Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, délután
_________________________________

-Ugyan, vágják csak, nehogy mán itt múljon ki! Rosszat hoz a házamra, ha halott vón alatta!
Ormon teste tüzelt, Siken aggódva tapogatta meg betakarás közben.
-Gondolod, csak a homlokára tenni elég lesz? Nem kéne a mellére is?
A férfi elmerengett:
-Más pap nem szokott ide gyünni. Ha nem csúnya az orcája, gyüjjön csak.

Dentas megérkezett, nyomában egy alacsony iodegennel.
-Hoztam a falu gyógyítóját.-közel hajolt hozzád-Asszony. Nem is aszony. Lyány. Vénlyány.
A beteghez vezette. A teremtés lehúzta kendőjét, Merrowként mutatkozott be. Megtapintotta a festő csuklóját, homlokát, nyakát, mellkasát, aztán hozzád lépett:
-Kő' neki forró víz. Csánnyok neki jót.
Nem volt bőszavú, és nagyon erős tájszólást beszélt, viszont úgy tűnt, érti a dolgát. Ha kapott forró vizet, kutyulni kezdett valami masszát az általa hozott füvek keverékéből, meg egymásikból teát készített.
-Minden két órjában acc neki kicsi bögre teja. Értesz?-nézett rád. Szomorúsággal figyelt titeket, de már eleve így érkezett, nem volt köthető a piktor állapotához.
A ház ura fél szemmel titeket nézett, mit működtök. Dentas félrevont még akkor, amikor a szereket készítette a lány:
-Csendes, tiszta falu ez, de kápolnát nem láttam. Ami nekem fura, hisz Domvik kebelén vagyunk mind. A lány meg amikor meglátott, úgy nézett rám, mint gyászoláskor szokás.

[Iymer]

- A mellére is? - roppant tanácstalanul megvonom a vállam - Meglátjuk, mit mond majd az a gyógyító.

Amikor Dentassal megjött a vénlány: - Isten hozta!

Elküldöm Sikent segíteni forró vizet készíteni. A vízkészítés közben odamegyek a ház urához, s csendesen megkérdezem: - Mindig ilyen az ábrázata? - biccettek a fejemmmel a vénlány felé. - Mintha a világ búját hordozná.

- Értem, két óránként forró víz. Hanem mi várható? Mire készüljünk? Mikor lesz jól? Vagy csak jobban? Én szeretném minél előbb lóra ültetni.

Dentas megjegyzésére:
- Most hogy mondod... eddig nem is figyeltem, a piktor állapota foglalta el a gondolataim. Alkalomadtán rákérdezek majd az erdőkerülőtől.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, délután
_________________________________

-Mindig is ilyen vót neki, nem kell vele foglalkozni-vonogatta a férfi a vállait.
A vénkisasszony -mert olyan huszonéves lehetett, ami faluhelyen már vénlány-kor-, csomagolás közben fejtegette:
-Ha minden úgy vón, ahogy köll, lemegy a láza a víztő, meg a kenettő. Ha holnap délig nem lesz jobban, úgy mán neki annyi. de ha le is megy a heve, soká gyönge lesz, kell feksz és enni erős leves. Nem tucc véle hamar lovagolni, lefurdúna oszt megütné magát.
Majd halkan ennyit tett hozzá:
-Szokjún hozzá, innen ugyan el nem megy többé senki se...
Majd felcihelődött és elment, kurta bicentést adva a ház urának. Siken hasa megkordult, megéhezett.
-Úgy látom, az éjjeélt itt töltjük. Mit mondott neked a lyány?

[Iymer]

- Várjon! Mi az, hogy nem megy innen el? Miért ne menne el? - hirtelen nem tudok mit csinálni erre a megjegyzésre, csak utánakapok. Ha sikerül elérni a kezét, megfogom, hogy ne menjen el, hanem adjon valami választ. <Két ilyen nagy város között nem lehetne tovább menni?>

Mielőtt elmenne a vénkisasszony: - Mivel tartozunk?

- Azt mondta, két óránként forró teát kell neki adni. Ha minden úgy megy, ahogy kell, lemegy a láza, de ha délig nem lesz jobban, azt mondja, vége. Sokáig lesz gyenge.
- No, én nem akarom megvárni, míg esetleg felfordul. Dentas! Vidd a Hollót, meg a lovadat, ha kilépsz, estig Olite-ba értsz. Megszállsz, reggel meg hozol valami nagy hírű orvost vagy borbélyt, nézze meg az is, de olyat, amelyik rendesen megűli a lovat. Kocsival fölösleges jönnötök, mire megérkeznétek, itt már minden eldöntetett. Mihamarabb itt legyetek. Tessék, itt van 5 ezüst a szállásra meg ha kell neki, hát előlegre is, de azon azért alkudj.

Nem hiszem, hogy Sikent sajnálni kellene, fog magának eleséget keríteni vagy keríttetni, ha tényleg éhes. Én megitatom teával a piktort, majd leülök egy székre, vagy lócára, és a továbbiakon gondolkodom.

// Nem játszottuk ki: Van még apám söréből a kulacsban? Vagy ha már elfogyott, akkor mivel töltöttem újra?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, délután
_________________________________

-Választ? Hamar kap, ne siettesse...-húzta ki karját fogásodból a lány. A tartozásra legyintett. Semmivel.

Dentas szavadra azonnal kabátot vett, lovat nyergelt, s kapta magát, hogy eleget tegyen kérésednek. Söröd van, ha nem hágtál a nyakára, de ha mégis, akkor az van, amit legutoljára beletöltöttél, ez már a te dolgod.
Siken szalonnával és kenyérrel ül be melléd:
-Kérsz? Nagyon finom. Szerinted megmarad?
Egy óra múlva érkezett Dentas, feldúlva. Ránézett az öregre, összezárta a száját, és inkább neked mondta:
-Nem tudok elmenni a faluból, cimbora! Megyek az úton, vágtában, de mindig a főtéren kötök ki! Hiába fordítom lovam az országútnak, kifelé, nem veszem észre, mikor tekeredik vissza az út ide! Ez a falu nem rendes falu!

[Iymer]

Siken kérdésére:
- Ahh... Ezen gondolkodom. Meg sokminden máson is.

Amikor Dentas mondta, amit mondott, igen mérges leszek, a kezem is ökölbe szorul, felálllok:
- Na szórakozol ám a ... - aztán elharapom, eszembe jutott, mit mondott a vénkisasszony. Megmerevedek. <Szóval erre gondolt?!> Majd egy szitok hagyja el a szám.
- Bocsánat, pajtás.

- Siken! Figyeled a piktort, egy órán belül megitatod teával, majd kétóránként. Megértetted?

- Gyere Dentas, eszembe jutott valami. Mindenek előtt beszéljünk a gazdával, ezügyben biztosan okosabb, mint mi. Aztán, ha semmi használhatót nem tud, akkor mi magunk vesszük a kezünkbe az ügyet. Emlékszel arra a hegyre, a falu fölöt, amit az útról is láttunk? Felmegyük a tetejére, és onnan megkeressük az országutat. Ha megvan, akkor lemégy a faluba, majd elindulsz, és keresed a kivezető utat. Veszed a lándzsám, azon Cossino úr zászlaja messzire látszik, én fentről követni tudom, mere mégy, és az utat is látom, így látjuk, hol kanyarodsz el.

<Ezek lennének a Lepedőjárók? Vagy azt nem máshol mondták? Rua, vagy ... vagy nem is tudom már.>

Majd ketten megkeressük a gazdát - nálam a kulacs:
- Gazduram! Tudnánk most váltani pár szót.?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, késő délután
_________________________________

-Tehetünk egy próbát, még mielőtt beesteledik. Siken elbír egyeül Ormonddal?
-Hallottam ám, és igen, itatni még tudok.

A ház ura felnézett, a tűzhelyet kotorta ráérősen.
-Miről lenne szó? Hóni akar a beteg?

[Iymer]

- Miért ne bírna el? Meg kell emelni a fejét, és kortyonként a szájába tölteni. Odahaza szopós borjúval már próbálhatta.

- Azt, hogy halni akar-e vagy sem, én nem tudom, nem értek hozzá. Egyelőre úgy van, mint eddig. Hanem arról lenne szó, amit elmenőben a gyógyítójuk mondott: azt mondja, innen nem lehet elmenni. Járnak maguk Olite-ba? Itt van fél nap lovaglásra, jó nagy város.

Néha, ritkán kinézek az ablakon, mennyire van sötét.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, késő délután
_________________________________

-Az jó, ha nem hó' meg, nem lesz belőle szellem. Hm, Olite? Én aztán sose, az erdőt járom, nem a cifra várost. No de ha jól tudom, csak egy ember mász innen oda, minket nem érdekel nagyona város. Kérdezze erről Fuvaros Mikket! Ő szokott elmenni.

Az esőfelhők miatt korábban alkonyodik, mint szokott, nemsokára szürkülni kezd.

[Iymer]

Megköszönöm a gazdának az útbaigazítást, a szellemekről meg ráérünk még beszélni. Megkérdezem, hol lakik az a fuvaros Mikk, majd - miután ellenőríztem SIkent - Dentassal felkeressük. Vittem magammal köpenyt a várható eső ellen, meglátjuk, mennyit ér. Út közben az eget nézve megjegyzem:
- No, az az ösvénykeresés sem lesz meg ma. Majd akkor holnap, ha nem jutunk dűlőre.

Bezörgetünk a kapun, és hacsak nincs nagy, ellenséges kutya, kis idő elteltével be is megyünk.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, késő délután
_________________________________

A gazda szerint övé az első ház a faluban, nagy fészerrel, meg lovakkal, jó módban élő emberként írta le neked, akinek mionden héten kerül hús az asztalára.
-Mit akarsz tenni, Iymer? Szerinted átok ül ezen a falun? Én a helyedben óvatosan kérdeznék. Idegenek vagyunk, egy faluban meg összetartóak az emberek.
Piszkosszürke eb őrzi a portát, ami igen szépen rendbe van tartva, a falakon friss meszelés tanúskodik a gazda igazáról. Mikknek telik a patyolatra. A zürgetésre a kutya nem ugat, csak mereven néz, ami rosszabb, mintha csaholna szerteszét. Sudár lány lép ki a küszöbre, vállán sötétkék kendővel, hosszú hajáűt feje köré fonta. Látva, nem vagytok helyiek, vissza is lépett s nem sokkal egy testes asszony váltotta fel. Szemeit összehúzva nézegetett titeket:
-Mit óhajtanakl az urak? A férjem nincs idehaza'.

[Iymer]

- Nem akarunk mi snkit bántani, csak kérdezni. Azt csak szabad, nem?

Ha nem lennénk ilyen nagy bajban, még örülnék is a fogadtatásnak, de mivel komoly a gond, ezért megfelel a testesebb asszonyság is. Nem megyünk be, maradunk a kapun kívül, a kutyától bármi kitelik.
<Fene egye meg! Mikor fogunk tudni innen elmenni?>
- Jó estét! Idegenek vagyunk, a nevem Iymer, itt szálltunk meg az erdőkerülőnél. A férjével akartunk volna beszélni. Tudja, mikor jön haza?

Látunk be a fészerbe, vagy az istállóba onnan, ahol állunk? Mennyi ló hiányzik? Van üres kocsihely a fészerben?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, késő délután
_________________________________

Úgy látod, a kocsi a helyén áll, azaz a tulaj valahol a faluban lehet oda:
-Ő mindig a maga kedve szerint jön és megy, de ha nagyon fontos, zörgessenek be a tetőfedőhöz! A hatodik hát balkézre, van is előtte egy nagy fenyő!

[Iymer]

- Köszönjük!

Akkor irány a tetőfedő: hatodik ház balkézre, fenyővel.
Szintén bezörgetünk a kapun és várjuk, hogy valaki kijöjjön.

- Te Dentas! Egészen biztos vagy abban, hogy a kifelé vezető utat kerested? Most igen könnyen hülyét tudunk magunkból csinálni az egész falu színe előtt...

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, késő délután
_________________________________

-Olyannak ismersz engem, aki egy nyamvadt utat mellélő? Domvik nevére esküszöm, hogy...!
-Domvik?-dugja ki a fejét egy férfi az utcára néző ablakon. -Maguk hittérítők?-néz rátok kicsi egérszemeivel. Sűrűn pislog, félénk illetőnek néz ki, meglett férfi létére. Fura kérdés ez Shadon közepén. Mert ha még a felföldön lennétek, megjárja. De itt a szívében?!
Hallva, kit kerestek, zavartan kacarász.
-Berúgott mint a ló. Nem is tudom, haza merjem-e küldeni, a felesége úgy elveri sodrófával, hogy attól fog az egész falu visszhangozni!
Megköszörülte a torkát:
-Nem jönnek beljebb? Ritkán jár itt idegen. Többnyire bejönnek az országútról, oszt sose mennek el...Már ha van országút, én sose láttam...
Dentas arca megnyúlt. Már a második fő, aki ilyennek traktál titeket.