Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Thor]

(Thor)

*A robaj hallatán az izmaim megfeszülnek, és riadtan tekintek a lépcső felé. Látván a betóduló csapatot, felállok a helyemről, és időmhöz mérten cselekszek.

<Miután ezt itt túlélem, megköszönöm a veszély érzetemnek, hogy felajzott nyílpuskával nézhetek szembe az ellenséggel>

*Ha van még annyi időm, akkor megpróbálok a háttérbe vonulni, egy kicsit messzebb Mirjamtól, de a nyílpuskát még egyenlőre rejtem. Próbálok minél sötétebb helyre húzódni, ez nem az én harcom, bár még a javamra is válhat.

*Esetleg, ha már nincs annyi idő, hogy a háttérbe vonuljak, akkor felállva az asztal mellett várom be a zsoldosokat, és a nyílpuskát, ha tudom, még rejtem.

*Bármelyik két eset is történik, nem vesztem szemelől a kapitányt, és ha tudom, a Rotti nevezetű nőt is figyelem, de a kapitány a fontosabb. Támadás esetén, megpróbálom megakadályozni, hogy a hátam mögé kerüljenek az ellenfelek, és a rám támadóra a nyílpuskát szegezem, ezzel megállítva őt. Esetleg ha mégis megtámad, kivárom, míg elég közel ér, de még nem tud megsebezni, és habozás nélkül lelövöm.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Ran felnyitja a csapóajtót és Farronak mutatja menjen előre. Csak le kell ugrania, úgy, kb másfél lábnyira lehet az alja, s az egész "alagút" félember magas, s kesken, hogy csak egy ember fér el benne széltében. 2-3 láb után egy éles ívben jobbra fordul, s a forduló úgy 30-40 fokos lépcsre vezet. A méretek még itt is ugyan olyan kurták mint a folyosón.
Ran is lezubban a járatba, láthatólag neki kicsit nehezebb dolga van a testi adottságai miatt, de ügyesen mozog (látja Farro, ha hátranéz), mintha nem először járna itt. Feje felett behúzza a csapóajtót, ami egy halk kattanásban zárul, majd a suhanc után indul.
A lépcsőn leérve egy félköríves, alig 10 lábnyi hosszú folyosóra érkeznek, melyből tovább nem lehet menni. Ran halkan sietteti a kölyköt a végébe.*
- Menjél csak a legvégére, s készülj!

*A mulatság helyszíne hamar feszült légkörű, csata előtti terhes gondolatokkal teli lehetséges küzdőtérré változik. A betóduló zsoldosok egyenletesen eloszlanak az alsó szinten kivont kardokkal a matrózok között.
Így Thornak nincs ideje háttérbe vonulni, s nem is nagyon lett volna hová, hisz a helyiség alapterülete egy hajóhoz hasonlít, így nincs sarka, mely gyengébben volna megvilágítva. Talán 2-3 lépést tehetett meg, mikor előtte úgy másfél lábra megáll egy fazon. Talán 25 év körüli lehet, kicsit koszos és szakadt ruhában, ami így majd másfél lábnyi távolságra igencsak "szagos". Arcát egy mély seb teszi csúnyává, s az arcovnását egy dühödt, acsarkodó kutyáéhoz hasonlatossá. Jobb kezében hosszúkardvan, más fegyver nem látszódik nála.
Senki nem támad - a matrózok sem. (Valószínűleg nem akarnak kezdeményezni, mert bizony igaz, ami igaz - súlyos lehet a büntetésük... bárkinek...)
Amint elhalkul az elhelyezkedő zsoldosok lépteiknek zaja ismét felhangzik Rotti hangja.*
- Nos... Zak. Még mindig úgy gondolod, hogy nekem kellene elmennem? Nem inkább neked idetessékelned azt a kis qrvát?
- Nem!
- Hm.... hmmmmmm...
Mégegyszer elmondom. Utoljára!
Mirjam vagy idejön hozzám és elmegyünk békével, mintha mi sem történt volna - tudod... úgy mint tegnap este jó testvérek módjára mikor érkeztünk, hisz most már se anyja se apja, csak én a nővére és gondoskodnom kell róla - *jönnek ezek a szavak belőle olyan gúnnyal és hangsúllyal, hogy kétség nem fér hozzá, hogy milyen gondoskodásra gondol* - vagy pedig itt fogtok megdögleni mindannyian, és így is magammal cipelem azt a kis .... pondrót!
- Ha mi itt döglünk, akkor te is!
*Rotti felkacagott erre, majd egy lépéssel közelebb lépett Zakhoz. Erre az ott ácsorgó matrózok Mirjam körül szorosabbá fonták a gyűrűt, melyet kialakítottak, hogy még véletlenül se tudja senki elérni. Mirjam arca annyira nem látható, bár néha-néha egy két pillanatra látható - ekkor félelmet lehet leolvasni arcáról.
A Kapitány Thortól úgy 15 lábnyira helyezkedik el. Két szürkeruhás hosszúkardos férfi tartja sakkban - úgy látszik a támadók nagyon jól tudják ki-kicsoda, s kitől mi várható esetleg.
Rotti kacagása elmúltával csak egy hangos parancsot osztott ki "KEZDJÉTEK!" - amire az egész pillanatnyi feszült dermedtségben leledző haramia és matróz szinte egy emberként mozdult meg, hogy a harcot elkezdje.

Rotti "KEZDJÉTEK!" parancsát már a falon túl megbúvó Farro és Ran is hallotta - ekkor érkeznek meg mindketten a járat végébe.
Ran nem teketóriázik, egy hirtelen mozdulattal a járat végén a falat megnyomja, mire az kivágódik mint egy ajtó - szemük elé tárul a kép: több zsoldos van mint matróz idelent, s a zsoldosoknál mindenkinél fegyver.
Hozzájuk legközelebb Thor van és egy ellenfél vele szemben, a többiek balra és távolabb helyezkednek el. Farro megismeri Rottit és másik két társnőjét, akikkel tegnap érkezett Mirjam a fogadóba - Thor előtt állnak úgy 10 lábnyira. Ő előttük pedig Zak alakja magasodik, még vagy 6-7 társával egyetemben, gyűrűben állnak, Mirjam vörös haja kandikál ki válluk között/felett.
A két settenkedő a csata kezdésének pillanatában robbant ki rejtekéből, s ez lehetett az a mozzanat, amely megzavarta Thor ellenfelét, ugyanis a csapásra emelkedő kard pár pillanatra megáll a levegőben, s a férfi tekintete a boszorkánymester válla felett ledermed.*

//Thor, Farro!
Nem kérek támadódobást, se semmilyet, pusztán egy leírást, hogy mit tenne a karakter ebben a helyzetben - durván egy környi időre lebontva (vagyis amit durván 10 mp alatt meg lehet cselekedni.//

[Thor]

(Thor)

*Kezem görcsösen markolja a nyílpuskát a köpeny alatt. Nem csoda, hogy ideges vagyok, hiszen még soha nem kellett küzdenem az életemért. Próbálom nyugtatni magam, amíg a beszélgetés folyik Zak és Rotti között, és reménykedek benne, hogy harc nélkül megúszom. De ekkor felhangzik, „KEZDJÉTEK”. Szívem a torkomban dobog, ahogy látom az előttem lévő zsoldost, amint lendíti a kardját. Szerencsémre, mielőtt lesújthatott volna, mögöttem valami ajtó nyílik, és ez megzavarta a támadását. Viszont nem emlékszem, hogy lett volna ajtó azon a falon, de most nincs időm ezzel foglalkozni, minden figyelmem az előttem álló emberre tapad.

*Remélhetőleg meg lepem a fickót. Előrántom a nyílpuskát, a köpeny alól, és rá lövök. Ha a zsoldost annyira megsebeztem, hogy nem tud egyelőre rám támadni, akkor felajzom a nyílpuskát, és újabb célpontokat keresek. Valószínű ezzel el is telik a köröm. Ha viszont még harcképes, nincs más lehetőség, bal kezembe teszem a puskát, és jobb kezemmel előhúzom a rövidkardomat, és ha lehet, előbb támadok, mint ő. Viszont ha gyorsabb nálam, védekező állásban várom a támadását, kardal a kezemben. Ha van rá lehetőség, egy pillanatra hátra nézek, ki jött be a „falon” keresztül.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A járatba huppanva követem annak vonalát és Ran figyelmeztetésére némán bólintva előhúzok két dobótőrt a poncsóm alatt lévő hevederből. Ahogy odakint felhangzik Rotti "parancsa a kinyíló ajtón át nekirugaszkodom a csatának. Nem lassítok csupán szinte kirobbanva a falból egy biztosabb pontot keresek akár asztal, szék vagy csupána padló formájában, amiről elrugaszkodhatom, hogy kissé a tömeg felé emelkedjek és így jobb rálátásom legyen Rottira.*

<A fejet kell elpusztítani és a test elsorvad. Nagy igazság, hát lássuk hogy működik.>

*Így felszökkenve a levegőbe gyors egymásutánban útjára küldöm a két mattfeketére edzett dobótőrt Rottit célozva mindkettővel. Nyak-mellkas az ideális találati hely, de talán elég lesz a kettős találat bárhova érkezzék a romlott céda testén. A hirtelen akció után lehuppanva próbálok minden alkalmat és lehetőséget megragadni, hogy az alkar-, lábszárvédőkkel rásegítve elkerülhessem a zsoldosok pengéit, mert Rotti elpusztítása annyira fontosnak tűnt, hogy nem is figyelem igazán hova esek utánna. Persze az lenne a végső elégtétel, ha még elő is tudnám húzni a hosszú tőrt a combtokból, de nem vagyok telhetetlen. Már elég, ha Mirjam végleg megszabadulhat zsarnok nővérétől.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Thornak annyira jól sikerül a lövése, hogy a nyílpuska vesszeje majdhogynem a tollig beszalad (átszalad) ellenfele hasán - fájdalmas hörgő és egyéb hangokat hallattva ezálltal, majd pár pillanat múlva vékony csíkban buggyan ki a száján meleg vére, hogy üveges tekintettel essen gyilkosa lába elé a padlóra.

Farro az előtte két lábnyira lévő asztalra tud felugrani, hogy a "tömeg" fölé magasodva tiszta rálátása legyen Rottira, s útnak tudja bocsátani dobótőrjeit. Az első bele is állt a nő hátába, de ennek köszönhetően, a második már csak súrolta a bal karját. Rotti így fájdalmasan összegörnyedve terül el a padlón, de két társnője Farro fele fordul, aki épp akkor huppan le a földre.

Farro útjában nincs más ellenfél - a nők között és közte egyetlen egy személy áll - mégpedig az az idegen, akivel a Kapitány olyan jól elbeszélgetett, és az imént egyetlen lövéssel leterítette ellenfelét - Thor.
Mostanra sikerül ismét felajzani a nyílpuskát. Gyorsan szétnézvén a két talpon maradt nő valami eszelős gonosz vigyorra húzódó szájjal fordul felé - és a kissé félhátulról érkező Farro felé, más fegyveres egyenlőre nem szólhat bele ebbe a "csatába".
Farro elméjének iszonytató erejű mágia feszül neki a következő pillanatban, s nem sok hiányzik, hogy a védelmét áttörje. Thor elméjét is megtámadja valami, de számára már nem akkora az erősség, hogy bármitől is félnie kelljen, azért jelzőértékű, hogy bizony itt vigyáznia kell - nem egyszerű pengecsatára számíthat a két nőszeméllyel szemben.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A találatra gonosz pulykatojás vigyorra húzódik szám, de megérezvén a nem fizikai támadás erejét hamar farkasvicsor ül a képemre, ahogy alacsonyan előre rugaszkodom, hogy az időközben szerencsére háborítatlanul előhúzott tőrrel tegyek pontot a praktikák végére. Közben a jövevény mellé érve figyelmeztetem is, nem mintha kéne, mert úgy tűnik helyén az esze és tudja mit kell tenni hasonló helyzetben.*

-A két nőt kell elintézni.

*Ezzel letudva kéretlen tanácsadási ingeremet lerohanom a közelebbit. Az eddig lefelé tartott pengével hirtelen felfelé szúrok, de számítva rá, hogy esetleg elhajolhat tervezek egy gyors bukfencet, hogy a háta mögé kerülve még mélyebbre meríthessem az acélt benne. Egyenlőre próbálom elnyomni a féltést és a hasonló "zavaró" érzéseket és arra koncentrálok, hogy a három fúria ki legyen iktatva rövid úton.*

[Thor]

(Thor)

*Szinte szétvet a büszkeség, ahogy a zsoldost leterítettem egy lövéssel. Bár egy profi íjász csak nevetne rajtam, hiszen csak egy lépésre volt tőlem a fickó, de nekem már ez is teljesítmény.

*Felajzva a nyílpuskát látom, hogy Farro lépet ki az ismeretlen ajtón keresztül. Ez kissé megnyugtat, hisz lehetett, volna valamelyik zsoldos is.

* Érezvén, ahogy statikus pajzsaim megfeszülnek, és látván a két nő gonosz tekintetét, összehúzom a szemöldököm. <Hmm, nem adok esélyt még egy próbálkozásra „hölgyeim”.> Ekkor hallom Farro segítő figyelmeztetését, és egyetértően bólintok, majd látván, hogy a közelebbi nőhöz fut, és Rotti a tőrrel a hátában nem valószínű, hogy bármilyen praktikához is folyamodna, a távolabbi nőre célzok. Megpróbálok koncentrálni, figyelmemet csak a célpontra összpontosítom, és lövök. Remélhetőleg komoly sebet okozok vele.

* Mivel nem vagyok jó kardforgató, egyelőre maradok ennél a fegyvernél, és a lövés után újra megtöltöm a nyílpuskámat. Felmérem a helyzetet, és körbe pillantok, melyik csapat van nyerési állapotban. Ezen kívül, még a kapitányt is megkeresem szemeimmel, nehogy elveszítsem.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Pár lábnyi a távolság - talán 10...
Farro a bal oldali cédát veszi "kezelésbe", míg Thor a jobb oldalit.
A nyílvessző hamarabb ér célt, mint a fürge mozgású pulykatojásképű, de meglepetésre a nyílvessző ártalmatlanul hull le a földre a nő előtt pár centivel. A fekete szépség ajkán kaján vigyor terül szét, majd különös hangot hallat száján át, s bal kezét Thorra emeli, miközben szeméből gyűlöletes izzás lövell ellenfele felé. Nincs idő szétnézni, elmélázni - az érzékek ezt súgják.
Farro még "rohama" alatt látja, hogy a nyílvessző ártalmatlanul hullott le a földre, majd pár pillanattal később ő is megtapasztalja, hogy egykönnyen nem fogja megsebezni ellenfelét...
Bár a felfelé tartó szúrás pontosan a szőke nő mellkasában végződött volna, de valami megmagyarázhatatlan módon a testtől úgy fél arasznyira elvásott a penge, s elcsúszott ártalmatlanul - még jó, hogy a mozdulat egy gurulásban végződött, de az eredmény ugyan az - a fegyver nem tud hozzáérni a nőhöz.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

<Mágia. >

*Nem szívlelhetem az ilyet. Számomra a varázslatok mögé bújás nagyon alávaló húzás csupán, de nem szabad, hogy ez kedvemet szegje. Megfelelő elszántsággal még így is győzhetünk... talán. Ennek reményében guggolásból felfelé rúgom magam, de nem szúrni próbálok, hanem fellökni a nőt. Remélem, hogy a burok, ami körülveszi nem kapcsolódik stabilan a földhoz és felborul "védencével" együtt. Hátha az esés megtörheti a varázst és lehetőséget ad egy-két gyors szúrásra.*

<Vajon honnan van ezeknek ilyen erejük? Legalábbis mifelénk még a banyák is csak egyszerűen meghalnak, ha ledöfik őket. >

[Thor]

(Thor)

*Szemem kikerekedik, látván, hogy a nyílvessző lepattan a mágikus auráról. Pedig reménykedtem benne, hogy hamar végzek a nővel. Szívem hevesen kezd verni, amint mágikus szavakat mormolva, felém mutat. Mivel nem tudom, mire készül, ösztönösen félre ugrok a mágia útjából.

*Ha túl élem a támadást, és esetleg tudok varázsolni is, akkor azt teszem. Ha nem tudok varázsolni, és esetleg nagyon lesérülök, megpróbálok azon az ajtón távozni, ahol Farró jött be.

<Nem tudom, mekkora hatalma van, de azért megpróbálok én is egy kis trükköt. Majd meglátjuk, hogy akkor is így fogsz vigyorogni, ha a fájdalom annyira elviselhetetlen lesz, hogy szinte saját magad véget vetsz nyomorult életednek.>

*Egy pillanatra el is mosolyodok a gondolaton, de nem időzök. Fel idézem elmémben a mágikus szavakat, és a nőre olvasom az átkom.

//1. szintű fájdalom okozása, rontás, 7 mp-ba kerül.//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Thornak csak pillanatnyi szerencséje volt, hogy ugrott a nő útjából, így a keletkező embermagas tűzlény nem teperte el egyből. Ám ahogyan felpattan a földről jobbról észreveszi a szeme sarkából, hogy a tűzlény viszonylag nagy sebességgel érkezik feléje - nincs menekvése. Persze az ösztönök mást diktálnak mint amit a józan ész tud - az élniakarás nagy egy emberben, s a tudatalatti mindent megtesz, hogy élve megússza az ütközetet. Így mondhatni reflexszerűen vetődik ismét Thor azon ajtó felé melyen át Farro érkezett, de istene most ismét elfordította róla orcáját. Az ajtónak ugyanis nincs nyoma a falban, s mikor ez bevillan elméjében forróság öleli körbe egész testét, fájdalmasan kóstolgassák a lángnyelvek.

Farro ötlete annyiban jól sikerült, hogy ledöntötte a lábáról a szőkét. Ám hiába, még a kezével sem tudja elérni testét. Azonban a szőke olyat cselekszik melyre nem számított... Az helyett, hogy mielőbb letaszítsa magáról a pimasz kölyköt tarkójánál fogva magához rántja, hogy megcsókolhassa. Csak a gyors reflexeknek köszönhető, hogy az ajkak nem a száján érték el, hanem elfordítva a fejét a füle mellett az arcán fejeződött be. A csók hatására kissé mintha megremegne a világ körülötte, majdan már más nem is létezik számára, csak Sandra - ugyanis arra tisztán emlékszik így hívják a nőt. S bizony megszűnik lassan minden, nem vágyik másra, csak hogy bármijen kérést teljesítsen Úrnőjének...

Thort ahogy körülveszik a lángok hatalmas lobbanással elviselhetetlen forróságban találja magát. Érzi, hogy megpörkölődött igazán, fájdalmas a keze (ujjai) mozdítása, ám gyorsan le kell vetkőznie, mert az égett szag, s a röpke végigmérés önmagán egyértelművé teszik számára, hogy a köpenye, a ruhája ég, s ha nem tesz ellene valamit könnyen itt lelheti halálát. Azonban ez nem olyan egyszerű feladat, hisz az égett keze, karja, háta (mert már ott igencsak nyaldossák a lángok) megnehezítik mindenben az pillanatot - nem elég a fájdalom, a füst folytogat, a pánik pedig lassan közelít az elméje felé... //12 Fp, 3 Ép veszteség//

Pár pillanat eltelik amikor Farro megérzi, hogy Sandra már nem szorítja, csak tartja a fejét. Valahonnan elölről egy fájdalmas kiálltás hallatszódik - egy nő kiálltott. Farro azonban csak Sandrára képes figyelni, aki kedvesen elmosolyogja magát, s pusztán lehelli az ifjú fülébe kívánságát.*
- Öld meg nekem Mirjamot! - *Farro pedig lassan feláll, mert ha ezt kívánja Sandra, akkor neki mindent meg kell tennie azért, hogy boldoggá tegye őt.*

[Thor]

(Thor)

*Lassan kezdem azt érezni,ahogy a falnál nem találom a kijáratot, hogy Tharr egyáltalán nem foglalkozik velem, és bárhogy is cselekednék, már késő. Érzem a tűz forró érintését. Pánikba esek. Mivel nem vagyok egy harc edzett, felkiáltok fájdalmamban, és ha lenne időm, a halálba átkoznám ezt a férget, azzal együtt, ki világra szülte. De nincs időm. Úgy tűnik, most ő van előnyben velem szemben. Próbálok minél hamarabb megszabadulni az égő ruhadaraboktól, és persze oltom is magam. Ha ez sikerült és a tűzlény sem áraszt el „forró ölelésével”, megpróbálok menekülő útvonalat keresni. Hiszen mágiát nem tudok használni, míg ez a lény támad, ráadásul a kezem is megsebesült, ami még inkább megnehezíti a rúnák rajzolását. Sajnos nagyobb hatalmúak, mint én sokkal, esélyem sincs ellenük. Ha sikerül, elhúzok innen.

//Nem hagyom ott a nyílpuskát. Ha kiesett esetleg a kezemből felveszem, és magammal viszem.//

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

<Megölni Mirjamot. Megölni Mirjamot. ...>

*Felkelek és elszántan fordulok Mirjam és az őt körülvevő csoportosulás felé. Elszántan mozgásba lendülök és cikázva a már-már csata méreteket öltő harc forgatagában támadásba lendülök. Sok az izmos matróz a célpontig, így inkább a már bevált módszerhez folyamodva a dobást választom. Futtomban a balomba veszem a tőröm és jobbommal előhúzok egy dobótőrt. Ha rés nyílik a küzdelem folyamatában a "védőkoszorún" útjára is küldöm az acélpengét. Ha nem, akkor marad a csúfosabb verzió és egyenesen török célom felé. Ha már úgyis elővettem a dobófegyvert megcélzom az elől álló matrózt és... nem... nem ő a célpont, így nem pazarlom rá az energiát hajigálózással. Előre lendülök, hogy az okvetetlenkedőket valahogy kicselezve az igazi célpontora koncentrálhassak.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Thor a tőle telhető leggyorsabb módon megszabadul köpenyétől, ami a legjobban lángolt rajta - ekkor veszi észre azt a kis reményteli sugarat, hogy nem kell semmivel sem megküzdenie, ugyanis az a különös tűzlény már nincs sehol sem.
Viszonylag hamar eloltja magát, de az égési sérülések aggasztóak számára, főleg a kézfejein.
Gyors helyzetfelmérés - mert természetesen valahogy szabadulni kell innen - amikor látja a fekete hajú nőszemélyt megindulni egy apró ezüstös tőrrel feléje, ám a nő nem érheti el, mert egy alacsony, szinte még fiatal csitrinek mondható lány nekiront puszta kézzel.

Farro elindul mirjam felé nagy lendülettel. Keresi a rést, hogy útjára bocsájtsa a dobótőrét, de pechére ilyenre nem nyílik lehetősége a nagy forgatagban. A hat fős matrózkoszorú jelenleg négy ellenféllel harcol elég jól. Őket nem nagyon tudják megsebezni az ellenfelek, de ők igencsak ügyesen és sikeresen harcolnak.
Elérvén a harcolókat gyors lehetőség felmérést végez, ám biztos, hogy hirtelen nem tud áttörni a védőgyűrűn, hogy a feladatát elvégezze.*

[Thor]

(Thor)

*Mivel varázsolni, égett kezeim miatt valószínű nem tudok, így inkább kihasználom a helyzetet, hogy a boszi nem rám figyel és felajzom a nyílpuskámat, vigyázva a sérüléseimre, majd, megvárom, míg a csaj, ki puszta kézzel neki rontott, lepattan e az auráról vagy nem. Mert ha már nincs aurája, akkor bosszút állok a fájdalmaimért.

*Ha nincs aura, mi megvédje a boszit, felajzott nyílpuskával megpróbálok minél közelebb menni hozzá, de vigyázva, nehogy egy haramiának az útját keresztezzem. Ha sikerrel járok, célba veszem a boszi egyik combját, és bele lövök. Ha maradt annyi időm, a lövés után újra töltök.

*Ha viszont van még aurája, akkor egyelőre félre vonulok, próbálok a kijárat felé menni, de óvatosan, nehogy felfigyeljen rám az ellenség közül valaki. A nyílpuskát a kezemben tartom, és bárki is rám támad, lelövöm.