(Saun)
*Csupán biccentésekkel fogadom a jókívánságokat még nagyon korán van a társalgáshoz nekem. Nem vagyok se fáradt, se álmos csupán ez még a reggeli elmélyülés ideje normális esetekben. Így kissé szótlanul poroszkálok a társasággal. Próbálom élvezni a táj szépségét és nyugalmát. Kivételesen még Arel hívei sem zajosak, de ez talán a tegnapi ivászatuk jótékony utóhatása lehet. Viszont az erdőből felhangzó üvöltés és tusakodás zajai már kevésbé tetszenek. Miközben a természetre érzékenyebb Namiel kifejti véleményét én megállítom a lovamat és leszállva róla egy fához kötöm, majd leveszem a nyeregkápáról a csatabárdom és szótlanul elindulok a hangok irányába. Nem lenne rossz, ha egy jó csataménen indulhatnék felderítésre, de belátom hátasom az utazáshoz nagy segítség, így nem kockáztatom, hogy elvágtasson félelmében vagy esetleg baja essen. Amúgy is fegyverem inkább gyalogosan hatásos, mintsem nyeregből.*