(Thor)
*A robaj hallatán az izmaim megfeszülnek, és riadtan tekintek a lépcső felé. Látván a betóduló csapatot, felállok a helyemről, és időmhöz mérten cselekszek.
<Miután ezt itt túlélem, megköszönöm a veszély érzetemnek, hogy felajzott nyílpuskával nézhetek szembe az ellenséggel>
*Ha van még annyi időm, akkor megpróbálok a háttérbe vonulni, egy kicsit messzebb Mirjamtól, de a nyílpuskát még egyenlőre rejtem. Próbálok minél sötétebb helyre húzódni, ez nem az én harcom, bár még a javamra is válhat.
*Esetleg, ha már nincs annyi idő, hogy a háttérbe vonuljak, akkor felállva az asztal mellett várom be a zsoldosokat, és a nyílpuskát, ha tudom, még rejtem.
*Bármelyik két eset is történik, nem vesztem szemelől a kapitányt, és ha tudom, a Rotti nevezetű nőt is figyelem, de a kapitány a fontosabb. Támadás esetén, megpróbálom megakadályozni, hogy a hátam mögé kerüljenek az ellenfelek, és a rám támadóra a nyílpuskát szegezem, ezzel megállítva őt. Esetleg ha mégis megtámad, kivárom, míg elég közel ér, de még nem tud megsebezni, és habozás nélkül lelövöm.