(Saun)
*Megköszönve a fogadósnak a bort kifizetem és az üvegek közül egyet elviszek a szobámba, míg a másikat magammal viszem a szentélybe.
****
A szentély állapotánál nem lepődök meg igazán. Uwel hite nem örvend túl nagy népszerűeségnek. Ennek talán az az oka, hogy vagy tényleg maguk intézik az emberek az ezirányú dolgaikat, vagy ha már tényleg nem boldogulnak egymás közt, akkor a Bosszúangyalokhoz fordulnak.
Az áldozat elfogadása és a hozzá kapcsolódó nem teljesen szokványos jelenés jó ómen a szememben, így fennkölt, elégedett érzésekkel indulok vissza. Örül a lelkem, hogy Uwel Atya is támogatja vállalásunk és így biztosan jó ügyért indulhatunk útnak. A tenyeremen lévő seb nem túl nagy, így csak átkötöm egy tiszta ruhával és hagyom hogy a természet meggyógyítsa. Nem hiszem, hogy kölönösebb szakellátást igénylene. Így visszafelé kicsit lassabban sétálok már-már városnéző tempóban, de azért célirányosan. Közben szemlélem a köröttem élő várost. Csendes elmélkedés ez számomra, mikoron kiléphet az ember a napi rutinból és egy pillanara megállhat. Lassan visszatérek a fogadóba és körülnézek, hogy amíg oda voltam mennyire oszlott fel a társaság. Valószínűsítem, hogy a két Arel-pap már az asztal alá itta egymást a többiek meg valószínűleg megunva a gajdolást szétszéledtek. HA még nagyjából élvezhető a hangulat egy csednesebb lélek számára is, mint én, akkor rendelek egy korsó sört és letelepszek az asztalunkhoz. Ha már túlságosan jó a hangulat, akkor inkább visszavonulok a szállásomra és összekészítem a felszerelésemet a holnap hajnali indulásra.*
//Én úgy gondolom 2l-t veszek 2e-ért és azt fél literenként felhasználva 4 áldozatra elegendő. Ebből egyet elhasználtam, így marad másfél liter.//