt a pásztorórát megint el kell napolnunk.